Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-25 / 113. szám
jl Október 25. értelmes, becsületes, foglalkozásához szakértő, takarékos, muükaszerető és a saját sorsával megelégedni tudó, józan életű, földmivelő népet, mely alanya, fundamentuma lesz a jövendő világnak, egy életre való serény, erkölcsös, becsületes, erős utónemzedéknek. Az arcképen, a viz elemet kila- katoló kultur intézmény azért egy vonást úgy felejtett a maga ősi mi- voltjában és tarthatatlanságában, ahogy azt még az ősi időkben itten tanyázó Longobárdok ,hagyták; tán azért, hogy a bibliai Ádám-korból is legyen rajta valami, ha nem is illik rája, — ha a nép előmenetelének hátramozditására és kárára is van. B vonás, a Ticze feneketlen sár mocsárja, mely a benne rejlő s pos- ványosdó büdös vizével a legkacska- ringósabb tekervényességben Zempléntől—Csapig bűzöli végig a levegőt a Ticze-menti községek lakói egézségének rovására. Hozzá nagy mértékben akadályozza, sőt időnkint, ha tele van árvízzel, teljesen elzárja a más községekkel való közlekedést, ember áldozatokkal járó szerencsétlenségeket is okoz; — több helyütt községi legelőket is zár pos- ványos sarába s mindezekhez még a Zemplénnél rajta feltolódó árvíz óriási károkat is okoz a rétekben a Ticze-menti alsóbb fekvésű községeknek. E posvány mentében — a Ticze mocsarából kigőzölgő egészségtelen párák miatt — őszi és tavaszi időben rendkívül gyakori a mocsár-láz, hideglelés és a tifusz-járvány a nép közt. Van olyan község is, mint pl. Szent- Mária, melynek népe egész éven át a bűzhödt, miazmás Ticze vizét issza, abból főz s emiatt a nép gyengélkedő s arca sárga és színtelen s a gyermek- halandóság meg rendkívüli az ilyen helyeken. Tehát a Ticze posványa oka a depopulátiónak is. Ezt mutatja a Ticze mentén a legutóbbi népszámlálás is. Á Ticze posványa, különösen az alsóbb mentén fekvő községek népének óriási kárára van, melyet nemcsak kulturális, de egészségi szempontból is el kellett volna törölni a föld színéről még akkor, amikor a Bodrogközt árvízmentes töltésekkel körülzárták. A Ticze posványának tisztán csak a lecsapolása mitsem ér, mert az árvíz valahányszor a Bodrog és Lator- cza kiárad, mindig felszorul rajta s az imént jeleztem közlekedési akadályokat, egészségi s anyagi károkat szabadon idézi elő, — meg aztán annak csatornáját, illetve torkát a halászbérlők beiszapoltatják s az árvíztől is be- iszapolódik. Legelőnyösebb volna erős töltéssel elzárni a Ticzét Szent-Mária alatt s a közepén egy zsilipet hagyni azért, hogyha esetleg egy rendkívüli nagy árvíz — ami a most folyó La- torcza kanalizálása után nem.adhatja elő magát — a Latorczából a réteken keresztül Radnál a Ticzébe szakadna, azt a zsilipen ki lehetne bocsátani a Bodrogba. Az egészségi és anyagi káron kívül még erkölcsi kárja is volt Szent- Mária községnek a Ticze posványa miatt egész e tavaszig, mert a Ticze-ha- lászatot évi 160 frtnyi pálinkáért adta bérbe, mégpedig olyan párját ritkító kikötésekkel, hogy az összes bér egyik felét évenkint szerződéskötéskor rögtön, egy szuszra, másik felét pedig farsangban szintén egy szuszra kellett leinni a korcsmában együtt a község népének. Milyen nagy jele ez a nép e.Kölcsi züllöttségének. A nép egy akarattal a községi vagyon összes évi jövedelmét lelketlenül két szuszra itta meg a korcsmában, iskolája meg düledezett, omladozott széjjel a nép érzéktelen hanyagsága s gondatlansága miatt. A magas kormány halaszthatatlan kötelessége volna immáron a Ticze- menti községek népének százados, égető óhaját teljesíteni mielőbb, hogy a Ticze posványa lecsapoltassék immár s továbbá hogy abba többé árvíz be pe folyhasson, erős töltés építtessék, Z EMP miáltal a nép megszabadul a büzhödt posványból kigőzölgő s a nép egészségét romboló s betegségeket terjesztő páráktól, — a közlekedés is szabad lesz mindenütt, minden időben, a Ticze medre pedig a mai világ folyása szerint hasznot hajtó rendeltetésnek lesz átadva, mert községi legelőkül s fűtermő-rétűl fog szolgálni a szegény nép előnyére, boldogulására és hasznára. E kis arckép megírásával népünk előmenetelének haladó szekerén véltem lökni egyet, — porszemnyi csekélységemnél aki erősebb és hatalmasabb, lökjön rajta nagyobbat, de úgy, hogy ez a mai, mindennemű kultúrában haladó világ kerékvágásába térjen egyszerre. Kovách Andor. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Vármegyénk úti közigazgatása, különösen pedig a törvényhatósági és községi közutak, úgyszintén az azokon levő műtárgyak fenntartása, egyszersmind tervszerű és fokozatos kiépítése, legfőképp pedig mindezeknek állandó felügyelete dolgában Hadik Béla gróf, vármegyénk főispánja, okt. 22-iki kelettel a következő felszólítást intézte a főszolgabirákhoz és Sátoraljaújhely polgármesteréhez: Saját tapasztalatom alapján, valamint sok oldalról vett panaszok folytán arról győződtem meg, hogy a vármegye úti közigazgatása nincsen megfelelően s egyöntetűen szervezve, és hogy az évi költségelőirányzatok nem céltudatos munkaterv alapján állíttatnak össze. — Továbbá tapasztaltam, hogy az 1890. évi I. t. c. rendelkezései dacára a közutak és műtárgyak megfelelő gondozásban nem részesülnek, — utibizottságok csak egyes járásokban vannak megalakítva és működésük ott is meg van bénítva. — Miután közgazdasági szempontból különösen fontosnak tar tóm, hogy a vármegye úthálózata nemcsak folytonos gondozásban ré- szesittessék, hanem tervszerűen fokozatosan fejlesztessék is — mégpedig anélkül, hogy az adózó közönségtől e célra több áldozatot kívánjunk — elhatároztam, hogy a vármegye alispánja és a szakközegek közreműködésével, a felvidéken pedig a ruthén- akció belevonásával, a járási hatóságok meghallgatása mellett egy — több évre szóló útfenntartási és építési tervezet dolgoztassák ki. — Mielőtt azonban ezen munkálat elkészítésére a szükséges lépéseket megtenném, felhívom tekintetes főszolgabíró (polgármester) urat, hogy nekem a következő kérdésekre — pontonkint — 30 nap alatt jelentést tegyen. — 1. Nevezze meg azon kiépített törvény- hatósági útvonalakat (a hosszúságot kilométerekben megjelölve) amelyek forgalmuk és hosszúságúk folytán az eddiginél nagyobb gondozásban volnának részesitendők. — 2. Jelölje meg, hogy azon törvényhatósági útvonalak közűi, amelyek kiépítés alatt állanak, vagy amelyeknek kiépítését a törvényhatóság már elrendelte, melyek volnának — tekintettel forgalmuk fontosságára — első sorban és melyek másodsorban kiépítendők? — 3. Nevezze meg azon községi közlekedési (vicinális) útvonalakat, melyek forgalmukra való tekintetből a törvényhatósági uthálózatbafelveendők volnának. — 4. Nevezze meg azon közlekedési (vicinális) útvonalakat, melyek vármegyei hozzájárulással kiépítendők volnának. — 5. Nevezze meg azon még ki nem épített községi (vicinális) útvonalakat, melyek más rö- videbb, vagy célszerűbb útvonalakkal volnának helyettesíthetők. — 6. Jelölje meg azokat a tisztán községi (közdűlő) utakat, amelyek fontosságuk folytán a községi közlekedési (vicinális) úthálózatba felveendők volnának. — 7. Jelelje meg — a sorrend megállapításával -- az egyes útvonalakon azon műtárgyakat, melyek sürgősségük folytán előbb és azokat, melyek később volnának helyreállitandók, vagy újból LßN. építendők. —8. A járásában megalakított utibizottságokat — az utcsoportok megjelölésével — névszerint jelentse be. — 9. Tegyen javaslatot, hogy — tekintettel sokoldalú elfoglaltságára — kik volnának és mely utcsoportban, mint helyettesek, az utibizottságok elnökeiül felkérendők ? — 10. Jelentse be, hogy az utibizottságok 1901. évi számadásai és 1902. évi költségelőirányzatai mikor lettek tárgyalva és jóváhagyás végett az alispánnak bemutatva ? — 11. Tegyen javaslatot az iránt, miként vélné a községi utak építésére és fenntartására vonatkozó műszaki teendőket elláttatni ? 12. — Tegyen javaslatot az iránt, hogy az utbiztosok és utkaparók munkaköre, ha a községi utak felügyelete és kezelése is rájuk bízatnék, miként volna megállapítandó s ennek folytán hány utbiztos és utkaparóval kellene többet járásában alkalmazni? — Mindezen kérdésre részletes választ, indokolt előterjesztést várok, mert fő fontosságúnak tartom a járások első tisztviselőinek véleményét ösmerni, akik közvetlen tapasztalataik alapján nyújthatnak helyes tájékozást. — Ezzel a felhívásai, mely tizenkét pontba csoportosítja és összegezi az utiügyek igazgatásának javítását, az első lépést tette meg főispánunk most abban az irányban, melyre főispáni székfoglaló beszédében a múlt évi július hó 16-án általános helyeslés közt rámutatott. )( Versenytárgyalás Lapunk utján is tudatja az abauji kir. áll. építészeti hivatal, hogy a budapest—vácz—kassai állami közút 259. km. szakaszán lévő, 4L számú hid betömése és ennek helyére 0'8 m. betoncső-áteresz újraépítése iránt, 521 K. 90 f. összeg erejéig, e hó 27-én a megneveztük hivatalban d. e. 10 órakor versenytárgyalás lesz. )( A város pénzügyi bizottsága ma délután ülést tart id. Meczner Gyula elnöklete alatt. JEGYZETEK a hétről. * A jövő évben lesz 200 esztendeje, hogy a Beszkidek alján megharsantak a kuruc tárogatók, nemzeti harcra szállitván a nagyságos fejedelem híveit. S lezajlott csaták nyomán elsimultak az évek, -- a következő korszakok eltemették az előbbit, a kuruc csaták emléke már csak a nép ajakán élt — csodakép, dalok, regék alakjában. Nehány évvel ezelőtt azonban régi érzések buzogtak fel a magyar emberek lelkében s a kuruc költészet vadvirágait egy nemzet tapsa közepette ültették át ihletett költők a nemzeti művelődés üvegházába. Azóta valóságos kultusza támadt a kuruc korszaknak. Az a nevezetes pedig a dologban, hogy ez a kultusz nem merült ki tisztán irodalmi téren. Hanem átcsapott a közéletbe, és — ami a figyelő emberek előtt legnevezetesebb — belekerült a politikába. Beöthy Ákos, Kassa követe legpregnánsabb képviselője ennek a hajthatatlan kuruc szellemnek, amelyet szinte a túlzásba visz azzal, hogy opponál minden ellen, ami a hatalomtól ered. Nos hát, ha ez a túlzás nem is számíthat valami nagyon rokonszenves fogadtatásra, annyi bizonyos, hogy régi dicsőségünk emlékének a közéletbe való átvitele csak hasznára válhat a nemzetnek. Erősbiti az önérzetét. S mintha tervszerüleg dolgoznának azon, hogy a múltak életre- keltésével ezt a nemes célt szolgálják. A Kossuth-ünnep, a Mátyásszobor leleplezés, a drégelyi hős ünnepe, Wesselényi szobra, az egri ünnep mind egy-egy láncszem abba a kapcsolatba, melyet a nemzeti érzés felbuzdulása teremtett meg. Boldog és büszke lehet az a város, melynek módja van ilyenképen áldozni a nemzeti eszmék szolgálatának. * 3. oldal. Hirt adánk arról, hogy Tokaj-h&n mozgalom indult meg egy Rákóczy- szobor felállítása érdekében. Kassán a jövő évben ugyancsak nagy ünnepet csapnak. Rákóczy-oreklye kiállítást rendeznek ama szép korszak összegyűjtött ereklyéiből. Mindezt a kassai Kazinczy-kör kezdeményezte s hajtja végre. Aminthogy ennek az irodalmi körnek köszönhető a kassai képkiálli- tás is, amely most, vasárnap nyílik meg a szomszéd városban. * A mi uj Kazinczy Körünkről a lehető legjobb véleményünk van. Szentül meg vagyunk arról győződve, hogy a nemzeti szellem és a művészetek istápolásában nem fog elmaradni mások mögött s meg fogja adni városunknak azt a koloritot, mely a nemes eszmék fejlesztése révén teszi híressé egy-egy város működését. Amidőn tehát ilyen teljes jó véleménynyel vagyunk a mi uj irodalmi egyletünk működése iránt, itt a nyilvánosság előtt terjesztjük eléje azt a jámbor óhajt, hogy lépjen érintkezésbe a Nemzeti Szalon-nal s vigye keresztül, hogy a kassai kép kiállítás, miután ott majd november hóban befejezést nyer, áthozassék Ujhelybe. Részesedjünk mi is a magyar művészet megértésének gyönyörűségébe, rójjuk le mi is azt az áldozatot, melyet minden magyar város köteles teljesíteni a fejlődő magyar művészetekkel szemben. Hiszszük, hogy óhajtásunkat a buzgó irodalmi egylet valóra váltjai hírek. Krónika. — okt. 25. A „F. H.“ .. . Kiviccelnek ők minden dolgot, „Közönség kör “-ét, híreket, Ugyan kérem: nem viccelnék ki Egyszer... egyszer a „Nyilt-ter“-et...?I Avagy a hirdetési oldalt, Vagy főlapunknak dátumát . . . ? 1 S aztán végül, . . . továbbmenőleg: A géphajtónknak bocskorát . . . ?! Szüret. Eljött a november: Derűs napok járnak; Szebb, derűsebb, tisztább Már alig lehet; És a szőlőtőkén Szép gerezdek állnak. Boldog vagy halandó: Hogyha szedheted. Eljön a november És a vig szüretnek Boldogító üdve Száll át lel kernen . . . Pedig amig mások Vígan szüretelnek, Én legfeljebb némán, Csendbe nézhetem ... 1 „Hátralátó zulnkafferek.“ Nem tudom, hogy hol olvastam Ezt a címet, vagy ilyet . . .?! Annyi tény, hogy szellem-nagyság Találhat ki ily címet. Mily elmésség, mennyi szellem I S aki szülte: ki lehet . . . ? I Ez gyártya rémregényekre Bizonynyal a címeket ... 1 „Hátralátó zulukaffer!“ Három tudós társaság! Mióta él szép hazánkban Ily nagy dolgot nem csinált! Szobrot neki. Megérdemli, Arany annak a keze . . . Hála! hogy ily tudománynyal Mást ő nem csinál vele! Epilóg. „Finita la comedia“ A krónikát bezárom, Mit írtam: igaz az eset És pedig mind a három. A hétnek igy történetét Megírtam főbb vonásban, E két strófás epilógban És három fölvonásban 1- th.
