Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-10-02 / 103. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN

Október 2.

leszereltek és a kérdés érdemi tárgyalásába ők is belebocsátkoztak, sőt indítványokat tettek a javaslat egyikmásik pontjánál, hogy a tervezett összeg még feljebb emeltessék, mint javasoltatott.

De az a „vezérvármegyéhez méltó“ tárgy a közgyűlésnek már az október hó elsei napirendjén foglalkoztatta, és pedig valóságos parlamenti nekihe- vüléssel teljes négy óra hosszán át foglalkoztatta a „pro et contra“ álláspontokra helyezkedett szónokokat.

Hogy tehát a dolgok időrendi egymásutánját kövessük, még vissza kell menni az első és második napi közgyűlés ösmertetésére.

*

(Ij főszolgabírók és sz olgabirók.)

Lapunk keddi számában közöltük már, hogy a sztropkai járás Ma- lonyay Tamás, a szinnai pedig Fischer Lajos báró újonnan választott főszol- gabirákban kaptak uj járás-atyákat, kiknek nemes egyéni becsvágyához méltán fűznek bizodalmát vármegye és járások egyaránt. A dolog histori- kumáért feljegyezzük még itten, hogy Malonyay Tamás szolgabiróra beadatott 205 szavazat, Bajusz József árvaszéki jegyző- és tb. ülnökre pedig 114 szavazat, igy tehát 91 szónyi, szinte abszolút többség juttatta a legfiatalabb szolgabirót, Malonyay Tamást, a díszes főszolgabírói székbe. — Fischer Lajos báró tb. főszolgabírót, kinek háta mögött nehéz szolgálati körülményektől kipróbált érdemes múlt volt a szószóló, közfelkiáltással lett a szinnai járás főszolgabirája. A két legifjabb szolgabiró, Durcsinszky Gyula és Bencsik Béla, kiket szintén közfelkiáltással választottak meg.

(Vármegyei pótadók.)

Mind eme választások előtt pedig megszavazott a közgyűlés 1903-ra l°/o-es közművelődési, úgyszintén 1U %-es pótadót is, mely a vármegye háztartásának lesz megyei pótjavadalmazása, hogy abból a véderőtörvényhez kiadott Utasítás 111. §-a értelmében a járási központi sorozási költségekből reá eső szükségeseket fedezhesse.

(Napirend.)

A szept. 29-iki közgyűlés napirendje ezekkel kimerittetvén, minthogy a főispán az nap délutánra a járások főszolgabiráival a gazdasági munkás- és cseléd-segélypénztár ügyében tartott értekezletet, a közgyűlés folytatása szept. 30-ára napoltatott el.

(Vármegyei szabad rendelkezési alap.)

Szeptember hó 30-án délelőtt 9 órakor a közgyűlés folytattatván, a „szabad rendelkezési alap“ felügyelő bizottságába, melynek elnöke az alispán, vagy helyettese, beválasztattak tagokul a főispán ajánlatára : Fejes István, Katinszky Géza, Kossuth János dr., Meczner Béla, Rosenthal Sándor dr.' és Staut József bizottsági tagok. A közig. letétek évi kamatainak felerészéből és a vármegyei központi szegényalap évi kamatjövedelmének 30ó/o-jéből képződő eme szabad rendelkezési alap arra fog szolgálni, hogy abból segedelem nyujtas- sék a magukat arra érdemesített, vagy nyomorban sínylődő folyamodóknak.

(Az alispán időszaki jelentéséből.)

A közigazgatásnak az ez évi májusi közgyűlésétől számított menetéről szóló alispáni jelentésből felemlítjük, hogy az alispán a sztropkai járásnak nyugalomba vonult főszolgabiráját, Bár- czy Benedeket, a nagymihályi vármegyei közkórház gondnokává nevezte ki. — Az idei aratást módfelett megnehezítette a példátlanul hosszú időre terjedő szárazság (vagy 7—8 hét óta tartó szárazság után csak mára viradva volt esői — szerk.) Gyümölcstermés tekintetében az idei nyár nálunk a legkedvezőtlenebbnek »evezhető. — Az ínséges munkálatok folyamatban vannak a sztropkai járás területén. — Amerikába kivándorolt a vármegyéből 1236 egyén, visszajött 742.

(Költségelőirányzatok, számadások.)

Á közszemlére kitéve volt 1903,

évi közigazgatási és gyámhatósági, úgyszintén a közúti 1903. és 1904. évi költségelőirányzatok ellen észrevételek be nem adatván, jóváhagyattak az állandó választmánynak ide vonatkozó javaslatai értelmében; úgyszintén jóváhagyatott a közúti pénztárnak 1899. és 19Ó0. évi, nemkülönben a községi jegyzőalapnak 1901. évi számadása is.

(Jegyzői nyugdij-szabályrend elet.)

A községi és körjegyzők nyugdíjintézetét, mely célszerűtlennek bizonyult szabályrendeleteknek alapján már-már válságos helyzetbe sülyedt, új alapszabállyal szilárd bázisra fektették. Ez az uj szabályrendelet az eddig voltakhoz mérve igen nevezetes változásokkal bir. Hogy csak a legfőbbeket említsük: az egységes alapszám, mely után minden nyugdíjaztatását ezután kérő jegyző nyugdíjban részesittetik, 1600 korona összeg lesz, a nyugdíjintézet részesei (jegyzők, aljegyzők, segédjegyzők) ezután tényleg élvezett évi fizetéseknek 5°/o-jét fogják a nyugdíj-alapba beszolgáltatni, — minden község évente és állandóan 80 korona járulékot fog évi költség- vetésébe felvenni és a nyugdíj-alapba befizetni. Ennek folytán az alapnak vármegyei pótadóból kilátásba helyezett támogatására szükség nem lesz.

— Az alapra felügyelő választmányban a vármegyei képviselet két taggal több lesz, mint a jegyzők képviselete. — A módosított szab. rendelet a vármegye „Hivatalos Lap“-jában fog meghirdet- tetni.

(Állampénztár és vármegyei pénztár.)

Lapunk t. olvasói régibb híradásunkból tudják már, hogy az 1903. évi jan. hó 1-ével egyesítendő állami és vármegyei pénztár elhelyezése dolgában a pénzügyminiszter reflektál a vármegyei pénztár mostani hivatalos helyiségeire s erről a vármegyét nemcsak leirattal értesítette, de kiküldöttjével személyesen is rekognoszkálta azokat a helyiségeket, ha alkalmasak és a célnak megfelelően átala- kithatók-e? A pénzügyminiszter kiküldötte úgy találta az állapotokat, hogy igen is alkalmasak. — Ámde a vármegye közönsége úgy találta, hogy ezeket az egyesítés következtében felszabaduló hivatali helyiségeket az államnak át nem engedheti, mert neki magának is szüksége van azokra, hogy a városba kihelyezett hivatalait a székházba visszaszállásolhassa. Tehát a vármegye nem adja. Ha a miniszter meg követelni fogja? Mi lesz akkor? Nagy penna-háborúra lehet kilátásunk. — Fején találta a szeget Molnár István volt főispán bizottsági tag, midőn ismételt ielszólalásá- ban mondotta: „Lökjenek ki bennünket székházunkból — akkor még visszajövünk ; de ha önként átadjuk

— soha!“

(A törvényszéki palota ügye.)

Ez a tengeri kígyó, az újhelyi törvényszéki palota építésügye, mely végéremehetetlen és mint a tengeri kígyó csak nagy lustán mozdul egyet, hogy egyik helyről a másikra eltolódjék, ismét kisértett. Azt mondta a miniszter leiratában, hogy rágondolja magát az építtetésre, ha a vármegye a mostani épületeket 200,000 koronáért magához váltja. (Már régebben, mint tudjuk, a t. vármegye

60,000 K.-t ígért — tehát az eladó és vevő fél messzebb van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől.) A vármegye most kijelentette, hogy a vételre nem reflektál. Azonkívül elhatározta, hogy feliratot intéz a miniszterelnökhöz és szépen megkéri, hogy mint belügyminiszter taposson már egyszer alaposan ennek a tengeri kígyónak a fejére, mely már itt a vármegyében vérig sért minden gondolkozni tudó embert.

(Pozsony vármegye átirata.)

A nemzetiségi ügyben módosítandó 1868. XLIV. t.-c. és a nemzetiségi izgatok ellen hozandó törvény felől Pozsonyvármegye hazafias közönsége az országgyűlés Képviselőházához feliratot intézett s annak hasonló szellemben történendő pártolására vármegyénk közönségét is felszólította. — A magyar nemzeti politika jól felfogott érdekében parlamenti színvonalon állott beszédeket hallottunk újra Zemplénvármegye ősi székázának falai közt ebben a „per eminentiam“ alkotmányjogi rendelkezésben, hogy t. i. a törvénynek ez az alapvető elve: „Magyarország összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet“ törvény rendelkezéssel hogyan viendő át az érvényesülésnek országutjára. Zemplénvármegye mai közgyűlésében radikálisabb eszközhöz nyúlt, mint az eszközöket kereső Pozsonyvármegye. Nevezetesen abbeli meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nemzetiségi törvény a magyar „Corpus Juris“-ból,mint olyan törvény, amelyre szükség nem volt és szükség nincs is — mert a „suprema lex“, mindnyájunknak kell hogy a sziveinkbe legyen beírva s pedig úgy, mint a költő mondja, hogy t. i.

Minden ember legyen ember és magyar,

Kit e föld hord és egével betakar.

kitépessék és mindenkorra eltöröltessék. A vármegye törvényhatósága a „pozsonyi átirat“ pártolásával ugyan, de ily szellemben fog feliratot intézni e tárgyban az országgyűlés Képviselőházhoz.

(Az újhelyi vármegyei uj közkórház.)

Az új köz kórház építését tárgy azó részletes tervek elfogadtatván, most már jóváhagyás alá felterjesztette a közgyűlés a belügyminiszterhez, kérvén, miként azokat „igen sürgősen“ s még oly időben juttassa vissza a vármegyéhez, hogy versenytárgyalás után az uj közkórház épületcsoportjainak alapfalazatai ez év folytán lerakhatok legyenek. Addig is, hogy az építés céljára szolgáló 740,000 K. összeg gyü- mölcsözetlenül ne heverjen, gondoskodott az újhelyi pénzintézetekben már előre kikötött feltételek alatt történendő kamatoztatásáról a közgyűlés.

(Népkönyvtárak)

Ladmócz és a vármegyéből még több község népkönytárak létesítéséért folyamodván, folyamodásaikat a közgyűlés pártfogásába vette és úgy terjesztette fel a földmivelésügyi kir. miniszterhez.

*

Ezzel a napirend esteli 7 órakor kimerittetvén, a közgyűlés folytatása okt. hó 1-ére áttétetett.

Erről majd jövő számunkban.

)( Szolgabirák beosztása. Gróf Hadik Béla főispán e hó 2-án kelt és az alispánhoz küldött átiratában tudatta, hogy Durcsinszky Gyula szolgabirót Szinnára, Bencsik Béla szolgabirót Gálszécsre, Somossy Sándor szolgabirót Szinnáról Homonnára, Bernáth Béla szolgabirót Szerencsről Varannóra, végre Bajusz Zoltán dr. közig, gy.-t Sátoraljaújhelyből Király- Helmeczre osztotta be és helyezte át a közszolgálat érdekében.

)( Képviselőtestületi ülés. Székely Elek polgármester a képviselőtestületi tagokhoz a következő meghívót küldte szét: Meghívó. Van szerencsém a képviselőtestületi tag urat 1902 évi október hó 3-án délután 2 és Ví órakor a városháza közgyűlési termében tartandó rendes képviselőtestületi ülésre meghívni. Sátoraljaújhely 1902 évi szeptember hó 30-án. Hazaíiui üdvözlettel : Székely Elek polgármester. Tárgy sorozat: 1. 1902 évre szóló pótköltségvetés tárgyalása. 2. Tinka Károly kertész segély kérvényé. 3. Hlavathy Kálmán állatorvos kérvénye nyugdily illetményének visszautalása iránt. 4. Bérkocsi iparról alkotott szabályrendelet módosítása tárgyában polgármesteri előterjesztés 5. Honvédlaktanyai istálló felépítése tárgyában tanácsi előterjesztés. 6, Schvarcz Markusz napdi- jas segély kérvénye. 7. »ChevraKadisa* izr. temetkezési egylet kérvénye oszlop fák adományozása iránt. 8. Szegénygyermekeket felruházó izr. népkonyha egylet kérvénye segélyezés iránt. 9. Tanácsi határozat Réz Gyulának a tapasztó földre tett ajánlata tárgyában.lO.Egyébb a közgyűlés napjáig beérkezendő ügyek.

hírek.

Felkérjük t. előfizetőinket és mindazokat, kik az előfizetéssel hátrálékban vannak, hogy úgy a hátrálékos összegeket, valamint az uj előfizetést beküldeni méltóztassanak.

A kiadóhivatal.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter Kosák Bélát a helybeli kir. pénzügyigazgatósághoz fogalmazó-gyakornokká nevezte ki.

— Igazságügyi kinevezés. A ki- rály Kádár Lajos bártfai járásbirósági albirót a sztropkói járásbírósághoz kir. járásbiróvá kinevezte.

—- Leleplezési ünnepély. Erdő- bónye város hazafias közönsége e hó 12-én fogja megtartani impozánsnak ígérkező Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyét, melyre a szoborbizottság a következő meghívót küldötte széjjel : Meghívó. Erdőbénye város közönsége 1902. évi október hó 12-én Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyt tart, melyre az érdeklődő hazafias közönséget tisztelettel meghívja a szoborbizottság. Az ünnepély befejeztével közebéd. (Egy teríték 2 kor. 40 fillér.) Akik a közebéden részt óhajtanak venni, e szándékukat jelentsék be dr. Asztalos Kálmán közs. orvosnál okt. hó 9-ig. Este 7 órától tánc- mulatság. (Belépti dij tetszés szerint.) Tiszta jövedelem a „Kossuth-szoboralap“ javára fordittatik. A vendégeket a reggeli 6 órási személy és a reggeli 8 órási gyorsvonatnál kocsik várják a liszka-tolcsvai állomáson.

— Pórul járt éjjeli lovag. Tegnapelőtt éjjel 11 óra tájban, amikor a mi messze világitó izzólámpáink búcsút mondanak a mécsként pislogó izzólámpáknak, egy szerelmes ifjú fordult be a Rákóczy-utca egyik szögletén a Jókai-utcába. Hóna alatt egy hosszú zenélő szerszámot szorongatva, gyors léptekkel haladt egy földszintes házikó elébe, melynek békés lakói zavartalanul aludtak és álmodoztak szebb jövőről. Mikor a szerelmes ifjú az éjjeli mulatság hatása alatt kissé beszeszelt állapotban a ház elé ért, elég nesztelenül meghúzódott egy be- függünyözött ablak mellett, amelynek közelében, odabent a szobában, puha párnák között szendergett a kis szőke bakfis. Hóna alól csakhamar előkerült a fuvola és a következő pillanatban megszólalt a fúvó-hangszer andalító szép hangja: „Lennél csak rózsabimbó . . .“ És mialatt a fuvola szólt, a közeli szomszédok ablakai lassan-lassan megnyíltak s rajtuk kiváncsi női és férfi fejek hajoltak ki. Mindenki, akit az ifjú álmából fölébresztett, tudni vélte, kinek szólnak az éj csendjében a mélabús fuvolahangok. Mialatt a kiváncsi szemek tekintete az ifjúra tapadt, addig ismét kinyílott egy ablak, amely alatt a szerelmes ifjú a szőke leánynak vélt fuvolázni. Alig tárultak szét az ablak szárnyai, a következő pillanatban egy vén anyóka úgy nyakonön- tötte az ablaknyitásnak előbb még örvendező szerelmes ifjút, hogy a fiatal ember nyomban kiábrándult szerelméből. Amint volt, nedvesen — a szomszédok vissza nem fojtható élénk kacaja közben — futásnak eredt, első zavarában és ijedtében maga után hagyva a fuvola tokját. — M^ - nap tudódott ki, hogy a fiatal ember pityókos fejjel eltévesztette a házat és nem a szőke leányka lakása előtt, hanem a Jókai-utcának egyik hasonló kinézésű háza előtt állapodott meg, ahol nem az a bizonyos „rózsabimbó,“ de egy vén anyóka lakik, aki az álmát megzavaró fuvola hangjaira any- nyira kijött a sodrából, hogy az alkalmatlankodó éjjeli lovagot — leöntötte. — Ezek után föltehető, hogy a Luruc anyókának ezentúl senki sem fog alkalmatlankodni éjjeli zenével,