Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-30 / 115. szám
116. (2245.) Harmincharmadik évfolyam. Sátorai]a-Ujhely, 1902. október 30. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatals Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző é fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. Bíró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kornegyedévre 3 kor. ™- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betfikkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Adóemelések küszöbén. — okt. 30. (mi.) Szeretnők megkérdezni Magyarország lakóitól egyenként, vájjon megvannak-e elégedve adójukkal? A kormányelnökön és minisztertársain kivűl bizony senkit sem találnánk széles ez országban, akitől igenlő választ kapnánk. De hát szegény magyarom, hasztalan minden, azért az adót mégis csak emelni fogják. Talán a képviselő urak megválasztásukkor egészen mást Ígértek? Furcsa, misem gyengébb a reppenő szónál, s azért az adót mégis emelni fogják. Az adóemelés, azonban korántse higyjük, nem a módosabb osztályt sújtja. De ez nem is lehet. A mi adóviszonyaink most is olyanok, hogy a pénzszerzésnek ezen módját már is a legszélső határokig tolták. Akinek csak öt korona az eddigi adója, bízvást elhihetjük, nem fizethet többet, nagyon hiányát érzi ezen csekély összegnek is. De azért az adót mégis emelni fogják. A képviselő urak már régebben megszavazták az uj fegyvernem szaporítását. Ez kiadás nélkül nem mehet, a pénzbeszerzés legkönnyebb fajtája az adó, tehát emelni fogják. Az országházban legközelebb a honvédelemi minister az újoncok létszámának felemelését fogja kérni, csak húszezer újoncra lévén szüksége. És ebben nagyon is igaza van. Lelkiismerete bizonyára naA "ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Októberi levél. — okt. 27. Kedves szerkesztőm ! De sok történt egy hó leforgása alatt; és én azt hiszem irói önhittségemmel, hogy ez érdekes dolgok azért történtek meg, hogy az én havi skribler-mániám ki legyen elégítve. Maga messze van! a mi fővárosunk zajos életét éli, — csak itt-ott tekint be a mi primitiv kis városkánkba; igy csak leírva élvezi a távolból oly érdekes eseményeket. Mint például az e hónapban lefolyt első Kazinezy-estélyt, — melynek határozott sikere volt. Most pedig engedjék meg, hogy .gyszer habár kissé unalmas, de komoly témáról és komolyan Írjunk e helyütt. A mi társadalmunkról. Tehát: Ezen tág fogalmat akarnám fejtegetni, ha orvos lennék, bonctanilag — magyarázgatni. Megvizsgálnám a társadalom szervezetét, elmondanám az egészséges szerveket, és konstatálnám a társadalom szervi bajait is. De sajnos, e dolgot csak laikus szemmel vizsgálhatom, igy ehhez mérten fogom kritizálni, dicsérni, sőt, ha gyón nyugtalanítaná, ha a sok fényes fegyver ember nélkül heverne s nem lenne, aki kedvére puffog- tatná velük a már úgyis romlott levegőt. Húszezer emberrel több újonc kell, tehát az adót emelni fogják. A tisztviselők fizetésének emelése valóban nélkülözhetetlen. Az adóemelésnek talán ez a legigazságosabb és legreálisabb alapja. A tisztviselők fizetésének emelése tehát hovatovább befejezett ténynyé válik s hogy létezhessék valaki, aki ezt az adók emelése nélkül keresz- tülvihetőnek tartja, alig hisszük. Tehát az adót emelni kell és emelni is fogják. Panaszkodtunk, hogy nincs állandó magyar udvartartás, tehát lesz ez is, mi sem könnyebb ennél. Tartunk állandó, fényes magyar udvarmestereket, díszes testőrökkel, fénynyel és pompával, mint ahogy ezt a legelső magyar ember állása, Szent István koronája viselője s utódjának tisztsége megköveteli. Meglesz, de a civilistát fel kell emelni. Tehát az adót ismét emelni fogják. Korántse vádoljuk ezért a vezető embereket. A társadalom a hibás, az egész, az összes társadalom, a vén Európa. A nagy békét vásároljuk meg ezzel a horribilis összeggel, Európa békéjét, amely béke terhesebb egy kisebb szabású, kudarccal végződő háborúnál. A civilista felemeléséért nem igen fognak sajogni a keblek, csak egy kis hazafias máz ne hibázzék. A kiegyezés után önkényt kell, még szítani is a mai kor társadalmát. Első sorban tisztába kell lennünk, mi is az a társadalom?! Nagyon egyszerű alkotás, mégpedig több kis társaságnak a vegyüléke. Miután vegyülék, igy, jó és rossz anyagból van gyúrva. Én a társadalom azon részéről vagyok hivatva Írni, amely az olvasó közönségnek, no meg az én szellemi képességeimnek is megfelel. Ez az igazi 1 Mert oly ambiciózus, törekvő embereket gondolok, kiknek közös céljuk: a közmivelő- dést, irodalmat, szóval minden nemes célt, humánus egyletet támogatni. Mint a példa is mutatja, társas-kört alakítani, melynek célját már hiva- tottabb egyének is fejtegették, szóval a társadalomnak ez ága mindig és bármely körülmények között küzd és fog küzdeni a magasabbért, nemesebbért, szóval a jóért. Azért még sincsenek rendbe szociális kérdéseink, ennek okát szeretném kutatni, és ha megtalálnám ennek alapos voltát, úgy a gyógyítását már erős, okos férfiakra bíznám. Elég, ha a szöget valaki a fején találja — e bajnak segítségére avatott egyének szükségesek. Mi az irodalom részéről működünk serényen, a többit a többi szakbeli érdemes férfiak végezzék el. De alaposan ám 1 — Ismerem a társadalom ama ágát, mit előbb már kidicsértem, de ajánlottunk a sokkal gazdagabb társországokkal egyenlő összeget. Emelni fogják tehát az adókat. Vállaink a szomorú és súlyos terhektől meggörnyedtek s ki merne ily körülmények között a nemzet napszámosainak, a tanítók fizetésének javításával gondolni? Pedig ők a legérdemesebbek lennének rá. A nagy Bismarck Franciaországban aratott nagy győzelmét nem a dicső hadvezéreknek, sem a fényes és drága katonáknak, hanem a szegény és szerény tanítóknak tulajdonította. A tanítók lelkiismeretességétől függ a jövő Magyarország társadalmának fejlődése és sorsa és az ily nagy felelősséggel telt állásért, mivel sem fizetünk. Pedig ha már emelik az adót, mégis csak ők érdemelnék az igy befolyó összegnek legnagyobb részét . . . — okt. 28. Az állami tisztviselők fizetésrendezése. Az állami tisztviselők fizetésemeléséről szóló tervezet, mely 16—18 millió koronát áldoz a tisztviselők fizetésének rendezésére: nem hódította meg egy csapásra a sziveket, sőt a kisebb javadalmazásu állami tisztviselőket nagymértékben nyugtalanítja. A fővárosi sajtó, mely kimerítően foglalkozik az áll. tisztviselők ügyével — rámutat a nyugtalanság okára. Mi is megkísértjük, hogy azt a „M.“ nyomán ismertessük: Az előléptetési viszonyok javítását nem látják abban az intézkedésben, hogy jövőre a tisztviselőt az »illetőt fizetési osztály legkisebb fokozatába lehet csak kinevezni. A dolog ugyanis úgy áll, hogy atnig a fogalmazói szakban akként vannak beosztva beleesem az emberek, azaz inkább a nők ama gyengéjébe, hogy biz én kicsit félénk vagyok (bár e száraz téma megírásánál be nem bizonyítottam!) és a hátuk mögött, sőt még ha fejemet nem félteném a „szólj igazat, betörik a fejed“ mondásától, úgy még szemükbe is megmondanám az igazat, hogy ismerem a társadalom azon ágát is, kik még a műveltség közepes niveaujáig se tudnak emelkedni. Pedig módjukban volt és van, de tudja Isten, bizonyos szellemi tunyaságot fedezünk fel náluk, akik nem bírnak semmiért lelkesülni, nem fogékonyak a szép iránt (kivéve a toilettet!) szóval a felületes, hiányos emberek. E felületes genre-ből sok terem, ez