Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-04 / 117. szám

November 4. ZEMPLÉN. 3. oldal. — A temető ünnepe. November 1-én ünnepe volt a temetőknek, a ha­lottak csendes birodalmának. A régi és uj temetőben a koszorúkkal és vi­rágokkal díszített sirhantokon, az esti órákban ezernyi mécs és gyertya gyűlt ki. Egész népvándorlás rándult a teme­tőbe, ahol oly nagy volt a tolongás, hogy alig lehetett haladni. A vissza- maradottak kegyelete impozáns módon nyilvánult meg a drága halottak iránt. — Eljegyzés. Iílavathy Béla, a m. kir. államvasutak sátoraljaújhelyi gyár­telepének hivatalnoka, e hó 1-én vál­tott jegyet Szabolcsvármegyében, Büd- szentmihályon Süveggyártó Károly leányával, Ludokával. — Halálozás. Súlyos csapás érte Kozma Mihály, helybeli kir. folyam­mérnököt és nejét, Tomcsányi Mar- gitot. Négy éves kis fia, Kozma Tibor november hó 1-én és nyolc éves kis leánya, Kozma Mártha november 3-án vörhenyben elhunyt. A sors csapása által mélyen sújtott szülők iránt álta­lános részvét nyilvánul. — Vásári különlegesség. Nem mindennapi látványosságnak voltak szemtanúi azok, akik a hétfői országos vásár reggelén a „Vörös Ökör“ épü­lete előtt elhaladtak. A kapu előtt egy faluról behozott tehén megmakacsoso- dott és a kapualjában lehevert. Csak­hamar nagy népcsődület támadt a tehén körül. Találgatták, mi baja lehet, majd pedig szép szóval és bottal föl­váltva biztatták a lomha riskát, de nem fogott rajta sem szép szó, sem a bot, a tehén csak nem akart négy lábra állani. A riska gazdája végre engedett az általános véleménynek és állatorvosért küldött, hogy a beteg tehenet haladéktalanul szállíttassa ki a városból. Eközben egy falusi atyafi tört magának utat a kiváncsi tömegen, mely akkorára már jóval megszapo­rodott. Mikor a helyzet felől megkapta a kívánt felvilágosítást, a riska körül foglalataskodó Herkuleseket, akik a tehenet sehogy sem bírták fölemelni, eltávolította és üegmatikus mozdulat­tal s arcáról csaknem leolvasható szak­értelemmel leguggult a tehén feje mellé, markába fogta és szétnyitotta fűiét s miután megtudta a riska nevét, torkaszakadtából belekiáltott az ilyen erős hanghoz szokatlan fülbe: — Barna te! kelj feli A tehén kissé megrezzent a vá­ratlan susogásra s mindkét füle tágra nyílott, de azért fekve maradt. Az atyafi ismét belekiáltott: — Barna te I kelj fel 1 — mire a tehén, be nem várva a pihenésében zavaró ember harmadszori kísérletét, a körülálló közönség nagy ámulatára fölállott. Mire az állatorvos megjött, a riska már ott járt gazdájával a hecs- kei állatvásár körül. — Csodálatos kegyetlenség. Egyik vidéki laptársunk értesülése szerint egy vigyázatlanság folytán keletke­zett, de még idejekorán elfojtott szoba- tüz nyomán sötét képről hullott le a lepel. Az izbugya-radványi csendőrörs ngyanis a Herschkovits Lipót izbugya- radványi lakos lakos házánál megej­tett tüzrendészeti szemle alkalmával nyomára jött annak, hogy nevezett beteg leányát, Évát egy szobában el­zárva tartja. A leány azt panaszolta a csendőrség előtt, hogy atyja állan­dóan zárva tartja s hogy folytonosan veri, bántalmazza, hogy ez által siet­tesse elpusztulását. A hatóság által már elrendelt intézkedés s az ennek nyomán keletkező vizsgálat lesz hivatva megállapítani, hogy a leány vallomásai mennyiben felelnek meg a valóságnak. — Ikonosztázion avatás. Zemp- lénvármegyének köznépe a súlyos megélhetési viszonyok miatt hazáján kívül keresi megélhetését s tömegesen vándorol ki Amerikába. Szomorú ez a tény s csupán az a vigasztaló, hogy