Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-08 / 119. szám
4. oldal. ZEMPLÉN. November 8. lidérc, maga mutatja meg magát, csak észre kell venni. De aztán meg is kell fogni. Ameddig a fény világit, addig kell kapni utána. A legutóbbi sorsjátékban a legnagyobb nyeremény, a 600.000 koronás jutalom, a Wolf Hugó bankháza által eladott 8/s beosztású sorjegyre esett és igy ezen legszerencsésebb főelárusitó egyszerre nyolc szegény embert tehetett boldoggá. Ahova a szerencse egyszer betette lábát, ott jó ideig meg is szokott maradni, kísérelje meg tehát mindenki szerencséjét és rendeljen osztálysorsjegyeket Wolf Hugó bankházában, Budapest, Bálvány-utca 10. Az uj terv szerinti, 5000 nyereménynyel szaporított XI. sorsjáték első osztályának húzása már 1902. évi november hó 20. és 21-én tartatik meg. A sorsjegyek ára: egy egész 12 K., egy fél 6 K., egy negyed 3 K., egy nyolcad 1 K. 50 fillér. — Állást keres. Ügyes, gyors, jó munkás, becsületes és teljesen szakképzett jegyző, ki hosszabb tartamú önállóságától csak most vált meg, elvállal jegyzősegédi, irnoki, vagy végrehajtói teendőket. Cim és egyéb adatok Sátoraljaújhelyben, Központi kávéházban Károly pincértől tudha- tók meg. — A megmentett katonatiszt. Egy fiatal, délceg katonatiszt, íülig szerelmes volt egy müveit leányba. Házasságot is Ígért neki. Katonáéknál azonban kaució nélkül nem lehet házasságot kötni. A leánynak nem volt több pénze egy pár ezer koronánál, ennélfogva a hadnagynak le kellett mondania tiszti állásáról, hogy ígéretét beválthassa. E^y előkelő részvénytársulatnál pénztárnoki állást nyert el és itt már elég volt mennyasszonya pénze a szükségelt kaucióhoz. A boldog jegyespár allig győzte várni a kitűzött esküvő határnapját, midőn a véletlen egyszerre nagyot változtatott a fiatal pár sorsán. Egy délután a vőlegény szétdult ábrázattal rohan menyasz- szonyához. „Tönrctettek, édes egye’le- nem I* — „Végünk van 1 !“ Egy volt tiszttársamért, kit elhelyeztek innen, jótállottam nagy összeg erejéig s ez a szerencsétlen ember öngyikos lett, amit csak ma tudtam meg, midőn a jótállási váltó alapján lefogták a kauciót. Ha nem tudom a váltót rövid idő allatt rendezni, elvesztem állásomat!‘‘ A menyasszony vigasztalja, biztatja és buzdítja vőlegényét és midőn épen a nagy veszélyre és isten jóságára hivatkozna kopogtattak. Egy komoly úriember lép be, mint a Török A. és Tsa bankházának, kéviselője s jelenti, hogy a budapesti Teréz-körut 46. szám alatti íóüzletből jön. Anélkül, hogy sokat magyarázgatna, leolvas a menyasszony asztalára egycsomó ezres bankót és kéri a nyerő sosjegyet íme ismét bebizonyult, hogy ahol a baj legnagyobb, ott Isten segítsége legközelebb. — Óriási azok száma, kik anyagi boldogságukat a magy. kir. szab. osz- tájsorsjáték intézménynek köszönhetik, közülök igen sokan Bihari Ede főel- árusitónak (Budapest, IV., Városház- utcza 14.) köszönhetik szerencséjüket. Érdekelni fogja az olvasót hogy hol nyerték azokat nyereményeket, melyeket a nevezett főelárusitó fizetett ki. íme itt következik : Az elő sorsjátékban a 600.000 koronás jutalomdij Vs-át Maros vásárhelyen, 2/s át Medgyesen, 2/s-át Újpesten, 4/s-át Budapesten. A hatodik sorsjátékban nyert 600-000 koronás jutalomdij 2/*-ét Csikmegyében, 1/<-ét Bácsmegyében, ^-ét Gömörmegyében. A 200.000 koronás főnyeremény Vs-át Pozsonyban, 2/s-át Ves?prém-megyében. Vs-át Kolozsvárott, Vs-át Cinkotán, Vs-át Alsó-Fejérmegyében és 2/s-át Budapesten. Felhívjuk a t. olvasó figyelmét Bihari Ede szerencsés főelárusitó mai hirdetésére kihez megrendelések — tekintettel a nagy keresletre — mi előbb intézendők. A húzás f. hó 20-án kezdődik. Vs sorsjegy 1.50 korona Vi — 3 kor., x/2 — 6 kor., 1/i — 12 ko pna. IRODALOM. Anyámhoz. Nem emlékszem többé, nem emlékszem vissza, Mondják: gjönyerii-szép fekete szemedre, Melylyel büszkén néztél pajkos gyermekedre, Nem emlékszem vissza jóságos arcodra . . . Karod ölelése nem melegít már rég, Azt a keveset is, mit juttattál nékem, Világ csalárdsága rég elszedte tőlem, Pedig egy kis meleg bizony férne rám még. Mosolygó ajakad édes mézü csókja, Hulló könyeimnek lepatakzó árját, Mivel visszasírom a múlt boldogságát, Ez életben többé soha le nem mossa. Erős reménységgel és nagy életvágygyal Kezdettem gondterhes pályámnak futását, Nem voltál mellettem, hogy mutassad útját: Elhagyva bolyongtam összetópett szárnynyal. Nem zúgolódom már s nem panaszként mon[dom, Kérni akarlak csak, ha csakugyan úgy van, Hogy van bennünk élet, amottan is túlnan, Kérni akarlak csak, hogy könnyits e sorson. Könyörögj számomra, könyörögj kegyelmet, Szivem fagyos kérgét ami majd feloldja, Keserű könyemet édessé csókolja; Könyörögj kegyelmet: óltető szerelmet. iksz. Az „Adalékok Zemplén vármegye Történetéhez“ c. havi folyóiratunknak 1902. évi, egyszersmind a VIII. évfolyamnak novemberi füzete a következő tartalommal jelent meg: 1. Mátyás király- levele Zemplénhez 1467- ből. Fordította : Matolai Etele. — 2. Zemplén vármegye történeti földrajza. (XLIX.) közi.) írta: Dongó Gy. Géza. — 3. Zemplén vármegye politikai és helyrajzi ösmertetése. (80. folyt.) Latinból : Matolai Etele. — 4. Történeti jegyzetek Zemplén vármegyéről. (80. folyt.) Latinból: Dongó Gy. Géza, — 5. Zemplén a „Corpus Jurist-ban. (I.) Irta : Dongó Gy. Géza. — 6. Szir- may András naplója. (73. folyt.) Közli: Karsa Ferenc. — 7. Bodrog- Keresztur város régi törvényei. (7. folyt, és vége.) Közli: Becske Bálint. — 8. O-Liszka Diáriomából. (IV.) Közli: Dongó Gy. Géza. Levelesláda: — 9. Zsigmond király 1412. évi nyílt levele. Közli: Dongó Gy. Géza. —10. Deregnyei Daróczy Ferenc végrendelete. (6. folyt, és vége.) Közli: Péter Mihály. — 11. A ref. egyházlátogatások jegyzőkönyveiből. (V.) Közli: Dongó Gy. Géza. — 12. A Rákóczi- féle adománylevelekből. (XXX.) Közli: Karsa Ferenc. —13. Irodalom. A sárospataki vár. (Divald Kornél könyve.) Irta: Petrássevich Géza. — 14. Tárca. Andrássy, a jeruzsálemi zarándok. Irta: Fesztóry József. — 15. A szerkesztő postája. — A havonkint 2 ivén megjelenő „Adalékok“ előfizetése egész évre (12 füzetre) csak 6 K. — Melegen ajánljuk mindenkinek, akit vármegyénk viszontagságos története érdekel; főképp pedig ajánljuk a vármegyebeli községek figyelmébe, mivelhogy ebben az évfolyamunkban is folytatódik a községeknek külön-külön történeti és helyrajzi ősmertetése. — Az előző évfolyamokhoz díszes könyvtáblákkal még szolgálhatunk. — Ezeknek az ára 1 kor. 80 fillér, postai küldéssel: 1 kor. 90 fillér. — A jövő havi, vagyis decemberi füzet az évfolyam név- és tárgymutatóját, az előfizetőbe névsorát, úgyszintén az évfolyam kútfőit képező, forrásmuu- kák sorozatát fogja hozni. Az új, vagyis IX. évfolyamra szóló előfizetések a kiadóhivatalhoz küldendők. TANÜGY. Szerény megjegyzések (y) ur „alázatos észrevételeire.“ A rágalmat még az erény maga söm képes kikerülni. Shakespeare. Hamlet III. felv. 2. jel. Engedje meg a m. t. szerkesztő ur, hogy a Z. hasábjait még egyszer és utoljára igénybe vehessem, hogy (y) ur belássa, hogy nincs igaza. Sohase voltam a személynek ellensége, nem is leszek, hiszen azt prédikáljuk : „szeresd felebarátodat“ ; de az igazságot és jogot mindenkivel még (y) úrral szemben is védeni fogom a csekély, de legjobb tudásom s meggyőződésem szerint. Aki az (y) ur által „A népnevelés ügyében“ cimü cikkre szóló megjegyzéseimet elolvasta s elfogulatla- lul Ítélt, meggyőződhettek arról, hogy tárgyilagos voltam és semmit sem gyanúsítottam meg, sem nem leckéztettem, csak a hírlapi inkognitóra tett megjegyzést. Megírtam szerény véleményemet a vallás-erkölcsös nevelésre vonatkozólag és adatokkal bizonyítottam, hogy (y) ur méltatlanul meghurcolt egy köztiszteletben levő főpásztort. Azt hitük, hogy (y) ur meggyőződvén az igazságról s belátván tévedését, hisz tévedni emberi dolog, — a főpásztorral szemben, a megtámadott főpásztornak elégtételt fog adni. Csalódtunk, (y) ur még megtoldotta igazán finom írmodorban irt mondanivalóját a főpásztorral szemben; sőt „alázatos észrevételekben csekélységemre — tudtam azt előre --és általában a gör. kath. papságra is ráveti magát és ugyancsak kitanit minket quereus quam devore,“ hazafiul kötelességeinkre. Ami a főpásztort illeti, megírtam már a mondanivalót, most csak any- nyit irok az (y) ur által hangoztatott hazafiui kötelességre, hogy úgy a főpásztor, mint csekélységem és minden gör. gath. tudja hazafiui kötelességét és a hazai szentesített törvényeket a legnagyobb tisztelettel megtartja és különösen szem előtt tartja a népnevelés és tanításra vonatkozó nemcsak törvényeket, de rendeleteket is, erre nézve nincs szükségünk kioktatásra. A meggyanusitásra pedig csak azt válaszoljuk, hogy egy ezred év áll a hátunk mögött s a történelem bizonyítja hazafiságunkat. Ami személyi működésemet illeti, hála Istennek én is azt írhatom (y) urnák egész szerényen, hogy immár 25 (huszonöt) éve, a .'egnehezebb átmeneti korszakban szolgálom a hazafias népnevelés s tanügyet és ha szerénytelen volnék, írásbeli elismeréseket is mutathatnék, de nemcsak a püspökömtől. Soh’se publikáltam, most se teszem, mert amit tettem, azt megtenni kötelességemnek ismertem. (y) ur írja, hogy szabad idejébe irodalmi munkásságot fejt ki és pedig 15 év óta. Ez szép dolog. De engedje meg nekem is (y) ur, hogy most az egyszer szerénytelen legyek. Én is írhatom, hogy ime már 25 éve, hogy „vallás-erkölcsi, szociálisztikus, tanügyi, közgazdasági.“ dolgozataira nekem is vannak és ezekből egy nehány a kedves „Zemplénébe is napvilágot látott, de sohasem gondoltam ezért dicséretet nyerni és soha se dicsekedtem el vele. A cikkek felé soha sem szoktam hivalkodásból, avagy hiúságból kiírni nevemet, de szerényen a cikk után, — most is „Szerény megjegyzésem“ homlokára nem én, de a m. t. szerkesztő ur irta ki a teljes nevemet. Most se hoztam volna fel, csak azért hozom fel, hogy (y) ur és mindenki tudomásul vétel végett tudja meg, hogy — bár mint „rusznyák“ népnek papja a magyarországi orosz nyelvet bírom Írásban és szóban és tudok cyril betűkkel is írni, — még életemben egyetlen-egy orosz nyelvű hírlapban, vagy könyvben egyetlenegy cyril betűkkel irt cikket sem Írtam. Nem azért, hogy talán szégyen, avagy nem engedhető dolog volna egy „rusznyák“ papnak a népnyelvén és betűin Írni, hisz’ a népért vagyunk s nem a nép érettünk, de csak azért, mert mindig kedvesebb előttem a magyar szó s a magyar betű, s mert „gondolataimat másokkal néha Írásban“ is mindig jobb szerettem magyarul közölni, mert ám vagyok oly magyar származású én is, mint (y) ur, ha talán tót, vagy orosz ajkú is volt a dajkám. Kérem (y) urat cáfoljon meg, hogy nem igaz, amit fentebb Írtam és akkor vesse szememre — ezt is méltatlanul s igaztalanul — pcsolinai iskola cyril betűs felírását. Azt irja (y) ur „alázatos észrevételében“, hogy (y) ur előttem veres posztó. Nagyon téved. Ha posztónak nézném, akkor fekete posztó volna előttem (y) ur. Én (y) ur személyével — pláne lévén (y) ur egy békés „polgár“ — sohasem foglalatoskodtam s nem is fogok, én miattam örökké ismeretlen maradhat, de annyit mindig meg fogok tudni (y) úrról, ha egy (y) jegyű cikket olvasok el a „Z“-ben, melyik (y) úrral van dolgom, mert az „ember a stilus“, milyen az ember, olyan irálya, (y) ur kilétére nem vagyok kiváncsi, de azért kijelentem, hogy szerény meggyőződésem a hir- lapirás terén az, hogy elveket, rendszert lehet névtelenül, vagy jegyet használva támadni s döngetni, de személyt soha, soha igaztalanul, méltatlanul. Teljes őszintességgel tehát kijelentem, hogy (y) ur előtt vörös posztó a cyril betű és a cyril betűket elolvasni tudó gör. kát. papok, mert már meggyőződtünk arról nem egyszer. Ezt láttuk a „Z.“ ez évi okt. 28-ik számának „Pánszlávok“ c. vezércikkből is, melyet igen is elolvastam, s ha nem is csekély személyemről volt szó benne, de paptársaimról, kiket személyesen nem ösmo- rek. Nem jó van ez igy (y) uram s uraim. Ha mi magyarok igy becsüljük meg egymást, hogy igaz ok és konkrét eset nélkül meggyanitjuk egymást, meghurcolunk egy egyházi testületet főpásztorával élén, akkor ki fog minket megbecsülni? Ha mindig csak a félreértést a gyanúsítást, szítani fogjuk, akkor soha se értjük meg egymást, s nem a szeretet, de az ellenszenv, a gyűlölet kap lábra, amitől Isten óvja édes hazaikat s polgárait. Értsük meg tehát egymást a cyrill betű használatába vonatkozólag is. Ha felvilágosításom az ügytisztázásán csak egy szemernyit is lendített, örvendeni fog a lelkem, ha belátja (y) ur és i. t. olvasó közönség, hogy az oly sokszor igazán méltatlanul meghurcolt gör. kath. papság s az orosz vagy ha úgy tetszik a ruthén ajkú népat igazán igaztalanul s méltatlanul támadtátok''*^ Ha netalán konkrét eset, ha ugju.u vau ..." • -'r keli kímélni, meg kell ostorozni; de csak úgy átalánosságban a cyrill betűk miatt herce-hurcát idézni elő, ez sem nem helyes, sem nem tanácsos. És miért ? Hát azért, mert mindenki előtt aki a tanügygyel foglalkozik, tudva van, hogy a népet nevelni tanítani, első sorban a saját anya nyelvén lehet sikeresen, — ez ki nem zárja hogy anya nyelve mellett a magyar nyelvet meg ne tanulhassa, caakhogy el kell ismerni hogy a tanító ügyességétől, szorgalmától, a tanulóktól sok függ. Azt (y) ur is azt hiszem elismeri, hogy a ruthén ajkú gyermekeket anya nyelvükön is kell oktatni s ha kell akkor mindjárt itt van a cyrill betű szükségessége. Továbbá aki ösmeri a ruthén ajkú gör. kath. nép szertartását, az tudja, hogy minden egyházi könyv cyril betűkkel van nyomtatva, azt is tudja, hogy a gör. szertartásban a lelkószszel a nép közösen végzi az istentiszteletet, tehát ez okból kell tanítani a „rusznyák“ népet cyril betűre. Es ha ez a magyar nemzet, a magyar szó, a magyar haza ellen bűn, akkor első sorban is tessék (y) urnák s mindenkinek akinek a cyrill betű nem tetszik a magyar kormányt megtámadni miért ad ki saját költségén cyrill betűkkel nyomtatott ABC és olvasó könyveket? miért ad ki a ruthén nép részére állam költségen cyrill betűkkel néplapot? Ha a magas kormány és pedig a magyar és nem az osztrák ad ki cyriil betűs ABC és olvasókönyveket és cyrill betűs néplapot ad ki, azt csak azért adja ki, hogy a ruthén ajkú nép a cyrill betűket elsajátíthassa, megtanulhassa, szertartási könyveit olvasni tudhassa,