Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-06 / 92. szám

Szeptember 6. ZEMPNLßN. 5. oldal. remélem, hogy eljárásom a t. egye­sület elnézésével találkozik. T. egym. közgyűlés! Alig hogy átvettem elnöki székemet, kötelessé­gemnek tartottam végrehajtani azon határozatokat, melyeket a múlt köz­gyűlés a hátrálékos tagdijakra vonat­kozólag hozott; mivel azon hátráló­kok ijjesztő mértékbeli felszaporodtak s megzsibbasztották az egyesület éle­tét, mert a tagsági dij bizonyos te­kintetben itt is nervus rerum geren­darum. E végből leszámoltattam az egy­házmegyénkből leszámolás nélkül tá­vozott volt pénztárnokot; közigazga­tási utón behajtattam a néhai Lukács Mihálynál, illetőleg özvegyénél ma­radt tagsági dijakat; ez összegeket a pénztárnokhoz áttettem, amint erről a pénztárnoki számadás alkalmával méltóztatik meggyőződni. Kimutattam a hátrálékos tagsági dijakat. A kimu­tatást áttettem a Nt. esperesi hiva­talhoz és ezen dijak az egyházláto­gatás alkalmával nagyrészben be is folytak ; legalább én a magam részé­ről mint egyházlátogató minden hát- rálékot és büntetéspénzt beszedtem s a pénztári hivatalnak beszolgáltattam. Különben ez egész ügyről, mindjárt a pénztárnok jelentése alkalmával méltóztatnak meggyőződni; ha talán még mindig volna mulasztás : a pénz­tárnoki jelentés kapcsán egy oly ha­tározat hozatalának szükségét látom, mely a rendetlen tagsági dijak fize­tésének véget vessen. Az egyesület legfőbb erejét, vi­rágzásának ismertető jeleit azonban a tagok buzgó munkálkodásában lát­ván : e végből az egyesületi tagokat munkálkodásra ösztönöztem s a jele­sebb és szorgalmasnak ismert tagokat levélben vagy személyesen is felke­restem s felkértem, hogy tanylmá- nyozzák a tanítás és nevelés körébe eső fontos kérdéseket. Sajnos, hogy felhívásomnak sokszor nem volt ered­ménye s jó szándékom nem találkozott rokonszenvvel, de annyit mégis elér­tem s azt hiszem ez is haladás a múlthoz képest, hogy egyesületünk két ifjú jeles tagját szerencsém volt felolvasás tartásra megnyerni, akik mint az elnökség által kibocsátott körlevélből láthatták a tagok: na­gyon is fontos kérdésekről fognak ma felolvasást tartani s e tekintetben való törekvésem meleg pártolásra ta­lált egyesületünk buzgó világi elnö­kénél, akinek midőn a felolvasás tar­tásáról személyesen jelentést tettem: szives volt az egyik, — a mértéket megütő félolvasás jutalmazására egy 20 koronás aranyat felajánlani s az egyesület rendelkezésére bocsájtani. E szives adományért fogadja az egye­sület forró köszönetét. A másik fel­olvasás jutalmazására is találtam for­rást, ha a felolvasást különben az egyesület mértéket megütőnek találja. Sajnálattal kell azonban jelentést tennem arról tek. közgyűlés, hogy habár felfogásom szerint egyesüle­tünknek az országos tanítóegyesület­tel és az országos ref. tanítóegyesü­lettel összekettetésben kellene állani, — mert hiszen az ily összeköttetés­ben nagy erő rejlik — én egy évi elnöki működésem alatt az összeköt­tetés egyelten mozzanatáról sem ér­tesültem. Egyesületünk alapszabályait a vallás és közoktatási miniszter úr megerősítette: az azóta nyilvánosan működik; de én egy év alatt sem közvetlenül, sem az esperesi hivatal útján ezektől az egyesületektől, soha semmi a tanítóság és a tanítás ügyét érdeklő felhívást nem kaptam. A ta­nítás és nevelés mezején nagy kér­dések vannak felszínen, a modern Magyarország tanügye mintegy vajú­dásban van, hogy egézséges helyzet álljon elő, tervek készülnek, intézmé­nyek létesítésén fáradoznak, s azt akarják, hogy ezek magokon viseljék a tanítói kar közgondolkozását: és ily körülmények közt épen a központi vezetőség, mely a tanítói kar lanyha- ságáról panaszkodik, maga sem keresi az összekötő kapcsokat. Nem tudom, mai vidéki tanító­egyesületek is elmondhatják e ezeket, de ha igen, akkor a központi vezető­ségnek nincs joga panaszkodni és azt mondani, hogy a vidéki egyesületek érzéktelenek az országos tanítói kér­dések iránt, mert vájjon nem az egye­sületi élet e az, aho ezeket a kérdé­seket megbeszélni, érlelni lehetne, s nem a vidéki egyesületek elnöksége e az, mely hivatva van arra, hogy a tagokra a közfontosságu kérdések iránt buzdító hatást gyakoroljon. Engedjék meg, hogy e keserű­ségnek kifejezést adtam; de hogy ez jövőre igy ne legyen: én magam le­szek azon, hogy ez egyesületekkel a kapcsolatot valamikép megtalálhassuk. Ezekben van szerencsém jelen­tésemet megtenni, de mielőtt jelenté­semet bezárnám, engedjék meg, hogy egy kegyeletes kötelességet teljesítsek. Tek. egyesületi közgyűlés! Az én felfogásom szerint nincs egyetlen egy pálya sem, amely ha híven be­töltetik, cdy fontos volna a társada­lomra, mint a néptanítói. Ha a tár­sadalom, az állam, sajnos, nagyon is sajnos még mindig nem találta meg a módját annak, hogy hivatásukhoz méltólag jutalmazza azokat, akik e fontos mező művelésében egy élet javakorát töltötték el, akik mint mon­dani szoktak: másoknak világítottak, inig önéletök lángja magokat égette el: legalább az egyesületöknek kell az elismerés egy szerény virágját nyújtani azoknak, akik hosszas mun­kálkodás után, tanítói pályájukról le- lépendők. Tudomásom szerint egyesületünk­ben három oly tag van, akik nyug­díjaztatásuk iránt a lépéseket megtet­ték, akik minden bizonynyal a jövő iskolai évben már-már nem fognak tanítani s nyogalomba fognak vo­nulni. Ezek Mizsák Péter gálszécsi, Vidonyi Dániel garanyi és Sárkány Pál csernahói tanítók. Mindhárman tek. tanitóegyesü- leti közgyűlés, évtizedekkel ezelőtt léptek a tanitás mezejére is a közegy­ház szolgáltába, oly időben, midőn a tanítói pálya a szó teljes értelmében küzdelem és zsellérség volt, midőn a tanítók iránti becsülés csak igen ke­vés kebelben vert gyökeret. Es ők e hosszas és küzdelmes pályán mind­végig hűséggel megáltak s közbecsü- lésre szolgálták az anyaszentegyház és a haza szent ügyét. Nyújtsuk oda e hű munkásoknak a tisztelet, a szeretet és az elismerés virágaiból font koszorúkat és kívánjuk, hogy jól megérdemlett nyugalmukat békében sokáig élvezzék s habár nyugalomba vonulnak is, egyesületünktől ne sza­kadjanak el s azt tapasztalataikkal támogassák. Indítványozom, hogy a tanítói pályán szerzett érdemeiket fog­lalja egyesületünk emlékkönyvébe. Ezekben van szerencsém rövid vonásokban egyesületi életünk múlt évi életéről leszámolni. Kívánom, hogy a reánk következő iskolai esztendő legyen áldásos és gyümölcsöző. Gálszécsen 1902. aug. 12. Péter Mihály a tanítóegyesület papi elnöke. = Yeni Sancte a főgimnázium­ban. Az iskolai beiratkozások a sátor­aljaújhelyi főgimnáziumban már befe­jezést nyertek, s a létszám nagy aránya miatt különösen az alsóbb osztá­lyokból maradtak le többen, akik már csak miniszteri engedélylyel vehetők fel. A Yeni Sancte tegnap reggel volt, amelyen Kovách Endre főgimnáziuma igazgató celebrált. = Finevelö intézet (Convictus). A sátoraljaújhelyi főgimnáziummal kapcsolatban finevelő intézetet rende­zett be a piarista-ház főnöksége. Ezen intézmény a jövő 1902—3. tanévvel folytatólagosan életbe lép. Azon ta­nulók, akiknek neveltetése ezen kon- viktusban történik, tanárok felügye­lete és tanulmányaikban azoknak ve­zetése mellett megy végbe. Azok a szülők, kik fiaikat pap-tanárok neve­lésére és gondozására óhajtják bízni, minden bővebb felvilágosításért for­duljanak Horváth Sándor sátoralja­újhelyi piarista házfőnökhöz, ki kész­ségesen tudósítja a konviktus felté­teleiről. KÖZGAZDASÁG. * Az okszerű szüretelés ambuláns tanitói. Darányi löldmivelésügyi mi­niszter elhatározta, hogy az okszerű szüretelést és pinczekezelést tanító ambuláns-tanítókat nevez ki, kiknek föladatává teszi, hogy a szüretelés ide­jén a kisgazdákat gyakorlatilag oktas­sák ki és a helyes pincekezelésre ta­nítsák meg. A vándortanitókat azok so­rából nevezik ki, kik borgazdasági tan­folyamot hallgattak és a budaíoki pincemesteri kurzust gyakortatilag el­végezték. IPAR ÉS KERESKEDELEM. A malmok és a vasárnapi munka­szünet. A hatóságok a vasárnapi mun­kaszünet ügyében a malmokra vonat­kozólag kiadott rendeletet akként értelmezték, hogy a munkaszüneti na­pokon való őröltetés joga csak a nagyobb gőzmalmokat illeti meg, ame­lyek kivitelre dolgoznak s igy gépeik szakadatlanul működnek éjjel-nappal. A kisebb gőzmalmoknak és száraz-, vizi- és szélmalmoknak nem engedték meg a szakadatlan munkálkodást, mert úgy fogják fel a dolgot, hogy ezeknél egyáltalán nem lehetetlen az üzem félbeszakítása, sőt azt naponta meg is teszik, a rendes munkaidő befejeztével. A keresk. miniszter most e tárgyban hozzá intézett kérelmet megvizsgálva 33. 643. sz. alatt kimondta, hogy a kisebb malmok, ha a szükség megkí­vánja, épp úgy folytathatják a munkát munkaszüneti napon is, mint a nagy malmok. A miniszter ezen méltányos intézkeeése nagy megelégedést fog kelteni a felvidéken kisebb malom- tulajdonosok közt. NYÍLT TÉR.*) Egy előzékeny fodrász. F. ó. aug. hó 29-én be tértem Révész Simon helybeli fodrászhoz nyiratkozás végett, s mert tanulójá­val nem akartam magamat megnyi- ratni, bevártam, mig segédje meg- nyirt, mely fáradtságáért 30 fillért lefizettem, erre Révész dühösen azt mondta, hogy aki segédeket választ az fizessen többet, mire én még 10 fil­lért fizettem, s ekkor megnézve maga­mat láttam, hogy a kierőszakolt 40 fil­léremért nemhogy megnyirtak, de el­csúfítottak. Révészhez eddig is azért mentem, mert az utcán szóllitgatott meg, hogy hozzá járjak, most azonban okulva figyelmeztetek másokat is, hogy ha­sonló helyzetbe ne hagyják magukat ezen udvarias borbélyhoz juttatni. Sátoraljaújhely, 1902. szept. 4. Klein Herman. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. K. M. Csak tesék bizalommal hozzáfor­dulni. H. V. Kisaszony. Várjuk újabb levevelét. Nem közölhető: A semmi (Tárca) Kiadó tulajdonos : Éhlart Qyula. Gyümölcs és szőllő toor készítési gépek. gyümölcs és süllő sajtók, folytonosan ható kettős emeltyű szerkezettel, és nyomerő szabályzóval. A munka képesség 20% nagyobb mint bármely más sajtónál. Hydrautikus sajtók. Szöilö és gyümölcs zúzok éa Toogyó dnaorzsolóls. Teljesen felszerelt szüretelő készülékek. j Szőllő és gyümölcs őrlők, Aszaló készülékek gyümölcs és főzelék, aszalásra, gyümölcs vágó és hámozó gépek, legújabb szerkezetű sza- |bad, önműködő „SYPHONIA“ gyümölcs és szőllővessző permetezők A legjobb VETŐGÉ szőllő ekék. PÉK Mayfarth Ph. és társa legújabb szerkezetű „AGRICOLA4, (tolóvetőkerék-rendszer) vetőgépei. Mindennemű mag- és különböző magmennyiség számára váltó- kerekek nélkül, dombon avagy sikon, a legkönnyebb járás, legna­gyobb tartósság és mind a mellett a legolcsóbb ár által tűnnek ki. A lehető legnagyobb munka, idő- és pénzmegtakarítást teszik lehetővé. [Különlegességeket széna- és szalmaprések-kézi használatra, kukoricza, morzsolok, cséplőgépek, [járgányok, gabonarosták, trieurök, ekék, hengerek és boronákban a legújabb rendszer és elismert legjobb alkotás alkalmazása mellett gyártanak és szállítanak. MAYFARTH PH. és Társa gazdasági gépgyárak, vasöntödék és vashámormüvck. Alap. 1S72. BEOS, II/I. TaborstrasSB Yl. 8í>© munkás. Kitüntetve több mint 490 arany, ezüst és bronz éremmel, az összes nagyobb kiállításokon. Részletes árjegyzék ingyen. Képviselők és viszont elárusítók kerestetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom