Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-10 / 41. szám

2. oldal.

Z E M P L E N.

Május 10.

hirdető áldomás-ivás Tokajban. Kezdődjék és végződjék két szép aktussal ez az egész akció. Tokajban fogunk búcsúzni tőlük akiket ittten illik fogadnunk. Amennyire Tokaj város intelligenciájának nemes hevületét becsülni tudjuk, biztosan hisszük, hogy ők épp oly feledhetetlenné fogják tenni az egyiket, mint a sátoraljaújhelyiek a másik aktust.

Csak attól a harmadik eshetőségtől óvakodjunk. Mert bizony isten csúfos dolog, mikor a két vetélkedő legény mögött egy harmadik legény fogja majd ölbekapni az elhódított — szép menyecskét.

Való igaz, hogy afféle jó pocakos, derék ánglius és Gambri- nus barátokat metaforizálunk a szép menyecskével, de hát ezzel csak éppen az étvágyakat akartuk felcsiklandozni, nehogy civakodás- sal elszalaszszuk ezt a kínálkozó jó alkalmat, amely a Hegyalja meg- stafirozott hírnevét — legalább megjavíthatná valamelyest.

Ha csak egy csipetnyit is, ránk fér, annyira megrongálták — túl a Lajthán.

— május 9.

Ilorúnszky választókerülete. Ho- ránszky Nándor halálával elárvult az abaujmegyei szepsii választókerület. A kerületben igen élénk, mozgalmas és viszontagságos volt a választási mozgalom. Sőt pártszakadás is történt a szabadelvű párt kebelében. Úgy látszik azonban, hogy sikerült valamelyes kiegyenlitést találni, mert — mint mai tudósításunk jelzi — Sziklay Ede Szepsiben egyhangúlag képviselővé választatott. Sziklay Ede a szepsii szabadelvű párt elnöke volt.

Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága holnapután hétfőn délelőtt 9 órától kezdődőleg Hadik Béla gróf főispán elnöklésével ülést tart.

A hegyvidéki akció.

— Saját tudósítónktól —

— május 8.

Megírtuk már lapunk egyik előző számában, hogy Kazy József kormánybiztos a hegyvidéki akció vezetője az elmúlt Vasárnapon Sátoraljaújhelyben hosszasan értekezett Hadik Béla gróf főispánnal a Zemplénvármegye felső vidékére kiterjesztendő hegyvidéki akció teendőiről.

Megemlítettük, hogy a kormány- biztos innen kíséretével a vármegye felvidékére utazott. Most saját tudósítónk a kormánybiztos útjáról a következő értesítést küldi lapunknak:

*

Sztropkó, május 7.

Kazy József kormánybiztos Fischer Ödön és Boronkay Gyula kíséretében e hó 5-ikén este Sztrop- kóra érkezett.

Másnap éppen országos vásárlóvén megtekintette tehát a vásárt is. Amit ott látott a kormánybiztos, már magában az eléggé elszomorító adatot szolgáltatott az itteni viszonyokról. Nevezetesen látta, hogy a kiáradt Ondóvá jobb partján a vásárosok egész zöme ott rekedt, mert az Ondován hid nem lóvén ilyenkor a túlsó oldalról napokig nem jöhet át senki. A híd hiányát e vidék azért is nagyon megsínyli, mert a kereskedők áruikat Eperjesről Lomnán vagy Örosz-Krucsón át az Ondován keresztül szállítják. Ily áradások alkalmával azonban nem tudnak az Ondován átkelni, s igy a forgalom napokig szünetelni kénytelen.

Láthatta továbbá a kormánybiztos a vásárban azt a szánalmasan gyatra marhaállományt melyet e vidéken nevelnek. Különösen pedig a sertés-faj egész kritikán alóli.

A kormánybiztos adatok beszerzése végett felkereste a kir. járásbíróságot és szolgabirói hivatalt. Majd a Társaskörben is volt és a Hitelszövetkezet életképességéről informáltatta magát a szövetkezet igazgatója által. Ezen információból megtudta, hogy bizony e szövetkezet még mindig nem volt képes virágzásra vergődni, mert hiányzik belőle a lüktető erő. Nagy a rószvétlensóg.

Különösen nagy baj, hogy a vidék egészen távol tartja magát ezen üdvös intézménytől, aminek az oka részint abban keresendő, hogy nincsen aki a nép figyelmét kellő módon a szövetkezet felé terelje, másrészt pedig az uzsorás kezek is közreműködnek abban, hogy a nép elidegenedjen a szövetkezettől.

Ha tehát azt a czélt akarjuk elérni, hogy e szövetkezet életerőhöz jusson, akkor a vidék intelligens elemeit kellene a pártoláshoz megnyernünk.

A nyert információkból a kormánybiztos megtudta azt is, hogy Sztropkó és vidékére az elmúlt esztendőben közel 300.000 korona érkezett Amerikából, mindamellett e temérdek pénznek nincs semmi látszaja, mert hát elnyeli azt az a sok ásitozó torok amely e pénzekre oly éhesen és régen vár. Van azonban ebből a bejött pénzből sok falusi gazda ládafiában is, ahonnan a bizalmatlanság nem hozza napfényre a ropogós bankókat.

Nagyon szerettük volna, ha Sztropkó és vidékének értelmes eleme egy értekezletre hivatott volna össze a felső zempléni akció megbeszélése tárgyában, mert hát hiába, régi igaz mondás az, hogy „több szem többet lát.“

Node azért a legnagyobb megnyugvással vesszük tudomásul a kormánybiztos itt létét, mert meg vagyunk győződve, hogy az ő éles és mélyre látó szeme behatol oda ahová kell hogy behatoljon, különben is azon reményüknek adunk kifejezést, hogy még többször is lesz szerencsénk hozzá.

A kormánybiztos és kísérete e hó 6-ikán délután távozott el Sztropkó- ról, útjába ejtvén Havajt és Moző- Laborczot honnan másnap Z. Szin- nára utazott.

A kormánybiztos Homonnától Mező-Laborczig mintegy 85 kméter utat tett meg tengelyen, ami eléggé fényesen beigazolta előtte azon óhajunk jogosultságát, hogy Sztropkó és vidékének a leghőbb vágya volna, hogy a vasúthoz közelebb jusson. E téren az adományozott 50,000 korona államsegélylyel, melyet agilis főispánunk eszközölt ki, el is érjük már a célt. Általános örömet keltett ez a reménykedésünk, amely teljessé úgy lesz, ha majd a sztropkó—mezőlaborczi ut egyidejűleg a megyei utak sorába vétetik fel és mint ilyen gondoztatik továbbra is.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

)( A vármegye Hivatalos Lapja

ma megjelent 9 ik számában közli, hogy az országgyűlési képviselők választóinak az 1902. és 1903. évekre érvényes névjegyzékei elkészülvén, közszemlére ki vannak téve; hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága legközelebb e hó 22-én (huszonkettedikén) tartja rendes közgyűlését; hogy a vármegye házipénztárának 1901. évi felülvizsgált számadása, az állandó választmány vonatkozó javaslatával kapcsolatban, közszemlére ki van téve.

)( Mértékhitelesítő hivatal bérbeadása. A vármegye tulajdonát képező sátoraljaújhelyi 99. számú mértékhite- lesitő-hivatal, mely a hordóhitelesitést is gyakorolja, ez évi julius hó 1-től számított egy év tartamára az ez évi június hó 4-én (negyedikén) d. u. 3 órakor, a vármegyei számvevőség főszámvevői szobájában tartandó verseny- tárgyaláson bérbe fog adatni. Egy koronás okmánybélyeggel ellátott Írásbeli zárt ajánlatok, melyekhez a megajánlott évi bérösszeg 25 (huszonöt) százaléka biztosítékul csatolandó, az ez évi június hó 4-én d. e. 11 óráig nyújtandók be a közig, iktatóba. Bérlő csak az lehet, akinek képesítése van a m. kir. központi mértékhitelesítő bizottságtól.

JEGYZETEK

a hétről.

*

A politikai események kialakulásában bizonyos rendszeresség észlelhető. Jönnek idők, mikor uj, tetterős emberek kerül nek a küzdőtérre, akik aztán diadalmasan viszik azokat az eszméket diadalra s egy ország jóvoltát vannak hivatva elősegíteni.

Áll ez a tétel országos politikusokra, akik nemzetek sorsát intézik. De tagadhatatlan, hogy egyes helyeknek is meg vannak a maguk vezérelemeik, melyek szűkebb körben bár, de csak olyan áldásos tevékenységet fejtenek ki, mint azok, akiknek gondolkodása az egész országra terjed ki.

A vármegyék vezetése kétségkívül a legfontosabb pozíciók egyike. Hogy egyik-másik vármegye milyen irányban fejlődik, arról meg lehet ismerni a vezető elemek irányitó kezét.

Ezt csak előrebocsátottam, mert alkalmam volt e tárgyról egyik előkelő Abauj-Torna megyei politikussal beszélni, aki a szomszéd megyék helyzetéről a következőleg nyilatkozott:

— Élénk figyelemmel kisérem a szomszédos megyék fejlődését. Valami különös örömem telik abban, hogy összehasonlítást tegyek emberekben, fejlődésben, irányzatban. És aki a közpályákon annyit tapasztalt, mint én, az a leghatározottabban fel tudja ismerni a bajok szimptomáit ép úgy, mint a fejlődésre való kedvező időket.

A szomszéd megyék közül különösen tetszik nekem Zemplén grandiózus kibontakozása a fejlődés utjain. Komoly munka nyomait észlelem. Alapos éleslátást tapasztalok minden dologban, melyről alkalmam

fogra igazi boldogság után sóvárog, inkább pártában akar maradni, semhogy a válópörök számát szaporítsa. Ha szegény, annál kevésbbé számíthat olyan férjre, aki érzelmeinek megfelelne, aki szive vágyát betölthetné amaz igazi, szent viszontszorelemmel, melyet ő keble mélyében hordozna.

Ilyen nők rendkívül érzékenyek, szánakozók és fenköltek. Korán meg- izleltéka mellőztetés keserveit. Mihelyt rútságuk tudatára ébredtek és ha ez hamar megtörtént, tört kebellel kerülték a helyet és alkalmat, hol arra ébresztették őket. Héroszi erővel mondtak le mindenről, ami csinos társnőiket szórakoztatta. Fáj a lemondás és mellőztetés. Feledni akarnak.,Á munka vigaszt és feledést nyújt. Érzelmeik megtisztulnak a salaktól. Fogékonyak lesznek az emberi szenvedések iránt. Ahol tehetik, segélyt nyújtanak, nem számításból, de igazi részvétből. Ilyen nőkről írhatta Hugó Viktor, hogy: „Nem a test a valóság, hanem a lélek. Á test hamu, a lélek láng.“

E lángot az okos nő mintegy kisugározza magából. Ez tör elő minden szavából. Ez hevíti egész lényét és ez szítja fel imádója keblében a szerelmet annyira, hogy az állandóbb és hivebb lesz, mint sok „szép“ asz- szony kedvesének szerelme. A szív életét csak az ilyen okos nő tudja széppé varázsolni. Azért írja Shaks- pero is: „A balsors letépheti az arc

A szerelem vaksága intenzív, de nem sine conditio. Meg van a maga előrelátása, a maga konzekvenciája, a maga logikája. A szerelmes nem vak, mielőtt szive, vagy érzékei a vakság föltételeit nem eredményezik. Hogy vak szerelemmel rajongjunk valaki után, okának kell lenni. A viszontszerelem igaz lángja, a kedves bája, mely rabbá tesz bennünket, az édes leány lelki szépsége, jósága, hűsége. Az évek óta titkolt és egy váratlan percben kinyilatkoztatott érzelem hatása: a vakság előföltételei. És egy okos nő, ha rut is, jól tudja, mint lehet az okosságot kizsákmányolni. A külső burok fogyatkozásait helyre üti ő. Számítással kezdi a hálót fonni s számítása nem csal, mert az önismeret szívós fonalát szolgáltatja neki az asszonyi éleslátás. És az udvarlót magához fűzi, még mielőtt teljesen hálóba kerítette volna. Fölfedezvén önfogyatkozásait, azokat elfödni is talál módot.

Az ilyen nő, midőn külső fogyatékosságát művészien bájossá tudja varázsolni belső lényének okosságával : relatívvá teszi a szép fogalmát. Sok ilyen nő legyőzi szép versenytársnőit. Mert műveltségét, ravaszságát és ügyességét, szóval minden eszközt, melylyel külső rútságának ellensúlyozására rendelkezik, a hódításra használja föl és siker esetén egyenlő kokott a többi kokott szép

nőkkel. Sőt gyakran felülmúlja azokat. A mihez ismét hozzájárul a mi gyöngeségünk. A férfiak előtt ugyanis van valami pikáns, valami uj, valami ingerlő abban, ha csúnya nő is tud ünnepeltté válni. Mágnes ez, mely őket lábai elé vonzza. Jól tudja ezt a nő és hasznára fordítja.

III.

Tudós rút hölgyek. (Kék harisnyák)

A legtöbb tudós nő rút. S a legtöbb tudós nő egészen kivetkőzik eredeti jelleméből. „Nincs rettenetesebb egy nőnél, a ki filozofál“ nyilatkozik Jókai. A tudós nő csak könyveinek él, s ennek következtében gondatlan anya, rósz gazdasszony, unalmas feleség. A rántást megégeti. Férjével nem gondol. Gyermekeit nem neveli. Naphosszat száraz témákkal, megfejthetetlen problémákkal vesződik. Ha társaságba jön, folyton kritizál, s agyon kínozza hallgatóit. Nem is nő hanem szoknyába bujtatott unalmas tudós a kivel laikusnak nincs mit beszélni. Pedig az igazi tudós nő nagyon kevés (ha még oly rut is.) A férfiaknál gyöngébb szellemi képességgel bírva, a mi amannál hivatás, nála csak hivalkodás. A mi ott tudomány, nála csak tudákosság lesz. S nemhogy szebb mázzal, nimbusszal vonná be általa rútságát, — amiért pedig leginkább adja magát a tudományos búvárkodásra, — de még fokozza azt szárazsága, unalmassága által..

És most huzzunk egy finom de- markacionális vonalat, mely a tudós nőket a rút nők legtiszteletroméltóbb osztályától elválasztja, ezek :

IV.

A szerény csúnya nők.

Az ilyen nőket én a hölgykoszorú ibolyáinak nevezném el. Az ilyen nő okosságában túlteszi magút a női gyengeségeken és hiúságain. Tudja, hogy nem tetszik a férfiaknak. Mert azok a külszin után futkosnak. Rútságát nem igyekszik leplezgetni. De azzal nem akar terhére lenni senkinek. Szerényen visszavonúl a világtól. Vissza- vonúltságában azonban szerez magának belső kincseket. Lelki jóság, igazi nőiesség, nemesszivüség és finomság ő nála honol valóban. Bálokba, mulatságokba nem jár. A petrezselem keserveiről nem tud semmit. Irigység nem bántja. Nem ösineri a női furfang ezer és ezer cselét. Nem vetvén ki hálóját senki után, senkitől sem lesz megcsalva. Pedig neki is van éles esze és helyes számítása. De az a nemes szív lemondásához menekül. Vén leány akar maradni, mert hiszen tudja, hogyha gazdag, csak önző férfi kérheti meg kezét, aki a pénzére áhítozik. És ő, aki önzetlen lényénél