Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-16 / 109. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Október 16. — Áh, milyen szomorúak és szürkék lesznek ezután a csaták, a dübörgő, nehéz ágyúk zaja és a csatalovak nyerítése közepeit az elfáradt harcos rákönyököl a kardjára : — Pincér, egy sört! És a népszínművek vájjon mit csinálnak majd markotányosnő nélkül? Ki kötözi be az elfáradt „natur- bursok“ sebeit, ha az kidől a bengál- fény világában? Ki fog ezentúl csárdást táncolni a második felvonás elején? És főleg ki bal meg ezentúl a harmadik felvonás végén, mint hatásos befejezés ? Persze ezek mind kis és jelentéktelen dolgok, amelyek nehéz életküzdelmek és komoly rendeletek között eltűnnek, de nekem, a nap érzékeny és könnyen bevülő krónikásának nagy és szomorú esemény. Ugyan kinek jutna eszébe a nép- szinműirók sorsával törődni. A harcos, agg és ifjú egyaránt épp oly jóízűen iszsza majd meg a spriccert a markotányosfiutól, mint megitta a markotányosnő tői. Olyan jelentéktelen dolog! Egy-két hétig tárgyaljuk még az ügyet, azután elfelejtjük épp úgy, mint elfelejtettük a fagyugyertyákat, meg a lóvonatokat. A fiaink és az unokáink pedig, ha lapozgatnak majd a múlt írásaiban a markotányosnőkről, tágra nyitják a szemüket és felkéredz- kednek a térdeinkre. — Nagyapó, mi volt az a markotányosnő ? — Ah, kis fiam, az olyan néni volt, aki a hazáért harcolt a csatákban és vigasztalta a vitéz bácsikat. . . És ezzel eleget tettünk a történelem igazságának és a markotányos- nők emlékének is. Az idő komoly és kegyetlen. Ha megharagszik, fuj egyet és elsöpri a múltak édes emlékeit. És eltemeti őket. Nád. Felkérjük t. előfizetőinket és mindazokat, kik az előfizetéssel hátrálékban vannak, hogy úgy a hátrálékos összegeket, valamint az uj előfizetést beküldeni méltóztassanak. A kiadóhivatal. — Felelős szerkesztőnk távollétében a szerkesztésért a főszerkesztő felelős. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Tokár Dezső nagymíhályi m. kir. pénzügyőri szemlészt a szerencsi cukorgyárhoz ellenőrré kinevezte. — Hymen-hir. Özv. Félegyházy Béláné szül. Borbély Irénnek, Félegyházy Béla volt sátoraljaújhelyi főgimnáziumi tanár özvegyének e hó 15-én délután 3 órakor esküdött örök hűséget a kassai evang. ref. templomban zábori Záborszky Béla, a kassa-oder- bergi vasút osztálymérnöke. — Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: özv. Glevitzky Sán- dorné, szül. Balogh Ilon, mint felesége; Glevitzky Bertalan nejével és gyermekeivel; Glevitzky Irén férjével Szkurkay Emillel; Glevitzky Gyula nejével és gyermekeivel, mint gyermekek ; nevelt leánya Martinidesz Mária, továbbá özv. Wrubel Istvánná szül. Glevitzky Ágnes, mint testvér gyermekeivel; úgy szintén unokája Glevitzky Aladár fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy almássi Glevitzky Sándor volt 1848—49 honvéd százados, volt kassai tanitóképezdei tanár s kispataki községi iskolaszéki elnök és nyugalmazott biztositó intézeti tisztviselő életének 75-ik, boldog házasságának 32-ik évében folyó hó 14-ikén d. u. 6 órakor, hosszas szenvedés s a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után földi életét bevégezte. Temetése folyó hó 16-ikán, csütörtökön d. u. 4 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint fog végbemenni. Az engesztelő szent mise áldozat 17-ikén, pénteken reggel fél 8 órakor a róm. kath. templomban fog az