Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-10-30 / 115. szám

116. (2245.) Harmincharmadik évfolyam. Sátorai]a-Ujhely, 1902. október 30. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatals Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző é fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. Bíró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor­negyedévre 3 kor. ™- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betfikkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Adóemelések küszöbén. — okt. 30. (mi.) Szeretnők megkérdezni Magyarország lakóitól egyenként, vájjon megvannak-e elégedve adó­jukkal? A kormányelnökön és minisz­tertársain kivűl bizony senkit sem találnánk széles ez országban, aki­től igenlő választ kapnánk. De hát szegény magyarom, hasztalan minden, azért az adót mégis csak emelni fogják. Talán a képviselő urak meg­választásukkor egészen mást Ígér­tek? Furcsa, misem gyengébb a reppenő szónál, s azért az adót mégis emelni fogják. Az adóeme­lés, azonban korántse higyjük, nem a módosabb osztályt sújtja. De ez nem is lehet. A mi adóvi­szonyaink most is olyanok, hogy a pénzszerzésnek ezen módját már is a legszélső határokig tolták. Akinek csak öt korona az eddigi adója, bízvást elhihetjük, nem fi­zethet többet, nagyon hiányát érzi ezen csekély összegnek is. De azért az adót mégis emelni fogják. A képviselő urak már régeb­ben megszavazták az uj fegyver­nem szaporítását. Ez kiadás nélkül nem mehet, a pénzbeszerzés leg­könnyebb fajtája az adó, tehát emelni fogják. Az országházban legközelebb a honvédelemi minister az újoncok létszámának felemelését fogja kérni, csak húszezer újoncra lévén szük­sége. És ebben nagyon is igaza van. Lelkiismerete bizonyára na­A "ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Októberi levél. — okt. 27. Kedves szerkesztőm ! De sok tör­tént egy hó leforgása alatt; és én azt hiszem irói önhittségemmel, hogy ez érdekes dolgok azért történtek meg, hogy az én havi skribler-mániám ki legyen elégítve. Maga messze van! a mi fővárosunk zajos életét éli, — csak itt-ott tekint be a mi primitiv kis városkánkba; igy csak leírva él­vezi a távolból oly érdekes esemé­nyeket. Mint például az e hónapban lefolyt első Kazinezy-estélyt, — mely­nek határozott sikere volt. Most pedig engedjék meg, hogy .gyszer habár kissé unalmas, de ko­moly témáról és komolyan Írjunk e helyütt. A mi társadalmunkról. Tehát: Ezen tág fogalmat akarnám fej­tegetni, ha orvos lennék, bonctanilag — magyarázgatni. Megvizsgálnám a társadalom szervezetét, elmondanám az egészséges szerveket, és konstatál­nám a társadalom szervi bajait is. De sajnos, e dolgot csak laikus szem­mel vizsgálhatom, igy ehhez mérten fogom kritizálni, dicsérni, sőt, ha gyón nyugtalanítaná, ha a sok fé­nyes fegyver ember nélkül heverne s nem lenne, aki kedvére puffog- tatná velük a már úgyis romlott levegőt. Húszezer emberrel több újonc kell, tehát az adót emelni fogják. A tisztviselők fizetésének eme­lése valóban nélkülözhetetlen. Az adóemelésnek talán ez a legigazsá­gosabb és legreálisabb alapja. A tisztviselők fizetésének emelése te­hát hovatovább befejezett ténynyé válik s hogy létezhessék valaki, aki ezt az adók emelése nélkül keresz- tülvihetőnek tartja, alig hisszük. Tehát az adót emelni kell és emelni is fogják. Panaszkodtunk, hogy nincs állandó magyar udvartartás, tehát lesz ez is, mi sem könnyebb en­nél. Tartunk állandó, fényes ma­gyar udvarmestereket, díszes test­őrökkel, fénynyel és pompával, mint ahogy ezt a legelső magyar ember állása, Szent István koro­nája viselője s utódjának tisztsége megköveteli. Meglesz, de a civi­listát fel kell emelni. Tehát az adót ismét emelni fogják. Korántse vádoljuk ezért a ve­zető embereket. A társadalom a hibás, az egész, az összes társada­lom, a vén Európa. A nagy bé­két vásároljuk meg ezzel a horribilis összeggel, Európa békéjét, amely béke terhesebb egy kisebb szabású, kudarccal végződő háborúnál. A civilista felemeléséért nem igen fognak sajogni a keblek, csak egy kis hazafias máz ne hi­bázzék. A kiegyezés után önkényt kell, még szítani is a mai kor társa­dalmát. Első sorban tisztába kell len­nünk, mi is az a társadalom?! Na­gyon egyszerű alkotás, mégpedig több kis társaságnak a vegyüléke. Miután vegyülék, igy, jó és rossz anyagból van gyúrva. Én a társadalom azon részéről vagyok hivatva Írni, amely az olvasó közönségnek, no meg az én szellemi képességeimnek is meg­felel. Ez az igazi 1 Mert oly ambició­zus, törekvő embereket gondolok, kiknek közös céljuk: a közmivelő- dést, irodalmat, szóval minden ne­mes célt, humánus egyletet támogatni. Mint a példa is mutatja, társas-kört alakítani, melynek célját már hiva- tottabb egyének is fejtegették, szóval a társadalomnak ez ága mindig és bármely körülmények között küzd és fog küzdeni a magasabbért, nemeseb­bért, szóval a jóért. Azért még sin­csenek rendbe szociális kérdéseink, ennek okát szeretném kutatni, és ha megtalálnám ennek alapos voltát, úgy a gyógyítását már erős, okos férfiakra bíznám. Elég, ha a szöget valaki a fején találja — e bajnak segítségére avatott egyének szüksé­gesek. Mi az irodalom részéről műkö­dünk serényen, a többit a többi szak­beli érdemes férfiak végezzék el. De alaposan ám 1 — Ismerem a társadalom ama ágát, mit előbb már kidicsértem, de ajánlottunk a sokkal gazdagabb társországokkal egyenlő összeget. Emelni fogják tehát az adókat. Vállaink a szomorú és súlyos ter­hektől meggörnyedtek s ki merne ily körülmények között a nemzet napszámosainak, a tanítók fizeté­sének javításával gondolni? Pedig ők a legérdemesebbek lennének rá. A nagy Bismarck Franciaor­szágban aratott nagy győzelmét nem a dicső hadvezéreknek, sem a fényes és drága katonáknak, ha­nem a szegény és szerény tanítók­nak tulajdonította. A tanítók lelkiismeretességétől függ a jövő Magyarország társa­dalmának fejlődése és sorsa és az ily nagy felelősséggel telt állásért, mivel sem fizetünk. Pedig ha már emelik az adót, mégis csak ők ér­demelnék az igy befolyó összeg­nek legnagyobb részét . . . — okt. 28. Az állami tisztviselők fizetésren­dezése. Az állami tisztviselők fizetés­emeléséről szóló tervezet, mely 16—18 millió koronát áldoz a tisztviselők fi­zetésének rendezésére: nem hódította meg egy csapásra a sziveket, sőt a kisebb javadalmazásu állami tisztvi­selőket nagymértékben nyugtalanítja. A fővárosi sajtó, mely kimerítően fog­lalkozik az áll. tisztviselők ügyével — rámutat a nyugtalanság okára. Mi is megkísértjük, hogy azt a „M.“ nyo­mán ismertessük: Az előléptetési viszonyok javí­tását nem látják abban az intézkedés­ben, hogy jövőre a tisztviselőt az »illetőt fizetési osztály legkisebb foko­zatába lehet csak kinevezni. A dolog ugyanis úgy áll, hogy atnig a fogal­mazói szakban akként vannak beosztva beleesem az emberek, azaz inkább a nők ama gyengéjébe, hogy biz én kicsit fé­lénk vagyok (bár e száraz téma megírá­sánál be nem bizonyítottam!) és a há­tuk mögött, sőt még ha fejemet nem félteném a „szólj igazat, betörik a fejed“ mondásától, úgy még sze­mükbe is megmondanám az iga­zat, hogy ismerem a társadalom azon ágát is, kik még a műveltség közepes niveaujáig se tudnak emel­kedni. Pedig módjukban volt és van, de tudja Isten, bizonyos szellemi tu­nyaságot fedezünk fel náluk, akik nem bírnak semmiért lelkesülni, nem fogékonyak a szép iránt (kivéve a toilettet!) szóval a felületes, hiányos emberek. E felületes genre-ből sok terem, ez vagy a mai korral jár, a a hol manapság a legnagyobb virtus, ki költ többet, (de nem verseket!!) és ki a nagyobb gazember?! E do­lognál könnyű aztán pályanyertesnek lenni. Hol vagy dicső Petőfi,— s Arany­kor?! Tekintsünk vissza pld. Petőfire, ki nemzetünk legnagyobb költője volt, s szelleme még ma is köztünk él: mily közönséges ember fia volt!! Es mégis ő volt az, ki szelleme által elérte a társadalom legmagasab fokát. Ebből és sok más példából láthatjuk, hogy a „szellem,“ melyet okvetlen fejleszteni kell, mert máskép elalha- tik, ha ki is tör néha, mint a kialvó a tisztviselők, hogy a X. f/zetési ősz tályba tartozó segédfogalmazói állás annyi, sőt egyes minisztériumokban kevesebb, mint a Vl-ik fizetési osz­tályban lévő osztálytanácsosi állás, te­hát minden segédfogalmazó számára meg van adva a mód arra, hogy foko­zatosan fölviheti az osztálytanácsossá- gig, addig a szám- és kezelőtiszti sza­kokban 100 állás közül 60 a XI., 30 a X-ik és csak tiz tartozik a IX-ik fizetési osztályba, tehát a kis-tisztvise- lők még a X-ik fizetési osztályt sem érhetik el biztosan. Különösen áll ez a pénzügyi, kereskedelmi és földmive- lési minisztériumban alkalmazott kis­tisztviselőkre nézve. — A pénzügymi­niszternek az a kijelentése, hogy jö­vőre minden tisztviselő az »illető« fize­tési osztály legalsóbb fokozatába nevez­hető ki csupán, nem újítás és semmi értékkel sem bir a kis-tisztviselőkre nézve mindaddig, amig a miniszte­rekre lesz bizva az »illető ‘ fizetési osztály megválasztása ; mert azt eddig is megtartották, hogy az illető fizetési osztály legalsóbb fokozatába nevezték ki az uj tisztviselőket. — Ez a sére­lem csak akkor szűnnék meg, ha az uj törvényben kimondanák, hogy min­den tisztviselő a legalsó fizetési osz­tály legalsó fokozatába nevezendő ki és az illető minden kinevezés nélkül fokozatosan lép elő egyik fizetési osz­tályból a másik fizetési osztályba. — A pénzügyminiszternek arra a kijelen­tésére, hogy az állam pénzügyi viszo­nyai nem engedik meg az alsó három fizetési osztályban az ismeretes osztrák alapra való helyezkedést, azzal repli- káznak a kis-tisztviselők, hogy akkor miféle igazság az, hogy a VIII. fize­tési osztálytól fölfelé már osztrák minta szerint emelik a fizetést ? Hát a maga­sabb állású tisztviselők nagyobb arányú fizetésjavitását megbirja az állam, csak éppen a javításra jobban rászorult kis­tisztviselőkét nem ? * E főbb pontokban foglalták ösz- sze kívánalmaikat s hozzátehetjük: stádiumban levő vulkán, ez az egye­düli elem, mely mindent áthidal a társadalomban, bizonyos rendeket, kasztokat, társadalmi külömbségeket, (mi alatt sokan szenvednek): a „szel­lem“ az, mely mindenütt előtör és számára minden rangbelinek kapuja tárva áll. Ezek az úgynevezett szel­lem óriások, melynek kategóriájába sorozhatok: a tudósok, irók, költők, művészemberek. E geniális emberek tehetsége nagyrabecsülhető, mert ha születik is e természetadománynyal az illető, de mégis, ha ez úttörő pályán nevet, dicsőségeket szerzett magának, úgy ez saját érdeme. A társadalom­nak egy pár elemét elsoroltam ebből levonhatjuk a következtetést: 95per­centje hiányos és kapzsi, nem bir felülemelkedni a prózai, a minden­napi élet kicsinyes emberei gyarlósá­gain, de beleesik az emberiség hibá­jába, és nem törekszik fölfelé. Le­morzsolja napjait, a nélkül, hogy éle­tében valami jótékonyságot (feltéve ha lehet) gyakorolna, okul a rossz példán. Egoista, fukar Harpagon lesz, ki még a sírjába is magával vinné az össze­gyűjtött garast. (Nem hogy a Kazin­czy Körnek hagyná!), hogy kissé aktuálisan is beszéljek. Mindjárt több kedvvel dolgozna az ifjúság, ha bizonyos pályadijakkal tudnánk őket serkenteni. Hiába! az MT kapnak »** •**»* 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom