Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-06-19 / 58. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. junius 19. 58, (2198.) Harmincharmadik évfolyam. * Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó d fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. pályaválasztás előtt. — Modern rabszolgaság. — Kassa, junius 17. Az Esti Újság keddi számának vezető cikkelye, mely a tisztviselők és a hivatalfők viszonyáról szól, sok igazságot tár elénk. Keserű igazságok ezek, amelyeket azért nem hánytorgatunk gyakrabban, mert — beleszoktunk a létező állapotokba. Pedig Magyarország éppen azon az utón van, hogy bürokratikus állam legyen. És az állami, de még inkább a magán- tisztviselők ezrei már régóta siny- lik azt a szellemet, mely ránehezedik a hivatalokra. Kevés kivétellel fojtó, rideg szellem ez, mely még a legambiciózusabb emberekben is kiöli idővel a munkának szeretetét, a törekvést, az igyekezetei. S lélek nélkül való géppé teszi a hivatalnok emberek ezreit. Olyanokká: akik keserű kényszer alatt automatice végzik a munkájukat, sóvárogva várván a „hivatalos óra“ végét, mikor a büróból kiszabadulhatnak s menekülhetnek az alól a kellemetlen nyomás alól, ami a hivatalokban elüljáróík tekintélye, a megkövesedett szokások, előítéletek alakjában ránehezedik a lelkűkre. így válik sok hivatalból modem rabszolgamühely a hol kénytelen-kelletlen végzik a munkát a hivatalnokok ezrei, a kik méltán érezhetik magukat szerencsétleneknek, mert mint a gályarab oda vannak láncolva a bü- róhoz a kenyérkereset erős köteA ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. A jászóvári premontrei kananok- rend a szabadságharc idején. (Folytatás.) A gyűlés emlitésreméltó mozzanatait a nagy terjedelmű jegyzőkönyv szövegezése szerint a következőkben közöljük. A küldöttség azon örvendetes hírrel jött vissza, hogy a prépost a 9 órakor megnyitandó gyűlést egyetemesnek nyilvánítván, megengedte, hogy abban fejenkint résztvehessenek. Richter megnyitó beszédében előadd, miképp: „társulatunk kormányát közel húsz évtől viselvén, egy évben sem mulasztotta el káptalant tartani s abban rendünk ügyeiről a tagokkal tanácskozván, annak anyagi, erkölcsi s tudományos állását közölni; minek tulajdonítható kétségkívül az, hogy a testvéri szeretet kapcsaival összefűzött társulatunk az erényben s tudományban előhaladván, a vallás, hon s király szolgálatában kiérdemelte azon dicséretet, melyet a közvélemény a tudományosságtól és erényességtől soha meg nem tagadott. Megemlíti továbbá őnagysága, miképp a nagyváradi és kassai tagoknak hozzáintézett bizalmatlan és összebeszélés színét lékével, s azért a kis kenyérért eladják a szabad akaratukat, veszendőnek engedik minden munkakedvüket, hogy életüket örökös robotban éljék le. Az állami hivatalokban még talán nem erezik annyira az ilyen élet súlyát, mint a magánhivatalokban. Az állami hivatal végre is még elég kényelmes hely, ahol a hivatalnok munkaerejét nem igen zsarolják ki túlfeszített munkával s ahol a szabadságidő is eléggé szabályozva van. Ott legföljebb tehát csak az említett följebbvalói rideg bánásmód teheti kellemetlenné az emberek életét. Nem úgy a magánhivatalok nagyrészében. Ahol ez a baj szintén még nagyobb mértékben megvan, mert hisz a hivatalfő mindenható, akitől a hivatalnokok kenyere függ s akit a nem neki tetsző ember eltávolításában szolgálati szabályzatok sem korlátozhatnak. De ahol ezen kivül annyira kizsákmányolják az alkalmazottak munkaerejét a hivatalos órákon túl is a dologhalmazzal s a szabadságidő annyira problematikus, hogy igazán nem irigylendő a sorsa a szegény beamternek, aki valóságos rabszolgája lesz a hivatalának. Ha tehát föltárnók a hivatalok belső világának sok keserűségét és azt az elégületlenséget, mely a hivatalnokok nagyrészét eltölti, te- lán most az iskolaév végével, mikor az ifjak pályavesztés előtt állanak, sikerülne a hivatalok felé özönlő ifjúságot elterelni attól a viselő fölhívásaik, úgyszinte azok, mik a lőcseiek demagog izgatásáról még a múlt országgyűlés alatt orvoslás végett őnagyságának följelentettek, szívének érzékeny fájdalmat okoztak. Végre a tanácskozási tárgyakat pontokba foglalva ajánlá: 1. Társulati létezésünk állandósításának módszereit. 2. Az úrbéri viszonyok megszüntetése miatt belső és külső gazdaságunk állapotának a viselendő terhek- hez aránylagosan eszközlendő rendezését. 3. A gazdászati személyzet célszerű megállapítását. 4. A miniszteri rendelet nyomán kidolgozandó tanrendszer iránti okszerű javaslatok megtételét. 5. Kollégiumaink a fegyelem és bázellátási ügyekre vonatkozó reformját. 6. A prépostsági jogok és kegy- uraság biztosabb kezelését tárgyazó tervezet kidolgozását.“ Ez előterjesztések után Richter az elnökséget Sloszárik Frigyes perjelre átruházván, a gyűléstermet elhagyta. S midőn jegyzőkül Stockinger Imre, Kovács Márk, Kádas Rudolf és Répássy József megválasztattak, az ügyek tárgyalására szakbizottságokká alakultak. Mellőzve a különben érdekes gazdasági kérdéseket, csak azt emgondolattól, hogy ne törjék magukat annyira a látszólag kényelmes életet biztositó hivatalok után. Csalóka kiilszin ez, amelynek sok minden keserűségét csak évek után veszik észre, amikor már oda vannak láncolva a büróhoz. Ahol elveszítik az ambíciót, a munkakedvet s meghasonlott lélekkel élik tovább az életet. A rabszolga életet, amely még anyagi jóléttel sem biztathat, mert olyan hivatalnok, aki a fizetéséből idővel vagyont gyűjtött volna s ezzel független életet biztosíthat magának, vajmi kevés van. Ne kívánkozzon tehát az ifjúság a hivatalok nyomott levegőjébe. Maradjon a szabadban, küzdjön és dolgozzék lehetőleg függetlenül. Az ipar, a kereskedelem, a vállalkozás, a szellemi munka sokféle tért biztosíthat a boldogulásra annak, akiben meg van az akarat, a munkakedv arra, hogy !e fogja küzdeni a maga boldogulását. Bátran és merészen kell nekivágni az életnek s nem mindjárt kezdetben behúzódni a hivatalok szobáiba, ahol meglehet, nem éri talán a fá- zós lelkeket az élet erősebb vihara, de ahol boldogulni s anyagi függetlenségre szert tenni vajmi kevés a remény. Élelmesség és ügyesség, szorgalom és a tehetségnek megfelelő foglalkozás megkeresése mindig nagyobb garanciát biztosit a fiatal erő teljes érvényesítésére és ezzel az életben való boldogulásra, mint ha lemondva minden küzdelemről, mindjárt a hivatal után ütjük föl, bogy a rend összes vagyoni és gazdasági érdekeire felügyelő-bizottmányt választanak, mely a rend évenkint tartandó káptalani gyűlésének felelőséggel tartozik. Különben ennek hivatása minden rendkormányzati ügyekbe befolyni. Elnöke a perjel, tagjainak száma nyolc, a jászói konvent — a közelfekvő tanintézetek egyénei — s a plébánosok közűi közbizalom útján választatnak. Évnegye- denkint Jászón gyűlést tartani köteles. A kollégiumoknak a fegyelem és házellátási ügyeit illető javaslataik között szembeötlő az egyéni jogok és szabadságok biztosítása mellett az egyes tisztségek felelőssége. „A rend tagjait összefűző testvériség és egyenlőség elvénél fogva kimondatik ; miszerint a rend feje a Praelatus lévén, kinek akadályoztatás esetén törvényes helyettese a perjel, minden premontrei áldozár egyenlő, ugyanazon fogadalmakkal lévén lekötve és ugyanazon kötelességekkel tartozván Isten, haza és szerzete iránt, kor és érdem vivhat ki egyedül magának tekintélyt s költhet bizalmat a tagtársak keblében. Hogy pedig a Praelatust oly férfiak környezzék, kik kapocs gyanánt lehessenek a főnök és rendtagok között, ennélfogva valamennyi hivatalnok az összes rend bizodalmából vegye állását annyival is inkább, mivel a hivatalnok csupán akkor műtörjük magunkat, ahol a középszerűségek ama bizonyos lajtorjáján úgyis csak az jut a magasba, akit a protekció támogat, mig a többiek lent maradnak s a modern rabszolgaság kenyerén rágódnak. Lengyel Menyhért. — junius 18. — A tisztviselők érdeke. Mikor a tisztviselők kongresszusra gyűltek ösz- sze, figyelemmel kisértük az állandó bizottság működését és mikor a minisztériumban ad hoc bizottságot küldöttek ki egy javaslat kidolgozására, s a különböző kombinációk napvilágot láttak, előrebocsátva azt, hogy ezek a terveigetések mind nem hivatalosak, tért engedtek a fővárosi lapok, fejtegetéseknek, amelyek a tervezett kulcsok felett vitatkoztak. Még emlékezni fognak olvasóink arra is, hogy mikor a miniszter egy hozzáintézett kédésre azt válaszolta, hogy egyéb fontos teendői miatt a tisztviselők fizetésjavitásával egyelőre nem foglalkozhat!'k, kétségbevonták, hogy bármily más ügy miatt ennek a kérdésnek megoldása késést szenvedjen. Ma abban a helyzetben vagyunk, bogy a tisztviselők fizetésrendezésének kulcsát hivatalos, tehát feltétlen hitelt érdemlő forrás alapján közölhetjük. Még ez sem terjed ki minden részletekre, véglegesnek sem tekinthető, de általános képét adja a tisztviselők jövő fizetésének. Hiányos any- nyiban, hogy a lakpénzt illetőleg még nincs megállapodás. A pénzügyminiszter tervezetében érvényesül az az elv, hogy a fizetésemelésben necsak a legalsó fizetési osztályban levők részesüljenek első sorban, mert hisz a magasabb fizetési osztályban levők már idősebb tisztviselők, családos emberek és igy ők még jobban rá vannak utalva helyzetük javítására. A minisztérium tervezete kődhetik üdvösen, ha a hatásköréhez tartozó egyének szerétét és bizodalmát bírja.“ „A házfőnök a képviseleti káptalanban bárom egyén kijelölése mellett a Prépost által neveztessék ki és hivatalából csak káptalanilag moz- dittattassék el.“ Mindenben a préposti hatalom korlátolására törekszenek. A tanári állást is igy akarják körülbástyázni. „A tanárok a Praelatus által a központi bizottmány befolyásával neveztessenek ki, a képesség és tudományra való hajlam különös tekintetbevétele mellett. A tanár előléptetés esetében vagy saját kérelmére, vagy a testület igazságos kivánatára mozdittathatik el, mely esetben a közelebbi káptalanban igazolhatja magát.“ Egyébként paptanári állásuk iránt dicséretremélló fogalmakat tápláltak. „A premontrei tanár soha szem elől ne téveszsze azt, ő egyszersmind pap- és szerzetes fogadalmakkal lekötött, s ezért a szokott kánoniimákat, ünnep és vasárnapokon a szentmisét buzgó áhítattal végezve, mindenben és mindenkor jó és épületes példával másokra hatni, szóban és tettben a népnek mintegy tüköré lenni legszentebb feladatának ismerje. „A szerzetnek egyik fő s legszebb tiszte a tudományokat mivelni. ápolni a hatáskörében nemcsak szóval, haLapunk mai is&spa 4 oldal