egek Urának bemutattatni. Sárospatak, 1902. október hó 15. Az örök világosság fényeskedjék neki I — Sátoros ünnepek. Izraelita val- lásu polgártársaink sátoros ünnepe ma, csütörtökön vette kezdetét és tart bezárólag október hó 24-éig. Ezen idő alatt minden nap istentiszteletet tartanak az izraelita templomokban. — Az iskolák megnyitása. A járványos betegségek miatt bezárt elemi iskolák és ovódák a jövő héten, okt. hó 20-án minden valószínűség szerint megnyílnak, mivel a járványban megbetegedett gyermekek száma a legutóbbi időben kissé apadt. Az elmúlt két hétben 5 betegedési esettel kevesebb fordult elő, mint az előző két hétben. — Köszönetnyilvánítás. A „Ca- rolineum“ nőnevelő intézet kápolnája, e napokban ajándékul kapta Butkie- witz lengyel festő-művész „Jézus az olajfák hegyén“ cimü nagyon szép képét. — Midőn kedves kötelességünknek ismerjük ezen nemes cselekedetet nyilvánosságra hozni, nem mulaszthatjuk el forró köszönetét mondani azoknak, kik ezen kép megszerzésénél reánk gondoltak. — Köszönetét mondunk a kezdeményező uraknak fáradságukért, a jó lelteknek filléreikért. — Aki megjutalmaz egy, jó szívvel adott pohár vizet is, ne VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A vármegyei szabad rendelkezési alap felügyelő-bizottsága ma d. e. 11-kor tartotta első ülését az alispán elnöklete mellett. Az újonnan létesített s külön rendtartással ellátott bizottság egy egész nyaláb folyamodás felett hozott határozatot, s a valóban nyomorral küzdő folyamodóknak több-kevesebb segedelmet utalványozott ki a rendelkezésre álló közpénzből. )( Útmutatás. A földmivelésügyi kir. miniszter ismét szaporította egy- gyel a magyar gazdaközönséget köz- vetetlen közelről érdeklő kiadványainak számát. A most kiadott füzeteinek teljes címe ez: Útmutatás a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre és ezen betegség gyógyítására. Szóban levő Útmutatást a vármegyei »Hivatalos Lap« legközelebb megjelenő 32. száma kezdi közreadni. )( Árverés. Királyhelmecz elöljárósága lapunk utján is jelenti, hogy a »Rigó« és a .Szarvas* vendéglők bérbeadásának alkalmát október 24-éről 28-ikának (okt. huszonnyolcadikának) d. e. 9 órájára tette át. )( Vadászterület. A Málcza község határában gyakorolható vadászati jog Málczán, a községi bíró házánál e hó 28-án (huszonnyolcadikán) d. e. 10 órakor fog újból megtartandó nyilvános árverésen bérbe adatni. HÍREK. A szépek ellen. Valami különös harc folyik mostanában minálunk a női nem ellen. Mintha összeesküdtek volna azok a derék urak, akik intéznek és intézkednek. Nem kell az asszony, mondják, különösen az olyan nem, amelyik csinos. A minap a képviselőház fehérbó- bitás Hébéit sirattuk el s im, máris újabb nekrológot kell Írnunk. Az egyébként gavallérnak ösmert honvédelmi miniszter száműzte az asz- szonyt a hadseregből. A markotányosnő nincs többé! Legalább mint a hű kisérő — nincs. Égy emlékkel több tehát és száz mar- kotányosnővel, oh! kevesebb. És igy lassan-lassan kipusztul és elvész minden, ami hangulatos és üde volt és van az életben. A kávéházak tükrös, aranyozott trónusai mögött komoly, szemüveges nénikék ülnek és sápitozva kötik az ismeretségeket, meg a harisnyákat. A táborban pedig a rövid szoknyás, kackiás menyecskék helyett frakkos, fényezett hajú pincérek kérdik a gyakorlatozó katonákat: — Parancsol, kérem’ássan? Ugye igy volt barátom ? így mesélte el ezt ön nekem egy csésze thea mellett. Ugyebár arról az asszonyról sem feledkezett meg, ki mert nagyon unatkozott, — hogy elűzze unalmát, megszökött önnel, ott hagyta hűséges, jó urát, gyermekét — s elment önnel a Tátrába. Igaz, két hét múlva már ön mellett kínozta az unalom s egy derűs reggelen — visszaszökött az urához. De lássa uram. Tudunk mi gyarló nők védekezni az ellen a fatális betegség ellen, melynek „unalom“ a neve. Szerintem, csak az unatkozik, akinek a lelke üres. Nem életszükség, hogy beszéljünk. Ez csak az önök speciális nézete. Tudunk mi hallgatni is, okosan, gyöngéden. S hallgatunk legfőképpen akkor, midőn önök beszélnek hozzánk. S most már logikailag levezetve, ha akkor unatkozunk, nos ez nem éppen hízelgő önökre nézve. Azért édes barátom ne mondjon máskor ilyen maliciát, mert ennek éle önöket éri. És ha már beszélünk, ne azt nézzék, hogy mily gyorsasággal és menynyi ideig beszélünk, hanem ami a lényeges, hogy miről beszélünk ? Untatja önöket az asszony beszéd? Hát unalmas pl. egy fiatal leányka bohó, édes csacsogása, mikor mindenről ezen a világon beszél játszi, könnyed módon. Ugyebár nem zavar bennünket tavaszszal a madarak folytonos csicsergése, csevegése? Ha meg egy asszony, ki szeret, a férfi keblére rejti fejét és úgy suttog hozzá boldog, forró szavakat, mesél nagy, örök szerelemről, szivének legapróbb titkát is meggyónja a szeretett férfinak, ki csak hallgatja önfeledten, dobogó szívvel, felragyogó szemekkel. Unatkozik az a férfi? S ha az asszony végre elhallgat s csak szeme beszél tovább, meg szomjas ajaka — unatkozik-e ez a nő, ha igy hallgat, a férfi szivére hajtva fejét ? . . . Vagy, ha a kis bölcső felett az ifjú anya gügyög apró gyermekéhez hosszú órákon át azon az érthetetlen nyelven, melyet csak gyermeke ért meg, s melyen csak egy anya tud beszélni. Aki hallgatja, nem unatkozik. Vagy, ha a férfi homlokát a gond redői árnyékolják s karja az életküzdelemtől lankadtan csüng alá, s az asszony hozzálép, beszél szelíd, bátorító szavakat, felserkenti a férfi lelkének ambícióját, visszaadja az életkedvet neki, hiszen van miért, van kiért élni, dolgozni. . . . Ez a beszéd uram soh’se elég hosszú 1 Es midőn az anya, leányának könnyes, piruló arcát keblére öleli s annak remegő vallomására tanácscsal, áldással felel, a maga múltját felidézi, beszél sokáig, gyengéden, szeretettel. A leányka hallgatja az anyja szavát — és nem unatkozik. Hát midőn fiainkat intjük, oktatjuk ? Nem uram. Nem beszélünk mi asszonyok sokat! Én a gondolkozó, érző asszonyokról beszéltem most és nem azokról a felületes, pletykázó, fecsegő nőkről, kikre ez a jelző „intelligens“ semmiképpen sem illik. Ha nem beszélünk, akkor gondolkozunk. Önök férfiak azt tartják : „az asszonyok mentül kevesebbet gondolkoznak.“ így formulázom ezt a véleményüket : „az asszonyok a szivükkel, a lelkűkkel is gondolkoznak.“ Hiszen minden nőnek van valakije, kit szeret. Nő szeretet nélkül nem tud élni. Legyen bár hozzátartozója, gyermeke, férje vagy kedvese — de szeretnie kell! S ha szeret, akkor gondolkozik is. S aki gondolkozik — nem unatkozik. Ebből láthatja barátom, hogy fehér holló az unatkozó asszony. A Teremtő azt már úgy osztotta be, hogy minden nőnek van egy helye, hol zavartalanul gondolkozhatik, hová az unalomnak tilos belépni, ott: a bölcső, a család, az otthon, varrógép, íróasztal, a könyvszekrény, a munka. Akinek hivatása van, annak mindég felejtse el az ő jóindulatukat. — Mulasztást követnénk el, ha e helyen meg nem emlékeznénk Langermann Károlyné úrnőről, ki ugyancsak kápolnánkat egy szép kivitelű Szent- Antal szoborral ajándékozta meg. —■ Köszönettel és hálával leszünk adósai. — Imáinkba foglaljuk kegyes jótevőinket, áldást kérve reájok Istentől, — intézetünk számára pedig: jóindulatuknak emelkedését. — Halottak emléke. Halottak napján mindenki kegyelettel áldoz elhunyt hozzátartozói, rokonai, barátai emlékének. A megemlékezés közeledő napja alkalmából már megteltek egyes kirakatok a koszorúk sokaságától, hogy rövid két hét múlva kegyeletes kezek rendeltetésük helyére vigyék. Ez idén is, mint minden évben, a róm. kath. főgimnázium ifjúsága testületileg kivonul a temetőbe, ahol emlékbeszédek kíséretében koszorút helyez az elhunyt tanárok sírjára. — Hivatásának áldozata. Súlyos szerencsétlenség érte munkája közben Luksz Márton pitvarosi (Osanádm.) származású, gróf Nádasdy becskedi tanyáján munkában álló napszámost. Á gőzcséplő etetése közben a kalá- szolóban fennakadt nedves buzaszal- mát akarta eltávolitani s e célból a szemes életben lyukat vájt. Ebben a pillanatban a kalászoló bal kezét bekapta és csuklyóig elszakította. A 42 éves, családos ember, mivel a gépész nem volt jelen, maga akarta a gépnél beállott akadályt elhárítani,,miközben ilyen szerencsétlenül járt. Ápolás végett a helybeli kórházba szállították. — Gyógyszerész-gyakornok minősítése. A belügyminiszter ez évi 35493. szám alatt kelt körrendeletében kijelentette, miszerint az 1883. évi I. t. c.-ben meghatározott köztisztviselői minősítés szempontjából a főgimnáziumot vagy főreáliskolát végzett egyénekkel nemcsak a 6 gimnáziumi osztályt végzett és gyakornoki vizsgát tett gyógyszerésaek esnek egyenlő elbírálás alá, hanem a 6 reáliskolai, illetve polgári iskolai osztályt végzett, a latin nyelvből kiegészítő vizsgát tett és annak alapján a gyakornoki vizsgát sikeresen kiállott gyógyszerészek is. — Szaporodás. Amennyire örül minden nemzet saját népe szaporodásának, annyira nem fog örülni Sátoraljaújhely város közönsége a legújabb szaporodásnak, mely városunkat a tegnapi nappal érte. Ujhely tudni illik kerek egy tucattal népesebb lett. Tokár József helybeli származású és illetőségű cigány családostul letelepedett és itt fog telelni. A kormos van gondolatja. S a nő hivatása magasztos, szép: szeretni és viszontszerettetni ! „A nő egy szép festmény, vagy szobor, vagy érdekes könyv — gyönyörködjünk benne és olvassunk a — szemében.* Ez az ön hitvallása. Én szeretem, ha a férfi beszól, de gondolkozó, értelmes fővel, érző lélekkel. S lehető kevés gúnynyal, de ha már gúnyoldni akar, ez a gúny ne legyen maró, de elsősorban — logikus! Most ön haragszik reám. S ha nem volna még oly élénken emlékezetében az a nehány derűs nap a la- dányi várkastélyban, talán még gyűlölni is tudna engem, hogy egyáltalán nem fogadom el az, ön véleményét rólunk asszonyokról. Én nem beszéltem az asszonyokról általánosan. Én cs^k a magamfajta nőkről vitatkozt. _ Tudna gyűlölni? Vigasztal Zola muci.- dása (tudja, most aktuális dolog Zoláról citátumokat Írni, vagy mondani!) „Gyűlölni annyi, mint szeretni.“ (Ez elég paradox, ugy-o? Van ennek a rövid mondatnak folytatása is — de spórolok az idézetekkel, máskorra is lesz még szükség reájuk, s Zolát oly kevéssé ösmerem!) Isten önnel barátom! Megengedem, hogy megcsókolja az ujjaim legvégét.
