Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-06-07 / 53. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 7. munkásával szemben használták volna, aki elég merész lett volna védekező kardját felemelni a cikkíró és a fütykösökkel fegyverzet- tek felkent ura királya — a pártvezér ur provokálása nyomán keletkező párbajban. Ezer szerencse, hogy a sajtónak kevés ilyen védője akad és ha akad is, ilyen nem árthat a sajtószabadság általános védekezésének nemes munkájában csak azért, mert kiélesitvén a kérdést a pártérdek szempontjából, minden elfogulatlan olvasó tisztában van vele, hogy „igazságos isten nevében“ elzengett frázisokat olvas olyan toliból, amelyet a sajtó védelmében — megengedjük jóakarata — de elfogult intenció vezet. Engedje át a t. cikkíró a sajtó munkásainak védekezését a saját maguk pennája részére. Aki átlátja, hogy őt üldözik, akár párbajjal, akár bármiképpen, használón védekezésül bármily fegyvert önvédelemből. Saját maga elbírálván, cselekedjék. Felelős a saját tetteiért isten és törvény előtt. Ámde fogadatlan prókátorként nem szabad fütykös és revolver használatra izgatni a tömeget, és komikus dolog az ilyes dolgok vezetőjéül kínálkozni mert ezért a „fogadatlan“-ságért. nemcsak a magyar közmondás fizet, hanem könnyen megeshetik, hogy királyi ügyész felhívására a bíróság is. — junius 7. | Zempléni P. Gyula. | A magyar újságírók nagy egyeteme gyászol. Tegnap óta elvesztette egyik lelkes, odaadó hívét, őszinte jó barátját. De a magyar újságírók nagy egyetemének gyásza mellett bennünket, zemplénieket, nemcsak mint újságírókat érint ez a gyász legközvetlenebbül, hanem részvéttel siratjuk Zempléni P. Gyula halálával, egyik földink elveszték Az újságíró barátai siratják'benne elvesztőt annak a jó barátnak, aki megtanította kollegáit arra, hogyan kell jókedvvel, bohém filozófiával elviselni és megaranyozni a mi tövises, nehéz, de édes pályánkat, az újságírást. Mi Fergus3on mondja : „Szeretet alkotja a nő életét a házon belül és kívül.“ Lord Bacon pedig azt mondja: „Hitvesi szeretet tartja fenn a világot : a baráti szeretet tökéletessé teszi, de a kéjelgő szerelem megrontja és lealjasitja azt.“ A házi tűzhely szentélye a nő királyságának székhelye s bizony mondom, nem a trónokról, hanem innen igazgatják a világot. Olyan a nő uralma, mintha kicsiny és gyönge kezeiben ő tartaná a kormány gyeplőjét. Oltsd el a családi élet tűzeit és kihal az emberiség. Azért hát ne tekintsük rabságnak a házasságot, bár lánc köti is össze a különnemü lényegeket, de Scott W. szavait idézem: „Arany lánc az, melyet égből lebocsátottak, Melynek szemei fényesek és csiszoltak, Mely ólomként ereszkedik a szeretőkre 8 köti ugyanazon kötelékbe A szelíd s legkedvesebb lelkoket.“ Szent Pál is azt tanítja, hogy: „Akik nőtlenek maradnak, jól cselekszenek, de akik megnősülnek, jobban.“ Természetesen, még sem nősülhet meg mindenki. És pedig első sorban az, a ki kosarat kap. Voltak nagy tudósok, a kik erre a sorsra jutottak, zemplóniekjpedig mindig büszkék voltunk arra, hogy a mi Hegyaljánkról került fel az a széptehetségű, munkás, szorgalmas, a pályájáért rajongással küzdő férfiú, aki a magyar társadalmi, politikai, közgazdasági életet irányitó világban mindvégig szeretetnek és közbecsülésnek örvendett. Zempléni P. Gyula 45 éves volt. Tállyán, Zemplénmegyóben született 1856-ban. Középiskoláit elvégezvén, a jogi egyetemre ment, s azt elvégezte. Úgyvédnek készült, de az újságírás jobban vonzotta. 18 éves korában már Kassán hirlapiroskodott. Felkerülvén a fővárosba, munkatársa lett a Pesti Hírlapnak, Pesti Naplónak, Független Hírlapnak. Később szerkesztette a Regényvilágot, a Magyar Ifjúságot. Megszűnvén a Magyar Ijfuság, Zempléni a Magyarországnak volt hat évig segédszerkesztője, majd a Magyar Szó szerkesztőségébe lépett, ahonnan a- Magyar Hírlap segédszerkesztői székébe került. E lapnál dolgozott egy év óta. Zempléni P. Gyula halála váratlanul érte azokat, akik ismerték, de néhány hónapja nem találkoztak vele. A szikár férfi szívósnak, egészségesnek látszott. Két hónapja azonban le kellett feküdnie: régi szívbaja, melyről maga sem tudott, erőt vett rajta s meg is ölte. Barátai, pályatársai sűrűn ellátogattak betegágyához s .0 reménykedve beszélt a jövőről. Öt napja elvesztette eszméletét s azóta nem is tért magához, ügy halt meg tegnap reggel háromnegyed nyolc órakor . . . Temetése, melyet a Budapesti Újságírók Egyesülete rendez, ma szombaton délután ment végbe a közélet impozáns részvéte mellett. A megyék ügyviteli szabályzata. Széli Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter a megyék ügyviteli szabályzatának megvitatására tervezett szaktanácskozmányt a képviselőház tárgyalásainak elnapolása után, junius hój 12-ik napjának délutáni 4 órájára hívja össze. A szaktanácskozásban Ja kodifikáló-bizottság tagjain kívül több főispán, alispán és főjegyző valamint több magasabb közigazgatási tisztviselő is résztvesz. Az Erzsébet-nőegylet kiállítása. — Saját tudósítónktól — Varannó, jun. 2. Szombaton nyitotta meg a varan- nói Erzsébet-nőegylet női kézimunka kiállítását Diószeghy János főszolgabíró az ovóda helyiségeiben. A megnyitásra egybegyült közönség már délelőtt 10 órakor gyülekezett az TiMIiMffljrrp«* r,-Lgl|;íi ,i ......... ..-Tiüt. h. ,tt Newtonról mondják, hogy egyszer háztüznézni ment és pipára gyújtva, szórakozottságból hölgye mutató ujjával kezdte a dohányt lenyomkodni. Persze, hogy kosarat kapott és sohasem nősült meg. Pedig a házasélet boldogságát sem hírnév, sem dicsőség nem helyettesítheti. A hires Stael asszony egy fiatal lánynak, ki iránta való rajongásból kérte, hogy vigye el magával, azt felelte: „A házi élet sokkal állandóbb boldogságot nyújt, mint a minőt a hírnév adhat.“ És még sem méltányolják kellőleg a hitves szerepét. Találóan jegyzi meg Smiles: „A világ legjobb munkáinak nagy része titokban és csendben hajtatik végre. Nem csinál zajt és nem keres elismerést. A türelmes nő állandó, éber napi munkáját, kinek otthon az egészséget és békét lehet _ köszönni, nem tartják számon.“ Én nem helyeslem a nő emancipációját, mert az kivetkőzteti a nőiességből és szaporítja az aggszűzek számát. De kárhoztatom, ha a nőkkel szemben szigorúbb mértéket használnak, mint a férfiakra nézve. Ez talán a férfinem uralkodási vágyának vagy egyszerűen önzésének a produktuma. Sajnos, már a régieknél is uzus volt. Érdekes példát találtam erre nézve az indus nép hires törvényeiben. óvoda udvarán és az előszobában. Együtt volt az egylet választmánya, nemzetiszinü szaílagokkal karjaikon, élén az elnökséggel. Ott láttuk társadalmi életünk kiválóbbjait: Dr. Csőke József uradalmi közp. igazgatót, Pereszlényi István kaszinó- és iskola elnökét, Verner Gyulát, Cséri Her- mánt, id. Zékány József földbirtokost stb. 11 óra tájban megjött a főszolgabíró és hivatalos ténykedésének eleget tett. Az egylet lelkes titkára Füzes- séry Pál beszédet intézett hozzá, melyben kifejtette az egylet nemes célját e ténykedésében, az emberbaráti törekvéseket is kulturális irányzatot, melyet e kiállítás által elérni akarnak. A beszédre a főszolgabíró válaszolt a tőle megszokott alapos értelmezéssel és elokvenciával, s kiemelte, hogy őszinte örömmel szemléli az egylet eme hazafias és emberbaráti, valamint kulturális tevékenységét s a kiállítást, mint a járás hatósági főnöke ezennel megújítja. Erre az elnöknő: özv. Kéler Edéné megköszönte a főszolgabíró szívességét, hogy a kiállítást oly lelkes buzdítással nyitotta meg. Ezután a közönség élén belépett a kiváló fénynyel díszített terembe. Utá- nok a nagy közönség, s ezzel a kiállítás megkezdődött. A teremben elhelyezett kézimunka a legszerényebb értékelés mellett is megért 8—10 ezer koronát. Aki ilyen kisebb kaliberű kiállítást nem látott, nem is hinné, hogy mennyit és mily kézimunkát lehet összegyűjteni egy ilyen szerény kis helyen és vidékén, mint Yarannó. A női kézimunkák minden faja volt ott képviselve, sőt sok műkedvelő férfi is küldött faragott, rajzolt, festett avagy fényképezett munkákat. Volt ott kalotaszegi varottas, ó-német himzés point lace, égetett munkák fára, selyemre és plüsre; aplikáció, színes és fehér himzés, horgolás, göbözés; olaj-, ak- varel-festés selyemre, üvegre és vászonra ; szmirna-szőnyeg, vert csipke, azsúrhimzés, fafaragás, lombfűrész- munkák; rajzok, fényképek és majolikafestés. Ennyi különböző fajú munka már sokféleségénél is rendkívül érdekes és tanulságos; s midőn a látogatók ezt teljes figyelmükre méltatják, sőt tanulmányozzák: kimondhatlan nagy ipari lendületnek áldásos hatása lehet ez a kiállítás, oly helyen, hová máskülömben az ipari fellendülés hasonló sugara sohasem jutna el. A kiállítók száma száz körül lehet s nemcsak a vidék erősen volt képviselve, de messzebb helyekről is küldtek egyes lelkesebb kiállítók munManu törvénykönyvében egy helyütt ez áll: „Bármily megrovandó legyen is a férj magatartása, bár idegen szerelemnek szentelje is magát, az asszony mégis állandóan mint istent tartozik őt tisztelni I“ (Vámbéry R. A házasság védelme a büntető jogban.) Hogy milyennek kell lenni az igazi jó asszonynak, a hitvesnek? Hogy milyen a jó hitves? Homlokán mindig a vidámság derűje ragyog. Ajkai mosolyognak, ha szeretteit nézi, szemeiben a boldogság fénye sugárzik, de könyűk is csillognak azokban, ha másnak szenvedéseit látja. Érző szive van, nemes, íenkölt gondolkozása. Mint őrangyal, suhan a tűzhely szentélyében ide vagy amoda. Hol pici gyermeke sírását hallgattatja el, hol férjének homlokáról simítja le a terhes élet redőit. Nyájas, mint a szelíd verőfény, dolgos és szorgalmas. Türelmes és kedves. Úgy vélnéd, hogy nyomában napsugár jár, mert lénye beragyogja az otthon minden kis zugát. . . Örül minden szépnek és nemesnek. Fogékony embertársai szenvedései iránt. O az illemnek őre, csiszolja a férfi érdességét, fejleszti a gyermekek vallásos érzületét, ő átérzi, hogy kákát. így: Szmik Margit és Gizella, Pogány Irén Sátoraljaújhelyből, dr. Novák Istvánná és Pikna Vilma Gál- szécsről, Machnyik Andorné Nagymi- hályból, Szűcs irma és Ella Tavaméról, Rocskievics Vikta K.-Domásáról, Lőrincz Jánosné Mernyikről, Lőrincz Mariska Csáklyóról, Kéler Jánosné és Kéler Anna Krucsóról, Goldper- ger János és anyja Kladzánról, Winkler Ilona Szacsurból, Poszpisil Zsanet Dávidvágásról, Buday Sándorné Vi- raváról, Máthé Lajosnó Var.-Csemer- nyéi'ől, Bodor Gyuláné Budapestről, Brachman Mária Greiz- és Zékány József Kucsinból. A 600 dbot jóval felülmúló munka a nagyteremben oly Ízléssel volt elhelyezve, hogy méltán dicséret illeti az elnökséget és a buzgón működő választmányt, mint előkészítő bizottságot, de különösen Kéler Edé- né és Stromph Pálnó elnöknők, kik fáradságot nem ismerve, lankadatlanul rendezték a kiállítást, még csaknem az utolsó darab is megkapta a maga illő helyét. Telve voltak a falak a menyezetig, öt nagy hosszú asztal, ezeken kívül egyes gruppok, itt-ott ízlésesen díszítve virágházi növényekkel. Ablak, ajtó mind megkapta a ráülő és odatartozó dbot, s mindez oly csínnal, oly összehangzatteljesen az egészszel, hogy a belépőre valóban igéző hatással volt. Voltak egyes dbok, melyeknek értéke 60—70 koronára rúgott, s ez értékesebbnél-érté- kesebb gyümölcse a magánszorgalomnak, a serény női kezek e remekei együttvéve impozáns képet nyújtottak. Hála és köszönet a kiállítóknak, kik szorgalmuk gyümölcsével megteremtették e páratlan kis városi társadalomban igazán eseményszámba menő, kellemesen oktató, élvezetes képet; megmutatták ezáltal, hogy a házias nevelés és magánszorgalom meg van igen szép mértékben az emberekben, csak alkalmat és módot kell olykorolykor nyújtani nekik, hogy megnyilvánuljon, illetve bemutatkozhassék a nép színe előtt, hogy buzditólag hasson s lendületet adjon e téren a szuny- nyadó hajlamoknak. Ez alkalom itt meg volt és ahelyett, hogy nyilvános . dicsérettel kiemelnénk egyeseket, utalunk arra, hogy a látottak az illetők nevével együtt soká fognak megőriztetni a látogatók elismerő lelkületeiben. Kisérje hasonló buzgalom a serény kezeket és hiszem, hogy találkozni fognak másutt is buzgó emberbarátok és lelkes honleányok, kik alkalmat adnak az emberi lélek eme gyöngyének: a munkaszeretetnek a megnyilatkozásra, hogy vele és általa szolgálják a közt, a jót, a nemest. Zseltvay. a család ereje a szeretetben rejlik, ő tudja, hogy a boldogság alapjajaz erény és jó erkölcs. Hogy az a gazdag, aki takarékoskodik, az az igazi jó és derék hitves, akit a világ nyelvére nem vesz. Tudja, hogy a férj szereti a kényelmet s hogy a „kényelem alatt nemcsak meleget, jó bútorzatot kell érteni, hanem tisztaságot, jó levegőt, rendet, takarékosságot, vagyis: háziasságot és házvezetést.“ (Smiles.) Ezt a kényelmet szerzi meg ő férjének, akit „édes jó uramnak“ nevez és gyermekeinek, akik szemefényót képezik. Ezt a kényelmet — a családos ember e gyönyörűségét — fűszerezi ő szeretettel, figyelemmel, odaadással, hűséggel, önfeláldozással. . . . Ha a férj túlbuzgó, elannyira, hogy a sok munka egészségét is fenyegeti, a feleség szórakoztatja, be- cézgeti és édes ravaszsággal az otthon varázsával el-el csábítja kissé a nehéz munkától. Ha a férj kissé durva (sajnos, rosszak vagyunk mi!) a nő imádandó szelídséggel lefegyverezi, megjuhá- szitja, visszatereli őt a zavartalan béke csöndes révébe. Egy igen jó könyvet olvastam legközelebb. Szerzője „vidéki“ lévén, ismeretlen, amint ez már nálunk divat. Pedig nagyon tartalmas munka és
