Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-20 / 45. szám

Május 20. ZEMPLÉN. 3. oldal. indított. — Galicziai csavargók. A rendőrség ma délelőtt csavargáson és kolduláson érte Rosenberg Izráel és Berecz Joákim galíciai egyéneket, a miért őket elcsukták és eltoloncol- tatásukról gondoskodnak. — Talált sorsjegy. Egy darab egy 8-ad'osztály sorsjátókjegy találta­tott. Igazolt tulajdonosa a rendőrség­nél átveheti. SZÍNHÁZ. Kurucz Feja Dávid. — május 17. Nem a Fényes Samu zseniálisán megcsinált Kurucz Feja Dávid-járól akarunk Írni. A magyar szinműiroda- lomnak erről az igazi revellációjáról megírták már a fővárosi kritikusok a leglelkesebb dicséret hangján az ille­tékes véleményeket. Majd az iroda­lomtörténet is meg fogja Írni, hogy Fényes munkája — habár némely része fölött lehet majd vitatkozni — az uj irodalmi renaissance egyik erős, hatalmas oszlopa, amelyről fényes lánggal, a magyar historai érzés és hazaszeretet lángjával lobogó fáklya világit az agyonkorcsosult irodalmi dekadencia homályába. Az a hatal­mas drámai érték, amely ebből az uj irodalmi remekünkből kisugárzik, ha­talmas érveseléssel kürtöíi újra vi­lággá a magyar történelmi dráma ki nem meríthető erőforrását. De szóljunk most arról a drámai interpretációról, amclylyel Kurucz Feja Dávidot, Komjáthy színtársulata a sátoraljaújhelyi színpadon az elmúlt szombaton először hozta színre. Azok után, hogy a Vígszínház Feja Dávid-ja, akit mint romantikus-bonvi- vánt a Cyrano-ja nagygyá tett, ebben a drámai szerepben nem érvényesült, élénk figyelem kisérte a vidéki szín­padok Feja Dávidjait. Különösen a Komjáthyét. Amióta Kovách Gyula és Nagy Imre nincsenek többé a Komjáthy folyton fejlődő drámai ereje mindjobban emelkedik a legmaga­sabbra. Még csak két drámai szere­pében láttam, nem mondhatok hát bevégzett véleményt, csak éppen a színházi és ezzel egy légkörben élő művészi körökből kisugárzó véle­ményt tükröztettem vissza. Kurucz Feja Dávid-ja azt a gyönyörűséget Ígéri nekem, hogy újságíró tolla hiva­tást tölthet be e drámai erőforrás folytonos szemmel tartásával. Azt a stilszerü gondosságot, amelylyel Kom­játhy már külsejében rajzolta meg alakját, nemcsak a művészi megfi­gyelést árulta el, hanem a búvárkodó historikust is. Nyakasság, a hazafias érzés önérzete, a becsületes erő öntu­data, de egyszersmint a buja részeg­ségben megingó férfi lelke tükrözött vissza arról a protestáns önérzettel büszkén hordozott arcról, amely az ajkak szélére kunkoritott azután me­részen felfelé ivezett bajusszal olyan markánsan jellemezte ezt a Kurucz Feja Dávidot. Még a haja viseletén is, amelyet a Thököly-képekről jól ismerünk meglátszott a gondos, mély tanulmány, törekvés a korszerűségre. Előadásában pedig bámultuk azt az önmérsékletet, amely a belül vívódó szenvedélyeket sohasem pattogtatja el hatásos — úgynevezett — kitö­résekben, hanem az igazság erejével párosult mélységgel igyekszik azokat igazi hatással érvényesíteni. Azzal a hatással, amely nem akar tetszelegni a drámai hősök hang-skáláival hanem gondolkodik és dolgozik nyugodt, biztos eszközökkel — az alak igaz­sága felé törekvő erővel. Mily erős, mily tömör volt, mily igazán drámai hős volt a Komjáthy Feja Dávid-ja és lám kitörései mellett is, egyszer sem sértette meg a — fülünket. Ez az a titok, amely a drámai művészek titka — a hatás biztos előkészíté­sében. Ugyanezt szeretnők elmondani Komjáthynó Ráskaynéjáról, a ki oly sok intelligenciát árult el, de ebben a szerepében ezt róla el nem mond­hatjuk. Nem tudjuk még hol a hiba. Sok szó esett művészi ko­rokban e szerep színpadi lehetet­lenségéről. Annyi tény hogy Kom- játhyné orgánuma nem birt ezzel az elgázoló szereppel. Tény hogy Jászainak Elektrával, Ellen Terry- nek a Lady Macbeth-jével, Ristorinak Borgiá-jával, Sarah-nak a Toscájával Woltaire-nek a Medeájával együttesen nem kellett annyit küzködnie (hogy a művészetben ezt a reális szót is használjuk) mint a Ráskyné inter- pretálójának. Pedig egy angol inter- vie\v-őr szerint az említett művésznők­nek ezek a legfáradságosabb szere­peik. Odry Árpád Gábor diákja el­találta azt a tüzes, fennenszárnyaló, izzó hangot, amely a benne élő poéta „lelki szemeivel“ a magyar vér ára­datán keresztül is látja, hiszi a ma­gyar szabadság örök diadalát. Gyö­nyörű poéta volt, aki mélységesen szép orgánumával felemelő hatással szavalta el a Tábory Órzséről szóló remek lantos-éneket. Faragó az Esze Tamás kifakadásával igen meleg tap­sot kapott. Berlányi Vanda Böskéje a mai est legkimagaslóbb női alakítása volt. Annyi báj,annyi zengzetességvolt ebben a hangban, annyi mesterké­letlen, szűz-tiszta naivitás tükröződött vissza e szerep egész lényéből, mint a Böske^két kék szeméből, amelyről a szerző oly szépen mondja, hogy olyan mintha mindig — búzavirág­gal él no. Bíró Pál. ** A pünkösdi ünnepek alatt ör­vendetesen megindult a színházi ér­deklődés a maga régi imponáló mód­ján. Ez a színház-szeretet Sátoraljaújhely város színházi jó hírét emlékezetessé tette már 80 as évek színházi gárdái előtt is. Kurucz Feja Dávid szom­bati és vasárnapi sikerét zsúfolt ház lelkesedése kísérte. A vasárnap délutáni Kis szökevény előadásán Komlóssy Emmát, a legkedvesebb magyar szub- rettet részesítette ovációban az ün­neplő közönség. Hétfőn délután, pün­kösd másodnapján a Peleskei nótárius kitűnő előadásán mulatott, mindkét al­kalommal megtöltve a színházat­** A virágcsatát Verő operettjét tegnap este elevenítették lel hosszú pihentetés után. A magyar főváros vaudville-izü bohóságain, a metropoli­sunkba »lumpolni« járó zamatos vi­déki alakok félszegségein sokat kaca­gott a közönség, amely ezúttal szin­tén színig megtöltötte a szinházat. Komlóssy Emma ma uj oldaláról ra- gyogtatta fényes szubrett talentumát. Ez a sikere igazi, értékes siker voll Értékesebb, mint az eddigiek. Csupa merő júizü magyaros grácia csillogott ebben a Malmos Ilonkában. A hangja mint a madár színtiszta csattogása bű­bájos tavaszi reggelen, oly meleg hatással ragyogta be az egész est han­gulatát. Oly termész-Ues jókedvvel ját­szott, oly művészi természetességgel, mintha csak ebbe a népszínműbe áthajtó operett levegőbe született volna. Kom- lósyt ezekben a szerepekben hasonlítha­tatlanul nagyobbnak tartjuk, mint az angol zsánerű tánc-operettekben. Az ő elementuma : a valódi, az igazi, a Ju- dic-szerü, a francia iskolából sarjadzó szubrett légkör. És ez az igazibb, ez a finomultabb operett Ízlés. Azért hát ha Komlósy nem is táncos-szubrett, de mint szubrett — igazi, istentől megáldott művésznő. Dicséretesek Szi­geti Lujza (Malmos Judit) Faragó Ödön (Rozogi Benő) és különösen Makray (Teszéri Pista) jeles alakítá­sai. K. Tarnay Leona temperamen­tumos Fodor Rózsa, csak éppen ós­dibb Ízlésű toilettezését kell kifogáso­lunk. A szép formájú Bárdos Irma és Bartháné, akit a francia »kacér-szép- ség«-nek mondana valóban méltán pályáztak, a kanabokák — nagy dijáért. A második felvonás gyújtó hatással megcsinált finálijáért őszinte elisme­rés illeti a karmestert. 1»I). Színházi műsor. Szerdán, május 21-ón, bérletben, újdon­ságul először: Gyranó de Bergerac. Roman­tikus dráma 5 felvonásban. Irta: Edmond Rostand. Fordította: Ábrányi Emil. Csütörtökön, május 22-én, bérletszünet­ben, fényes kiállítással és uj jelmezekkel, újdonságul először: Katalin. Eredeti nagy Operette 3 felvonásban. Irta: Dr. Bóldi Izor Zenéjét szerzetté: Fejér Jenő. Pénteken, május 23-án bérletben újdon­ságul először: A zsába. Bohózat 3. felvonás­ban. írták: Hennequin és Duval. Fordította ; Molnár Ferenc. Szombaton, máju3 2t-ón bérletben új­donságul először : A csillag fia. (Bar-Koohba) Zsidó opera 5. képben, Irta : Goldfaden Dávid. Vasárnap, május 25-ón két előadás : délután félholyárakkal: A suhanó. Operette 3. felvonásban- este, bérletben, újdonságul először: Egy görbe nap. Eredeti énekes bohózat 3. felvonásban. Irta: CsicserI Bors és Társa. KÖZGAZDASÁG. Sátoraljaújhely és Tokaj versengése. Mád, május 17. Élénk érdeklődéssel, egyszers­mind fájdalommal vegyes érzéssel ol­vastam azon cikkeket, melyek a ven­déglősök nemzetközi kongresszusának tervbe vett kirándulása alkalmából Sátoraljaújhely és Tokaj között tá­madt versengés nyomán fakadtak. Fájdalmas érzés fogott el azért, mert nekünk magyaroknak ősidők­től fogva az képezte balvégzetünket, átkunkat, hogy oly kérdésekben is, a melyeknek megvalósítása nagy érde­kében áll a köznek és mikor legin­kább volt szükség a közös, vállvetett munkára nem az eredményes, a hat­hatós együttműködést elősegítő érint­kező pontok, de az áldatlan ellenté­tek kerestettek. Dicséretes és kihatásaiban reánk nézve nagy közgazdasági fontosság­gal bíró dolog az, melyet Tokaj vá­rosa a nemzetközi vendéglősök láto­gatása ügyében kezdeményezett és valljuk csak meg rögtön — tagadha­tatlanul feltétlen jussa és jogezime is volt e kezdeményező lépéshez. Sőt nézetem szerint a kínálkozó kedvező alkalom ügyes felhasználására irá­nyuló eme törekvéseit, ez ügyben ki­fejtett agilitásáért csak osztatlan elis­meréssel és hálával adózhatik az egész Hegyalja, melynek bizony kü­lönösen jelenlegi siralmas körülmé­nyei között felette nagy érdeke fűző­dik ahhoz, hogy a külföldi fogyasztó piacz minél több embere — de ki­váltképpen boraink megkedveltetése, fogyasztásának hátrányozása érdeké­ben igen sokat tehető vendéglősök saját szemeikkel lássák nagy áldoza­tok árán teremtett gyönyörű és fej­lett szőlő kultúránkat és győződjenek meg személyesen arról, mily remek, isteni bort termel ismét a Hegyalja és pinezéiben mily nagy mennyiség­ben vannak kincset érő bor-készletei felhalmazva. De a mint elismertük Tokajnak a vendéglősök látogatásához való jus­sát, viszont nem tagadhatjuk a me­gye székhelyének Űjhelynek ehhez való jussát sem —éppen oly kevéssé, mint a Hegyalja többi jelentékenyebb városának : Mád, Tállya, Tolcsva és Sárospatakénak sem. De véleményem szerint e kérdés­ben nem lehet, mert nem szabad egyik vagy másik hegyaljai város jussát elő­térbe tolni, nem lat szerint egyik, vagy másik kisebb, vagy nagyobb jussát mérlegelni. Hisz ha ezt akarnók figyelembe venni, akkor borainak kiválóságát, kereskedelmének intenzív fejlettségét tekintve bizonyára Mád, Tállya és Tolcsva sem foglalna el utolsó helyet a hegyaljai városok között.. De nem úgy uraim! Önök egy közös, mindannyiunk egyenlő érde­kében álló dicséretes czél megvalósí­tását tűzték feladatokul, helytelen útra téredtek tehát akkor, midőn a legjobb intenciók mellett is ebből önök között támadt versenygésben 3zem elől tévesztik azt, hogy e ri­valizálás által a nagy fontosságú czél elérhetését nagyban kockáztatják és veszélyeztetik. Uraim ! Ez rosszul, rósz helyütt alkalmazott versengés. Versenyez­zenek Önök, vagy még helyesebben versenyezzünk inkább mindannyian egymással a felvetett egészséges eszme testté öltésének minél meg­felelőbb, minél eredményesebb és impozánsabb megvalósitásán. Nézetem szerint éppen azért mert a kitűzött nagyhorderejű cél közös érdeke az egész Hegyaljának és a Hegyalja többi jelentékenyebb váro­sának igy: Mád, Tállya, Tarczal, Tolcsva, Sárospataknak egyenlően jussa van ahhoz, hogy az uj szőlőte­lepítés és bortermelés eredményét be­mutassa — az volna véleményem sze­rint legczélirányosabb, ha az általam felsorolt hegyaljai városok mindegyi­kéből 2—3 megbízott küldetnék ki egy, akár Ujhelyben, akár Tokajban, vagy más helyen ez ügyben tartandó közös értekezletre, a hol a közös el­járás, a vállvetett és igy nagyobb eredményt kilátásba helyező együttes munka volna megállapítandó. E fontos kérdés felvetésében To­kaj lévén a kezdeményező — még talán leghelyesebb volna, ha kezde­ményezésének folytatásában az emlí­tett hegyaljai városok mindegyikéből 2—3 vezér embert egy közös érte­kezletre hívna össze, hol a közös ak­cióra nézve történnék megegyezés. Ezzel pedig mi sem volna koc­káztatva, mert ha — a mit nem aka­runk feltételezni — nem is történnék egy közös eljárásra nézve megállapo­dás — Tokajnak még azon esetben is mindig módjában leend intézkedé­seit legrosszabb esetben egyedül is megtehetni. De bízvást hisszük és reméljük, hogy a Hegyalja mostoha helyzeté­nek figyelembe vételével és mérlege­lésével és csak egy parányi jó aka­rattal könnyen meg fogunk állapod­hatni egy közös, együttes eljárásban. Wetterschneider Miksa. * Borkiállítás Pozsonyban. A Pozsonyi Országos Mezőgazdasági Ki­állítás keretében borkiállítás is lesz megtartva, mely iránt országszerte igen nagy érdeklődés mutatkozik. Ismere­tes, hogy hazánkban a borkereskede­lem már néhány év óta pang, s igy az utolsó évek termése még nagy rész­ben eladatlan. Azért is termelőinknek minden alkalmat meg kell ragadniok, hogy boraikra a közfigyelmet felkelt­sék, mert úgy külföldön, mint hazánk­ban a fogyasztó közönség egészen tájékozatlan felújított szőlőink termő- képessége és boraink minősége felől. Kiváló alkalom kínálkozik a pozsonyi kiállításon a borok bemutatására azért is, mert gondoskodva lesz arról, hogy a kiállitatására azért is, mert gondos­kodva lesz arról, hogy a kiállításra érdemesített összes borok poharan- kint kiméressenek, s igy a kiállítást látogató közönségnek módjában leend a borok jóságáról izlelés utján meg­győződést szerezni. A borkiállitás be­jelentésének határideje junius 1-én jár le. Bejelentési ivet küld és részle­tes felvilágosítást ad dr. Drucker Jenő, csoportbiztos. (Budapest, IX., Üllői-út, Köztelek. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. dr. K. Ezt csak ujóvtöl kezdődd általá­nos bejelentéssel tehetjük majd. Időnként újabban már nem lehet­Politikus. Igen a csütörtöki közgyűlésen. Tessék ez ügyben felelős szerkesztőnket fel­keresni dr. Th. D. Csütörtökön közöljük. Kiadótulajdonos : Éhlert Gyula,

Next

/
Oldalképek
Tartalom