Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-06 / 92. szám

Szeptember 6.

ZEMPLßN.

3. oldal.

a közkórházi választmány. A fedezetlen szükséglet (24,246 k. 79. f.) biztosítása érdekében kérte, hogy a napi ápolás dija 1 k. 81 fillérben ál- lapitassék meg.

)( Körlevél, dr. Bajusz Zoltán tb. szolgabiró a következő körlevelet küldte szét a megyebizottság tagjaihoz: A szeptemberi közgyűlésen esetleg üresedésbe jövő árvaszéki jegyzőt vagy szolgabirói állásra pályázni óhajtván,

— tisztelettel kérem ez úton a tisztelt bizottsági tag urakat, hogy engem valamelyik állás elnyerésében becses szavazatával támogatni szíveskedjenek. Tisztelettel: Dr. Bajusz Zoltán tb. szolgabiró.

)( A város képviselőtestületének

ma délután tartandó közgyűléséről jövő számunkban referálunk.

)( Yárosi gyámpénztár. Sátoraljaújhely rend. tanácsú városnak az 1899. és 1900. és 1001. évi gyámpénztári mérlegei, kellő felülvizsgálat után e napokban terjesztettek fel a belügyminiszterhez. Érdekelni fogja olvasóközönségünkét, hogy az 1899. évi mérleg szerint 134,191 frt. 90 kr. (268,383 k. 80 f.), az 1900. évi mérlegben 311,170 k. 85 f., végre az 1901. évi mérlegben 399,610 k. 57 f. volt a vagyoni állapot, a gyámpénztár tartalékalapja pedig a kezdeti 544 k. 18 f.-ről felemelkedett az 1901. dec. 31-éig: 3706 k. 41 f.-re. — Minden szónál tanulságosabb a szám.

Jegyzetek

a hétről.

*

Szeptemberi ragyogás! — van-e hozzád fogható szépsége a természetnek? Ezek a szelíd, estére hűvösre váló, verőfényes napok, ez a tiszta égboltozat és a közelgő elmúlásnak szomorú varázsa, mely most, az élet hevében már megérinti az egész szent természetet, feledhetetlen bájt ad az óv e szakának. Nem lombhullató, komor ősz ez, amikor a lélekre is borulat ereszkedik, hanem a verőfényes nyárnak utolsó napjai. Szelid ragyogás, de már sárgullanak a lombok - közéig az ősz.

Az évnek nálunk alig van szebb időszaka ennél. A Hegyalján és a Felvidéken különösen szép a korai ősz. Szép látvány, amint a hegyek szint változtatnak, a zöld lombok lassan megsárgulnak s a szőllő-levelek közül elővillan az érett és dús gerezd.

*

lm T ————

gább emelvényen, asztalok mellett --de számozott székeken ülnek. Étkezni ez asztaloknál nem lehet, azon egyszerű oknál fogva mert meleg étel itt egyáltalán nem kapható. Egy hídig bufett-je van jobb oldalra — akárcsak minden színházban.

A művésznő igen örül, hogy igy rövid időre külföldre is elkerülhetett. Az ő örökké izzó művészi temperamentumával, mint egykor Kovácsy Paliéknál a színpadról, úgy beszélt most arról, hogy miért is nem mehetnének csak éppen a magyarok kifelé a nyugotra, hirdetni, hogy az a Bal- kán-nak titulált szép ország kultúrát csinál és lépést tart a nyugottal.

Lássa — igy szólt a művésznő — tudom, hogy meg fognak szólni ezért a vendégszereplésemért — odahaza. De amit Pálmai, Judic és Kopácsy megtehetett, azt megteheti Fedák is, ha hívják és viszi az — ambíciója. Hogy divatos modorban játszom és ez kellett a Wintergarten igazgatóságának erről nem én tehetek. Éppen úgy mint nem tehetett erről annak idején

— sem Pálmai, sem Judic, sem Kopácsy. Színésznő akartam lenni. Hogy divatos áramlattal úszom, ez nem lehet az én hibám, ezért legfeljebb az a kor lehet felelős, amelybe pályám beleesik. A művészet mindig együtt úszik a korával. Annak a bélyege kell, hogy rajta legyen — mert különben hiányzik belőle a vér és az

— élet.

Sokat beszélgettünk még ezekből a dolgokról, olvastam több nagy

Amelyből nemsokára vidám szü- retelők préselik ki a hegy levét: a nemes hegyaljai bort. Ám a szüret a maga örömével nehéz gazdasági kérdések özönét hozza elő. Mindjobban hangzik a panasz, hogy a bortermés meglehetős, de a borértékesítés nehéz. Nagy a silány anyaggal dolgozó kon- kurrencia és sok a bor-betyár, a hamisító. Az a banda, amely tönkretette a Hegyalja régi jóhirnevét. Tüzes és nemes borok ott hevernek a hegyaljai pincékben akkor, amidőn ugyancsak erről a vidékről nagy mennyiségben szállítják el az idegen termékből ösz- szekotyvasztott italt, amely hamis módon hegyaljai nevezet alatt árusittatik, idehaza is, a külföldön is. Persze, hogy akit egyszer becsaptak vele, többet nem jön kedve hegyaljai nevezetű bort vásárolni. így veszítjük el legjobb piacainkat.

Pedig micsoda kincs a hegyaljai bor! Még csak nem is az asszu, amely csak fejedelmeknek, vagy nagy betegeknek való, hanem a közönséges termés, amelyet aránylag igen olcsón vesztegetnek. A múltkoriban végigkóstoltuk egy tokaji gazdánál a tavalyi termést. Mintha tüzet inna az ember. Nem is ajánlatos 1—2 pohárnál többet felhajtani, mert hamarosan rózsaszínben látjuk a világot. És az ilyen bornak hordója 30—45—50 forint. S mégis itt hever a pincében. Mig a midenféle gyanús ital vígan adódik kézről-kézre.

Mind annak a jele, hogy a magyar ember nem élelmes. Nem tudja kihasználni a konjunktúrákat, nem tud piacot keresni a terményének. Régen volt az, mikor jó bornak nem kellett cégér. Manapság már annak is kell. A jó, az igazi ital természetszerűleg le tudná győzni a sok mindenféle bort, ha a jó bornak a gazdája is olyan élelmes volna, mint amilyen a gyanús italokkal seftelő gentleman. De a magyar gazda ott ül a pincegátorban, és azt várja, hogy ide jöjjenek hozzá a vevők. Azok persze nem igen jelentkeznek csak úgy maguktól, min a gazda sűrűn sóhajtozik, iszik a maga borából és erősen hangoztatja, hogy nem boldog a magyar 1

*

Érdekes megfigyelni, hogy más város életében milyen nagy változást idéz elő a szeptember. A nyaraló helyekről hazajönnek az emberek, az irodalmi, a művészeti élet megelevenedik, a társas élet áradata megindul,

nevű impresszárió levelét, amelylyel a Wintergarteni meghívás után a művésznőt már Európa nagyobb helyeiről is felkeresik.

Azt felelte minderre, hogy csakis akkor fogadna el akármilyen kecsegtető ajánlatot, ha az ambíciójának megfelel és érzi, hogy valami halvány kis fényt hozhat vele — haza, ahová — hisz ez természetes — oly édes visszavágyni.

A berlini lapok — azok a művészi trónusról lebeszélő és a merevség gallérjában feszengő kritikusok — igen szép elismeréssel Írtak Fedákról. Csak nálunk odahaza — próbálnák elkedvetleníteni. Ha nem volna benne olyan izzó a művészi kedve, amelyet a színpad sikere éltet és azonkívül minden csak mellékesen.

Együtt ebédeltünk a művésznő társaságában — és be jól esett: négyes társaságban magyarul beszélgetni. Jó sokat és kedvvel, hisz négy nap óta — a hírét sem hallottam :

De a legszebb jelenet volt, amint a művésznő berlini sikerére koccintottunk és ő erre azt válaszolta :

— Én pedig mind ennél becsesebbre az újhelyi és beregszászi sikereimre !

És elszállt fölöttünk távol hegyek felől a friss éltető szellő a Sátoralja és beregi hegyek felől — a vén Europa közepére

De erről majd még többet a következő levélben.

megkezdődik a valódi saison. Sátoraljaújhelyen csak az iskolás gyerekek beözönlése jelzi a saisont, — más semmi. Színházunk nincs, társaséletünk olyan, mint eddig volt, irodalmi életünk — talán lesz, ha megalakul a Zemplénmegyei Kazinczy-kör.

HÍREK.

Krónika.

— szept. 5.

Szeptember hónapban Örülök azon:

Jönnek a deákok Fiuk meg a lányok:

Hangos lesz az utca Ébred a szezon!

Szeptember havában Örülök azon:

Lesz concert is, bál is; Helyetted majális Pezsgő élet éled:

Újul a szezon!

Ködös szeptemberben Örülök nagyon:

Jönnek a színészek,

A szinésznő-szópek;

Lesz premiér láz is Itt lesz a szezon!

o

Borús szeptemberben Fáj nekem nagyon:

Hogy a lomb lesárgul,

A parlag elárvul,

Fecske madár elszál,

Mert itt a szezon.

Szeptember havában Tűnődöm azon:

Válj’ lesz-é fa télre Válj’ tettek-e félre Nékem is hitelbe Amig meg adom . . .

Szeptember havában Jajgatok azon:

Amit nyáron esdtem, Mindenütt kerestem S amit alig vártam:

Rajtad oh! szezon ... 1

Szeptemberbe soher Mindenki nagyon:

Minden pénzünk, ékünk A mit összeszedtünk . . . Én, te, ő, mi, ti, ők: Szétviszi a szezon . . .-th.

Zászlószentelés Tokajon.

— Saját tudósítónktól. —

Tokaj, szept. 2.

Feledhetetlen szép napja volt városunknak az augusztus huszonne- gyediki vasárnapja. A/U1 'i Polgári Énekkar zászlószenteléi^íj ' .epe volt ez, melyre oly régen készültünk. Az ünnep rendkívül impozáns volt. Részt vettek benne a nyíregyházi reform, daltársaság zászló alatt, a diósgyőri vasgyári dalkör 64 taggal, kik között hölgyek is voltak, a mező-keresztesi, szerencsi, hajdu-nánási és szepsi-aba- uji dalegyletek. Részt vett az ünnepélyen vármegyénk ősz alispánja, Matolai Etele is, ki agg kora dacára a távolból jött, hogy kifejezze a testvéri egyesülés, a dal iránti nemes nagyrabecsülését. Az ünnepség előestéjén a dalárda vendégszeretetéből számos felköszöntővel és karénekkel fűszerezett ismerkedő vacsora volt.

Felvirradt a várva-várt vasárnap. Gyönyörű reggel. Szellő sem lengett a szép kék ég alatt, melyről a nap áldva szórta sugarait a fellobogózott városra és az utcán sürgő-forgó sokaságra. Kezdetét vette az igazi ünnepség.

A gyönyörű menetet a lovas legények festői csapata nyitotta meg, ezutáu jöttek az apró koszorusleány- kák négyesével összefogózva, apró vőfények karjain — őket követték a koszorús leányok, fehér ruhában, gyönyörű virágbokrétákkal szintén négyes sorokban. A tűzoltó testület két oldalt kötélkordonnal védelmezte a tolongó sokaság ellen a felvonulást, Utánna

a helybeli énekkar következett felszentelendő burkolt lobogójával. Ezután lépdeltek a dalkörök és a többi vendégek. Az utca két oldalát mérhetetlen sokaság lepte el, gyönyörködve a tarka képet nyújtó fölvonulásban.- A Vecsey-ház előtt pár percre megállóit a menet s a koszorusleányok küldöttsége az elnök vezetése mellett meghívta a zászlóanyát, özv. Vecsey- Oláh Károlyné úrnőt, ki is az ünneplő sokaság éljenzése között megjelenvén, a roppant hőségben a rendelkezésére álló díszkocsit igénybe nem véve, a diszmenet közepette gyalog tette meg a jókora hosszú utat. A menet megérkezte után Bergler Gyula prépost fényes segédlettel misét tartott, melyhez az énekszámokat a Polgári Énekkar szolgáltatta. Mise végeztével Bergler Gyula prépost tisztes alakja emelkedett fel, s messze halló hangon könyörögve le a Mindenható áldását a lobogóra. Áldó beszédet s imát mondott a dalkör elnöke Horváth János református, Grigássy Mihály gör. kát. és Varga Márton ág. evangélikus lelkész is. A koszorús leányok feltűzvén díszes szalagjaikat, még egy kellemes meglepetés érte az ünneplő daloskört. Bán Lajos, a nyíregyházi református dalkör karnagya, egy remekmívű kék szalagot helyezett a felszentelt lobogóra.

Az egyesült dalosok diszénekével kezdetét vette a szögbeverés nevezetes aktusa. Sok szép jelige hangzott el, melyből nem sokat sikerült feljegyeznünk, s a tér szűk volta miatt mindössze is nehányat iktathatunk ide: Hadik Béla gróf főispán: „Lelkesítő dalaitok nyomán hazaszeretet fakadjon!“ Matolai Etele: „A zöld remény és önbizalom, a fehér a tiszta erkölcs és őszinteség, a vörös az önfeláldozó bátorság színe. E három együtt a lángoló hazaszeretetei terjessze.“ Dókus Gyula: „Daloljatok vígat, soha sem szomorút, Magyarország népe érzett már elég bút.“ Füzesséry Ödön: „Ha a zászló alatt majd versenyre keltek, győzelem, diadal kisérjen titeket!“ Krajnyák, városi főbíró: „A dal isteni szikra; becsüld az éneket.“ A szögverés végeztével a menet a lengő lobogója alatt haladó házi dalkört a zászlóanya lakásához kisérte. Hornyák János elnök szép szavakban köszönte meg a zászlóanya áldozatkészségét, nemes gondolkozásra valló ama tényét, hogy dalkörünknek eme díszes lobogót ajándékozta, biztosítva őt a kar tagjainak azon törhetetlen elhatározásáról, hogy a felszentelt ereklyét mindvégig meg fogja igaz ragaszkodással becsülni. Előbb özv. Vécseyné, majd fia, Vecsey- Oláh Miklós szép szavakban válaszoltak az üdvözlő beszédre.

Az uj szászló egyik oldala fehér másik zöld. Ezen e jelige olvasható: „A dalban Istenség van!“ A másikon : ,.Polgári Énekkar, 1902.“ A zászlót ezenkívül és a nyíregyháziak szalagján kívül a lelkes tokaji leányok két szalagja ékesíti. Egyik piros színű, a következő felirattal: „A tokaji polgár-leányok emléke, 1902. aug. 24.“ A másik fehér, eme felirattal: „A koszorús leányok emléke.“ Hála és mély köszönet érette mindazoknak, kik rá adakoztak, főképen, akik érte fáradtak. A dalkör legmélyebb hódolata illeti azonban özv. Vecsey-Oláh Károlyné úrnőt, a zászlóanyát, aki az 500 korona értékű lobogót ajándékozta a dalkörnek. Legyen érette áldva. A dalkör tagjai törhetetlen összetartásának és lelkes művelődésének legyen felszentelt jelvénye a zászló, amely magasztos jelszavával oly szépen hirdeti a dal varázserejét.

A tisztelgés után társas ebédre gyülekezett a dalosok serege, mely benyúlt a késő délutánba. Felköszöntőt mondott: Horváth János a zászlóanyára, Matolai Etele Tokaj közönségére, Füzesséry Ödön főszolgabíró a dal testvériség állandóságára, Eisner Dávid, a diósgyőri vasgyári dalkör elnök ) a tokaji polg. énekkarra, Bán