Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-05-29 / 49. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Május 29. felsőbb leányiskolát Tóth Pál képviselték. Pataky Sándor egyk. kér. pénztáros, Radácsy György egyh. főjegyző, Czinke István, Vattay László egyh., Finkey Ferenc dr. sárospataki jogtanár világi aljegyzők és még számosán a lelkészi és tanitói karból. A közgyűlést a Korona nagytermében 100 teritókü bankett követte. A közgyűlést — melyen ezután továbbra is a folyó ügyeket intézték — másnap délelőtt folytatták. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Matolai Etele alispán e hó 25-én elutazott Gömörbe, családi ügyben. Még pár napra terjedő távolmaradása alatt helyette az alispán! teendőket a rendszerinti főjegyző végzi. )( Dókus Gyula főjegyző e hó 27-én Miskolczra utazott a tiszáninneni ref. egyházkerület közgyűlésére, ahonnan tegnap d. u. érkezett vissza Uj- helybe. Holnapután ismét Miskolczra utazik, hogy az amerikai kivándorlás kérdése felett e hó 31-én kezdődő országos kongresszuson Zemplénvárme- gyét képviselje. )( Harasztliy Miklós, a homonnai járás főszolgabirája, hónapokig tartó súlyos betegségéből teljesen kiépülvén, visszaérkezett járása székhelyére s június hó l-étől átveszi hivatalának vezetését Mándy István tb. szolgabÍrótól. )( Helyszíni vizsgálat. Rimay Lehel vármegyei alszámvevőt a szinnai járásba kiküldötte az alispán, hogy a főszolgabírónak segítségére legyen a körjegyzőségek hivatalos pénzkezelését tárgyazó helyszíni vizsgálatokban. )( Kisegítő munkaerő. A varannói járás szolgabirói hivatalába a központból irodai segítségül kiküldött vármegyei írnok hivatalos feladatait elvégezvén, visszarendeltetett a központba, honnan junius hó 1-től kisegítő munkaerő küldetik Szerencsre a szolgabirói hivatalba. — Itt említjük meg, hogy a vármegyei számvevőségnél az egyik alszámvevő betegsége miatt felhalmozódott ügyhátrálék ledolgozása végett az ez évi junius hó 1-től fogva szintén kisegítő munkaerőt alkalmazott az alispán. hírek. A Beck Julius ur boltja. Budapest május 28. Julius Beck alias Beck Gyula. Bécsben székelő nagyiparos, amint ez már igazi telivér osztrákhoz illik, áruforgalmában nem hagyja ki a számításból Magyarországot se. Beck Gyula műkereskedő. Képet árul öt forinttól feljebb és pedig rámástul vesztegeti a képeit — ezen a potom pénzen. Nem reprodukciót. Dehogy. Odáig nem ereszkedik le. Eredeti festményeket s a legtöbbjét különböző méretekben. Mindenesetre érdekes újítás a piktura terén, hogy a művész a neki tetsző tájat előbb lefesti kilencven centiméter hosszú és hatvan centiméter magas vászonra. Aztán rögtön olyanra is, aminek százhúsz centiméter a hossza és nyolcvan a magassága. Annak harminc forint az ára, ennek negyven. Egyéb előnyei között azzal is dicsekedhetik a Beck Gyula ur boltjából kikerült eredeti festmény, hogy: mosni lehet. Ha antik színezetet kap, egy kis szappanyos viz újra modernné varázsolja. Ez a kép- kereskedés olyan érdekes üzlet, amivel érdemes kissé közelebbről is megismerkedni. — Beck Gyula ur aligha engedne bepillantást az ateli- erjába, azért hát ime mi áruljuk el ennek az en gros produkciónak némely titkait. Beck ur egész csomó mesterembert foglalkoztat, akik neki reggeltől estig pár száz telepingáit vásznat liferálnak. Ha jól megy az üzlet, akár éjjel is festenek napnyugtát és déli verőfényt. Gázvilágitás mellett. A munkások egy része a kék eget csapja oda a sorjában kifeszitett »agy csomó vászonra, a másik nyomában jár ennek s megteremti a műben a zöld mezőt, berket, ligetet, vadont, a harmadik vizet andalog hozzá, a negyedik viskót, palotát, hangulatos várromot lehel a csörgedező patak, vagy a fodros tenger mellé s van olyan is, aki csak a fejéből zergét, rókát, kutyát pingál mindennek a tetejébe. így készülnek azok az eredeti festmények, amelyeket nemcsak hogy a műértő publikum becses figyelmébe ajánl Julius Beck, hanem sokfelé jámbor hatóságok támogatásával kiállításokon is bemutat. (Valaki fölhívta a figyelmünket arra, hogy legutóbb Deó- sen volt egy ilyen kiállítás — a vármegyeház termében.) Hogy a Beck ur pépgyára az emberi korlátoltság kihasználására létesült, azt nem kell bizonygatni. Az ilyen eredeti festmény előállítása alantosabb ipar, mint akármicsoda iparnak nevezett, de a művészetig fokozható mesterség. S hogyan lehetne a pemzlinek ezt a visszaélését egy napon emlegetni azzal a művészettel, ami manapság már a reprodukció? Azaz hogy lehet. Beck ur árjegyzéket ad ki a portékájáról s annak a végén köszönő-leveleket közöl az intelligens publikum köréből, akárcsak olyan gilisztaporról lenne szó, amely érdemesnek bizonyult az elismerésre. S mig Magyarország fővárosában egy-kót igazán a hivatása magaslatán álló műkereskedőfirma azzal bajoskodik, hogy miképpen tegye valóban közkincscsé azt, amit a magyar mesterek alkottak, hogyan fokozza a reprodukció máris lehelletszerű finomságát odáig, hogy a művészi alkotásra tökéletes mása jusson el az olyan publikum elé, amely nem képes a Műcsarnokban vagy a Nemzeti Szalonban vásárolni képet — az úgynevezett intelligens középosztályból egész sor ember akad, aki kijelenti Julius Beck urnák, hogy a küldeménynyel meg van elégedve, (Feltűnően sok közöttük a polgári iskolai tanár. Hogy lehet ez ? Hiszen ebben az iskolában készítik elő a fiukat, a technológiai szakiskolák számára. Hát ha a tanár csak ennyire tudja, hogy mi a művészet, mit tudhat, mit sejthet a tanítvány?) S Julius Beck ur Bécsből konkurrál a művészi nívón álló mesterek munkáit mesterileg sokszorosító reprodukcióval. Hihetetlen ez és kétségbeejtő az olyan emberre nézve, aki az intelligens érzésben, érzékben fejlett magyar elemtől várja ennek az országnak a fölszabadulását éppen az ilyen durva becsapások alól, amelyeket csak a kiskorúsággal szemben mernek elkövetni a kulturnációk Beck Júliusai. Mulatságos ennek a firmának a katalógusa. Kettő van neki, egy német és egy magyar. Egy olvasónk beküldte e sorok Írójának mind a kettőt. A klisék ugyanazok mind a két füzetben, hanem reád, édes magyarom, különös kedves figyelemmel gondol Beck Julius. Ami képcsiriál- mány alá a német katalógusban az van nyomtatva, hogy Táj a Rajna mellől, az. a kép a magyar prospektusban Részlet a Tisza partjáról. Voltaképpen valami különösen be sincs csapva ezzel a publikum, mert akik a kép-maszatot összedolgozták, a Rajnát se látták soha és a Tiszát se látták soha. Bánja is azt Beck Julius és bánja is azt — sajnos keserves igazság — az a bizonyos intelligencia, amely olyan naiv, hogy eredeti képet akar kapni öt forinttól feljebb s eredeti képet — a raktárból. Á német katalógusban van valami vidékforma, aminek azt a nevet adta Beck Julis, az Isten ugyancsak rójja fel bünül, hogy: Részlet a Bo- deni tó mellől. — A magyar árjegyzékben ugyanez a kép szintén tó és szintén részlet, csakhogy a Balaton mellől. — Ezek után a Beck Julius boltjával' körülbelől tisztában lehetünk s akkora naivitást már igazán nem tudunk elképzelni, amely tűnődve megálljon a keresztuton, zsebében a kis pénzecskével, amit a maga gyönyörűségére fordíthat s töprengjen, hogy Beck Júliusba dugja-e a pénzét vagy komoly, igazán művészi reprodukciót vásároljon. Tliury Zoltán. — Kinevezés. Dr. Tomka István kassai közjegyző helyettest az igazságügyi miniszter Homonnán kir. közjegyzővé nevezte ki. — Űrnapja. Hagyományos kegyelettel és pompával ünnepli a katolikus egyház mai napon Űrnapját. Ezernyi sokaságban özönlik a nép, hogy résztvegyen az ünnep szép áj- tatosságain: az istentiszteleten és a körmenetben, amely a Kossuth, Ka- zinczy-utcákon és a Széchényi-téren és a vármegye székházában felállított zöldlombos, virágfüzéres oltárokhoz vonul, ahol Katinszky Géza plébános a szentség jelvényével áldást oszt. Az ünnep fényét emelte a Barthos István százados vezénylete alatt kivonult disz- század, mely a templom s az oltárak előtt szalvelövéseket tett. — Adókivető bizottság. A Ill-ik osztályú kereseti adó kivetésére alakult bizottság hétfőn a városháza tanácstermében működését megkezdte. A bizottság elnöke: Miklóssy István, tagjai: Juhász Jenő, Jelenek Adám, id. Reichard Mór, Szent-Oyörgyi Vilmos. — A pénzügyigazgatóságot Mauks Endre p. ü. tanácsos igazgató- helyettes képviseli. — Thury Zoltán, a Budapesti Napló kitűnő belső dolgozótársa, beküldte hozzánk egy pompás cikkét, amelyet mai számunk hírrovatának élén közlünk és amelyben ismét a magyar festőművészet ellen törő egyik veszedelmes osztrák inváziótól óvja a magyar közönséget. Az elmúlt hónapban közölte már lapunk Thury egyik lapunkhoz küldött cikkét, amely mint akkor, most .szintén a vármegyeházak nagytermeire aspiráló műkiállitókra céloz. Mint említettük, már ilyen kísérletet tettek Zemplénvármegye nagyterme iránt is. Ám ez csak kísérlet maradt. És mint akkor, úgy most is, Thury cikke nyomán a Zemplén-nek alkalma van egy igazán avatott és tekintélyes műkritikus figyelmeztetése révén folytatólagosan felhívni erre a magyar vidéki közönség figyelmét. — Hangverseny Királyhelmeczen. Már a múlt héten megemlékeztünk arról a hangversenyről, a melynek rendezésén Bajusz Andor és Bencsik Béla szolgabirák annyit fáradoztak. A szereplők s az ő fáradozásukat szépen honorálta az a nagy és előkelő publikum, mely a k.-helmeczi Casinó ez alkalomra átalakított nagytermét zsúfolásig megtöltötte. A hangversenyt „Oh azok a klubbok“ cimü bohózat nyitotta meg. A négy szereplő : Isépy Zoltánná, Viczenty Fe- rencné, Bajusz Andor és Bajusz Zoltán ügyes, összetanult játékukkal a legjobb hatást keltették. S kaptak is tapsot, a hölgyek pedig ráadásul virágot is- Aczél Adél és Szeretin Hugó zongora furulya kettőse finom játékra vallott és igazán szép volt. Ezután Nogrády Albert baritonista, kit Komjáthy igazgatónk olyan szives készséggel engedett át ez estére, énekelt a Säckingeni trombitásból és a „Gasonen“-ből. A repertoir ez ideig nem engedte szóhoz jutni Nógrádyt, annál inkább meglepett hát érces, minden regiszterben erős, mély baritonja. Gyönyörű pianói, a pompásan kivágott C-ék nagyon tetszettek. Szerdahelyi Adrienne cigánykiséret mellett, cigá- nyosan csupa érzéssel zongorázott el egy pár gyönyörű magyar dalt. Szűnni nem akaró tapsra adott ráadást is. Isépy Zoltán a „Komikus“ című monológot olyan előadásban mutatta be, hogy kitűnő színésznek is dicséretére vált volna. Marthon Géza fiatal karmesterünk egy saját szerzeményű pompás dolgát a „Whisting polkát“ adta elő zongorán. A fülbemászó kedves polkát fütytyel kisérte. Szédületes magasságban a legkellemesebb tónusban művésziesen fütyült. Csupán a füty kupiéira szerződtethetné akármelyik angol társulat. Ráadásul a New-York szépéből fütyülte el azt az ismert füty kupiét zugó taps kíséretében. Szemere Dezső és Olchvéry Ernő gordonka kettőse egyike volt a hangverseny legszebb számának. Befejezésül Marthon a New-York szépéből az I-ső finálét játszotta el zongorán bravúros technikával. Előadás után reggelig tartó tánc volt. — Öngyilkos színésznő. Szenzációs öngyilkosság tartja izgatottságban Pozsony város lakosságát. Egy igen előkelő családból való fiatal színésznő, Horánszky Hortenense, tegnap — mint táviratilag jelentik — szublimáttal megmérgezte magát. Az öngyilkos úri leány feltűnő szépség volt. Tettét szerelmi bánatában követte el. — Kié a száz forint? É hónap elején búcsú volt Kassán. Ott voltak Gazsi Ferenc és Mundér Sándor füzéri cigányok is, akik a búcsú után Hoj- szák pesti-uti korcsmájában egy parasztember zsebéből egy csizmabőrből készült 100 forintos bankjegyet tartalmazó pénztárcát elloptak. A tolvajok a százast Sátoraljaújhelyben váltották föl s ez kitudódván, a rendőrség a tolvajokat kézrekeritette. Ezen ügyben a kassai rendőrség folytatja a nyomozást s már meg volna a pénz is, tolvaj is, a pénz gazdája azonban még máig sem jelentkezett, amiért az ismeretlen kárvalottat körözik. — Hangverseny Gálszécsen. Tudósítónk írja: A gálszécsi ev. ref. egyház a temploma kijavítása költségeinek fedezésére e hó 25-én estve tartott táncmulatsággal egybekötött hangversenye díszes, nagyszámú közönség mellett ment végbe. A műsor a következő volt: 1. „Szabadságdal.“ Huber Károlytól. Előadta a íőisk. énekkar. 2. Brisson E. Impromtu appasionata. Zongorán előadták : Molnár Béláné és Malcher Béla. 3. Népdal egyveleg. Átírta: Meder Mihály. Előadta a főiskolai énekkar. 4. Komoly szavalat. Előadta G. Nagy Béla. 5. Bcriot: IX. Concerto. Hegedűn zongorakisórettel előadták: Laubner Károly .és Malcher Béla. 6. Kuruc nóták. Átírta Méder Mihály. Előadta a főisk. énekkar. 7. Yig szavalat. Előadta Batta Miklós. 8. Kerékpár induló. Szentirmaytól. Előadta a főiskolai énekkar. A hangverseny kiemelkedő pontjait a spataki főiskolai énekkar által finom precizitással és lélekemelő odaadással előadott darabok képezték. Az énekkar dicséretéül említjük fel, hogy a mai kozmopolita zenei világban is megmaradnak a magyar darabok előadása mellett. Molnár Béláné és Malcher Béla pompás zongorajátéka helyesen adta vissza a kitűnő szellemet. Laubner hegedű- játékával ismét beigazolta, hogy művészi kezelője a hegedűnek, finom technikája elragadta a közönséget. A hangversenyt reggelig tartó sikerült tánc követte. Összes bevétel volt 1000 korona, melyből 200 koronán felül van tiszta jövedelem. — Letartóztatott kereskedők. Szász testvérek, tokaji kereskedők miután áruikat eladták és vámbérleteiket atyjukra átruházták, csődbe mentek, és ezáltal a hitelezők 50,000 kor. erejéig lettek megkárosítva. A budapesti Hitelezői Védegylet a fenyitő panasz megtételével Herezfeld Samu dr. budapesti ügyvédet megbízta, ki- > nek panasza alapján a s.-a.-ujhelyi vizsgálóbíró Szász testvérek ellen a vizsgálati fogságot, valamint a bűnügyi zárlatot is elrendelte. — Törvény a nemzetközi műkincsek védelméről. Kihatásban nagy horderejű s művészi, mütörténelmi szempontból nagyszabású akciót kezdeményezett a közoktatásügyi tárca buzgó minisztere: Wlassics Gyula, elrendelte ugyanis az előmunkálatokat a hazai kincsleletek és nálunk található műkincsek összeírása és
