Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-11 / 107. szám
Október 11. ZEMPLÉN. 3. oldal. (Kivételes nősiilés.) Kivételes nősülhetés megengedéséért folyamodtak : Vinczlér Mihály im- regi, ifj. Cseréj Mihály petkóczi, Jaczos András parihuzóczi, Gábrik István papinai, Kucska István felso-jablonkai, Szabó Bénjámin tarczali és Csicsatkó András széphalmi lakos hadköteles egyének. Folyamodásaikat a közig, bizottság pártoló véleménynyel küldötte fel a honvédelemügyi kir. miniszterhez. )( Sajtóhiba. Lapunk múlt számában hibás szedés, hogy a vármegyei járási központi sorozás költségeinek 1903. évi fedezetéül 14%-es pótadó szavaztatott meg. A megszavazott pótadó 1903-ra is maradt, mint volt 1902- ben V4 (egynegyed) °/0-es JEGYZETEK a hétről. * Mikor a nagy dob megszólal és harsognak a trombiták — hallgasson el atücsökcirpelés. Körüibelől ez az arány van meg az országos politika lármája és a helyi ügyek zaja között. Az uj országházban már zajonganak a honatyák, tehát oda figyelj, haza! Oda nézz, ne törödj a magad ügyével-bajá- val, hanem hallgasd meg, mit beszélnek azok, akiknek úgy sincs más dolguk, mint beszélni. S a beszédáradattól alig-alig halászunk ki olykor egy kis testet. Okos, jóravaló cselekedetet. Nem, ez nem oly fontos, mert nem kelt oly feltűnést, mint a botrány, a zaj. Amilyet például mindjárt a megnyitó ülésen az ellenzéki képviselők rögtönöztek. De nem akarunk itt belemélyedni az országos politika dolgaiba. Sőt ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem tartjuk egészséges állapotnak azt, hogy az országgyűlés megnyíltával minden gondolkozó magyar ember figyelme csakis az ott történtekre koncentrálódik. S országos politikát csinálván, elhanyagolja a maga ügyesbajos dolgait. így mennek veszendőbe a lokális érdekek, amelyeket pedig sokkal intensivebben lehet ápolni, mint a nagy politika sok minden dolgát. Produktiv munkára kell szorítani az embereket. Mindenki ahhoz fogjon, amiben eredményeket képes előidézni. Igenis, legyen meg az általános érdeklődés az egész ország dolga iránt, de ez se zárja ki azt, hogy a magunk lokális ügyeivel törődjünk. Mert most sok esetben lokális érdekeink valják kárát a veszett nagy politikának. Ezek az intelmek aligha fognak valamelyes eredményre vezetni, — avval e sorok szerény írója tisztába van. Ámde nem árt a figyelmeztetést addig ismételni, mig talán egy kis foganatja mégis csak lesz. Az országgyűlés megnyitása alkalmával tehát újra el kellett mondanunk ezt az intelmet. * Októberi bágyadt napfényben sárguló levelek csillognak. Őszi szél sodorja össze őket. Melancholikus hangulat fogja el az embert, ha nézi a hervadó természetet, amely olyan, mint a haldokló ember. Az elmúlás szelíd költészete utat talál az emberek szivéhez. Talán épen erre spekulálnak a fűzfapoéták, akik ez időtájt szokták közre bocsátani gyanús alakú versfűzéreiket, nem kis bánatára a szenvedő emberiségnek, melyet túlon-túl tömnek zöld irodalmi termékekkel. Az irodalom szabad ipar ugyan, de mivel ezt a virágos kertet nár nagyon felverte a gaz, kertészek kellenek, hogy tisztogassák a gyomot, a nemesebb virágokat meg ápolhassák. Ilyen kertészek az irodalmi egyesületek. Vajha a Zemplénmegyei Ka- zinczy-kör, melynek megalakulása olyan lélekemelő ünnepségek közt ment végbe, mielőtt munkába állana s magára vállalná ezt a fontos ker- tészkedési munkát. * Feltűnést keltő hir kelt szárnyra a múlt héten a póttartalékosok bevonulásáról. A hir szerint a póttartalékosok, akik csak 8 heti kiképzésre vonulnak be, ez alkalommal továbbra is ott maradnának tényleges szolgálatot teljesíteni, mert az uj tarackok kezelése több embert kíván, mint amennyit e célra jelenleg foglalkoztatnak. A hadsereg tehát uj emberanyagot vonna be óriási szervezetébe. Amely szervezet temérdek pénzáldozatot emészt fel. Minden városnak arra kellene tehát törekedni, hogy az a pénz, amit a hadsereg fentartására polgárai adóban elfizetnek, legalább némileg visszatérüljön azon a réven, amit katonáék egy-egy város falai közt elköltenek. Bizony Sátoraljaújhely e tekintetben nagyon rosszul áll, nagyon kevés lévén itt a katonaság. Általában ez a fejlődésképes és eleven életerővel biró város sok tekintetben el van hanyagolva. Áldoz minden hazafias célra, de korántsem részesül olyan rekompenzációban, amit méltányosság szerint is megkövetelhetne. Nekünk kell tehát arra törekednünk, hogy a minket illető jogos anyagi előnyöket megkapjuk, mert a városok versenyében különben aligha fogunk boldogulhatni. A „Zemplén“ pályázata. — október 10. 1. Hogyan lehetne a nőtlen embereket reá bírni, hogy hozomány nélkül is többen nősüljenek? 2. Hogyan kell viselkednie a leánynak a fiatalember irányában, hogy azt minél előbb és minél biztosabban meghódíthassa úgy, hogy ezt lehessen neki mondani: „Beszéljen az édes mamával 1“ 3. Célra vezető-e, ha a fiatal leány bizalmas pajtáskodásba igyekszik lenni az ismerős, de érzelmeit illetőleg reá nézve még idegen fiatalemberrel? 4. Mily módszert kövessenek a lányos mamák leányaik nevelésénél, hogy azok minél előbb menyasszonyi koszomhoz juthassanak? 5. Hogyan neveljük fiainkat, hogy azokból agglegények ne váljanak? 6. A hozomány feltétlen kelléke-e a jó házasságnak; vagyis a szegény leány hogyan tehet szert legkönnyebben vőlegényre? E kérdőpontokban foglalta ösz- sze Gál Lajos a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék albirája, lapunk kitűnő munkatársa a Zemplén karácsonyi mellékletéül szolgáló munkák kérdőpontjait. Amint már jeleztük, a pályázat főlényege az a kérdés, hogy mi okozza a házasságok kedvezőtlen statisztikáját? Pályázhat Zemplénvármegye hölgyközönsége tekintet nélkül arra, hogy előfizetője lapunknak, vagy sem. Pályázhatnak azonkívül minden más vidékről olyanok, akik előfizetői a Zemplén-nek. Pályázati határidő ez év november hó első napja. A pályázati művek közlését akár álneve, akár teljes neve aláírásával kívánhatja a szerző. De a mellékelt zárt jeligés levélben kiirandó a teljes név, mivel a két legszellemesebb és legbecsesebb felelet szerzőjét a szerkesztőség karácsonyi jutalomban fogja részesíteni. Az első legjobb dolgozat szerzőjének jutalma: egy arany karkötő, amelynek érmébe véset- jük: „Emlék a Zemplén szerkesztőségétől. “ A második dij: egy doboz Kug- ler cukor. A felelet nincs az egyes kérdőpontokhoz kötve, a fő, hogy a pályázati kérdés általánosságban is jól és szellemesen legyen megírva. Azokat a jeligés leveleket, amelyek dolgozata jutalomban nem részesült a zsűri fogja megsemmisíteni. A zsűrit lapunk szerkesztősége a következőképpen állította össze: A zsűri elnöke: Dókus Gyula. A zsűri tagjai: Pilászy Margit, a sátoraljaújhelyi polgári leányiskola tanárnője. Dr. Kossutli János. Gál Lajos. Ifj. Meczner Gyula. Dr. Hám Sándor- Biró Pál. HÍREK. Krónika. — okt. 11. Az idő. Bár e héten eső esett, Sár volt, és köd és ború, Ámde azért árva szivünk Mégse légyen szomorú: Hisz’ esőre szárazság jön Es hidegre napmeleg, Hisz láthatják: péntek délben Nálunk épen igy esett. Most az idő hajh! szeszélyes Éppen mint a szép leány, Vig az arca délelőtt még, Éjkomor már délután. A mi időnk detto : ilyen Változékony, mint a lány : Eső ömlik délelőtt még S fényes nap süt délután . . .! A szinház. Egy szó nyilallott Ujhelyen keresztül! S e röpke szóban annyi kéj vagyon : Éreztük, mint a hölgyek szive rezdül És nagyot dobban a baloldalon. „Komjáthy jön 1“ e szózat átviharzott Október hónap sejtelmes ködén, Pirosra festé be a hölgyi arcot . . . S sajgás nyilait át férj s apák zsebén ...! Szenzációk. Hát ez nincsen — kérem szépen, Ezzel nem szolgálhatok, Itt hejh! nincsen obstruálás S nincsenek hejh! viharok. Itten nagy az egyetértés, Halál rá ki szót emel! Magából az őszi szél is Örökös békét lehel. Itt nagyon szeretik egymást Újságírók, emberek, Herkulesre! ily békés hely Csakis Ujhelyben lehet . . .!-th. A bodrogközi gyermekekről. Irta: Mok Ferencné. „Az egészség csak vér, az élet csak álom, a dicsőség csak káprá- zat . . mondja Bossuet. Ha az élet csak álom, akkor ti szegény, bodrogközi gyermekek hamar ébredtek fel abból a szépséges álomból, melynek „Élet“ a neve! Most azt álmodjátok, hogy: léteztek, van édes szülőtök, meleg otthonotok, kis szivetek tud örülni, ajkatok gondtalan kacajra fakad, s ha könnyes lesz szemetek, ott az édes anya kebele, elbújhattok oda és sirástok mo- solylyá változik. Ugye, minő szép ez az álom? S hogy félünk ebből felébredni ! ... De a kérlelhetetlen halál odasompolyog ágyacskátok mellé, irgalmat, alkut nem ismerő szigorral felráz abból a gyönyörűséges álomból s mire felnyitjátok szemeteket: odaát vagytok abban a szebbik, jobb hazában az angyalok között. Egymásután, csendben hagyjátok itt szülőiteket ti szegény gyermekek 1 Nem is vagytok sokáig betegek, kétszer huszonrégy óra sem tellik el sokszor s szegény szülőtök bemehet a városba, hogy meg vegye nektek azt az utolsó ajándékot, a szemfedőt. A halál angyala oly gyorsan végez veletek, szinte ott üí a mosoly az ajkatokon, midőn az a hideg csók lezárja beszédes kis szátokat. A difteritisz és a vörheny, még mindig, még hatványozott gyorsasággal szedi áldozatait a bodrogközi gyermekek közül. Mi lesz velünk ? Micsoda szomorú jővő vár ezekre a falvakra, ahol igy pusztulnak a gyermekek ? Vagy nyugodjunk meg a sorsban ? S kövessük Budhát, ki azt tanítja: „Boldogság a megsemmisülés!“ Semmisüljünk meg, mielőtt éltünk volna, mielőtt kötelességeinket mint „ember“ teljesítettük volna? — Nem jobb, nem szebb, egy küzdelemteljes életharc után, az aggkor határán arra gondolni: elég volt az életből, most hunyjuk be már szemünket! De midőn az a viruló gyermeknép pusztul, — akkor bizony elszomorodva arra gondolunk: hogy lehetne a bajon segíteni, hogy mentsük meg a Bodrogköz gyermekeit? Hát nincs védekezés, nem lehet itt mentésről szó ? Hát nem elég szép, elég nemes hivatás a gyermek-mentés ? — A nemzeti érdek is kívánja, hogy vessünk gátat ennek a pusztuló áradatnak, lépjünk fel erélylyel, győzzük le az akadályokat, s tegyünk jót. „Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, nem tehet sokat; egyesitett erőknek pedig a lehetetlennek látszó isgyakran lehetséges. „Mit ér egy csepp viz? De milliónként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki.“ így oktat Kölcsey. Zemplénmegye van első sorban érdekelve, hogy akadályozza lakosságának pusztulását. Nem elég az az átkos amerikai kivándorlás? Ilymódon is fogyjunk, pusztuljunk? Ki hallja meg azt a panaszszót, mely a Bodrogközről hangzik ? Hol van az a humánus kéz, mely írt találna e bajra? S az aggódó szülők fájdalmas félelmét ki szüntetheti meg? A parasztszülő ösztönszerüen védelembe veszi gyermekét, ha veszett kutya marásától, feldühödt állatok szarvától félti őt, de a lappangó, szemmel nem látható veszedelemtől nem tudja oltalmazni gyermekét, mert nem ismeri a veszedelem nagyságát, nem hisz a ragály tovább terjedésében. „Kitől kapta az első gyermek azt a bacilust, kérem?“ okoskodik a paraszt. Ezt az észjárást nem is lehet hirtelenében megváltoztatni, hosszú, fárasztó munkát igényel ez, s a tanítóság, a lelkészek kezében van első sorban ez a nehéz feladat letéve. De most gyors segély kell és erélyes fellépés! Hol keressük honnan várhatjuk ezt? . . . Nem emlékszem, hogy mikor olvastam el munkát oly fokozódó kíváncsisággal, oly nagy érdeklődéssel mint doktor Kun Zoltán, Sárospatak jeles orvosának most megjelent kitűnő művét „Népszerű értekezések a kórnemző baktériomok életműködéséről, s az általa okozott fertőző betegségek elemi védekezéséről és védő ojtások- ról.“ A tudós szerző talán nem veszi rósz néven, ha beszámolok arról a hatásról, a melyet mint asszonyra é3 anyára gyakorolt e jeles könyve. Mily páratlan emberszeretet és szivjóság vezérelhette Kun Zoltán doktort, hogy ezen munkáját megírja? Hiszen evveí a laikus közönség sorsán akar segíteni, istenmutatást ad a védekezés módjaihoz, oktat, tanít, int figyelmeztet! le nem tettem a könyvet kezemből, mig az utolsó betűt el nem olvastam. Ti asszonyok, ti anyák! ha szánjátok a más, meg a magatok gyermekét, olvassátok el a füzetet, védekezzetek a járvány ellen, segítsetek, világosítsátok föl, a hol a tudatlanság sötétségét látjátok. Istenem ! ha igy védekeznénk a járvány idején, a hogy ebben a kitűnő munkában meg van Írva, ha megismernénk a gondatlanság, felületesség által okozott veszedelem nagy
