Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-04 / 104. szám
Október 4. ZEMPLß n. 3. oldal. okt. 1-ei közgyűlést. Az egyik rendtartás a közvágóhíd kezeléséről és fen- tartásáról szól; ezt a miniszt. intézvény értelmében leendő módosítás végett visszaadták a községnek. A második rendtartás a helyi baromvásárok alkalmával gyakorlandó vásári bíróságról és az állategészségügy ellenőrzésével foglalkozó m. kir. állatorvosi szolgálatról szól. A jóváhagyást ez a szabályrendelet sem nyerte meg a földmiv. ügyi minisztertől; a közgyűlés azonban felirt most újra, hogy a jeleztük szabályrendelet helyett bizonyos jogosítvány adassék a helyhatóságnak. (Újhelyi árncsarnok.) Az újhelyi ipartestület részéről nyitandó árucsarnok érdekében már régebben 8 drb. 50 K.-ért. részvény vásárlására a vármegyei ipari alapból 800 K.-t szavazott meg a közgyűlés. Minthogy azonban a kereskedelemügyi kir. miniszter ezt a határozatot jóvá nem hagyta, most már a közgyűlés áttette ezt az ügyet felkarolás végett a vármegyei rendelkezési alap felügyelő bizottságához. (Összeférhetetlenség.) Horváth József biz. tagnak amaz indítványa felett: vármegyei tisztviselők pénzintézeteknél igazgatósági, illetve felügyelő-bizottsági tagok ne lehessenek, napirendre tért a közgyűlés, mivel olyan összeférhetetlenséget a törvény nem ismer. (A jHivatalos Lap.*) A vármegye kiadásában pályafutására az ez évi márc. hó 15-én indult „Hivatalos Lap“ létesítése ellen beadott felebbezést a belügyminiszter elutasította és a vármegyének ide vonatkozó határozatát helyesléssel megerősítette. (Mádon vendégfogadó.) Az idők jó jelének mutatkozik, hogy Mád város képviselőtestülete, talán megérintetve a hajdan hétjvár- megyében hires „mádi szüreti bálok“ hagyományos szellemétől, vendégfogadó építtetését határozta el. — A dolog, hogy még érjék, a határozatot újabb megfontolás és megokolás végett visszaadták a képviselőtestületnek. (Zárszámadások és költségvetések.) Törvényhatósági jóváhagyásban részesültek a b.-olaszi körjegyzőség, Málcza község, az a.-bereczkii körjegyzőség, mikóházi kj., Gálszécs, a ezéki kj., O.-Liszka, a gálszécsi kj., lági szempontoktól, hatalmi és családi érdekektől vezérelt pápa súlyos igát vessen a magyar király nyakába.“ Petnefiék sorsa Barkó vára alatt siralomra méltó. „Mind hű és hazafi.“ Mint a „harminc nemes“ Zsigmond előtt és Héderváry Kont. Nem a hazára villogott fegyverük. És mégis mártir-halált kellett halniok — a hazáért . . . Nemes gőgtől sugalmazott sorsukban az a gyászos végű bonyodalom, hogy az öröklött hűséget hazájukhoz feljebb becsülték, mint becsülték jövendő királyukat. — Róbert Károly jövevény király, de jó király lesz ... ez volt a Micskék jövendőlátása. — Jövevény király ellen nincs jobb jövendőmondás a haza oltalmánál . . . vallották Petnefiék. Az ősi ingatlan honszerelem és csak az imént vallott ingatag királyhűség: ez a két elv ütközött össze egymással Barkó vára alatt. Petnefiék „szaporán elömlött vére“ az Anzsúk iránt vallott királyhűség vér- keresztsége lett. Jaj a legyőzőiteknek ! Petnefiék hitetlenségökért halál fia lettek. Micskék hűségűkkel hal- hatatlanitották neveiket. Barkó várának porladozó romjait ha látom, lelkemben ezt a honfiúi mementót hallom: Honszerelem, királyhűség — legyen mindig szent szövetség! (Folytatjuk.) Karád és a sztarinai kj. 1900. évi, a bereczkii és a mikóházi körjegyzőség 1899. évi, végre Sátoroljaujhely rend. tan. város 1901. évi zárószámadásai, — költségvetések: Mád, S.-Hidvég, Végardó, Hosszuláz és R.-Bányácska, Borsi, T.-Terebes, a szentesi, h.-oly- kai körjegyzőség, N.-Mihály, a n.-po- lenai, sztarinai, papinai, sztropkai körjegyzőség, K.-Helmecz és a szin- nai körjegyzőség 1902. évi alap-, illetve pótköltségvetéseik. (Jegyzőkönyvek hitelesítése.) Nem ennyi, sokkal több, mert kétszáz s egynéhány volt az ügyek száma, amikkel végzett ez az őszi három napos vármegye gyűlése, mely okt. hó 1-én a késő est órájában, nyert befejezést. Mi itten csak a lényegesebb ügyek elintézését ösmertettük. A közérdekű határozatokat egész terjedelemben a vármegyei „Hivatalos“ fogja adni.. — Még csak azt említjük fel, hogy a közgyűlés második és harmadik napjáról szóló jegyzőkönyveket ma délután meghitelesitették. )( A vármegye közig, bizottsága legközelebb október hó 10-én (tizedikén) d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését. )( Elhalasztott közgyűlés. Sátoraljaújhely polgármestere e hó 2-án kiadott körlevelében tudatta a városatyákkal, hogy az e hó 3. napjának délutáni 2 és fél órájára kitűzött képviselőtestületi ülést, az izraelita ünnep miatt elhalasztotta és hogy az elnapolt rendes közgyűlés e hó 8-án délután 2 és fél órakor megtartatni. Templomszentelési ünnep. — Sajät tudósítónktól. — Miglész, okt. 1. Orömünnepe volt ez évi szept. hó 28-án a f.-zempléni egyházmegyébe kebelezett kazsui ev. ref. egyház alig 45 lelket számláló, tótajku lakossága közzé ékelt, kisded magyar gyülekezetének. E napon szentelte fel ugyanis 3 évvel ezelőtt tűzvész által elpusztított s a jelen év folyamán újra felépített kicsi, de díszes templomát, valamint a tűzvész hévségében összeolvadt s a régi anyagból 200 korona pótlással újra öntött 2 harangját. Áz ünnepség egész szükkörünek volt tervezve, amennyiben az alig néhány családból álló gyülekezet csekély népességére tekintettel, nem voltak meg- híva az e. megyebeli többi gyülekezetek, de emellett is akkora tömege sereglett össze a híveknek, hogy egészen nagyszabásúvá és fényessé nőtte ki magát az ünnepély. És örült a kazsui kicsiny gyülekezet, hogy a nagyobb, erősebb egyházakban lakó hittestvérek az örömünnep alkalmából seregestül felkeresték, kitárta előttük szivét és ajtaját, és magyar vendégszeretettel igyekezett meghálálni az örömükben osztozni kívánó hittestvérek szeretetét és bizalmát. A vendég-nép pedig szíves-örömest rakta filléreit az építkező egyház oltárára, hogy a magarészéről is hozzájáruljon az építkezés költségeinek fedezéséhez, a kis egyház terheinek könnyebbitéséhez, amint Írva vagyon: „Egymásnak terhét hordozzátok.“ Az adományozások összege 170 koronát tett ki a perselypénzen kívül, ami kétségkívül szép példája terhek alatt roskadozó népünk áldozatkészségének s az egymást gyámolitani kész testvéri szeretetnek. Tíz óra után szólaltak meg a templomba hívogató harangok, s boldog volt a nép, hogy ez ünnepélyes napon uj harangjainak hangját hal- latá. Minden kondulása újabb rezgésbe hozta a sziveket, s ott ült az arcokon és szemekben az a kibeszél- hetlen érzés, mely az ércnyelvek beszédének hatása alatt a hívek kebelét eltöltő. — Háromszori harangszó után megindult az áll. ell. iskolai tanító lakásáról az ott egybegyűlt lelkészek mintegy 10 főnyi csapata, melyben ott láthattuk a szabolcsme- gyei Besztercze község lelkészét, Dues Györgyöt, Kazsu szülöttjét is, aki eljött a testvér-egyházkerületből, részt- venni szülőfaluja hittestvéreinek örömünnepében. A kis csapat 3 tanító és szépszámú szomszéd falubeli mindkét nemből való intelligens közönség kíséretében az „Örül mi szivünk“ kezdetű dicséretet énekelve haladt a felszentelendő templom felé. A templom ajtajához érve elnémult az ének és Séra János hardicsai lelkész, a kazsui egyház jelenlegi felügyelő lelkésze szólalt meg, gondosan kidolgozott rövid beszéd keretében adva át Hutka József esperesnek a templom kulcsát, s kérve annak megnyitását. Hutka József hasonló szép szavak kíséretében megnyitotta a templom ajtaját az Atyánk és Fiúnak és Szent- Lélek Istennek nevébe. Elhelyezkedvén a szorongásig megtelt templomban, megcsendült az ének, és a „Nagy Isten téged az egeknek“ kezdetű megható dicséret I. versének eléneklése után Hutka József esperes lépett a szószékre s mondott buzgóságteljes, szívből jövő, s szívhez szóló szép imát. Ezt a „Pre- dikáltasd szent igédet“ kezdetű énekvers eléneklése követte, melynek hangjainál Tömöri Pál m.-izsépi lelkész ment fel a szószékbe, s mondott egyházi beszédet az Ap. Csel. VII. r. 35. verse alapján, szónoki hévvel előadott szép beszédben fejtegetvén, hogy szent ez a hely I. azért, mert ezt a vallásos buzgóság emelte, II. azért, mert itt az evangéliomi észszerű igazságok hirdettetnek. A nagy hatást tett beszéd, az ezt követő ima s az adakozások felolvasása után ismét egy énekvers következett, mely után Sütő Kálmán migléczi lelkész lépett az Ur asztala elé, s mondott alkalmi agendát, a II. kir. VII r. 1—4 verseiben olvasható jeruzsálemi templomszentelési történet egyes jeleneteit, mint a jelen templomszentelési ünnepély egyes mozzanatait állítva a gyülekezet elé. A szentjegyek kiosztásában Bottka Bertalan gercselyi lelkész segédkezett. Mintegy 160 lélek élt úrvacsorával, mely szám azonban sokkal nagyobb lett volna, ha a templomon kívül rekedt nagy sokaság is részesült volna lelki táplálékban, melynek hijján azonban elúnván várni az úrvacsoraosztás idejét, jórésze eloszlott. Hajh! De akkora sokaságra senkisem számított. — Szolgáljon ez; másoknak tanulságúl s még a legkisebb egyház hasonló ünnepélyére is — külső szónokról is történjék gondoskods! Egy énekvers következett még s s ezzel az ünnepély véget ért. A templomépités és a harangöntés költségei a biztosítási díjból és a papi földnek jelenleg az egyház javára szolgáló jövedelméből teltek ki. Sőt ez utóbbi, úgyszintén a hívek, önkéntes adománya fel sem emésztettek. Délután 2 órakor Izsépi Vilmos főgondnok és Pilissy László kassai földbirtokos, újhelyi árvaszéki ülnök áldozatkészségéből az állami iskola helyiségében nagy lakoma volt, melynek előállítási terhét s nem kis fáradságát a különben más vallásu állami tanító vendégszerető családja viselte. Természetes, hogy a lakoma folyamán felköszöntőkben nem volt hiány s a jókivánatokból a vendéglátóknak is bő rész jutott. Fogadják szívességükért valamennyien e helyen is, a házigazda, felügyelő-lelkészszel egyetemben mindnyájunk hálás köszönetét, a kazsui egyházmegye pedig és annak díszes templomán nyugodjék meg az Istennek áldása. Sütő Kálmán, ev. ref. lelkész. hírek. Krónika. — október 4. Szerkesztő ur! kérem Nékem megbocsásson, Ha e nagy hidegbe, Rosszul verselek. Ne is csodálkozzék Régi nagy hibámon: Ha most sem találok Csengő rímeket. Kedvem szegte szörnyen: Esős időjárás, Sár az utcatesten . . . No ! meg a hideg . . .! Kinos dolog szörnyen Most a verscsinálás, S témához találni Csengő, szép rímet. A „Kazinczy Kör“-ről Szeretnék ma Írni: Milyen lelkesedés . . .! Mennyi hölgy s leány! Ah! Milyen beszédek . . .! Alig tudom hinni, Azt hiszem csak álom S ábrándkép talán . . .1 Szükség volt e körre S az az óhajtásunk: Szalmaláng ne lenne S fátyolkép csupán . . .! Álljon, legyen mindig, Legyen erős várunk, Jobb jövő reménye, Régi múlt után . . .! S engedjék meg mostan Soraim bezárni; Szállj krónikám messze És ha vissza szálsz, Hozz fát s téli bundát — Nem győzöm kivárni — Megáld krónikásod ; Ha ugyan találsz .. . —th. A kesztyű. Kicsi, bohó, naiv leányka voltam. Amit a kedves papa meg mama mondott, jól nevelt leánykához illően, mind elhittem s szavaikban kételkedni soh’- sem mertem. Hiszen olyan jók voltak hozzám: dédelgettek, babusgattak, sokszor édes cukorkával tartottak, pedig már nem voltam amolyan bakfis lányka, mert már a tizenhetedik tavasz veszedelmes gyorsasággal közeledett felém. Egy barátnőm, a jó Ilus, — akit az udvarlók egész serege vett körül — egy ízben fel is hozta előttem gyerekes természetemet és jóakarólag figyelmeztetett, viseljem magam nagy leányhoz illő módon. Ne fogyasszak annyi cukrot, de — ha már édességre vágyom — találjam más módját az édes élvezeteknek. Például — és ezt egy hamiskás mosoly kíséretében súgta fülembe — a csók is megteszi ugyanazt a szolgálatot, amit a cukor. Most, bár bizonyos szégyenérzettel, de bevallom, hogy Ilus szavai akkor kellemetlenül érintettek. El se tudtam képzelni, miként lehet a csókot édesség tekintetében a cukor elé helyezni. Azóta elmúlott nehány hónap és én már nem kételkedem Ilus szavaiban. Tanítása — bármennyire is restellem — fogott rajtam. Ezt a nagynénémnél tartott zsúron tapasztaltam, amikor az én okos barátnőm ismét magyarázgatta, hogy mennyire nem szeretik a férfiak az olyan leány társaságát, aki nem szívesen, csak úgy immel-ámmal fogadja az udvarlást, nem társalog kedélyesen, csak hallgat, mint egy falusi liba. Ilus biztató szavai után elhatároztam, hogy szakitok az eddigi rossz szokással és ezentúl olyan leszek, mint ő. De bármennyire igyekeztem Ilus nyomdokaiba lépni, nem voltam rá képes; az én édes jó anyuskám mindig megakadályozott benne. Álkaimat soh’se szolgáltatott arra, hogy fiatal emberek udvarlását fogadhassam. Folyton ügyelt, minduntalan nyomomban volt, s ezt a fiatal emberek is észrevették, s ha lett is volna bennük valami jobb szándék, nem szívesen közeledtek felém, legalább nem olyan szívesen, mint a többi „modern“ leányok felé. A zsúron jelen volt Géza is, aki folyton mellettem tartózkodott. Mind
