Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-03-29 / 23. szám

Mártius 29. ZEMPLÉN. 3. oldal. a katonai zárvonalak nem bocsátják keresztül. Friss Sándor vendéglős dél­előtt 10 órától délutáni fél 5 óráig a két katonai kordon közt volt. Tőle a Buza-párt 9 — 10 hordócska 250 liter sört és kenyeret vitt el. Lefkovics Markusz korcsmárostól reggel f i 8 órakor 70—71 liter pálinkát vittek a választók részére a Buza-párt tanyá­jára. Ezt Bettelheim Sándor fizette ki. Halász Józef pénzintézeti főtiszt- viselő a Dókus-part bizalmi férfi i volt a; I. szavazatszedő kü lefts« ■ 1 a vármegyeháza nagytermében. Reggel 8 órakor val. elnököt már a nagyte­remben talalta, aki háromnegyed 9 óráig maradt ott amikor a II. szava­zatszedő küldöttséget lekisérte Egy negyed órán belől került vissza a nagy­terembe, ahol 9 órakor a szavazást megnyitotta. Alig szavaztak le nehá- nyan, jelentés érkezett vál. elnökhöz, hogy az utcán zavargások vannak, mire az elnöklést Kun Frigyes h. el­nöknek átadván eltávozott, de rövid idő múlva ismét visszatért. Még ekkor nem vette át az elnöklést, hanem h. elnök háta mögött állt. Ezentúl is erő­sen igénybe volt véve, mert egyre foly­tonosan érkeztek jelentések a katonai és csendőr-pararancsnokoktól, hogy a Dókus-pártiakkal szemben erőszakosko­dásokat követnek el. Délfelé pedig a II. szavazatszedő küldöttség elnöke irás beli jelentés utján kért az ottani za­vargások ellen intézkedést. Mikor ezen Írásbeli jelentés érkezett, akkor vál. elnök elnökölt. Nemcsak a Buza-párti bizalmi férfiak, hanem a korteseik is szabadon közlekedhettek a teremben, ugyannyira, hogy a szavazókat egész a választási asztalig is elkísérték. A vál. elnök a legnagyobb engedékeny­séget és előzékenységet tanúsította úgy velük, mint a Dókus pártiakkal szem­ben. Tanúnak Szőllősy Endre lodrász beszélte el, hogy a Buza-párti tanukat a vizsgálatot megelőzőleg a Vadász­kürtben kihallgatják és erről jegyző­könyvet vesznek fel velők. Arra nem emlékszik, hogy azt is mondotta volna, hogy a tanukat a taluk tépésének val­lomására igyekeznének rábírni, de ő ezt az eljárást a maga részéről elitélte, habár a Buza-párthoz tartozik. Kolozs Arthur pénzintézeti tiszt­viselő reggel 8 óra tájban jött be az alsó és felső bereczkii Dókus-párti vá­lasztókkal A Bodrog kompon átkelve, már ki voltak téve a Buza-pártiak erős terrorizmusának, amint suhancokból és mesterlegényekből álló csoport kő­vel hajigálta, köpdöste és szidalmazta őket. Hasonló megtámadfatásban volt hisz oly fenséges jellem az a Béla, és szerencsétlen szegény, vájjon fog-e még rá ragyogni a szerencse csillaga ?! Én, részemről imádom, tiszta szivem­ből, s kárhoztatom azt a könnyüvérü nőt, ki elrabolta e férfi törékeny szi­vének lelkinyugalmát! Március 30. Egész éjjel sírtam, egész könyzáporban úsztam s oly fur­csa gondolatok keringtek agyamban, mert a szerelem teljes glóriájában uralja lényemet, s nincs más gondo­latom, mint Barna B la tanárom mind'g s mindig csak ő, egy hosszú pauza — s ismét ő és ezerszer is ő, az én barna szemű Bélám 1 Csak ő utána jönnek a szüleim és persze — az Isten ke is! ez a legelső, mert fantáziám őt is mint fiút képzeli el, igy természetetesen imádom is fölülmúlhatatlanúl, igazán. Csak ön­tene Bélába egy kis irántam való sze­reimet, de ő oly idegen még hozzám ! Az első padban ülök, ép vele szemben, úgy nézek rá, mint a Megváltómra! Mama végeztetné velem az összes 8 gimnáziumot, de ón nem tanulok to­vább egy betűt se, nem, nem, nem! Már nem nekem való ez a könyv a hónom alatt, no meg ez a hideg fa, amin ülök, mikor én már puha fészek után vágyom. Nem leszek azért se doktor, legrosszabb esetben igen orvos, doktornő! Április 10. Tegnap se tudtam a leckém, Barabás tanár,ur felszólított közönyös hangon: Ács Mariánne kisasszony, mit tud az esti szürkület­ről, mi történik akkor stb. ? Én szőr­részük a vasúti átjárónál, a ref. temető mellett és a Kossuth-utcán, folyton kő- ostrommal üldöztetve. 