Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-10 / 67. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. Julius 10. 67. (2207.) Harmincharmadik évfolyam. Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujholy, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztői Biró Pál felelés szerkesztő. dr. Hám Sándor fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. «■— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. JVíagyarország a magyaroké. — julius 9. (y.) Agilis kultuszminiszterünk, kinek nemzeti irányú törekvései az iskolák fejlesztése, magyarrá tétele körüli érdemei már is kitö- rülhetlenül be irvák történetünk lapjaira, újabb rendeletet bocsátott ki az illetékes iskola fenntartók és vezető hatóságokhoz, melyben a magyar nyelvnek kötelező tanítását s módját határozza meg a nála közismeretü hazafias ékesszólással, lélekre hatóan. Örömmel üdvözöljük a minisztert ezen rendeletének kibocsátása alkalmából, — nem azért, mert a magyarosítás érdekében közoktatásügyünket és nemzeti fejlődésünket előbbre vinni törekszik, hiszen ez neki olyan kötelessége, mint pl. a bírónak kötelessége, hogy a vezető főnök által neki kiosztott percsomagot tanulmányozza, abban ítéletet vagy határozatot szöve- gezzen. Mélyebb erkölcsi érzés, erős nemzeti ideálizmus rejlik a miniszter intenciójában, midőn annyi megtámadtatás, nemzetiségi óbéga- tás és üvöltés dacára is sem meg nem hátrál, sem csöndes szemlélővé nem válik, de hazája és nemzetének előhaladását s művelődését, sőt ami legfőbb: egységessé tételét látja legszentebb célként maga előtt, — ennek munkálására fordítja azon óriási szellemi tőkét, melylyel őt Isten e nemzet javára megáldotta, s midőn kellő magaslatára emelkedve a rábizott roppant erkölcsi felelősségnek, arra törekszik, hogy kötelességét úgy teljesítse, amint azt tőle nemcsak mindenki elvárja, de saját hazafias egyéni meggyőződése ilyen nemes munkára nagy mértékben ösztönzi is őt. A nemes, hős ellenfél előtt az ellentábor is mindig tisztelettel hajtja meg zászlóját. — Wlassics- nak meghátrálása vagy passiv mamagatartása talán ideig-óráig kivívná a nemzetiségek magas megelégedését, nem jajveszékelnének a „magyar elnyomatás“ ellen, de ez csak krónikus tünemény volna, lelkűkben már az első pillanatban a megvetés hangja, a gyávaság vádja zúdulna fel a miniszter ellen, mert ha van valakiben egy szemernyi erkölcsi érzék, az nem becsülhet meg olyan embert, ki bevallott eszméitől megfélemlítés, vak lárma áttal könnyen eltántorítható. — Dicséret és elismerés a miniszternek, hogy ilyen váddal nem illethetik őt! Minket Zemplénieket még közelebbről is érdekel ez a kérdés. Tudjuk, hogy vármegyénk lakosságának közel 70%-a még Szvatop- luk nyelvén dicséri a magyarok Istenét, noha fáradhatlan szorgalmú tanfelügyelőnk, egyes községekben cherubként őrködő lelkes papjaink és tanítóink sokat tesznek a nemzeti fejlődés, a magyarosodás érdekében és előmozdítására. A miniszteri rendelet erkölcsi gyümölcsét legelső sorban nálunk fogja megteremni. A talaj itt is jó, a munkások példás szorgalmuak, fáradhatatlanok. — Eltekintve néhány fanatikus pánszláv agitátor okvetetlen- kedéseitől, — akiket különben a fejlődő kor észrevétlenül fog úgyis elsöpörni, — nekünk erős bizalmunk van egy szebb jövő iránt, mely hogy elérhető legyen, hogy ennek az édes magyar főidnek minden lakója annak nyelvét beszélje is: munkára lelkész- és tanító urak! Isten áldása és e nemzet zömének, minden jó érzésű magyar embernek erkölcsi és anyagi támogatása fogja önöket legfőbb vezetőjük, a miniszter ideálizmusának megvalósításában támogatni. — jaliu3 9. Uj törvény életbeléptetése. A hivatalos lap múlt heti szerdai száma közli az országos gazdasági cseléd- és betegsegélyezési pénztár kiterjesztéséről szóló törvény életbeléptetésére vonatkozó rendeletet. A főbb részei a következők : Alapító tag az, aki legalább 50 koronát lefizet. Az olyan tag, aki cselédjéért lefizeti a nyugdijbiztositásra szolgáló tagsági dijat és ennek legfö- lebb csak a felét betudja a cseléd bérébe, föl van mentve a cselédje után fizetendő 1 korona 20 fillértől. A rendes tagok 10 korona 40 fillér, 5 korona 72 fillér, 5 korona 20 fillér és 2 korona 60 fillért fizetnek, mindezt 20, 10, vagy akár 5 filléres heti részletekben, a szerint, amely biztosítási ágazatba iratkoznak be. A rendkívüli tagok egy koronát fizetnek. A két első esetben nyugdij, harmadik esetben bizonyos kor elérésére tőke, negyedik esetben haláluk esetén családjuk segélyezésére biztosítják magukat a tagok. Az egy koronával munkájuk során bekövetkező balesetre biztosítanak gyógyítási és eltartási segélyt. A gazda saját elhatározásából cselédjét nyugdíjra biztosíthatja, azt külön kezelik és ha a cseléd tiz évnél előbb hagyja el szolgálatát, csak az esetben kapja meg a tagsági könyvét, ha ő is a törvényben megállapított skála szerint a tett befizetések egy részét megfizeti. Tiz évnél a cseléd nem fizet semmit s nyugdíj-igényt szerzett, minél több időt tölt egy gazdánál, annál kevesebb százalékot fizet. Ez az intézkedés a gyakori cselédváltozásokat akarja megszüntetni, arra alkalmas is és mint ilyen jelentékeny is. Igen jelentős az a rendelkezés is, mely kötelezőleg elrendeli a gazda részéről azon munkásai biztosítását, akik foglalkozásuknál fogva inkább ki vannak téve a baleset veszedelmének: mint fűtők, etetők, szecskavágók, valamint nemes emberbaráti intézkedés, hogy azok a munkások, kik betegség miatt pl. az aratási keresetből kimaradnak egész 300 koronáig terjedhető segítséggel juttathatók abba a helyzetbe, hogy ne kelljen szükséget látniok. Külön csoportban fölvehet i a pénztár a föloszlott kiházasitási és temetkezési egyleteket is, ezzel sok veszendőnek hitt garast juttat vissza azoknak, akik oly nehéz lemondások árán és oly rossz helyen igyekeztek sorsukról gondoskodni. Kiemelendő, hogy ez az intézmény a tagok önkormányzatán épül s Darányi módját találta annak a keretnek, hogy a szegény munkásember résztvehessen a .segélypénztárnak igazgatásában. Szövetkezeti gyűlés. — júl 9. Az Országos Központi Hitelszövetkezet felső-tiszai szövetsége Perbe- nyiken a szövetség székhelyén julius hó nyolcadikán kedden délelőtt tartotta évi nagygyűlését. A gyűlés népes volt, az utána következő lakoma is emelkedett hangulatban folyt le. Azonban kissé vehemensebben, mint az eddigiek. Ámig ugyanis eddig nem volt a tartalmukban élesebb hang, addig most kissé erősebben csapongó szárnyak suhantak, különösen a pohárköszöntők levegőjében. Igen szépen kifejtette Mailáth József gróf is, Mezőssy Béla függetlenségi párti képviselő is, hogy a szövetkezésben mily egészséges nép- boldogitó eszmék nyernek táplálékot. Igen helyes. Amig a szövetkezés olyan liberális intenciókkal dolgozik, hogy sem vallási, sem osztály, sem emberi külömbséget nem ösmer. így mondta Mailáth gróf. Ám nem tudjuk megérteni, hogy Mezőssy Béla a testestől lelkestől liberális Kossuth hagyományokat őrző függetlenségi és 48-as párt országgyűlési képviselője miképpen szólhat arról, hogy a szövetkezetek irányítására felhangzó „erkölcsi prédikációknak anyagi és önző a forrása.