Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-15 / 69. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. Julius 15. 69. (2209.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóliiratal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Biró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kornegyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Adókivetés. — julius 14. A gazda behajtotta juhain az idei adót. Megnyirta őket. Az állam nyíró ollójának csattogásától hangos az egész ország, a III. osztályú kereseti adó kivetések nagyobb részben befejeztettek. A megkoppasztott adó alany savanyú arcot vágva távozik a nyíró helyről, de igen sok van azért, aki a fanyar külsőt rögtön levetkőzi, mihelyt tisztes és biztos távolságba jutott, s a markába nevet, magában dünnyögve: ismét én csaptalak be titeket és nem ti engemet. Még az inas gyerek is tudja, hogy adórendszerünk kegyetlenül rossz, tarthatatlan alkotás. Némely embernek nagyszerűen sikerül jövedelmét eltitkolnia, vagy csak részben bevallani s igy kibújni az őt méltán megillető adótétel alól. A másik, becsületes együgyüségé- ben pedig birka türelemmel bólin- gat a kincstár kiküldöttjeinek pro- poziciójára, s nyög a nagy teher alatt, mert nem volt elég ügyes a hazugságra. Mindkét szempontot tekintve kárhoztatandó az adórendszer, mely ilyesmire módot nyújt. Adótörvényünket sürgősen módosítani kéne, s ezek számtalan ága között egyetlen egy sem szorul sürgősebb módosításra, mint a III. oszt. kereseti adó megállapítása körül követett eljárás. A kereskedőnél, korcsmárosnál még csak kikutathatja a kincstár, — hacsak hozzávetőlegesen is — hogy mennyi és milyen árut ad el. De ki ellenőrizheti a számtalan apró-cseprő uzsorást, ügynököt s más kétes existenciát, akiknek nagyrésze pedig a hiszékeny vagy megszorult ember zárján hi- zik, vagyont harácsol össze, s adót vagy egyáltalán nem, vagy nevetségesen kis összegben fizet. Ha az államkincstár közegei megnyugvással veszik tudomásul, hogy pl. Sátoraljaújhelyben 18—20 iparossegéd van egy bizonyos iparágnál bevallva, holott legkisebb számítás szerint legalább is 126—140 ilyen segéd áll alkalmazásban: ám lássa a kincstár, nyugodjék babérain. Magyar embernek nem kenyere az árulkodás; hitvány ember a spicli minden körülmények közt. Ez nálunk vérünkbe gyökerezett vélekedés. És ha abban is megnyugszik a kincstár képviselője, hogy napi 2—3 koronáért százféle szatócsüzletbeli árucikk eladásával foglalkozó szerencsétlen fráter, aki tehát naponta 6—8 krajcár tiszta jövedelemhez jut, előbbi adójának majdnem kétszeresével terheltetik: ám lássa, van-e haszna belőle, be tudja-e majd rajta hajtani. Nem lesznek-e földönfutókká ezek a szegény apró emberek. Visszásságok, szabálytalanságok nélkül emberi alkotás el sem képzelhető. De haladó korunk, fejlődő és folyton tőkéletesbedő gondolkozásunk a néma szemlélődés, nem törödömség elvét is kizárja. Suum cuiquae! Mindenkinek a magáét. Ne kerülje ki senki az osztó igazság kezének terhét, de ne terheltessék senki erején felül. Ezrével fognak a vármegyei adófelszólamlási bizottság előtt feküdni a most kivetett adó elleni fellebezések. Mert azt is figyelembe kell még vennünk, hogy ha magában állana az a kivetett összeg, még hagyján, de általános jövedelem cimén 30—40%,- községi és egyéb adók cimén pedig 50— 60% járul még hozzá, vagyis a megállapított adótétel éppen 100 százalékkal magasabb lesz, mire befizetésére kerül a sor. És figyelembe kell vennünk közgazdasági helyzetünk hanyatlását, a megélhetés roppant versenyét, mely minden télen túltermelést mutat fel, — s mindezek után lehetetlen olyan vigasztaló képet találnunk, mely az adó emeléseket indokolná. — Ha csak az nem volt az indító erő e téren, hogy annyi kávéház, korcsma, könyü élet, bál, ünnepély, tánc- mulatság, vendégeskedés sehol nem fordul elő mint a mi hazánkban! Mi azonban már a kétségbeesés és semmivel nem törődés szimp- tomáit látjuk itt is. A mi népünk vigasságának már nem a jó kedv, de a gondok elűzése, a mámor keresése a kétségbeesésben hajtja sirva vigadásba. Ez pedig csak iszonyatos társadalmi errupcióhoz vezethet. Ha nem száll hozzánk a német okosság, ereinkbe az angol hidegvér, agyunkba a francia leleményesség, idegeinkbe az amerikai szívósság, mely minden bajon és rázkodtatáson képes keresztül vezetni a népeket, hogy a modern élet létalapjához szükséges gazdasági és társadalmi egyensúlyukat helyreállítsák és állandóan megőrrizzék, akkor ki tudja nem nyel-e el középkori hajlamunkkal a modernség molochja. Ám az egyensúly, ha a népek részéről megóvatik, viszont az államot vezetőknek is gondoskodtok kell a Jjibás államgépezet hibás részeit " jobbakkal pótolni. Megrögzött hit már közvéleményünkben hogy az adótörvényeinket reformálni kell. Tudjuk, hogy kormányunkban a jó szándék nem is hiányzik erre, sőt a munkálatok folyamatban vannak. De itt minden év veszteséget lelent, ennél sürgősebb munkája alig lehet a törvényhozásnak. Azon reményben, hogy ez életbevágó kérdés rövid idő alatt ren- deztetik, nyögünk a teher alatt tovább. De addig is kérjük már most a majd összeülő felszólamlási bizottságot, hogy minden panasz tárgyává tett esetben mély és alapos megfontolás után szolgáltassanak igazságot. — júl 15. Áz igazságügyminiszter a mezei munkásokért. Plósz Sándor igazságügyminiszter körrendeletét intézett a városokhoz és az összes bíróságokhoz, melyben elrendeli, hogy a kihágásokért és kisebb bűntettekért elitéit gazdák és mezeimunkások csakis a mezei munka szünetelése idején kényszeríthetők büntetésük kitöltésére. A minisztert ez intézkedésében az a humánus elv vezeti, hogy egyes családok a mezei munka idejére ne fosztassanak meg kenyérkeresőjüktől. Mozgalom a megrendelések gyűjtéséről szóló törvény ellen. A Pol. Ért. jelenti: Körülbelül egy év előtt lépett érvénybe az a törvény, mely a megrendelések gyűjtését szabályozza. Az üzleti világban kezdettől fogva elégedetlenséget keltettek a törvénynek egyes szakaszai s most illetékes tényezők mozgalmat indítanak a törvény megváltoztatása, illetőleg enyhítése céljából. Ez ügyben egy kereskedőkből álló küldöttség fogja felkeresni a kereskedelemügyi minisztert. Felhívás 48-as bajtársainkhoz! Kossuth Lajos (a 48-as honvédség megteremtője) születésének 100-ik évfordulója, — úgy tartjuk, — folyó év szeptember hó 19-én lesz, amikor Budapest, a székesfőváros nagy ünnepélyességgel fogja ezt az emléknapot megünnepelni és valószi- nüleg abban az ünnepségben Kossuth Lajos fiai és rokonai is részt fognak venni. Nekünk — még életben lévő — 48-as honvédeknek, kegyeleti kötelességünk — ebből az alkalomból is — a mi atyánkról' Kossuth Lajosról megemlékezni oly módon, amint azt élet és helyi viszonyaink megengedik. Eltekintve attól, hogy csak annyi bizonyos, miszerint Kossuth Lajos 1802. évi szeptember hóban Monokon született és Tállyán kereszteltetek meg, de az anyakönyv tűz általi elpusztulása miatt, a napot, amikor született teljes biztossággal meghatározni ö maga sem tudta, még az a másik körülmény is ajánlja nekünk : zemplénvármegyei 48-as honvédeknek, hogy szerény ünnepségünket Sátoraljaújhelyben, a vármegye székhelyén, a vár- megyeháza, mint az ő életének első működési tere előtt, folyó évi szeptember hó 14 én — vasárnap — délelőtt tartsuk meg, mert valószínű, hogy a szeptember 19-én ünneplő fővároson kívül — Magyarországban — minden igaz és magyar érzésű hazafi 14-én fogja Kossuth 100 éves emléküunepét megtartani. Bajtársi bizalommal és barátságosan kérünk titeket: Jöjjetek 1902 évi szeptember 14-én Vasárnap a reggeli vonattal Sátoraljaújhelybe, hogy itt a kegyelet és hála ünnepét együtt megtarthassuk, együtt ebédeljünk és ez utolsó talákozásunkor ama nagy idők egyes mozzanatait visz- szaidézve, szivünk egymás iránti vonzalmát még egyszer kiöntve, egymástól végbucsút vegyünk ... Minden- még életben lévő 48- as honvédet kérve a megjelenésre és várva, maradunk. Sátoraljaújhelyben 1902 évi julius 10-én. Bajtársi üdvözlettel: Id. Bajusz József Matolai Etele a zempléni 1848/9-iki a zomplóni 1848/9-iki honvódegylet jegyzője, honvódegylet elnöke. A jegyzői kar jövője. • — julius 12. A közigazgatási tanfolyamokon napok előtt és több helyen még most is napok óta folynak a jegyzői szigorlatok. Bizonyos önkét föllobbanó örömmel látjuk ezeknek eredményében már eddig is a jegyzői kar oly gazdagodását, amely a községi köz- igazgatások ezerféle bajainak gyorsabb tempóban közeledő orvoslását ígéri. Megelégedéssel és jóleső, meleg érzéssel regisztráljuk ezt a tényt, amely egy teljesen modern szellemtől áthatott, egységes és öntudatos, impozáns és munkás korszak ébredező hajnalának első sugarait szórja a községekre. A mai jegyzői kar bizonyára azzal a szeretettel gyűjti maga köré ezeket a munkakedvtől és friss erőtől duzzadó fiatal embereket, amilyennel azok útnak indulnak az iskolából az élet rájuk várakozó nagy feladatai közé. Ma is kiszámíthatatlan még annak a lépésnek amesszehordó ereje, a melyet a kormány a közigazgatási tanfolyamok szervezésével az ország kulturális emelkedése és anyagi boldogulása felé tett. A közigazgatás számára olyan egyéneket nevel ott, akik elsősorban intelligenciájukkal és másodsorban szélesebb dimenziókra terjedő tudásukkal magas polcra fogják emelni a hivatal komolyságát, tekintélyét és erkölcsi hatalmát. A tanfolyamokon a legmodernebb pedagógiai rendszer talált tágas otthonra, ahol az elmélet a gyakorlattal ölelkezik. A tanfolyamok katedráiról a büntető törvénykönyvtől kezdve a tűzoltásig minden modern tudomány célszeLaponk mai isárna 4 oldal. T