9 órakor a We- kerle-téren nézte a bevonulást, éppen a jesztrebiekét, egy-két kocü válasz­tói még nyugodtan leszállhattak, egy- sserre azután a Schön Sándor üzlete felől raj módra támadták meg a Buza- pártiak a Dókus sz kerek-t és az azo­kon ülő választókat. Ez a tömeg, melyben Kucsera asztalost felösmerte, a szekerekre ugrándozott, ütötték ver­ték a lovakat, s erőszakkal elv mszol ák. Eközben a jesztrebi papot, ki a sze­keret gyalog kisérte, eg/, szőke fiatal ember a botjával fejen ütötte. A pap ezután Klein Pál üzletébe menekült, ahová üldözte a tömeg. Ezután Juhász Jenő érkezett hatalmas kocsisor élén. Szitkokkal inzultálták, leköpködték és a kocsisorával az előzőleg már jelzett erőszakoskodásokat követték el, von­szolva azokat a Szakácsy cukrász­dáig. Itt látta aztán vál. elnököt, aki tudomása szerint dr. Kellner Soma jelentése folytán érkezett a harc helyszínére. Ot is szitkokkal inzultálták, békés felhívásának ellen­szegültek, megkérdezésére a választók azt felelték, hogy ők Dókusra szavaz­nak. Erre még éktelenebb lett a tö­meg zija, oly fenyegető, hogy vál. elnök 'a huszársággal csinált rendet. Az első perctől folyton figyelte az ut­cán és közvetlen közeiből vá\ elnök ténykedését, mindaddig míg elnök a vármegyeházába visszatért. Tanúsít­hatja tehát, hogy vál. elnök a szekér­ről szavazókat le nem húzott, tolljel- vényeiket ki nem cserélte. Röviddel ezután látta a Szakácsy cukrászda előtt, hogy Rein István Buza-párti bizalmi férfi két szavazót, kik az ő kérdésére az felelték, hogy Dókusra jöttek szavazni, karonfogva vitt magá­val. Durván reá támadt e kérdezés miatt, oly módon, hogy miután egye­dül volt a helyszínén, nem volt taná­csos ez ellen erélyesebben is fellépnie. Fél 11 órától mintegy 6 óráig volt a Vörös Ökörben, ott Buza-párti szava­zót nem látott, sem ilyennek a lármá­ját ott bent nem hallotta. A felső kapu csak be volt téve, az alsó kapu teljesen nyitva áliott. Hallotta vidéki­ektől, hogy őket Buza-párti kortesek titokban a Vadászkürtbe csalogatják. Buza-párti bizalmi férfiak mindenfelé szabadon közlekedhettek Búza Barna előtte, dr. Besscnnyey Zénó és Haj­nal Dezső mérnök jelenlétében azt mondta, hogy választás napján a Va­dászkürtben 1800 gulyás fogyott el. Hock I mre vendéglős a garanyi nyen megijedtem, mert én azt se tud­tam, mi van feladva, himeztem-hámoz- tam, de azért már akkor is kifejlett fantáziám nem hagyott cserben. Gon­dolkoztam, mi is történhetett Isten­kém, tegnap esti szürkületi 6 órakor az egen s földön?! Én biz’ a kertben a felhők homályában, ábrándoztam — és az egekbe képzeltem magam, igy az égről még meglehetősen tudtam referálni. De hogy a földön mi történik ilyenkor,arról csak annyit tudtam volna mondani, hogy idősebb nővérem ilyen­kor mindig a lugas félhomályában egy 5-ik gyalogezredbeli hadnagygyal élénken diskurálgat, itt-ott cuppanás hallik, szóval „ina dunkeln läszt sich gut munkeln.“ Én meg irigylem őket, mert igaz, hogy a hadnagy ur a vő­legénye, de mit izgatják örökké ifjú zakatolt, izgékony idegeimet, holmi szerelmi idillekkel ? 1 ^s ön­kéntelenül arra gondolok, mily isteni élvezet is lenne Bélámmal igy elüldö­gélni 1 ? Ja 1 de ő rám nézve elérhe­tetlen 1 Ily körülmények között nem is tudtam én az esti szürkületről egy szót se mondani, bezzeg! összeszo­rult a szivem, és zokogni, sírni kezd­tem. Barna meg volt hatva könnyeim záporától, potykát nem fogtam (hogy diákkifejezéssel éljek); de maródit hazudtam neki és az édes el is hitte 1 Junius 1. Jujj, jujj, de el is múlt az idő 11 Egy hónap, nekem azóta sok bajom is volt Napiócskám, igy engedelmet kérek, e jóakaratu negligálásért 1 Engem ez idő alatt Dókus-párti választókkal vonult be, kocsisorukkal a Juhász Jenő által ve­zetett sorhoz csatlakozva. Az ut men­tén, már a csörgői hídtól éktelen zsivajjal induló terrorizmusnak voltak k'réve, köpködték, szidalmazták, kővel hajigálták a Buza-párti csőcselék, úgy hogy a szavazók elrej ve tollaikat, be­csavarva a zászlót, némán tűrtek min­dent. A Rákóczi-utcán is folyvást tar­tott ez a terrorizmus, ahol Klein Gyula volt mészáros elémbe állt egy bottal mondván: »Az anyád Istenét kivesz- szük a béledet!« A Vörös Ökör előtti jeleneteket nem látta, mert bevonulás­kor azonnal a vendéglőjébe sietett. Miközben hazafelé haladt, a Széchenyi- téren itj. Bánóczy Kálmán és Bajusz Ernő egy talyigáról feléje kiáltották: »Hol a becsületszó te gazember!« Azt is látta tanú, hogy Rein István és Rein Istvánná cukrászdájuk előtt az utcán állva lármázva köpködték a be­vonuló Dókus-pártiakat. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. Tűzoltás. Sátoraljaújhely, márc. 27. A modem humanizmus minde­nütt kérésé azon eszközöket, melyek­kel megelőzheti mindazon bajokat és veszedelmeket, melyek az emberisé­get érhetik. Az igaz ember, akinek van lelke és szive, aki nem azért született s él ezen a világon, hogy saját erkölcsi s anyagi érdekeit mozdítsa csak elő, hanem aki boldogságot, lelki meg­nyugvást talál abban is, ha ember­társait boldognak megelégedettnek látja nem elégszik meg ma már avval, hogy éhező felebarátjának kenyeret ád, nehogy éhen haljon; nem elég­szik meg avval, hogy betegségben tespedő férfiaknak s gyermekeknek gyógyszereket ád, orvosi segélyben részesíti, hogy enyhítse fájdalmukat. Ma már hála Istennek ott tar­tunk, hogy igyekszünk mentül több népiskolát alapítani, hogy gyermeke­ink oktatásban s erkölcsi nevelésben részesüljenek s tanuljanak meg kora fiatalságukban dolgozni, hazájuk és az emberiség javára, hogy becsüljék meg a munkát s kerüljék a tunyasá­got, fejlesztjük az ifjúságban az önér­zetet, hogy alkalmas korban felébred­jen benne az önnállóság iránti vágy, a kötelességérzet szolgálni nemzeté­nek. Ezáltal előre adunk neki biztosí­tékot, hogy kiérdemelje és megkeresse már párszor ki is akartak csapni a gimnáziumból, mert igazgatónőnk, megtalálta a noteszemben Béla tanárom képmását, kaligrafice és aláírva „Bon­heur des dames“ („Nők öröme“) meg több szerelmes verset! Szóval kide­rült féltett, őrzött titkom, és én szé­gyen, gyalázat, le vagyok leplezve 1 Tudják hogy a tanáromba végtelenül szerelmes vagyok 1 De végre is mit volt mit tenni, hogy megmentsék reputáció­mat! Mama eljött, s kissé rehabilitált, de azóta félek őt szeretni, pedig úgy ér­tenék e közhasznált mesterséghez 1 De a mama „nem szabad“-ja nagy úr 1 Junius 8. Vizsga előtt vagyok 1 2 nap múlva ezen is túl kell esnem. 16 éves leszek nemsokára és hozzá nagy leány és a mi a legszoraorúbb, őt, Barna Bélát keli elfelednem. Úgy hiszik mintha csak egy „gyermek- csiny“ volna ez az egész iránta való vonzalmam. De hogyan felejtsem őt el? 1 Istenkém segíts, vezesd el utáni­ból ez eszményképemet és légy gyer­mekeddel irgalmas 1 Junius 12. Boldog vagyok, vizs­gám sikerült. Hét ginázium 1 Béla haza kisért, mily kétféle ember lakozik is benne, most már nem mint szigorú impozáns tanár, de mint férfiú beszélt hozzám. Mily izgatottan vettünk egy­mástól búcsút, hogy két havi szabad­ságra ment. — Isten vele Marianne, csak annyit mondok magának, most lép ki a világba, az igazi élet görön­gyös utaira, fogaddja meg tanácsom, mint