javarészük több-kevesebb év múlva visszatér falujába s a távolban szer­zet vagyonkájával ismét hozzáfog házi tűzhelyének megépítéséhez s az édes hazai föld műveléséhez. A min- dannyiok szivében uralkodó honvá­gyon kívül falujok kisded temploma az a legnagyobb vonzó erő, mely mé­lyen valóságos lelkűket arra ösztönzi, hogy ide visszatérve abban a temp­lomban adjanak hálát Istennek át­szenvedett küzdelmeik után — a mely kis templom képe a messze távolban is mint falujok középpontja és koro­nája van eltörülhetetlenül sziveinkbe vésve ; bizonyítja ezt az is, hogy azok, kiknek az isteni Gondviselés módot adott, a messzetávolból — verejtéken szerzett filléreikkel segélye­zik itthagyott falujok templomát. Erre támaszkodva Spiri Elek lasztóezi gkath. lelkész felhívta Amerikában lévő híveit, hogy a múlt évben újjá­épített templomuk megfelelő belső díszére hozzák meg áldozataikat. Ké­rő szava nem hangzott el eredmény­telenül s most megáldatott az újonnan kifestett templomban felálitott művészi kivitelű, fölötte díszes Ikonosztázion, melynek költségeit — (3800 koronát) ft. Petrassovich Elek lelkész ur közve­títésével — kizárólag Spiri Elek ottani hívei 100—100 koronát ajánlottak tel ezen célra. A megadási szertartást püspöki megbízás folytán Spiri Elek lelkész végezte; az ünnepség fényét közreműködésükkel emelték Fesztóry János isztáncsi, Matyaczkó György velejtei és Simsa Tivadar kolbásai lelkészek. A szomszédos községekből megjelent hívők ezrei egész elragadta­tással szemlélték a gyönyörű képeket, a művészi faragványokat és a gazdag, ragyogó aranyozást, mely munkálat Peregriny Endre kassai szobrász és aranyozónak becsületére, sőt dicsősé­gére válik. Isten áldja meg mindaz­okat, „kik az Ur házának ékességét szeretik ?“ — Reformácziói emlékünnep. A reformáció 385-ik évfordulóját a ho- monnai missiói ev. ref. egyház ke­gyelettel ünnepelte meg okt. 31-én. A reggel 8 órakor tartott istenitisz­teleten teljes számban jelent meg a polgári, felsőkereskedelmi és faiskola prot. ifjúsága, az intézetek prot. val- lásu tanárainak vezetése alatt. — A hazafias Tokaj. Tokaj vá­ros képviselőtestülete október 30-ikán tartott rendkívüli közgyűlésén a Rá- kóczi-szobor létesítése iránt beadott indítványt egyhangú lelkesedéssel elfo­gadta és nyomban 20 tagú szoborbizott­ságot alakított, amelyet a mozgalom országos megindítására felhatalmazott. Egyúttal elhatározta a beadott indít­vány értelmében, hogy Tokaj város főutcáját Rákóczi-utcának nevezi el. — Betörés. Kellemetlen megle­petés érte Komásy Kálmán e.-horváti jegyzőt. Mig ő Tokajban vígan szűrte a hegy levét, éjnek idején ismeretlen tettesek betörtek őrizetlenül hagyott lakásába és azt alaposan kifosztották. A kár nagysága még nincs megálla­pítva. — A magán gimnázium ügyében m. hó 22-én a nagymihályi városháza tanácstermében népes értekezlet tar­tatott. Az értekezlet, miután consta- tálva lett, hogy a gimnázium létesí­téséhez gyűjtések utján már eddig is jelentékeny összeg lett biztosítva és az 1903/4. évre már számos tanulót írattak be s igy a mozgalom sikerrel kecsegtet, elhatározta, hogy az intéző bizottság megválasztása végett nov. hó 9-ik napjának délutáni 4 órájára közgyűlést hiv össze. Elhatározták továbbá, hogy a gyűjtést tovább is folytatják és felkérik a szülőket, kik gyermekeiket a jövő iskolai évben már gimnáziumba akarják adni, hogy azokat tájékozás végett már most írassák, illetve jelentsék be. — Kiugrottak a vonatból. Nagy zavart idézett elő e hó 3-án két fiatalember a helybeli pályaudvaron. Mind a ketten akkor ugrottak ki a Kassa-felé induló 8702. számú sze­mélyvonat egyik kocsijából, mikor a vonat már kirobogott a pályaudvar­ból. A két fiatalember kiugrása után a vonatot azonnal megállítot­ták s a vasúti állomás túlsó olda­lára, a petroleum-gyár felé menekült utasokat üldözőbe vették. Már a bol­gár kertészek telepe körül futottak, mikor a rendőrök elfogták őket. Az útjában megakasztott vonat tovább indult, a két fiatalembert pedig név- szerint Szűcs Sándor székesfejérvári szobrászt és Weisz Lipót kaposvári alkuszt a rendőrkapitány elé állítot­ták, ahonnan — miután kitűnt, hogy semmiféle bűncselekményt el nem követtek, — kisebb pénzbírság elma­rasztalása után szabadon bocsátották. — A gyermekek réme. Közelebbi számunkban hirt adtunk, hogy Sztrop- kón a kanyaró uralkodik erősen. Mint varannói tudósítónk Írja, ott pedig a vörheny-járvány terjed mind fokozot­tabb mértékben a gyermekek közt. Ed­dig már 5 ártatlan áldozata volt a pusztító ragálynak. Az állami iskola és a kisdedóvó bezárása alig lesz ki­kerülhető. — Homonnán a járvány még mindig tart s vele az elemi is­kolák szünetelése is. Az egész vár­megye területén minden vonalon van­nak községok, melyekben e gyermek- betegségek szórványosan, vagy jár- ványszerüleg felléptek. Városunkban és Sárospatakon szűnő félben van a kitörőbb természetű járvány. — Betöréses lopások. E hó 3-áról 4-ére menő éjjel Rimay Lehel vár­megyei alszámvevő Csillag-utcai laká­sán betörők jártak. A kamarának ab­lakrostját szedték ki s úgy jutottak a kamara belsejébe, a honnan mint­egy 100 korona értékű férfi- és női ruhákat, ágyneműt és befőtöt loptak el. — A másik betörés a vasúti állo­más mellett történt. Bendik Mária korcsmájának az utcára szolgáló aj­taját törték föl és a korcsmahelyiség áruasztalának fiókjából 80 korona kész­pénzt loptak el. Mikor a háziak észre­vették, hogy a korcsmában betörők járnak, föllármázták a korcsmában háló, Amerikából hazatért felső vi­déki embereket s üldözőbe vették őket. A tettesek közül valamelyik a menekülés közben revolverét elsü­tötte, mire a korcsmabeliek az üldö­zést abbahagyták s igy a betörő-tol­vajok a lopott pénzzel elmenekültek. Egyiket egy cigány személyében felösmerték. A tettesek kézrekeritése iránt a rendőrség a csendőrséggel együtt megtette a szükséges intézke­déseket. IRODALOM. 170. Oroszországnak a világtörté­nelembe való beleszólását kezdi raj­zolni a Nagy Képes Világtörténet 170. füzete. Ez a hatalmas nép, mely fele Európának gazdag mezőit és jégbori- totta rónáit lakja, a természetes, szinte állati erőnek felülmúlhatatlan képe. Nemzeti karakterében megvan éghaj­latának zordon egyhangúsága, egének borultsága. Annyi erő és nyugalom van benne, mint a Volgában, az ő nemzeti folyojukban, mely széles med­rében lassan hömpölygeti iszapos, szőke habjait. Ez a hatalmas nemzet méltó uralkodót nyert végre Katalin cárnőben aki trónját férjének és rokonának holt­testén építette fel. Egészen magaslatán állott a kor műveltségének és nagy súlyt helyezett arra, hogy folytonos összeköttetésben legyen a francia iro­dalom legfőbb képviselőivel, különö­sen Voltaireel és Diderotval. El volt határozva európaivá tenni Oroszorszá­got namcsak hatalmi tekintetben, ha­nem műveltségre nézve is és leg­alább ezirányu személyes eljárását te­kintve — humánusabb volt, mint bár­mely előbbi fejedelem. II. Fridrik és József mellett ő legkitűnőbb képvise­lője a felvilágosodott abszolutizmusnak. Katalin cárnőről szól a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 170. fü­zete. A 12 kötetes nagy munka szer­kesztője Marczali Henrik dr., egyetemi tanár, ki egyúttal e kötet Írója is. Egy-egy gazdagon illusztrált kötet ára díszes iélbőrkötésben 16 korona; fü­zetenként is kapható a kiadóknál (Ré­vai Testvérek Irodalmi Intézet Rész­vénytársaság Budapest, VII., Űllői-u 18 sz.) és Lővy Adolf könyvkereske­dése utján, havi részletfizetésre is. Győri Színházi Lap. November hó elsejétől Győrött Erdély Ernő ismert újságíró szerkesztésében színházi napi­lap indul meg, mely a vidék szinügyét van hivatva fellendíteni. Hatalmas új­ságíró gárda áll Erdély Ernő felelős szerkesztő mellett, kiknek neve elég biztosítéka a lap sikerének. Andorka Sándor, gelsei Biró Zoltán, Faraka Ödön dr., Kardos Ede, Kemény Jó­zsef, Mészáros Alajos, Lovass Lajos, Perl Gyula dr., Rogoz Imre, Sándor Géza, Zoltán Vilmos. Á lapot Gróf Gyula és Társa győri cég adja ki. Elő­fizetési ára öt hóra 5 korona. TANÜGY. Iskola felavatás. — Saját tudósítónktól. — — nov. 3. ' November hó 2-án folyt le az újonnan szervezett, s Széphalom és Hosszúláz községek népnevelési ügyé­nek szentelt állami iskola felavatási ünnepélye. A két község között elte­rülő, gróf Wallis Gyuláné által aján­dékozott telken épült, modern iskola- épületet a délelőtti órákban egyházilag megáldotta a sátoraljaújhelyi róm. kát. plébános és vármegyei főesperes egyik segéd lelkésze, a polgári ün­nepség pedig a délutáni órákban folyt le nagy közönség s az érdekelt községek lakosságának részvétele mellett. Az ünnepély Fejes István Sátoraljaújhely költő-papjának magas szárnyalásu, remek felavató imájával kezdődött, melynek befejeztével az iskolai gondnokság együttesen, ün­nepélyesen letette az esküt a kir. tanfelügyelő kezeibe, ki is ezután hazaszeretettől, a népnevelés ügyének magasztos és szent eszméitől áthatott terjedelmes beszéd mellett vette, és adta át az uj iskolát rendeltetésének. A kir. tanfelügyelő beszédéből külö­nösen feljegyzésre méltónak találjuk e szavakat: „Itt a bizonyíték arra, hogyha komolyan akarunk valamit, és teljesen áthatja lelkünket az a tudat, hogy amit a magunk szűkebb körében a közművelődés érdekében teszünk, azt az egész magyar hazáért s e haza népeinek nyelvben és érze­lemben való összeforrasztásáért tesz- szük ... a gondnokság tagjai s a vezető elemek minden erejűkkel töre­kedjenek arra, hogy a legnagyobb magyar nyelvújítónak sirhantja felett e két községnek minden gyermeke az édes csengésű magyar nyelven zengje fohászát.“ Majd az uj állami iskola tanítóját intette szeretetteljes és lelkes szavakban arra, hogy fontos missióját mi módon iparkodjék betöl­teni. Érre Katinszky Géza zemplén- megyei r. k. főesperes, gondnoksági elnök buzdította a két község lakos­ságát igen szép beszéddel arra, hogy bizalommal, pontosan küldjék gyer­mekeiket ez iskolába, melyben a val­lás-erkölcsös nevelésről kifogástalanul gondoskodva lesz. — Nagy Albert körjegyző válasza után a szép ünnep­ség véget ért, s mi azon jól eső tu­dattal távoztunk onnan, hogy nem­zeti népnevelésünk ügye ismét egy fokkal előbbre haladt. Üdv és hála e magasztos ügy lelkes munkásainak! J. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. ,H. I.“ Homonna. Besoroztuk a pálya­munkák közé, esetleg le is közöljük majd karácsonyi számunkban. „Egy tokajiét ismét kérjük jeligés le­vele beküldésére. D. I. Helyben. Köteles díjtalanul kiállí­tani. Nem közöllietó : Ismerős dal. (Vers.) Kiadó tulajdonos: Éhlert Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom