Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-02-02 / 5. szám

népiskolában lehetőleg a felmenő rendszer alkalmaztassák.“ Mit kell a »lehetőleg« alatt értenünk ? Ha teljesen osztott, szerintem mindenkor lehet. De ezt követeli a méltányosság is. Avagy mél- tányos-e az, hogy valaki évről-évre I-ső vagy II. stb, más megint állandóan V. VI osztályokat tanít ? Hiszen i’y körülmények között az utóbbi állandóan heti 6—8 óratöbblettel van megterhelve. Igaz, hogy a felsőbb os tályok tantói kárpótlásul az ismétlőbeli oktatás alól felmentettek; van-e azonban mindenütt ismétlő? A hol tanociskola gazd. ism, isko'a polg. iskola stb. van, alig Ezek meg talán csak nem tekinthetők olyan ismétlőknek, hol a tanító díjtalanul köteles a tanítást ellátni ? Ha tanítanak is ezekben az áll, el. iskola tanítói, külön dotációért cselekszik ezt, a minek folytán ez más elbírálás alá tartozik.

Azt is mondja a nevezett pont, hogy a beosztásnál „csak is a helyi viszonyok, de semmiesetre sem a tanitók személyi érdekei lehetnek irányadók,« — továbbá, hogy a »mindennapi és ismétlő iskolában az áll. elemi tanító köteles heti 34 óráig terjedhető tanítást végezni«. Igen ám; ez azonban semmiesetre sem jelentheti azt, hogy az egyik heti 6 —8 órával többre kötelezett, mint a másik. Pedig, ha a felmenő rendszerről szóló részben a »lehetőleg« megmarad, lépten nyomon találkozhatunk majd ezen jelenséggel az életben

Az igazgatónak áll jogában javaslatát az osztálybeosztásokra vonatkozólag megtenni. Nos tehát ő egyszerűen — mert talán saját érdeke is úgy kivánja — a »lehetőleg« által nyújtott kibúvó ajtót használva, azt mondja : »Nem lehet«. S a felmenő rendszer megmarad továbbra is papírra irt malasztnak. És a rövidségben maradt tanitók ugyan mit tesznek? Hallgatnak. Ok utóvégre okos és előrelátó emberek, ismerik s közmondást, hogy

t. i »hallgatni arany“ s inkább tovább vonszolják a terhet, sem hogy az egyenetlenség tűzét élesztve, igazuk jutalmául a krakélerség bélyegét magukra sütessék,

Mostanában a legtöbb áll. isk. igazgató, alsó, kevés óraszámmal biró osztályokat tanít, a még érvényben lévő, az 1877. évben kiadott tanterv világosan kimondja, hogy: ,Az V. VI. oszt tanítója, az intézetet igazgatója*. Más szóval, az igazgató mindenkor az V. VI. osztált kell, hogy tanítsa. Ez is az igazság. O rendesen a legnagyobb fizetést élvezi, jogosan megkívánhatjuk tehát, hogy a felsőbb osztályokat vezesse. így a felmenő rendszer sem ütközne semmi akadályba, mert a többi osztályok már mind teljesen osztottak. — Sok viszálkodásnak vennök elejét, ha az »utasítás« a felmenő rendszert — a teljesen osztott iskolákban kőtelezőleg mondaná ki. A tanitók 6 év alatt csak jobban megismerhetnék növendéik tehetségeit, természetűket, kedélyvilágukat, mint égy év alatt.^Egy év még arra is kevés, hogy a szükséges ismereteket beléverje, nem hogy mindegyiket, mint önnálló egyedet. pszichológiai experimentumok s megfigyelések tárgyává tegye.’ A gyermekpszichológia, mint uj tudomány zsenge korát most éli nálunk s kitől várhatják annak vezérharcosai, ha nem a tanítóság legintelligensebb elemétől: az áll. tanitóságtől, hogy a gyermeki lélek alapos s pontos megfigyelése által az adatokat annak kiépítéséhez s megszilárdításához össze- gyűjtsék. Határozott és szilárd a meggyőződésem, hogy ehhez csakis a felmenő rendszer fogja majd az utat egyengetni.

