Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-01-26 / 4. szám

Sátoralja-Ujhely, 1502. január 26. 4. (2144.) Harmincharmadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. EMPLÉN. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN.VÁEMEGYE KÖZÖITSÉGÉHEH ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK I OST 3D E 1ST "^7"^ S .Á. T5,3>T ^ HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyuj tátik. pé mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Felhívás a Tokaj-Hegyalja szőlőbirtokosaihoz! Zemplénvármegye gazdasági egyesületének elnöksége a következő lelkes „Felhívás“ közzé­tételére kérte fel lapunkat: Az a gigászi munka, a mit Magyaror­szág a letűnt évtized alatt szőlőinek felújítása körül végzett, bámulatot kelt mindenfelé. Egy szegény nemzet és egy végzetes sors­csapás által tönkretett még szegényebb bir­tokos-osztály lett felrázva tehetetlen közö­nyéből, hogy végső erőlködéssel szerezze vissza apránként azt a nagy nemzeti vagyont, mely csak az imént millióknak adott megél­hetést. Összefogott társadalmunk szine-java, a törvényhozás, kormány, hatóságok, a fő­nemesek és középrend, az egyházi és világi testületek, a munkás-osztály egyaránt,hogy azt a kiszakadt rést, melyen át egy nagy nemzeti vagyon kisiklott kezeinkből — mi­hamar betömje. A magas kormány nagy arányú akciója, melyet a hitelszerzés és nyújtás, a telepítési akadályok elhárítása, a borhamisítás üldözése s a kedvezőbb bor- értékesítési viszonyok előkészítése terén ki­fejt, reménynyel tölti el a sziveket. Magyar- ország földig sújtott szőlőbirtokosságának ekképen felcsigázott buzgalma teremtette meg azt a csodát, hogy pár rövid év még — és a filoxera csapást megelőző időszak ter­méseredményét elérjük. Ugyde ez a képnek csak a tetszetős ol­dala. A másik oldalra teherszámlánk van fel­írva, mely Damokles kardjaként függ fe­jünk felett. S mindnyájan tudjuk, mindnyá­jan érezzük, hogy ha azoknál a felada­toknál, melyek a szőlő- és borértékesítés útjában álló akadályok elhárítását célozzák, a magyar társadalom nem fog ugyanoly lelkes szervezkedéssel, ugyanoly erélylyel, sőt elszántsággal síkra szállanij: akkor Ma­gyarország telepitő birtokosságának ravatala felett megkondul a halálharang ; akkor Ma­gyarország középosztálya másodízben tele­píttetik ki utolsó erőlködése árán szerzett vagyonából; akkor a társadalmi összmükö- dés — mely itt fényes példát alkotott — örökre megbénul s mindenkorra hitelüket vesztik az ébresztő jelszavak, melyekkel tár­sadalmunk vezető egyénei a csüggedést megállítani s a munkásságot cselekvésre birni szokták. Fájdalom, hogy az ország összes hegyvidékei között Tokaj-Hegyaljánkat fe­nyegeti legjobban a tönkrejutás veszedelme. A borhamisítás és törvény által tiltott bor­keverés itt vett legnagyobb hasznot, ide özönlenek be legnagyobb mértékben Olasz­ország olcsó s tulszeszezett termékei s ennek tulajdonítható, hogy telepítéseink derekán már a hegyaljai termék nem bir elhelyezést lelni és áraink a termelési költségek mértékére sülyedtek alá, — sőt boraink nagyobb része még igy sem talál vevőre. Vármegyei bizottságunk és gazdasági egyesületünk évek óta intézi a felterjesz­téseket a magas kormányhoz az ott is fel- ösmert és méltányolt bajok orvoslása végett. Évek óta sürgetjük a bortörvény szigorítá­sát, a borhamisítás lehetetlenné tételét, mely téren már a mi nyomunkon indult államok sikeresen megelőztek bennünket. Évek óta fohászkodunk a 20 arany forintos olaszborvám visszaállítása iránt, mely határforgalmi érdek címén lett 3 frt 20 krajcáros tételre leszál­lítva. — A nagy politika érdekei magasan vonulnak el fejünk felett, hova jajkiáltásunk fel nem hallatszik. — És e közben napról- napra halljuk, miként csinálják érdekellen­feleink a sajtóban a hangulatot és céljaik elburkolásával miként vetnek fel tetszetős jelszavakat, hogy megtévesszék s egyszers­mind megnyerjék velők a közönséget és döntő tényezőket. íme láttuk, hogy a németül szerkesztett „Pester Lloyd“, melyből a külföld a mi viszonyainkat megítéli, már határozott állást foglalt a borházasitásra alkalmas erős olasz boroknak adandó vámkedvezmény mellett, még pedig a kormányt támogató országos párt nevében, s láttuk, hogy a magas kor­mány szükségét látta a megbízás nélküli szereplést és agitáriót a maga és pártja ne­vében lecáfolni. Ez okból gazd. egyesületünk szüksé­gét látja annak, hogy hegyaljai szőlősgazda­társadalmunk a külföldi kereskedelmi szer­ződések megkötésének előestéjén,— tehát im­már az utolsó órában — elszánt elhatáro­zással lépjen sorompóba a létét fenyegető ilyen üzelmek ellen és a szakegyesületi műkö­dés körét átlépve, a Tokaj-Hegyalja egész bortermelő közönsége egybehivásával tar­tandó nagygyűlés utján hallassa meg szavát és foglaljon állást a törvényhozás faktorai és a bel- és külföld előtt egyaránt, meg­ragadva igy minden törvényes eszközt és módot arra nézve, hogy a végveszedel­met magáról elhárítsa. De — tisztelt birtokostársak —nem elég ezt a felhívást elolvasni. Nem elég annak alaphangjával együtt érezni, nem elég saját otthonunkban, körünkben, olvasó-egyesüle­teinkben felőle tanakodni, mert az efajta eszmecserék csak a közkérdések előzetes megérlelésére valók. A megérlelt eszméknek világgá röpitésére népgyülések szükségesek. Hatásuk csak akkor van, ha néptömegek, a birtokos közönség impozáns részének erélyesen nyilvánult köz­érzése szökell ki belőle. — A vámtarifák s kereskedelmi szerződések kérdése maTokaj- Hegyaljánkra a legfontosabb létkérdés! Ne maradjon otthon senki, a kinek bár csak egy talpalatnyi szőlőterülete van, de támogassa gazdasági egyesületünket abban a törekvé­sében, hogy ezt a fenyegető veszedelmet elhá­rítsuk, s az orvoslás módjait megtaláljuk. Jelenjünk meg mindannyian Sátoralja­újhelyben, a vármegye székházában, az 1902. évi február hó 3-án d. e. 9 órakor, hogy kifejezésre juttassuk nézeteinket a fenn­forgó kérdésben és megegyezésre jussunk az érdekeink megvédésére irányuló további teendőkre nézve ! Hazafias üdvözlettel vagyunk Sátoralja-Ujhelyben, 1902. jan. 11. Andrássy Sándor gróf. a zemplónvárinogyei gazdasági egyesület elnöke. Láczay László dr. a szölószoti és borászati szakosztály elnöke. „Véd- és dac-szöVetsé^!“ Nyílt levél nagjtiszteletü Lőrincz János ág. ev. lelkész úrhoz Mernyik. Varannó, jan. 24. Nagytiszteletüséged, szeretett János bátyám emlékében jelen soraimmal feleleveníteni óhaj­tom azt a nagy fontosságú jeligét, melyet Zl házánál itt Varannóu a f. hó 22-én hangoztatn méltóztatott, hogy t. i. „véd- és dac-szövetsógetl“ Lehet, hogy annak a mesebeli egérkének, annak a „ridiculus mus“-nak a sorsára jutok mely t. i. úgy jött a világra, hogy „vajúdtak í hegyek.“ De kérdem: ülhetünk-e összetett kéz­zel, szemlélve a szállongó hópihéket, midőn a honfi vértől áztatott drága magyar Haza minder polgárára annyi munka vár? Egykori kedves tanáromnak, Latkóczy M; hály dr.-nak, egyik ódájából formálok jogcímet sorok megírásához, hogy t. i.: ,A hont szolgálni senki sem késett el, Csak az, ki munkát nem lel, nem kiván! Bársonyban s darócban egyaránt I* A gyenge szőlővenyigét is erős karóhoz k tik, hogy a zord északi szél le ne törje. Én is a hatalmasabb oltalma alá helyezkedem; ne n azért, mintha nem éreznék magamban vaiam lyes erőt, de megtiszteltetés, felette nagy kép lenne reám nézve, ha viharoktól edzett, nagy 1 pasztalásu és tudományu „János bátyám“ oída mellett a közügynek némi szolgálatot tehetn én is abban a „véd- és dac-szövetség“-ben ii toliammal I Program ? Tapétakérdés manapság a mi egész na; környékünkön az amerikai kivándorlás! Mi, kik a néppel oly sűrűn érintkezür . , közelről ismerjük e kivándorlás okát. A pénz - korszakunknak ez a bűvölő mammónja — kisé Ez hajtja, űzi, kergeti Oceántulra szegény hói társainkat. Ha nagykeservesen meg is találj ott a mit kerestek, a dollárokat és pénz; többé-kevésbbó megrakodva ha vissza térn is honunkba: ebből vájjon nem több-e a km', mint a haszon ? Kivetkőzve szelíd polgárias érzés ükből, lágpolgárokká fajulnak az elferdítő szociáíi: tanok hatása alatt 1 Erkölcsük ? Sokkal szegényebb, mint v kiutazásuk előtt! Egészségük ? Ott hagyják a bányák vés sötétjében. Kihasználva erejökből, megfősz egészségöktől jönnek vissza. Ily mihaszna kölcsi és fizikai erővel, mint az övék, bizc.iy nem győzött volna le ellenséget még a nagj Hunyady sem! S ha még azt is tekintetbe vesszük, he mig polgártársaink ott az Oceánontul robo u nak, itt bent a munkaerőben a legnagy* hiány van; s ha minden árnyékát e kivám lásnak, a hátra hagyott háztartás és család jes demoralizációját is stb. mérlegre vetjü : képes-e az amerikai dollár súlya a mérleg i sík serpenyőjét lenyomni? Soha! A. kivándorlás ellensúlyozása? Ha az édes magyar hazánkban teljesi geológiai felvételek térképét (1900. évi Term. Tru Közlöny) figyelmesen szemléljük, vármegyenü azon egy „semmi“ csak egy „pigra mássá“. Pedig Mernyik környékén még a múlt század 70-es évei­ben is „h:gany“-t termeltek, méltóztatik tudni. A mernyiki higany-bánya üzemét csakis a szakér­telem nélkül való vezetés és a pénz hiánya miatt hagyták abban. Hogy Bánszka hegyeiben kő­szén, Dávidvágás hegyeiben vasérc, Zamaté erdeiben „na Remető“ opál s kaolin is akad; hogy Agyagos határában természetes jód- forrás (melyet gyermekkoromban jómagam is sikeresen használtam lábfájásom ellen fürdőnek) Rafajócz községben „csodaforrás“, erdőségeink­ben tömérdek fa, kavics, celulóz-gyártáshoz al­kalmas anyag van és hogy a járásunkon végig­folyó Tapoly, Ondava a legolcsóbb vizierő; mind­ezeket csak a vak nem látja . . . ____________ ÜT -A Zemplén mai «srdma ti* oldal*

Next

/
Oldalképek
Tartalom