egy hamisittatlan jó barátjától, kenyerét, ami bizonyára sokkal ne­mesebb s helyesebb cselekedet, mintha megvárjuk, mig éhség által kiasszott arccal, megtörve, kivetkőzve emberi méltóságából, meggörnyedve a meg­aláztatástól kérőleg nyújtja felénk kezét, hogy mogorva arccal alamizs­nát dobjunk feléje. Ma már minden valamire való város, vagy község a mely csak vala­mit is ád becsületére minden erejé­nek a megerőltetésével igyekszik a közegészséget előmozdítani. Éjjel vagy hajnalban seperteti az utcákat, tiszto­gatja a tereit s öntözteti a poros uta­kat, nehogy a felvert por a járó ke­lők tüdejébe vigye a hulladékokban felszaporodott miazmákat. Csatorná­kat készíttetünk a szeny lefolyására, vizvezetéseket építünk bacilus men­tes üde forrás viz ihatása céljából, közfürdőket, uszodákat a test tisztán­tartására s mindezekkel megelőzni igyekeztünk azt, hogy embertársain­kat idő előtt el ne érjék a súlyosnál súlyosabb betegségek. Az ideális állapot az lesz, midőn minél kevesebb korházra lesz szük­ség s a modern korház az lesz amely­ben a betegek csak azért fognak he­lyet keresni, hogy elkülönittessenek ővéiktől nehogy azokra is rá ragad­jon a kór pl. a tüdővész, mely jobban pusztítja az emberiséget, mint a ko­lera s ezekben a kórházakban okszerű elbánás által nemcsak enyhülést, de üdülést fognak találni, hogy egészsé­gük mielőbb vissza térjen. Mindezeken okulva annál inkább szent kötelessége az igaz lelkű ember­nek, a valódi humánizmusnak az, hogy a már nagykeservesen elért vagyoni előnyöket és testi épséget a maga egészében fentartsák. Vájjon mennyiben igyekszünk an­nak elejét venni? Vájjon gondolunk-e egyáltalán arra, hogy megelőzzük az esetleg könnyen bekövetkezhető ve­szedelmet ? Tegyük szívünkre a kezünket s mondjuk el a mea culpát, mert bizony vétkezünk magunk ellen s bűnt kö­vetünk el végtelen könnyelműségünk­kel szülővárosunkon, hogy a veszedel­mek egyik legpusztitóbbja a tűzvész ellen, mely vagyont s életet hirtelen képes tönkretenni, nem védekeztünk úgy, ahogy kellene. Mikor mint nemrégiben napokig zúgott az orkán, a háztetőkről leverte a zsindelyeket és cserepet, falat s kéményt ledöntött, a sötét éjszakán ijesztően jajgatott a szélvész, vájjon volt-e városunkban egyetlen igazlelkü ninnr r.í. t; m nr.jijnn-------------- jj' —a* legyen nagyon óvatos, előrevigyázó és ne hagyja magát pezsgő élénk tempe­ramentumától semmi körülmények kö­zött elragadtatni. Ez legyen reménytel­jes ifjú életének örökös vezérfonala. Junius 15. Vájjon megfogadtam-e intő szavait, ezt csak a jövő fogja bi­zonyítani, mely számomra még nagy titkokat rejt 1 ? De én bízom az Isten­ben, ő megóv a kisértettől és irgal­mára bízom sorsomat. Június 20. Kissé kihevertem iránta érzett határtalan „első szerel­memet“ a várat beláttam, úgy se ve­hetem be, bármenyire is ostromlom, és bármily előnyökkel is vagyok fel­fegyverkezve 1 Mert Barna Béía pap és köztünk igy nagy válaszfal van! Azután mamának elve: tanárhoz nem adni férjhez, neki a fő a jó párthie vagy tanulmányaimat elvégezni, és egye­temet hallgatni. Ilyen ferde, fura, ósdi azaz modern nézetei vannak a mamáknak, ők azt hiszik, ha egy férfi gazdag, ez a legfontosabb té­nyező a házasság szent kötelékében. Pedig tehetnek, amit akarnak egy tucat tanácsadó nagynénijükkel együtt, én csak puszta vonzalomból fogok férjhezmenni. De, ha ez számomra meg nem adatik a Mindenhatótól, akkor elmegyek én színésznőnek, tu­dod kis Napiócskám 1 Mert az egy­hangú életet gyűlölöm, a „szerelem nálam, pótolhatatlan“ mint Arany Já­nos mondja és szükséges, mint egy darab kenyér! Mert „aki az életben semmiért, semmiért, senkiért nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom