Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-01-26 / 4. szám
1902. Január 26. L Melléklet a „Zemplén*1 4. számához. A legutóbbi 5—6 esztendő alatt Budapesten végzettek közül pedig legalább két tucat ismerősöm, barátom van, kiknek révén jól ismerem a viszonyokat! Egyébiránt vegye tudomásúl igen tisztelt Knopfler ur, hogy magam is rabbi pályára készültem volt eleinte. Ön erre bizonyára igy fog monologizálni : „A reverendából kiugrottak többnyire a legrosz- szabbak 1“ Nos hát erre nézve megnyugtatom. Jó, erkölcsös, vallásos zsidó maradtam én azért. Igaz, hogy nem ütöm fejemet a falhoz, de „neolog“ szempontból „szentzsidó“ maradtam. Hogy pedig soha „antiszemita“ stílusban nem Írtam, erre nézve kérem szerénytelenségemet a következő lapoknál konstatálni: „Le Figaro“ — „Gaulois“ — „Le Petit Journal“ — „Magyar Hírlap“ — „Magyarország“ — „Pesti Hírlap“ — „Pofit. Volksbat“ — továbbá a következő vidéki lapoknál: „Felsőmagyarország“ „Kaschauer Zeitung“ — ,.Ab. Kassai Közlöny“ — „Zipser Bote“ —,,Karpathen Post“ — „Liptó“ — „Zsolcza és Vidéke“ — „Pressburger Zeitung“ — „Tátravidék“ (melynek szerkesztője is voltam) „Nagyváradi Napló“ — „Kolozsvári Újság“ — „Délmagyarországi Közlöny“ — „Torontói“ — „Neutrauer Zeitung“ stb. Továbbá pedig — ezt is szerénytelenségből mondom — nézze meg Színjei József akad. tag „A magyar irók élete és munkái“ cimü remek könyvének VI. kötetét és abból meggyőződik, hogy nem szoktam „bolondságokat'' Írni, olyanokat, a minőt ön „Falun“ c. karcolatomból idéz. Nagyon sajnos, ha egy tollat forgatni akaró úri ember egy kis hírlapi cikkecskén rögtön felförmed, vastag pennáját sűrű tintába mártja és a helyett, hogy komoly érvekkel igyekeznék az embert meggyőzni, személyeskedésekbe tör ki. Ilyet a magyar szabad sajtónak nem volna szabad megengednie ! Vegyen példát Thomán Dávid dr. úrtól, ki oly finom, gyöngéd irálylyal intett meg atyáskodó szellemben. Tisztelettel haj lom meg ezért az érdemekben dús Thomán dr. előtt. Nem hiába, de nem is esik messze alma a fájától. Sándor fiát is ilyennek ismerem 1 (már t. i. Thomán Sándor dr.-t.) Merem kockáztatni azt a szerénytelenséget is, hogy sokkal több érdemem van a hir- lapirás terén, semhogy az én „hangjaim“ (alias: cikkeim) ne találjanak visszhangra a sajtóban. Csak azt az egyet kérdem még Öntől, honnan tudja azt konstatálni, miszerint nekem prvi- vatim még nem ajánlottak föl professori állást a Miklóson tervbevett intézetben ? Hivatalosan persze nem tehették, mert hisz’ még csak tervezték, de hát olyan lehetetlenségnek tartja azt, hogy „privatim ?“ A mi boldogult Hertz Abr. urat illeti, biztosítom, hogy jobban ismertem ezt az urat, mint Ön 1 Ismerem a megboldogultnak egész családját, mely rendkívül tisztességes és előkelő úri emberekből áll; csak az „öreg“ állott hirbedt uzsorás hírében, (ötéin A. liptó-szt.-miklósi sameszfői hallottam, hogy csak egy lábravalója volt.) Ha egy nappal előbb tudom, hogy a nagy- mélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr nem adta meg a kért állami segedelmet a szcnt- miklósiaknak : bizonyára nem Írtam volna meg azt a bizonyos cikket, mely oly sok port vert föl. Itt csupán azt jegyzem meg, hogy még úgy is kevés lett volna egy „Internátus“ fentartására 1 Látjuk azt a már most is fennálló intézeteiméi, hogy mily iszonyú nagy nyomorral küzdenek a szegény tanulók ! Hát érdemes akkor „Lateiner“- nek fölcsapni, hogy aztán férfikorában meg- sinylje a korábbi nyomort a már családapává avanzsált férfi tüdeje, gyomra, veséje, — szóval mindene ? I És most, midőn oly nehéz az élet, különösen pedig a „Lateinerek“ oly súlyos anyagi gondok közt élnek : minek még egy felekezeti gim- náziom ? Hát nem volna jobb egy kereskedelmi, a vagy ipariskola ? Most, midőn diplomáit ügyvédők is napdijasi állásokat foglalnak el, még szaporítsák a főgimnáziomokat 1 Hát nincs elég belőlük ? És ahhoz még Liptó-Szent Miklóson! Köröskörül van véve 10—12 főgimnáziommal: lg- lón, Lőcsén, Podolinban, Rózsahegyen, Trsztenán, Beszterczebányán, Zsolnán stb. stb. vannak hasonló intézetek ! Azt hiszem: eléggé felvilágosítottam az urakat.* Pax vobiscum 1 Klein Simon dr. És evvel befejeztük a „Zemplénében ezt a kellemetlen eszmecserét, a minek különben is se célja, se baszna I tSzerk, Levelezés. (Viszonválasz az ág-esernyői levélre.) Sztropkó, jan. 22. Klein Simon dr. a „Zemplén“ f. évi 3. számában a szerecsenmosás háládatlan szerepére vállalkozóit; a mellett minden áron azt akarja bebizonyítani „orbi et urbi“, hogy mi, kik itt Sztropkón és környékén lakunk, szemünk lévén nem látunk, fülünk lévén nem hallunk. „Válasz a sztropkai levélre“ cimü cikkelye — vagy minek nevezzem — tele van szofiz- mával, nyakatekert konzekvenciával és országvilág előtt ösmert dolgok letagadásával, anélkül, hogy csak egy állítását is képes volna tényekkel bizonyítani. Pedig: »Contra factum non valet argumentum“. Tessék egyszer s mindenkorra jól megjegyezni, hogy a zsidót, mert zsidó, senki sem bántja, nem bántom én sem. Ki a haza javára munkálkodik, legyen az keresztény, zsidó vagy akár mohamedán, bántani: a haza ellen elkövetett bűn volna. És a múltkor azt állítottam, hogy a felvidéki ország-pusztitást — mert ez az itteni kivándorlás méltó neve — óriás mértékben segítik elő bizonyos uzsoráskodó elemek, kik nem engedik, hogy a nép illő árért földhöz jusson, mert zsíros rebakra fájván foguk, a maguk méregdrága közbenjárásával mindenüvé befurakodnak, elannyira, hogy a szegény elgyötört nép miattuk már mozdulni sem mer. A nép pénzt keres, itthon szerezni akar érte valamit, mert földje vagy nincs, vagy kevés; de ott a rebak-vadász, annak gondja van rá, hogy csakis az ő révén juthasson valamihez; mig azonban ez a szerencsés eshetőség bekövetkezik, addig a pénzét eieszi és elissza a szegény tót paraszt, s megy vissza Amerikába. A nép tudatlansága, hiszékenysége az a kincses bánya, melyből ez a felvidéki uzsoráshad él, gyarapszik, sőt meggazdagszik. Hogy teljesen tönkre nem tették még a népet, annak egyszerűen az a magyarázata t. dr ur, hogy az ember fejőstehenét természetszerűen táplálni és tartani szokta — mert ellenesetben mi a szöszt fejni ? Eladni akar valamit a paraszt? Ott vannak nyomban az ágensek, faktorok, szenzálok, akik abáól hasznot akarnak, természetesen, hogy a szegény együgyü ember zsebéből. Venni akar? Nem vehet csak a rebak-lovag révén. Ezt, kérem, szemé’yesen kell látni, ezekről személyesen kell meggyőződni. Ilyen meggyőződésre, tapasztalatra az ág-csernyei magányban, „procul negotiis“ nem lehet jutni, No már mostan tisztelt dr. ur, ha az uzsoráskodók, ezek a mások zsebére utazók, véletlenségböl épen zsidók : engedőimet kérek, én arról már tehetek. A mit aztán orvos ur összebeszél tatárról, muszkáról, indusról, kik hazánkra tömének s kik ellen mi harcba indulnánk, a Jentnevczett és dicsért kompániára és firmákra vélné bízva jószágukat, pénzünket, mig mi távol vagyunk csalázni stb. ez kérem annyira elárulja orvos urnák esztétikai és művészi Ízlés szempontjából magasabb humorra való hajlandóságát, hogy ezen az utón még kedves hazánk első humoristájává küzdheti föl magát, ha megéri. Én kívánom. Beszéljünk csak komolyan. Azt mondja ön orvos ur, hogy én (t. i. Felvidéki) egy-kót uzsorás miatt, az egész felvidéki Kazárságot óhajtanám földön futóvá tétetni. Nem, kérem, én azt nem akarom; én csak azt akarom elérni, hogy nem egy-két, de száz és száz kazár (mint ön mondja) tanuljon meg dolgozni, verejtékezni s becsületes munkából élni. Ha pedig munka helyett a földönfutást választja inkább: Isten segítse másutt, de itt nem lesz kár érette. A mi pedig a „kereskedelem éltető ereit“ illeti, az a^valóságban úgy másutt mint e sorok elején kifejtettem. Gyönyörködjék bennük t. orvos ur! A kereskedelmet, az igazi kereskedelmet is munkás, szakavatott kezekre kell bízni, nem ilyen élősdi hadra. (Tisztelet a kivételnek !) Azt hozza föl továbbá orvos ur, hogy a hány országból még a zsidók kiüzettek, tönkre ment a kereskedelem. Magyarországból, tudtommal, még nem űzettek ki a zsidók s kereskedelmünk mégis olyan, hogy nem igen kelhetünk bírókra ebben a tekintetben oly országokkal, melyekben 30—40.000 zsidó mellett 35—40 miliő lakos van. (Ott van Fráncia-, Angol-, Németország stb.) Szóval a faktumok itt sem nagyon hízelegnek az orvos ur könnyedén odavetett állításainak. Egyébként egy szóval sem akarom itt kétségbe vonni, hogy zsidó vallásu honfitársaink nagy részének a hazai kereskedelem körül szerzett érdemei ne volnának. Igen is vannak 1 A mi pedig t. doktor urnák azt az’állitását illeti, hogy ezelőtt itt, a mi felvidékünkön, a családfőnek, illetve itt hagyott családjának addig, mig ő kenyérkereset után járt, a zsidó hitelezett és várt—várt sokáig------Nohát t. orvos ur, épp az a nagylelkű várakozás tette nagyrészben földön fntóvá már is ezt a nyomorult népet. A ki várt nem várt ingyen. Az a nagylelkű várakozás szépecskén jövedelmezett úgy, hogy 120—150°/o-el csak a szerényebb igényűek elégedtek meg. De hány esetben ? Ezzel kapcsolatban t. orvos ur nem állhatja meg, hogy ismét neki ne menjen az egyesületeknek és szövetkezeteknek, melyek épp arra vannak hivatva, hogy az ily bűnös pénz- és egyébb spekulációkat megakadályozzák s melyek, állami támogatás és felügyelet alatt lévén, szolid eszközökkel dolgoznak s nem uzsorázskodnak. No már ez nem járja 1 Én azt hiszem, ön maga is resteli t. dr. ur s el hamarkodottságának tudja be. Újabban igen elterjedt fogás az, hogy a ki egyes bűnös kazároknak űzelmeivel szemben jogos kritikát gyakorol, legott antiszemitaság- gal, fajgyűlölettel s tudom is én még mi mindennel sietnek megvádolni: Hát erre csak azt mondom, hogy az ostoba fél tőle, az okos^meg nevet „rajta. Ön doktor ur, „az üldözés vészt jelző sípjáról“ is beszél. Hát kit üldözök én ? Ha valaki utamba áll s én valakit arra kérek, hogy védjen meg ellene: akkor üldözőn én az utonállót? Hát az önvédelem antiszemi taság, vagy fajgyűlölet? Vagy pedig ezek a fel vidéki uzsorások kiárendálták talán Magyaror szágot és a t. orvos ur prókátorukká szegődik I Legyen meggyőződve orvos ur, hogy nen tesz, nem beszél a hazafias magyar zsidóság ér deliében, ki ezt a felvidéki hadat védi A ma gyár hazát őszintén szerető zsidónak, épp t. haza üdve érdekében kötelessége megtagadó ezekkel az elemekkel minden érdekközösst get! Ne üres frázisokkal: tettekkel szeressül a hazát! S miután meg vagyok győződve a 1 orvos ur hazafiasságáról: kérem mondjon le felvidéki uzsorások érdekében vállalt (vagy fo gadatlan) prókátorságáról. Várjuk a „hegyvidéki akció“-t I Felvidéki, N° 2. Vármegyei ügyek. Személyi hir. Dókus Gyula vármegyi főjegyző Sátoralja-Ujhelyből f. hó 22-éti Budi pestre utazott. Megtámadott választás. A Kúria I.válasz tási tanácsa f. hó 24-én kezdte tárgyaiul azt a pc ticiót, melyet aSátoralja-Ujhelyben az 1901. é\ okt. hó 2-án és 3-án lefolyt országos képviselt választás megsemmisítéséért nyújtott be a verte Buza-párt a győztes Dókus-párt ellen. A petici ellen alaki kifogást senki sem emelvén, tegnap előtt reggel 9 órakor nyomban kezdetét vette dolog érdemébe vágó tárgyalás. A Buza-pá képviseletében Fried Lajos dr. támadta a vl lasztást, Nagy Dezső dr. védte. A támadó e ejtvén az egyes sörei mi eseteket, a választás elnök (Meczner Gyula) és a küldöttségi elnö (Miklósy István) eljárásának vélt törvényteler ségére alapítója fentartott vádját, mely abba csúcsosodik ki, hogy a Dókus-párt azért győző 68 szótöbbséggel, mert elhorgászta a Buza-szs vázatokat. — A tárgyalás első napján (jan 24-éi) Miklósy István, tegnap (jan. 25-én) Meczm Gyula adta elő védelmét, a mit az egyik is, másik is kétségtelen hitelt érdemlő okiratoké támogatott. A kúria az ítélet kihirdetését hol nap d. e. V2IO órára halasztotta. A kik a ké napos tárgyalásnak szem- és fültanúi voltak úgy vannak meggyőződve, hogy a Kúria Ítélet' törvényesnek fogja elösmerni a megiámadott vé lasztást. A „Zemplénvarmegyei Kazinczykör1 alapszabály-tervezerét Ferenczy Elek dr, meg szerkesztvén, a tervezet bírálatát tegnap délután kezdette meg a Matolai Etele elnöklete mellett ülésezett értekezleti kiküldöttsóg. A Kaesztenbaum Márton alapítvány számvevőszéke f. évi febr. hó 3-án d. u. kezdi meg a tömeggondnok részéről benyújtott 1901. évi számadás felülvizsgálását. Amerikába kivándorolt a ladmóczi jegy- jzőség területéről 1901-ben utlévéllel 41, nélkül 4, összesen 45 férfi, útlevéllel 13, nélkül 4, ösz- szesen 17 nő. Együtt 62 egyén. — Amerikából visszaérkezett: 15 férfi, 6 nő, összesen 21 egyén,
