Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-03-06 / 13. szám

Sátoralja-üjhely, 1902. március 6. 13. (2153.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. EMPLEN iíj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Biró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Xölcsöncinkről. — március 3. Sátoraljaújhely városa tud­valevőleg nincs éppen abban a fényes helyzetben, mint akár Debreczen, hogy a sajátjából fedez­hetné a beruházásait. Vigasztaljon bennünket, hogy Debreczen és egy pár boldog társa igen-igen kis arányt képeznek az ország ama sok-sok városához képest, amelyek nagy tömege sajnos csakis kölcsön ut­ján fedezheti beruházásait. Szávay Gyula győri szerkesztő most egy igen életrevaló indítványt ajánl a váro­soknak. Szerinte a rendezett taná­csú városoknak külön kellene az alább kifejtett akcióra szövetkez­niük, mert a törvényhatósági jog­gal felruházott városok, mint isme­retes már régóta kötöttek szövet­séget. A három és fél százalékos bank­kamatláb legelső következménye, hogy a vidéki városok, melyek ed­dig különböző alapjaikból és a he­lyi pénzintézetekből felvett függő kölcsönökkel dolgoztak, szükség­leteik és kölcsöneik konvertálásához megteszik az előkészületeket. Alig van vidéki város az országban, a melynek ne lenne drága kölcsöne, vagy olyan létesítménye, amit a pénzpiac olcsóbbra fordulásáig füg­gőben ne hagyott volna. Az összes városok összes adó­sága mintegy százötven millió korona. Ez a rengeteg összeg majdnem mindenhol többnyire régi keletű és magas kamattal fel­vett kölcsön. Ha tehát nehány vá­ros, vagy tömörülve az összesek, egymásközt arányos elosztással csak a felére kérnének a hazai és külföldi pénzcsoportoktól ajánla­tot, jelentékeny megtakarítást ér­hetnénk el. Különben is teljesen biz­tosított kölcsönt igy egy összeg­ben szívesebben köt meg minden pénzcsoport, mint felaprózva. De még az is, hogy ily egyöntetű köl­csön — eltekintve az olcsóbb ka­matlábtól — eo ipso olcsóbb a szét­forgácsolt kölcsönnél. A városok szövetsége még azt is kijárhatja a kormánynál és a törvényhozásnál, hogy a községi kötvények kamatmentességét a városok kölcsönkötvényére is ki­terjesszék. A magyar közgazdasági élet sok reményt fűz a bankka­matláb leszállításának örvendetes- ségéhez, abban az irányban, hogy a magántőke ipari vállalatokban is inkább keres elhelyezést és nem köti minimális feltételül a nagyobb százalékos jövedelmezést. Ebben az uj korszakban, de már a mai betéti kamatlábak mellett is, a magánkapitálisták szívesen fekte­tik pénzüket négy százalékos ka­matmentes biztos papírokba, a mint azt Budapest kölcsönkötvé- nyeinek jegyzéséből láthattuk. Épp igy — de még szélesebb körű arányban— elérhetné ezt a vidéki városok szövetkezése is. A vidéki városoknak továbbá legalább annyi jussuk van Buda­pest kedvezményeihez, mint a szé­kesfővárosnak, mert minden in­tézményt a saját erejükből kell ki­préselni és olyan állami hivatalok és intézetek épitéséhéz, amelyeket a kormány a fővárosban pazar bő­kezűséggel létesít és emel s tel­ket is vásárol, a vidék nagy anyagi áldozatokkal kénytelen hozzájá­rulni. A vidék nagyobb városai központi jellegük fentartása érde­kében megint minden támogatás nélkül maguk rendezkedtek be a szükségesekkel. Vagyis erejükön túlterjedő áldozatokkal emporiu- mát, forrását építik meg egy-egy nagy vidék ipari és kereskedelmi forrásának, kenyérkeresetének és uj egészséges adóalapok keletke­zésének. A városok egy megkezdett és sikeresen akcióba vitt