Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-02-02 / 5. szám

Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1902. február 2. 5. (2145.) ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 » Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok: nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyílttérijén minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMFLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGEITEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK NLI IST ID JE LT -VLA» S JL ES HST -A­HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 nil. számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intózendők. | Korszakos irodalmi vállalat. — .Magyar Remekírók.* * — Régen várt és régóta óhajtott irodalmi vállalkozásról adtunk hirt ma egy hónapos számunkban a t. olvasónak. Hogy ma ismét szólunk róla s pedig lapunk főhelyén újra, igazáu szükséges; mert az az irodalmi vállalat, ha kellő pártfogásra talál, egy nemzeti vágyat vált valóra. Ezer éves küzdelmes múltjában há­rom hatalmas fegyvere volt a magyarnak, Acél mind a három : az eke, a kard, a toll. Az egyik adta az életet, a másik a dicsőséget, a harmadik a halhatatlanságot, Az eke akárhányszor pihent, s nyomor jött az országra. A kardot akárhányszor kicsavarták a kézből, vagy rozsdásodott a tokjában, s akkor hervadt a dicsőség babérága. A toll nem pihent soha. Az eke mellett sem, a harcok zajában sem. És ebből a folytonos munkából megépült a magyar szellem monumentoma az a hatal­mas kőszál, melyen a „Magyar Remekírók“ felirat ragyog. Ezer éves múltúnk legdi- csöbb emléke az a kőszál, melyet nemzeti szellem állított a kulturális haladásnak. Ezer éves irodalmunk minden nagy és örökbecsű költői müve együtt: ez lesz a „Magyar Remekírók“ („A magyar iroda­lom főmüvei“) címen meginduló vállalko­zás tartalma. A hogy a cime is mondja: benne lesz a könyvtárban minden iró, a ki magyar, és minden munkája, a mely remek. Teljes gyűjteménye a magyar klasszikus iroda- lomuak, ötvenöt testes kötetben, közel ti zennyolcezer lapon: ez lesz a „Magyar Remekírók“ könyvtára, a melynek terv­rajzával a kiadó társaság, a Franklin iro­dalmi intézet, most a magyar olvasókö­zönség elé lép. A tervezetből — a mely valóban a leg­nagyobb szabású, legszükségesebb és leg­kiválóbb irodalmi vállalkozás — szól, ki­emeljük a következőket: ... A könyvtár minden elhunyt nagy magyar iró minden nagy alkotását magában foglalja, s az egész munka valóban a magyar szellem kin­csesháza lesz. A legnagyobbak: Petőfi, Arany, Tompa teljességig lehető, a tökéletes és a leg­gondosabb kiadásban jelennek meg; többi re­mekíróink megválogotva, mindegyikből mindaz, a mi örökbecsű, a minek olvasása ma is művészi gyönyörűséggel és lelki haszonnal jár, mint járt a megelkotás idejébsn. Szerencsés gondolat volt, hogy a gyűjte­ményes kiadás csak a valóban maradandót adja együtt az olvasónak. A századokon keresztül megszűrt ízlés, a fejlett esztétika összeválogatta minden egyes Írótól mindazt, a mi valóban nagy, s mindezt együtt találja a magyar közön­ség a „Magyar Remekírókéban. De többet is talál. Ugyancsak, a kik az össze válogatás munkáját végezték — első rangú szakemberek és irók — művészi méltatást és irodalmi becsű életrajzot is írtak a müvekhez, s igy a munka nemcsak a magyar irodalom remekeinek gyűjteménye lesz, de egyszersmind a magyar irodalom legjobban megszerkesztett története. A gyűjtemény teijes lesz és hiánytalan: Balassától—Aranyig minden elhunyt magyar iró müveit összefoglalja. A kiadó minden magyar remekíró kiadási jogát megszerezte, sőt a leg­többjének egyedüli kiadási jógát. A gyűjteményben együtt van irodalmunk minden kimagasló alakja: Arany János, Arany László, Bajza, Balassa, Berzsenyi, Csiky Ger­gely, Csokonay, Czuczor, Deák Ferenc, Éötvös, Éazekas, Garay, Gvadányi, Gyöngyössy, Kár­mán, Katona, Kazinczy, Kemény Zsigmond, Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Kossuth, Kölcsey, Madách, Mikes, Pázmány, Petőfi, Re­viczky Gyula, Széchenyi, Szigligeti, Teleki Lász­ló, Tompa, Vajda, Vörösmarty, Zrínyi, stb. Ez az egyik névsor. A másik névsor azoké az élő kitűnősége­ké, a ki a volt költők müveit kibocsátják, be­vezetéssel, életrajzzal, méltatással, jegyzetekkel ellátják. Ézek: Alexander Bernát, Badics Fe­renc, Bánóczy József, Bayer József, Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Endrődy Sándor, Er­délyi Pál, Erődy Béla, Éerenczy Zoltán, Frak- nói Vilmos, Gyulay Pál, Heinrich Gusztáv, Ko­róda Pál, Kossuth Ferenc, Kozma Andor, Ló- vay József, Négyessy László, Rákosy Jenő, Riedl Frigyes, Szóchy Károly, Széli Kálmán, Váczy János, Vadnay Károly, Voinovich Géza, Zoltvány Irén. Mindegyikük azzal az Íróval fog­lalkozik, a kit már előbb is tüzetes tanulmány tárgyává lett. * Az eleven irodalom igy nyújtja az el­hunytak halhatatlan műveit a magyar ol­vasónak. Az olvasó pedig — hisszük — két kézzel kap azok után a méltó és va­lóban nemzeti szellem kincsek után, a mi­ket olyan régen áhit. Nyilatkozat. A zemplénvármegyei lapokban a választások óta időnként és határozott célzatossággal az a hir merül lel, hogy Mailáth József gróf nekünk, tisz­telettel alulírottaknak, azt az ígéretet tette volna a választás előtt, miszerint ő a Bodrogközön a szö­vetkezeteket beszüntetendi. Mailáth József gróf velünk való beszélgetése közben ezt az ígéretet nem tette, — de a kér­déses alkalommal a szövetkezetekre vonatkozó ál­láspontját és célját fejtegette; miért is a valódi tényállás és igazság érdekében erkölcsi kötelessé­günknek tartjuk ezt nyilvánosan kinyilatkoztatni. Király-Helmecz, 1902. január 24. Zinner Móritz, Oesterreicher Lázár, Frieder Zsigmond dr., Steinfest Ignác, Weinberger József dr., Fachs Vilmos. TÁRCA. Vég-Ardó.* Irta: Dongó Gy. Géza. A Bodrog folyó jobb partján, hol; a Re- tel-patakával bővült Ronyva ömlik beléje — és hol a Bodrog tavaszkor, őszkor, vagy nagyobb esőzések alkalmával rendszerint kiárad : fekszik Vég-Ardó ős helység, Sárospataktól északke­letre, kis fél órányi (3.8 kim.) távolságra, Sátor- alja-Ujhely határának tőszomszédságában (11.4 kim.) Nagy szerényül húzódik meg a Somlyód hegy lábánál, pedig igenis büszkélkedhetnék ős múltjával, mert hisz legalább is vagy 600 esz­tendeje már, hogy Ardó az erdő végén. Mert hogy az utolsó Árpád-király halálakor (1301.) élő község volt: alig szenved kétséget. Sőt a rege, az „időnek ez a vén gyermeke“ azt me­séli róla, hogy látta Retel-vezér vizbefuladását .. . hogy a „serény“ Tarczal vezér is végig nyargalt szép határán, mikor villámgyors paripáján meg­vitte a hiób-hirt Árpád fővezérnek, Retel ha­láláról ... a mikor azután Retel-vezér fia, Oluptulma, kapta Ardó dús birtokát „a vizig egészen“ ... (Ánonymus. Cap. 14.) Arról azonban már okiratok tanúskodnak, hogy neve (Ordo, Ardo) az 1380—1390. évtized során szerepelt az ország Helységnévtárában.1 • Egy fejezet az »Adalékok Zemplónvármegye Tör- ténetéhézc c. havi folyóiratunknak most megjelent feb- ruáriusi füzetéből. 1 Csánky: id. m. I. K. 341, L Kétségtelenül bizonyos azokból az okiratok­ból, hogy a XIV. évszáz folyamán Ardó, mint a pataki vár uradalma, Perényi Miklóst ösmerte urául. Az országutja akkor keresztül vitt rajta, mert az átutazóktól vámot is szedetett Ardó föl­desura.2 Települése sokkal korábbi lehet, sőt visz- szanyulni látszik az első, görögkeleti hittérités korába, — mit igazoljon az a becses aranyérem- lelet, melyet az Ardóval tőszomszédos pataki ha­tárban Árpád-kori vitéz tetemmaradványaival együtt va^y 10 évvel ezelőtt ástak ki ezeréves sírjából sia mely aranyérmen Ciril és Metód hit­térítők képei látszanak.3 Az Ardó név hogy mit jelent: hazai két érdemes történettudósunk egyező véleménye sze­rint az erdő (erdeu) szónak antik, vagy mond­juk honfoglaláskori magyar alakja. Tehát: Ardó annyi, mint erdő} — Igaz, hogy ez a névmagya­rázat afféle „lucus a non lucendo“-nak látszik, mert az erdőnek ma már Ardó körül is jófor- mán hült helye; de csakis látszik; hiszen két­2 Akk. U. óvf. 263. 1. s Phylipp Károly szóbeli közlése. Az érem Sárospa­takon, a hercegi múzeomban, egyéb becses, leginkább a népvándorlás korából származó leletekkel együtt. * Posti Frigyes: Magyarország: Helynevei. I. 311. 1. és Résé Ensel Sándor A Helynevek Magyarázója. I. füz- 69.1. —Névrokonai is az országban mindnyájan az »erdői­nek helyrajzi fogalmát és létét őrzik neveikben. Ardó (erdő értelemben)' személynév volt a honfoglalás korában, mond­juk, hogy a kereszténység felvétele előtt. (Turul, 1891. 49. 1.) Hogy csakugyan személy neve ól az Ardó hely­névben : bizonyltja az is, mert a kérdésre, hol? n és nem ban raggal felel — És ha csakugyan személynév : akkor ta­lán eszmei rokonságban áll avval az »Arda* nevű tüzimádó- máguszszal, táltossal, ki, a persa bitregetan szerint, a tüzes- szekeren égbe ragadtatott bibliai Illésnek az elöljárója. V. ö. Pallas Nagy Lex. II. K. 73.1.) ségtelenül bizonyos, hogy a Tokaj-Hegyalja véghosszában elhúzódó „Long“ ős erdőség borí­totta egykor Ardó határát is, mely — a XVI. század geográfiai kifejezésével élve —„All-Zem- lény fellvégén“ terült el, tehát Sárospataktól és Sátoralja-Uj helytől közrefogva abban a zó­nában, hol „All- és Fell-Zemlény“ végei össze­értek. Hogy úgy mondjuk : vármegyénk hosz- szának Ardó a közepe ! Egyik szemével a Nagyalföldnek mérhe­tetlen rónájára, másikkal a Tokaj Hegyalja aszúboros lejtőire néz. Az „európai Kánaán' földjén ő maga is mezei és szőlőgazdaságot folytat. Vályi András az ő százesztendős földrajzá­ban5 Szőllős-Vég-Ardó nevezettel említi, nyil­ván hibásan, mert összezavarta az ugocsai Szől- lős-Vég-Ardó nevével, mely egyébként a maga idejében épp úgy, mint a mi Ardónk is, jó boráról nyerhetett hirt magának az egész ország­ban.— Karsa Ferenc t. munkatársunk az „Ada­lékokéban, hadászati jelentőséget magyaráz bele az Ardó nevezetbe, t. i. „ardet bello“ (fegy­verben áll) és igy a sztratégiának ez a két latin szava olvadt volna egybe „Ardó“-vá.6 — De épp oly igaza lehetne i. b. Keresztesi Józsefnek is7 * hogy t. i. Ardó azért Ardó, mert a Bodrog mel­lette áradó. Kies határán hegy völgy váltakozik egy mással. Búzákalászszal rengő rónaság, r^eg „Bachus tejét“ csepegtető borág. Rétjein „i i kelyhe száz virágnak“. Nem egy dűlőjén .>•. ­5 Magyarországnak Leirása. Az ,Ardó< helynevek., 6 Akk. IV. évf. 160. 1. 7 Magyar nyelv eredete. 1844. Idézi Réső-Ensel, '* m. 62. 1. ____ A Zemplén mai «zóma ttz oldal*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom