Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-04-24 / 34. szám
- . $■**>'! W.-1--—*■ Sátoralj a-Ujhely, 1902. április 24. 34. (2174.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sitoralja-tTjhsly, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 All., vastagabb betűkkel 8 All. Nyílttérien minden garmond sor 30 All. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 All. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 All. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. .3? fi Ijegyalja érdekében. — április 23. Minden lehető módot, minden felhasználható eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy a Hegyalja régi szép múltját visszahódítsuk, a boraink tönkretett hitelét visz- szanyerjük. Nos ha éber figyelemmel akarjuk e kötelességünket teljesíteni, nem szabad szem elől tévesztenünk egy most kínálkozó nagyszerű alkalmat, amelylyel e téren igen hathatós eredményt érhetünk el. Arról vau szó, hogy ez év szeptember havában Budapesten a külföldi nagyvendéglősök, hazai vendéglőseinkkel együtt, nemzetközi kongresszust tartanak. Első látszatra ez a tény nem mutat kapcsolatot a mi speciális érdekeinkkel. De ha az e körül fo- • lyé egyes mozzanatokat megfigyeljük, látni fogjuk, hogy e kongresszus egyik tervének keresztülvitele igen-igen nagy kihatással lehet a mi borpiacaink, illetve szőlőtermelésünk érdekeire. Felvetette egy zempléni küldöttség a tervet és a földmivé- lésügyi miniszter megígérte ez ügyben a támogatást, hogy a vendéglősök nemzetközi kongresz- szusa programmba vegye Tokajnakiletve a Tokaj-Hegyaljának meglátogatását. Igen okos, reális terv. Tekintve pedig, hogy e konA ZEMPLÉN TARCZAJA. Győzelem. Itta: Mok Forenezné. Az esti szellő a nyitott ablakon a tavasz édes, bóditó illatát hozta be a tágas, barátságos szobába. Egy munkaasztalka előtt ifjú leányka ült, keze tétlenül pihent ölében, szeme álmodozva tekintett ki a kertbe. Szemben vele szőke, magas férfi ült; szürke szemei vizsgálódva néztek a leány halavány profiljába, fehér keze idegesen pödörgette bajuszát. „Margit, ön nem figyel reám — szórakozottan néz ki az ablakon!“ „Bocsásson meg Endrey, de a tavasz csodálatos hatással van reám ! Mindig álmodozni szeretnék, behunyt szemmel, éber lélekkel, ilyenkor elfeledem a jelent — s boldog vagyok 1“ Szelíd, kissé fátyolozott volt a leány hangja. A férfi homloka elborult, jóságos szeme mélyén bánat lappangott. „Ne álmodozzon édes Margit — az álom ritkán valósul. Gendoljon a jelenre, fontolja meg jól ajánlatomat. Nem kérem szerelmét, csak azt szeretném elérni, hogy bizalommal tegye kezét kezembe, bízza életét nyugodtan én reám — meglássa, soha sem fogja megbánni, hogy a szivemet, kezemet elfogadta!“ gresszus minden alkalommal tesz vidéki kirándulást, könnyen keresztülvihető. Igen ám de ebben közrejátszik már egy másik versengés, amelyet most ellensúlyozni kell. Ugyanis a kecskemétiek akciója, amelyet sajtóban és a gazdasági egyesületek utján a legnagyobb erővel indítottak meg az irányban, hogy e kongresszus kiránduló helye ezúttal náluk legyen. Értjük a versengést, mert hisz egy ilyen óriási világ-testület, amely éppen a gazdasági produkció legközvetlenebb, legtermékenyebb fogyasztóiból alakul, mindenesetre óriási mód elterjesztheti egy-egy vidékünk gazdasági előnyeit. Tekintettel azonban arra, hogy a legutóbb tartott ilyen kongresszus kiránduló helye Arad volt, ahol egyik kiránduló helyükön Csekonyics gróf birtokainak óriási tej és ve- temény gazdasága révén fényes hírnevet és tekintélyt csináltunk és szereztünk a külföld színe előtt, nem találjuk indokoltnak, hogy a kongresszus most ismét csak az alföld gazdasági produktumai révén szerezzen véleményt a mi gazdasági erőforrásainkról. Éppen ezért a kecskem^tf kirándulás mellett ékesebben szól a mi tervünk: a hegyaljai kirándulás. Nem akarunk „bazabeszélni“, szivünkön viseljük hazánk gazdasági becsületét bármely vidékről legyen is szó, de éppen ez a Margit felnézett a férfire. Fehér arcára lassan vészfelhő borult. „Nem kéri szivemet! Ezért a gyöngédségéért hálás vagyok, de lássa, f mert szivemet nem tudom önnek cserébe adni nagylelkű ajánlatáért —P nem lehetek a felesége. Ön mindenéi ajánlja föl nekem és én'mást miát becsülésemet és tiszteletemet nem adhatom. Ez kevés. Hálátlan lennék !“ A férfi hanja kissé reszketett, a mint a leány kezét megfogá, halkan, felelte: „Gondtalan jövőt, puha, meleg fészket kinálok önnek Margit. JMes anyját ketten fogjuk ápolni, becézni, az ő napjait is gondtalanná, kellemessé teszem. Ne mondjon nem-et édes Margit. Szerelmem oly mély, oly igaz, hogy még viszontszerelmét sem kérem, csak hogy életéről én gondos-' kodhassak — az ón karomra támaszkodva az életen át én vezethessem.“ Margit elfordította fejét. Nem mert a férfi szemébe nézni. „Ön tudja szivem titkát?“ „Igen 1“ felelt a férfi komolyan. A leány Endreyre nézett csodálkozó, meglepett tekintettel. A férfi fehér, magas homloka nagy intelligenciáról, szürke szeme- lelkijóságról, nagylelkűségről tanúskodott — de a szájnak volt egy szigorú, kemény vonása. Az ablak előtt egy almafa virított, virággal borított ágai szinte benyúltak a szobába. A leány önkénbecsületünk, a józan eszünk és a méltányosság érzete diktálja, hogy ne legyünk egyoldalúak. Ha bemutattuk már egy irányú, gazdasági erőforrásunkat a síkföldön, a mezőgazdaság terén, mutassuk be egy másik kincsünket a hegyvidék gyöngyöző kincses termékét, világraszóló hires hegyaljánk büszkeségét a hegyaljai bort. Emellett szól még egy másik igen megszívlelendő indokunk. A Hegyalját a filoxera pusztításai nyomán beözönlött olasz bor és ezen a nyomon fejlődő borkereskedelem meg a külföld ellenséges indulata nagyon megviselte. A hegyaljai borok régi hírét kompromittálta. Ezt vissza kell hódítanunk. De hogy méltó apparátussal fogadhassuk azt a kongresszust, amelynek régi dicsőségünk újjáéledését akarjuk megmutatni, hogy a bemutatkozás mindenképpen hasson, fogjon kezet a Tokaj- Hegyalja a megye székvárosával s rendeztessék ez a hathatós akció Sátoraljaújhelyben. Legyen itt egy nagy borkiállítás, mutassuk be szőllöink újjászületését egy innen rendszeresen szervezett kirándulással, a Tokaj-Hegyaljáu végig egészen Tokajig. Ez volna méltó tervezet ahhoz az akcióhoz, amely megindult és kötelességünk eredményhez vezetni. Mert itten arról van szó, hogy a világ minden részétélén mozdulattal letépett egy hamvas szirmú virágot. Ilyen tépett virág lesz ő is, ha szerelem nélkül megy férjhez! De azután az édes anyja sápadt, szenvedő arca lebegett szeme előtt és hirtelen elhatározással felelte: „Jól van László, elfogadom ajánlatát, és azon leszek, hogy jó, hűséges felesége lehessek.“ A férfi meghatva hajolt a leány hófehér keze fölé, majd felállott és elbúcsúzott. A leány még sokáig ült a nyi- ,tott ablaknál. Lelke visszaszállott a múltba, abba a múltba, melyen oly boldog volt. Szeretett és szerették. Milyen csodás, tündérálmokat álmodott egy jövendő boldogságról s mert úgy akarta a végzet, hogy szive kielégítetlen maradjon örökké ... De itt van az ö édes anyja, a beteges, szomorú asszony, „ki nagyon rászorul az élet gondtalan kényelmére.. Az ifjú leány lehunyta szemét, a mint egy fészkét rakó fecskepár esti csicsergését meghallotta. Ott ült a két kis madár a virágzó alma fán s csicsergőt egymásnak szerelmes, boldog, jóéjszakát“! íme, itt két kis teremtmény közös erővel épit magának egy kicsi, pelyhes fészket — mig neki, az érző, gondolkozó lénynek — üres szívvel, fájó lemondással kell majd a fényes otthonba lépni. bői összesereglett legtekintélyesebb vendéglősök, akik a legközvetlenebb, leghathatósabb közvetítői a hegyaljai és egyéb jó nedűknek, itt szemtől-szembe meggyőződhetnek arról, hogy szemenszedett Valótlanságok azok a rosszakaratú híresztelések, amelyek a Hegyalja végleges és fel- tdmaszthatatlan pusztulását oly vehemens előszeretettel kolportál- ják a külföldi sajtóban. Ám kövessen el mindent Zemplénvármegye Gazdasági Egyesülete, hogy a kecskemétiek akciója mellett, a mi sokkalta jogosultabb kérelmünk érvényesíttessék. — április 24. Tisztviselők érdekei. A társadalom egy hatalmas kiterjedésű osztálya vár már hosszú évek során arra a javaslatra, amely a pénzügyminisztériumban elkészült az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről s már rövidesen a képviselőház elé kerül. A nagy- fontosságú javaslat legfontosabb intézkedéseinek veleje az, hogy a XI. fizetési osztályt teljesen megszünteti. A fizetésrendezés a következő méretekben fog megtörténni. A javaslatnak törvényerőre emelkedésétől számított három év alatt a X—VIII. fizetési osztályok körébe tartozó tisztviselők fizetését rendezik s illetve egészítik ki majd s a VIII. osztálytól iölfelé a ranglétra felsőbb fokain álló tisztviselők fizetésének rendezése a törvényerőre k emelkedéstől számított hét év alatt történik meg. A báliterem nagy luszterei pazar (világítással) fénynyel világították meg a szép asszonyok, ifjú leányok estélyöltözékét. A terem egy szögletében Endrey Lászlóné ült. Hamvas szőke hajában tündöklő gyémánt-félhold ragyogott. Mélyen kivágott ruhája hófehér vállait engedte láttatni. Kékselyem ruhájában nyúlánk alakja még szebbnek, tökéletesebbnek látszott. Mellette férje állott. Boldog ragyo- gásu szeme gyönyörködve nézett ifjú neje halavány szép arcába. Mosolyogva mondta: Margit 1 miért nem akar táncolni? Vagy unja magát itt? A fiatal nő félig behunyta szemét. „László, menjünk ki ebből a teremből, itt nagy a hőségi“ A férj karját nyujtá nejének, de már akkor Moosáry Ödön. egy szép, barna ifjú mély meghajtással táncot kért Endreynétől. Margit egy árnyalattal halaványabb lett. Keze lassan csúszott le férje karjáról és halk fej- bólintással elfogadta a tánchivást. Endrey László nyugodt, hideg arccal nézte, mint viszi feleségét az a szép ifjú táncolni. Mocsáry keze szorosan átfogta az asszony karcsú derekát s merészen nézett az elpiruló, szép arcba. „Margit 1 tudja-e, hogy csak azért jöttem ide a hatodik vármegyéből erre a mulatságra, hogy lássam magát, mint boldog, fiatal asszonyt. Hogy meggyőzzem háborgó szívemet, IMF” Lapunk mai »áma 4 oldal.