mozgalom után mintegy biztosra vehetik, hogy a törvényhozás és kormány módot találna arra, hogy részükre a magyar nemzet alapvető mun­káiban szükséges pénzt indirekt olcsóbbá és könnyebben megsze- rezhetővé tegye. így hát több, mint valószínű bizonyság volna az is, hogy a városok szövetkezésének — mond­juk négy százalékos — címleteit maga a vidéki közönség, a vidéki tőkepénzek tulajdonosai is szíve­sen jegyeznék. Fontolják meg az elmondottak után a kölcsöntkereső városok azt a kérdést: nem lenne-e hasznos mindegyik városra, ha együttesen — de nem egyetemleges kötele­zettséggel — keresnének összesí­tett kölcsönszükségleteikre pénz­csoportot és illetve keresnék a módot kölcsönök olcsóbbá tételére ? Ha a terv helyes: legcélsze­rűbb módja az előkészítésnek, hogy mindegyik város megállapítja kől- csönszükségletét, — kiküld egy megbízottat, értesíti Győr város polgármesterét, mint az eddigi kon­gresszusok elnökét, a ki — mint értesülünk róla — valószinüleg min­den formalitás mellőzésével a leg­rövidebb módon összehívná a vá­rosok delegáltjait közös tanácsko­zásra, ahonnan megindíthatnák az eljárást úgy a kormányhoz, a tör­vényhozáshoz, mint a pénzcsopor­tokhoz. Mindehhez gyors elhatározás és az érdekelt városok kölcsönös bi­zalma, no meg néhány hétig tartó erős munka szükséges. Gondoljanak egyszer városaink akta nélkül merészet' és nagyot. Ha nem sikerül, akkor sem nyeli el a föld a városokat, ha pedig az akció eredménynyel jár, igen nagy szolgálatot tehetnek annak a la­kosságnak, amely őket bízta meg ügyeik — vezetésével. — március 5. Horánszky kereskedelmi miniszter. A hivatalos lap mai száma közli He­gedűs Sándor volt kereskedelemügyi miniszter felmentéséről és az első oszt. vaskoronaronddel való kitüntetéséről, egyszersmint Horánszky Nándornak kereskedelemügyi miniszterré történt kinevezéséről szóló legfelsőbb királyi kéziratot. A sajtóban már hetek óta tár­gyalták Hegedűs lemondását, a leg­utóbbi napokban pedig a M. T. I. il­letékes helyről nyert felhatalmazás alapján ezt hivatalosan is jelentette. A hivatalos forrás azt emliti fel külö­nösen, hogy a volt nemzeti párt három évvel ezelőtt tekintélyes számmal és kiváló parlamenti erőkkel gazdagította a szabadelvű pártol. A belépettek leg­tekintélyesebb és a legkiválóbb tagját tehát immár a kabinet taggjai közzé fel kellett venni, hogy abban a volt nemzeti pártiak is képviselve le­gyenek, a fúzió teljes bizonyságául. Horánszky Nándor miniszteri kine­vezésének hirét az egész szabadelvű pártban nagy rokonszenvvel és biza­lommal fogadják, de a többi pártok is megelégedéssel veszik kinevezését, mert remélik, hogy Horánszky Nán­dor, mint a volt nemzeti párt hosszú éveken kimagasló tagja, határozottan nemzeti szellemmel, erélylyel és pár­tatlanul fogja az ország ügyeit és kereskedelmi érdekeit vezetni. Horánszky Nándor ma 64 éves. Ügyvédi oklevele alapján előbb tör­vényszéki biró, később gyakorló ügy­véd lett. 1872 óta tagja a képviselő­háznak, hová első ízben a szolnoki kerület küldte fel. Az akkori bal-kő- zéppártnak volt tagja, később onnan kilépett és 1875-ben a fúzióhoz csat­lakozott, a mely párt közjogi alapon álló ellenzékbe ment át és 1892-ben a nemzeti párt nevet vette fel. 1899- ben az egész nemzeti párttal együtt a paktum alapján a szabadelvüpárt tagjai sorába lépett. A bohócz panasza. A fővárosi új­ságoknak meg van az a jó szokásuk, hogy a legtöbbször amúgy lóhátról vagy leszólják, vagy lecsúfolják a »jó vidéket«. A fent jelzett címen tegnap egyik fővárosi esti lap leszólja a vi­déki rendőrhatóságokat, amiért az utazó bohócoknak oly nehezen adják ki az engedélyeket. Argumentál pedig a bohóc urak mellett imigyen : „Parisban, népes ut­cán, kávéház, vagy vendéglő előtt, világos nappal, vagy késő éjjel, meg­jelenik egy ur vagy egy asszonyság, egy perc alatt levetkőznek, bukfencet hánynak, ügyeskednek, valami szem­fényvesztést vagy művészetet bemutat­nak, öltöznek, tányéroznak, odább áll­nak. Mindez néhány perc müve s egy élő léleknek sem jut eszébe útját állni ennek az ártatlan utcai mulatságnak, amely sok könnyed, megrokkant, hi­bás cxisztenciának ád kenyeret és a cigányhajlandóságu, könnyelmű bohóc­népet megóvja a legfeketébb nyomor­tól és a bűntől. Olaszországban az utcán és a nyilvános helyeken kö­zönséges a gitáros jámbó, a táncoló pulcsinella és a tótágast álló bajazzó. Olasz város és olasz utca el sem Igen képzelhető e kedves alakok nélkül. Ki is bántaná vagy zavarná őket és miért ? — Csak a rideg Németországban, a fontoskodó Ausztriában és ezek nyo­mán nálunk van olyan rettentő »rönd«, amely mindent nyilvántart és minden­kit és mindent agyongyámolit.« Azután tovább boszankodik tisz­telt nagyvárosi laptársunk azon, hogy a »vidék olyan szigorúan tartja be a »rönd*-et, mint akár a főváros. Holott pedig a perifériákon (már t. i. nálunk vidéken), ahová a szegény bohócok elvonulnak a főváros előkelő és hideg légköréből, mi értelme van a »rönd, tombolásának könnyen ellenőrizhető vidéken « Végzi pedig a nagyvárosi dorgatorium a következőképpen: »Hát urak, az Istenért, azt akar­ják, hogy minden komédiás ide jöjjön és itt maradjon a fővárosban? Hadd éljenek meg azok a derék bohócok, a kik olcsón szórakoztatják a népet s csörgő sipkát tevén a fejükre, őszin­tén és becsületesen megmutatják, hogy ők — bohócok.« Csak azt nem értjük miért hivat­kozik tisztelt nagyvárosi laptársunk párisi példákra és a nagy olasz váro­sok utcáira. Ha Páris vagy Milánó előkelősége elbírhatja az utcai bohó­cokat, miért olyan előkelő és hidegBuda- pest és miért utasítja egyedül ő a vidék­re ezeket a szegény, szomorú bohóco­kat? Miért leckéztetik azért a vidéket amiért a leckét éppen úgy megér­demli Budapest is? Ha onnan tetsze­nek vezetni a közszellemet hát tesse­nek előbb ottan lehűteni a ,rönd* tombolását, hátha azután majd itten a »vidéken« is lehűthetjük. És ha már éppen egyre azt hajtogatják, hogy a »jó vidék« mindig majmolja a nagy fővárost, hát tessék őszintén és be­csületesen előljárni ebben — a bohóc kérdésben is. Á sátoraljaújhelyi képviselőválasz­tás ellen beadott petició ügyében Ju­hász Andor kassai Ítélőtáblái biró ma reggel 9 órakor a vármegyeháza nagy­termében megkezdte a vizsgálatot. Id. Meczner Gyula választási elnök a sa­ját ügyének védelmében, dr. Thurán- szky Zoltán, mint a választástvédők sátoraljaújhelyi képviselője, dr. Fried Lajos a kérvényezők megbízottja és Dauscher Miklós főmérnök, mint ki­jelölt szakértő jelentek meg. A forma­litások megejtése után vizsgálatot ve­zető biró kijelölte a szakértő munka­körét és a helyszíni méreteket, amely a mai napot teljesen igénybe veszi, meg is kezdték. A tanhallgatások holnap pénteken déletőtt 9 órakor kez­dődnek. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A fölümivelósügyi m. kir. mi­niszter Hadik Béla gróf főispán köz­benjárására, a homonnni járás kisgaz­dái részére fajfelujitási célokra húsz (20) mm. legelső rendű lóheremagot Lapunk mai axáma 4 oldal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom