Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-09 / 93. szám

Sátoraija-Ujhely, 1902. szeptember 9. 93 (2223 Harmincharmadik évíblya: Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner G-yula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Biró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára S fillér. —■ Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után ö fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. JCyilt levél a vármegye összes törvényható­sági bizottsági tagjaihoz! A vármegye törvényhatósági bizottsága a f. év május havában megtartott rendes évnegyedes köz­gyűlésén határozatilag kimondotta, hogy „hazánk nagy fia, várme­gyénk nagy szülöttje Kossuth La­jos születése 100-ik évfordulójának alkalmas módon leendő helyi meg­ünneplését, a közönség kegyeleté­nek önkéntes megnyilatkozásától várja.“ Kimondotta továbbá, hogy „az ily módon rendezendő ünnepélyen meghívás esetén küldöttsége által részt fog venni, s az önként je­lentkező megye bizottsági tagok­ból alakulandó küldöttségnek ve­zetésével alispánját már most meg­bízza.“ Miután e határozat önkéntes jelentkezést mond ki, — nehogy ez ünnepély a vármegye törvény- hatósági bizottsága küldöttségének megjelenése nélkül folyjon le: — tisztelettel felkérjük, a vármegye bizottsági tagjait, hogy az alispán­nál önkéntesen jelentkezni, illető­leg az ünnepély napján az az f. év szeptember hó 14-én reggeli 8 órakor a vármegye székházán hivatalos helyiségében — az ün­nepély emelése szempontjából tel­jes díszben — megjelenni szíves­kedjenek, Hazafias üdvözlettel Kelt Sátoraljaújhely, 1902 szep­tember 8. Kovács Gábor Thuránszky László Mizsák István Görgey Pál Evva Ödön Tóth Sándor Bernáth Béla Dr. Nyomárkay Ödön Ballaqi Géza Dr. Thuránszky Zoltán Meczner Béla Szent-Györgyi Vilmos Kincsessy Péter Thuránszky Tihamér Hönsch Dezső Dóhus Gyula Búza Barna Kolozsy Ferenc Illésházy Endre. Xereskedelmi hitel. — szeptember 8. Másfél esztendőnél több telt már le az uj polgári perrendtartás tervezetének közzététele óta s bár ennek mélyreható újításai a pol­gárság érdekeit a legszélesebb kör­ben érintik, eddig a jogászkörökön kívül az érdekeltek egyéb rétegei a tervezettel egyáltalában nem fog­lalkoztak. Közvélemény nálunk ne­hezen keletkezik s még nehezeb­ben mozgósítható, különösen tudo­mányos vagy tudományosaknak látszó kérdések tekintetében. A tervezetnek csak egyetlen intézkedése volt képes nagyobb körben viszhangot kelteni s a jo­gászkörökön kívül is vitára alkal­mat szolgáltatni. Halljuk, hogy ke­reskedőí körökben mozgalom in­dult meg, hogy a tervezet 234. §-ának rendelkezése megváltoztas­sák. E szakasz szerint ugyanis.ezen­túl a bejegyzett kereskedőt az u. n. könyvkivonati illetékesség be- neficiuma csak kereskedővel szem­ben illetné meg. Sajátságos, hogy ezt a rendel­kezést eddig csak perjogi szem­pontból bírálták, s mellőzték a kér­dés lényegesbb részét, e rendelke­zés helytelenségének kimutatását a kereskedelmi forgalom, de külö­nösen a hitel szempontjából. Az ország visszhangzik a nagyhangú iparpártolók és kereskedelemfej­lesztők zajától s egyiknek sem jut eszébe azok gazdasági sarktétel igazságát megismertetni, hogy a kereskedelmi forgalom fellendülé­sének éppúgy, mint az ipari fej­lődésnek kulcsa — a hitel. Ez a kereskedelem alapja és éltető eleme s ezért legelsőben a hitelviszonyok rendezése a főfeladat. Nos, a tervezet fentidézett ren­delkezése a hitel fejlődésének egy­szerűen gátat vet, mert a hitel a hitelezési ügyletből eredő jogok gyors, könnyű és olcsó érvényesí­tésének lehetségesitése nélkül nem fejlődhetik, sőt inkább visszafej­lődik. A tervezet készítője az igaz­ságszolgáltatás olcsóságát, mint elsőrendű feltételt óhajtotta keresz­tülvinni s ebben a törekvésében túllőtt a célon, mert az adós a hitelezőnél több védelemben annál félkörü, sarok díványon három nő ült, fejüket összedugva elfojtva nevet­tek. A háziasszony Bartha őrnagyné, egy molett, negyvenéves nő, tréfásan fenyegette meg ezt a víg triumvirá­tust. „Biztosan Ella mond®tt el va­lami „stiklit“ azon mulattok, tudom! Júlia, kedvesem, ülj oda azokhoz a hamis asszonykákhoz, mindjárt jobb kedved lesz!“ A megszólított asszony, az én ismerős ismeretlenem volt. Csodál­kozva kérdeztem szomszédomtól: „Mondja kérem, ki az a szép, barna nő ?* ,Nem ismeri? Szentjóby ügyvéd fiatal neje. A férje, házigazdánknak testi-lelki barátja.“ Szentjóbyné halavány arcán ba­rátságos mosoly derengett. „Bánhidy Miklós úri“ — jelen­tette az inas. Magas, nyúlánk férfi jött be a terembe. A háziasszonynak tisztelet- teljesen kezet csókolt, majd moso­lyogva hajolt meg a többi vendég előtt. Oly ismerősnek tetszett ez a férfi arc 1 S most visszaemelékeztem. Ez az a férfi, ki a múlt nyáron a korzón oly hódoló tekintettel kisérte Szentjóbynét. «Vájjon — gondoltam magam­ban — most találkoznak először?“ „Édes Júliám — mondá az őr­nagyné — te még nem ismered az öcsémet, most érkezett haza hosszú kevésbbé ennek rovására, nem részesülhet. A jogszolgáltatás ol­csóságának nemes elve nemcsak az adósokra, de a hitelezőkre is alkalmazandó s erről a tervezet­nek ez az intkézkedése megfeled­kezik. Épp oly fontos a jog érvé­nyesítésének olcsósága, mint a védekezésé s ennek keresztülvite­lénél a két szemben álló fél ne egymás által, hanem a törvény jóvoltából élvezze az elv diadalát. — Az olcsósitás tehát legelsőben a törvény által előirt jogorvoslati módok egyszerűsítése által veendő célba. — S itt utalnunk kell a szorosan vett per keretén kivül eső végrehajtási eljárás közismert kinövéseire, nevezetesen a végre­hajtói intézmény felesleges voltára. A helyes elv az, hogy az adós és hitelező vagy inkább a felpe­res és alperes perbeli állapota a költség szempontjából egyenlő figyelemben részesittessék, sőt nem tartom merésznek azt az állítást sem, hogy a hitelező joga érvé­nyesítésének megkönnyítése az adós védelménél, amely egyébiránt a tervezetben gyámkodássá fejlesz­tetek — előbbre való, nagyobb érdek, amennyiben a kereskedő, mint hitelező a hitelviszonyok ala­kulásába, tehát közvetetten a nem­zet általános gazdasági érdekeire erősebben befolyik, Ismeretes a hitelnek függősége a jogot érvényesítő eszközök he­lyes konstrukciójától, de ismeretes a kereskedelmi forgalom nagysá­utazásaiból: öcsém, Bánhidy Miklós festőművész.“ Szentjóbyné hideg mosolylyal nyújtotta az ifjúnak kezét. Ha nem néztem volna az asszony szemébe, azt hittem volna, nem ismeri meg a férfit. De azok a szép, nyílt szemek nem tudtak tettetni, szinte zavartan, kérlelve néztek az ifjúra, mint ha mondanák: „ne bánts, hagyj el!“ Bánhidy Miklós előzékenyen vitt egy csésze theát Júliának, majd ma­gának is hozott egy csészével s az asszony mellé ült le. „Asszonyom! meg nem mertem volna álmodni azt a szerencsét, hogy ma kegyeddel találkozni fogok!“ „Bánhidy ur! miért kívánt ve­lem találkozni, van valami mondani valója nekem?“ kérdezte az asszony komolyan. Az ifjú a nőre nézett. Erre a kérdésre nem volt elkészülve. Ez a kérdés vagy egy gyermek tiszta nő­kedélyt árult el, vagy pedig a leg- routinirozottabb kacérság mellett ta­núskodott. Bánhidy zavart lett. Le­sütötte szemét a nyílt, tiszta pillantás előtt és kitérőleg felelte: „Egy szép, szellemdús asszony ismeretségét min­dig keressük, s boldognak vallhatjuk magunkat, ha sorsunk összehoz vele.“ Most Tornya Ákosné, egy barát­ságos, idős nő lépett hozzájuk. Két keze közé vette a fiatal asszony fejét és szelíden mondotta: „Júlia! mégis ott van az arcán az SÄF“ L&pttttk mai «xáma 4 oldal. *Hj8g A ZEMPLÉN TÁRCZAJA Védelem. Irta; Mok Ferencné. I. A széles utcán a villanylámpák nappali világosságot terjesztettek. A korzón hullámzott a közönség. Abla­komon kikönyökölve szemlélődésbe merültem. Mennyi fény, mily óriási lukszus, mennyi hamis mosoly, bűnös pillantás. Ismertem látásból igen jól ezeket a sétáló városiakat! Minden feltűnőbb alakról már meg volt a vé­leményem. Tudtam, ez a nő kire mosolyog, ez a férfi kinek a kedvéért teszi fel monokliját, vagy pedergeti meg bajuszát. Megfigyeltem minden szempillantást, minden mozdulatot. Mind ismerős arcok, a régi alakok! Egyszerre egy magas, barna nő állott meg ablakom előtt. Profillal felém fordulva. Milyen édes arc 1 Mennyi kedves, vonzó vonás abban a kreolszinü, ovális arcban. Egy kis, göndörhaju fiúhoz beszélt, nyilván gyermeke volt. Bájos mosolylyal ma­gyarázott valamit. Egy lámpaoszlophoz feketeruhás férfi támaszkodott és csodálkozva, meglepetten nézte a szép asszonyt. S midőn a nő alakja már tovább sie- tet a széles járdán, még mindig maga elé nézett: önfeledten, révedezve. A férfi nem lehetett több huszonnégy évesnél. A keskeny arcot, fekete, gondozott bajusz árnyékolta, a szemé­nek olyan lágy, bársonyos volt a tekintete, amint az asszonyt nézte. Másnap ismét a korzón volt szép ismeretlenem. A férfi egy kirakat előtt állott s úgy várt reá. Nem üd­vözölte, nem köszöntötte, de az asz- szony mégis megérezte, hogy egy szempár mily meleg tekintettel kiséri őt, mert nyugtalanul fordult el a férfi­től és az este nem láttam többet öt. Mindennap ott volt a férfi meg az asszony a járdán. A férfi maka­csul kisérte szemével a nőt: alázatos, gyöngéd, bámuió tekintettel. A nő kezében érezte kicsi fiának meleg kezét és nyugodtan, hidegen állotta ezt a tekintetet. Egy este a férfi tiszteletteljesen leemelte kalapját midőn a szép barna nő előtte elhaladt. Az asszony elpi­rulva félreforditotta fejét s nem viszo­nozta a köszöntést. II. Bartha őrnagyéknál fényes zsúr volt. Az előszobában a civilruhába bujtatott privátdinerek nem győzték a köpönyegeket, kalapokat átvenni a vendégektől. A kicsi szalonban a leánytársaság húzódottt meg. Kacagó beszélgetésükbe egy-egy fiatal ember elegyedett be Á társalgóban az asz- szonyok csevegtek, megvitatva a tél, de főleg a szinház eseményeit. Égy

Next

/
Oldalképek
Tartalom