vagy a mai korral jár, a a hol manapság a legnagyobb virtus, ki költ többet, (de nem verseket!!) és ki a nagyobb gazember?! E dolognál könnyű aztán pályanyertesnek lenni. Hol vagy dicső Petőfi,— s Aranykor?! Tekintsünk vissza pld. Petőfire, ki nemzetünk legnagyobb költője volt, s szelleme még ma is köztünk él: mily közönséges ember fia volt!! Es mégis ő volt az, ki szelleme által elérte a társadalom legmagasab fokát. Ebből és sok más példából láthatjuk, hogy a „szellem,“ melyet okvetlen fejleszteni kell, mert máskép elalha- tik, ha ki is tör néha, mint a kialvó a tisztviselők, hogy a X. f/zetési ősz tályba tartozó segédfogalmazói állás annyi, sőt egyes minisztériumokban kevesebb, mint a Vl-ik fizetési osztályban lévő osztálytanácsosi állás, tehát minden segédfogalmazó számára meg van adva a mód arra, hogy fokozatosan fölviheti az osztálytanácsossá- gig, addig a szám- és kezelőtiszti szakokban 100 állás közül 60 a XI., 30 a X-ik és csak tiz tartozik a IX-ik fizetési osztályba, tehát a kis-tisztvise- lők még a X-ik fizetési osztályt sem érhetik el biztosan. Különösen áll ez a pénzügyi, kereskedelmi és földmive- lési minisztériumban alkalmazott kistisztviselőkre nézve. — A pénzügyminiszternek az a kijelentése, hogy jövőre minden tisztviselő az »illető« fizetési osztály legalsóbb fokozatába nevezhető ki csupán, nem újítás és semmi értékkel sem bir a kis-tisztviselőkre nézve mindaddig, amig a miniszterekre lesz bizva az »illető ‘ fizetési osztály megválasztása ; mert azt eddig is megtartották, hogy az illető fizetési osztály legalsóbb fokozatába nevezték ki az uj tisztviselőket. — Ez a sérelem csak akkor szűnnék meg, ha az uj törvényben kimondanák, hogy minden tisztviselő a legalsó fizetési osztály legalsó fokozatába nevezendő ki és az illető minden kinevezés nélkül fokozatosan lép elő egyik fizetési osztályból a másik fizetési osztályba. — A pénzügyminiszternek arra a kijelentésére, hogy az állam pénzügyi viszonyai nem engedik meg az alsó három fizetési osztályban az ismeretes osztrák alapra való helyezkedést, azzal repli- káznak a kis-tisztviselők, hogy akkor miféle igazság az, hogy a VIII. fizetési osztálytól fölfelé már osztrák minta szerint emelik a fizetést ? Hát a magasabb állású tisztviselők nagyobb arányú fizetésjavitását megbirja az állam, csak éppen a javításra jobban rászorult kistisztviselőkét nem ? * E főbb pontokban foglalták ösz- sze kívánalmaikat s hozzátehetjük: stádiumban levő vulkán, ez az egyedüli elem, mely mindent áthidal a társadalomban, bizonyos rendeket, kasztokat, társadalmi külömbségeket, (mi alatt sokan szenvednek): a „szellem“ az, mely mindenütt előtör és számára minden rangbelinek kapuja tárva áll. Ezek az úgynevezett szellem óriások, melynek kategóriájába sorozhatok: a tudósok, irók, költők, művészemberek. E geniális emberek tehetsége nagyrabecsülhető, mert ha születik is e természetadománynyal az illető, de mégis, ha ez úttörő pályán nevet, dicsőségeket szerzett magának, úgy ez saját érdeme. A társadalomnak egy pár elemét elsoroltam ebből levonhatjuk a következtetést: 95percentje hiányos és kapzsi, nem bir felülemelkedni a prózai, a mindennapi élet kicsinyes emberei gyarlóságain, de beleesik az emberiség hibájába, és nem törekszik fölfelé. Lemorzsolja napjait, a nélkül, hogy életében valami jótékonyságot (feltéve ha lehet) gyakorolna, okul a rossz példán. Egoista, fukar Harpagon lesz, ki még a sírjába is magával vinné az összegyűjtött garast. (Nem hogy a Kazinczy Körnek hagyná!), hogy kissé aktuálisan is beszéljek. Mindjárt több kedvvel dolgozna az ifjúság, ha bizonyos pályadijakkal tudnánk őket serkenteni. Hiába! az MT kapnak »** •**»* 4 oldal.