A tanitótestületi ülések ügyeit tárgyaló 101. §-a az egyes részletek között ezeket is mondja: »A tanítótestület jegyzője a tantestület két legfiatalabb tagja, a kik a jegyzői tisztet félévenkint felváltva viselni kötelesek«. — Sokat gondolkoztam e sorok felett, mialatt azok előnyét — a régi gyakorlat felett — nem tudva belátni, mind határozottabbanbontakozott kis vált meggyőződésemmé az a kezdetben körvonalozatlan, homályos-sejtés hogy az uj „Ütasitás« eme paragrafusa sem életre való s legkevésbé alkalmas a tanítói közszelemnek — habár csak a tanítótestület szükebb körében is — a megszilárdítására. De lássuk csak közelebbről. A megelőző években e tisztség választás által töltetett be, alkalmat adva a kartársi tapintat s méltányosság érvényesülésének; most, egyenesen a két legfiatalabb köteles e tisztséget ellátni. És ha évről-évre az a bizonyos kettő a legfiatalabb, mi történik ? . . . Származik egy ú. n. örökös jegyzőség mindkét legfiatalabb kartárs nagy lelki gyönyörűségére. Képzeljünk . . . azaz de hogy képzeljünk, hiszen a mindennapi élet is elég példát nyújt — egy tantestületet, melyben 10—15 évig nem történik személyi változás; vájjon, aki ebben ma a legfiatalabb, nem az lesz-e 10—15 év múltán is? Tehát ha ma jegyző, nem az lesz-e akkor is ? De mondjuk, változás történik, hol van az megírva, hogy még fiatalabb tagot kap a tanítótestület ? Nincs-e meg ép úgy az eshetőség, hogy idősebbet kap ? Hol itt a ratió, hát az igazság ? Ha a választás megmarad, egyik év.n ezt, a másikon azt a tagot választja a tanítótestület s meg van az ösz- hang, mert mindenki belátja, hogy az a méltányos s igazságos eljárás : jusson arányosan a fehérből. Most? . . . Mindenki a paragrafusra hivatkozik s a szegény legfíatalabbnak azért, mert p 2—3 évvel későbben látta meg Isten szép világát, örökős jegyzőség a jutalma. De hát lássuk-végre az ezen munkáért járó előnyöket. Talán nagyobb fizetés, avagy éppen külön honorárium — gondoljuk. Korántsem. A fizetés bizony még kisebb, mint bármelyiké, hiiszen a korpótlékot, sajna, még a messze jövő köde burkolja. Külön dij, na az már a nagylelkűség netovábbja lenne. A mint látjuk, ebben is hiba van a kréta körül, mely a javítás után sóvárog.

Az »évzáró vizsgálatokról szóló 90. $. egy helyen ezeket mondja:«.... Az elnök jelöli meg a vizsgálati tárgyak sorrendjét, ő szólítja feleletre a tanálókat, azonban a vizsgálat szakszerű vezetése, a kérdések feltevése, a tanulók útbaigazítása, az osztatlan népiskola tanítójának a több tanitós iskolában az igazgató-tauitó, illetve helyettesének tiszte.« A több tanitós iskolában miért az igazgató s mért nem az osztálytanító vezeti — miképen az osztatlanban — a vizsgálatot ? Az már csak kétségtelen, hogy az osztálytanító jobban ismeri növendékeit s természetszerűleg eredményesebb vizsgálatot tehet. A gyermeket is a kérdés s kérdező szokatlansága gyakran annyira kihozza rendes kerékvágásából, hogy még ha a legjobb tanuló is — egy szót nem képes szólni. Ezt aztán már a'ig lehet a tanító tanitás- beli büzgóságának s ügyességének rovására jegyezni? És mégis hányszor bűnhődik az ártatlan. Nem akarnám hinni, hogy ez is elismerése lenne annak: az igazgató, mert ő »igazgató,« különb tanítói képességgel van felruházva, mint a többi. Ha csak azért vétet tt el a gondnoksági tagoktól a kérdezési jog, hogy az igazgató kezeibe té- tess-k, akkor nem sokat nyertünk s búsan elmondhatjuk: »Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne.«

Összegezve a tapasztalatokat, azt a conzek- venciát vonhatjuk le belőlük: »Nem mind arany, a mi fénylik;« az új »Utasítás« sem olyan nagy nyereség, mint a minőnek az első benyomások pillanataiban hittük. Sok jó s üdvös dologgal szaporodott, az tagadhatatlan, de viszont az is faktum, hogy még sok csiszolás szükséges, mig elmondhatjuk : »íme az eszme diadala!«

Szükségesnek tartottam ezeket a közérdek szempontjából elmondani, menten minden helyi, vagy éppen személyi vonatkozástól. Tettem pedig ezt azon szent megyőződéssel, hogy mindnyájunk erkölcsi kötelessége: »Vitám impendere verő«. Omega.

■A. rc>T7-a/t-vezető póetája,.

K. J. Sárospatak. Mai számunkba már lehetetlen volt beszorítani; jövö számunk hozza.

CSARNOK.

Esküvőn.

/

.z ódon templon titkos félhomályán.

Ezer sávos fényár verődik át.

Harangok zúgnak . . . nászi nép közelget, Ősz hajú pap mond ájtatos imát.

Belép a nép a Krisztus hajiokába, Imazsáraolyhoz lép az ifjú pár;

„Szeretem 1“ . . . hangzig a leányi ajkról.

S e bűvös szó a szivekbe talál.

„Szeretem!“ . . . csendül most a férfi ajkán; — Aztán felzúg a vig örömdana.

S mintha mosolyogna az oltárképen ülő, Fehér arcú, fájdalmas Szűzanya ....

Aztán a lágy zsolozsmahangok árján Két ifjú szív imája száll tova:

„Uram! Köszönöm, hogy hozzám vezetted, E földön nem hagyom el őt soha !“.... (Bpest.)

Kremmer Dezső.

Városi és községi ügyek.

* Városi közgyűlés. Sátoralja Ujhely r. t. város képviselő-testülete a múlt hó 29-én délután Székely Elek polgármester elnöklete mellett rendkivüli közgyűlést tartott. A közgyűlés legérdekesebb tárgya volt a városi Kos- suth-szobor-bizottság véleméDyes jelentése a szobor helyének kijelölése ügyében. A bizottság, minthogy a vármegye a Széchenyi-tóri inzurgens emlék-oszlopnak más térre való áthelyezéséhez jóváhagyását nem adta, — a szobor helyéül a napipiacot javasolta átengedni. — A közgyűlés, többek felszólalása után, a napi piacot a szobor helyéül névszerinti szavazással átengedni elhatározta. A jelen volt képv. tagok közül „nem“-mel senki sem szavazott, ketten azonban a szavazástól tartózkodtak. Ezzel kapcsolatosan a jelentést levő bizottságot megbízták, hogy a napipiacnak hová leendő áthelyezése ügyében annak idején tegyen véleményes előterjesztést. — Ezután a jogügyi bizottságnak az országos vásárok és állatfelhajtásos heti vásárok alkalmával szedendő helypénz bérletére, továbbá a

kövezeti vám és piaci helypénz szedési jognak bérleteire vonatkozó jelentését tárgyal iák s a bemutatott árverési feltételeket felolvasás és megvitatás után elfogadták, egyben a polgár- mestert az árverés megtartására és az eredménynek jóváhagyás végett való bemutatására utasították. — A közgyűlés ezzel, néhány kisebb jelentőségű ügy tárgyalása után véget ért.

* Iskolák vizsgálata. Beregszászy István vármegyénknek buzgó és fáradhatatlan kir. tanfelügyelője — Írja alkalmi tudósítónk — e héten folytatta a viravai gk. esperesi kerülethez tartozó felekezeti iskoláknak a múltkor megkezdett, de akkor be nem fejezhetett vizsgálá- sát. Közben megvizsgálta az útjába eső más iskolákat is. Jelenthetem a „Zemplén“ t. olvasó- közönségének, hogy e vizsgálat, mely főképp arra szorítkozik: mennyire felelnek meg az egyes iskolák a törvényben eléjök szabott ama minimális követelménynek, hogy közös édes hazánknak hivatalos magyar nyelvének tanítását eszközöljék, igen sok kívánnivalót hagy fenn a tudás tekintetében. — Megvizsgáltattak ez alkalommal a csabalóczi, szterkóczi, viravai, olsinkói, világi, zbajnai, rokitói, izbugya-bélai, és radványi gk. — további az izbugya-hoszumezői rk. felekezeti népiskolák. — A rokitói, izbugya-hosszumezői és a radványi iskolákban, az eredmény — tekintettel a helyi viszonyokra, eléggé megfelelő, — a csabalóczi, sterkóczi, viravai, zbajnai és izb.- bélai iskolákban még csak kezdetleges, — mig az olsinkói és világi iskolákban nagyon elszomorító : mert az előbb említettem iskola tanítója, szegény, maga is nélkülözi és szomjuhozza a magyar nyelv szükséges tudását; az utóbbiban a tanító képesített egyén ugyan, de azért iskolájában az eredmény a mennyiben a körülbelül 140—180 mindennapi és ismétlő iskolásgyermek nemcsak a hazai nyelvből, de még a saját anva- nyelből sem tud semmit, a tanulnivalókból. Még csak Írni, olvasni sem tud, mely óriási mulasztásért, mondhatnám bűnért, a felelősséggel tartozókat nem lehet elég erősen megróni. A vizsgálatot teljesítő kir. tanfelügyelő mindenütt buzdította a tanítókat a magyar nyelv sikeres tanítására, mondván: biztosítsuk a szegény, elhagyatott, de jóravaló népnek jobb jövőt oly képpen is, hogy legalább a jövőben ne legyen kénytelen tudatlansága miatt jobb és hasznosabb keresetekből kiszorulni. — Az eddig megvizsgált iskolák tanítói közül csak a rokitóinak nyilvánította elismerését, a kiválóan ügyes módszere és oly rövid, mindössze is alig pár hónap alatt felmutatott sikeres eredményért.

* Országos vásár. Köztudomásul adjuk, hogy holnap és holnapután Sátoralja-Ujhelyben országos vásárt tartanak.

Vármegyei Hivatalos Rész.

29175. sz. T. Zemplén-vdrmegye alispánjától.

A „Zemplén“ tek. szerkesztőségének.

A belügyiminister ő nagyméltóságának folyó évi 135,060 szám alatt kelt intézvénye szerint az 1899. évi 43. t. c. alapján a Magyar Korona Országaiban végrehajtott népszámlálás eredményeinek közzététele rövid időn belül megkezdődik, és pedig első sorban a gyakorlati életet és a közigazgatást leginkább érdeklő adatoknak községenkint való kimutatásával.

A népszámlálási eredmények ily terjedelemben még nem tétettek hazánkban közzé községenként és különösen a közigazgatásra igen hasznos és nélkülözhetlen fontosságú ez a népszámlálási kiadvány, mely az összes közérdekű adatoknak tanulságos közlésével az ország minden községének népességi és többé-kevésbbé gazdasági és kulturális állapotairól tájékoztat.

A m. kir központi statisztikai hivatal részéről minden intézkedés megtétetett arra nézve, hogy az említett népszámlálási kiadványok nagy fontosságukhoz mérten minél szélesebb körben elterjedjenek.

Maguknak az egész országot felölelő kiadványoknak ára is a lehető legmérsékeltebben van megállapítva s ezenkívül azok részére, kiknek anyagi ereje az egész műnek megszerzését nem engedi meg, de a kik legalább saját vármegyéjük adatai iránt érdeklődnek, vármegyei külön lenyomatok készülnek csupán az előállítás költségeinek tekintetbe vételével megállapított igen csekély árban.

Midőn a központi és járástisztviselők figyelmét ezen, a gyakorlati életet és a közigazgatást oly közelről érintő kiadványokra felhívom, a járási tisztviselőket egyúttal felhívom, hogy ezeknek minél szélesebb körben leendő terjesztése érdekében a lehetőt megtenni, s e célból a szóban levő kiadványok megszerzését a hatóságuk alá tartozó községeknek és körjegyzőségeknek ájánlani ne terheltessenek,

A népszámlálási kiadványok I és II. kötetére vonatkozó előfizetési felhívást a m. kir. központi statisztikai hivatal a fentebb megjelölt köz-