“ Itt a célzat egészen világosan kimagyarázható. Ám ezt a célzatot amelyet egyoldalú agrárista hangoztathat, nem hangoztathatja egy Kossuth párti képviselő. Mert a megbízó levelének értékét hamisítja meg. Nem akarjuk megvédeni a szövetkezetek merev ellenségeit. Nem helyeseljük ezt, éppen úgy nem, mint az agrár-szélsőséget. A szélsőségek szikrákat teremtenek és nem tudnak egybeolvasztani. Holott az agrár és merkantil érdekek kölcsönös kiegyenlítéséből fejlődhetik üdvös magyar közélet, amelyet Mezőssy is óhajt és Széli Kálmán miniszterelnöknek számtalanszor hangoztatott liberális nyilatkozata szerint is csak akkor élvezhetünk, ha meg fogjuk találni a szélsőségek közt, a kölcsönös megértéshez, a békés közgazdasági fejlődéshez, az erős agrár' és kereskedelmi élet együttes boldog fejlődéséhez vezető utat. Am ha ily értelemben felhang- zanak is „erkölcsi prédikációk“ a kereskedelem és a szövetkezeti eszme kölcsönös és együttes érdekeinek megvilágítása iránt, ezt egy Kossuth párti képviselőnek legkevésbbé szabadna „anyagi és önző forrás“-okra visszavezetni. Egyébként olvassák el a részle tes tudósítást és meglátják e nyilatkozat után feltornyosuló nagyobb hullámokat is. Volt a gyűlésnek sok nagyszerű szép mozzanata is, amely igaz felbuzdulásra serkentett minden magyar szivet, amely a magyar nép boldogságáért, a magyar közélet megerősítéséért dobog. Kár hogy egy-két disszonáns hang egyebet is vegyitett belé. Egyetlen mentsége csak az, hogy egy célért küzdünk. Csakhogy kerülnünk kell a rombolás útját. Mi ezt a célt a közös erők, a nemzet liberális érzéseiből fakadó érzelmek tömör tiszta fellángolásával véljük elérhetni. A részletes tudósításunk a következő : * Perbenyik, júl. 8. Mailáth József gróf szövetségi elnök délelőtt 11 órakor megnyitja a gyűlést és üdvözli a szép számban megjelenteket első sorban a somogy- megyei szövetkezet megjelent tagjait, mint vendégeket, élükön Pallavicni Ede őrgróffal, üdvözli Kazy József cs. és kir. kamarást a rutén akció kormánybiztosát, aki nem kormánya megbízásából, csak mint személyes baráti vendége van itt jelen, üdvözli Somsich Bélát a földmivelésügyi kormány képviselőjét Oeőcze Sarol'a Írónőt és Mezőssy Béla függetlenségi Kossuth-párti képviselőt. Azután azzal kezdi megnyitóját, hogy a szövetkezeti eszme nagy akadályokkal tör magának utat. Eddig két akadálya volt: az állam és a közönség nembánomsága. Most, a mai törvényhozás az ellenzék segítségével alkalmat nyújtott hozzá, hogy az állam szabad fejlődést nyújtson a szövetkezeteknek. A nembánomságot is erősebb lendület váitja fel. Most már biztos, erős a hitem, hogy a szövetkezeti eszme úgy mint a nyugoti államokban Magyarországon is terjedni fog. És előíogja segíteni, előre vinni ezt a nemzetet nemcsak anyagilag, de szellemileg is. Erkölcsi értéke pedig az lesz, hogy neveli majd az össze- tartozandóság érzetét. Osmerteti röviden a szövetkezeti intézmény történetét és szervezetét, megemlíti, hogy ez a népben ethikai érzékel is nevelni fog, mert amig a takarékpénztárak olyan intézmények, amelyek csak az igazgatóság jövedelmére fektetik a súlyt, addig a szövetkezeti eszme az anyagi megerősítés és támogatás mellett szellemi tőkével is megajándékozza a népet, amikor az ösz- szetartozandóság érzetének fejlesztésével az egymás kölcsönös és tisztességes támogatásával ethikailag is ér- tékes. Azután igy végzi beszédét: Ohnet a hires francia regényíró Írja egy helyen, hogy : »Ismerem az emberiséget, amely mindig gyűlölni fogja azt, aki érte cselekszik.« De én — úgymond — nem azért cselekszem, hogy gyűlöljön vagy szeressen, hanem azért, mert nekem ez a munka gyönyörűséget okoz és mert mégyőződ ;sem szerint, ezzel hazám jólétére cselekszem. (Éljenzés.) Azután bejelenti Mailáth gróf, hogy hozzáják a Sátoraljaújhelyi Hitel- és Áruszövetkezet a megalakulását Székely Elek polgármester beadványával bejelentette. (Titkári joloutós.) Elnök felhívására Blasek Jenő szövetk. titkár bemutatja az 1901. évi zárómérlegek összesítését, melyből gyarapodás látható. Fejtegeti, hogy a szövetkezetek nemcsak a kis emberek anyagi jólétét említik, de fejlesztik az értelmet, önállóságra, takarékosságra és önzetlenségre tanítanak, rendhez és jobb gazdálkodáshoz szoktatnak. mgT Lapunk mai saima 4 oldal. "7|R8
