Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-03-27 / 22. szám
Sátoralia-Ujhely, 1902. március 27. 22. (2162.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-'Ü’jhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Njilttérheu minden garmond sor 80 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. Bíró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után G fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. II. Rákóczi Ferencz. — március 27. Szüntessük meg a mai napon — II. Rákóczi Ferenc fejedelem, születésének 226-ik évfordulóján — szüntessük meg az elménkben való hadakozást és függeszszűk lelki szemeinket a dicső példára, II. Rákóczi Ferenc fejedelem fenséges alakjára, hogy emelkedett szívvel, nagy példára tekintve, tanítsuk nagygyá lenni a magyart! A XVIII. évszáz világra hivatott nagy bajvívója, a magyar nemzeti ellenhatás predestinált hőse, II. Rákóczi Ferenc fejedelem, Zemplén ege alatt, Borsi várkastélyának egyik szobájában — melynek ablak-alját gránitemlékkővel jelölték meg a „sátoraljaújhelyi turisták“ — közöttük lapunk alapitója, néh. Boruth Elemér — pillantotta meg a földi világosságot, az Urnák 1676. évében, rügyfakasztó márciusnak 27-ik napján. Van-e a hazában, édes magyar nemzetünknek önzetlen, hű, igazi fiai és leányai között csak egy is, kinek szive fel ne dobogna hőn és magasan, honfiúi és honleányi érzése fenkeltebben ne szárnyalna, tisztelete az imádásig fel ne magasztosulna eme szent név hallatára: II. Rákóczi Ferenc. És varpe, lehet-e csak egyetlen egy is a mi szükebb körű hazánkban, Zemplénvármegyénkben, olyan rábszivü ember, kinek keble nemes büszkeségtől ne dagadna e napon, március 27-én, amikor ott a borsii kastélyban megmozdult egy bölcső és rengéseitől nőtt-nőtt két cse-. csemő: II. Rákóczi Ferenc, meg a közreménység, hogy „láncot fűz honfi szivekből“ és diadalt arat majd a magyar közszabadság. Mint ártatlan, gyenge virág a viharoktól megedzett büszke cserre — úgy fonódott akkor a nemzeti félő reménység, aggó ragaszkodás a Rá- kóczi-családfának ehhez a nagyreményű sarjához, II. Rákóczi Ferenchez. És mint felfutó borostyán tartotta ölelve karjaival körül. A kereszténység szentföldje Palesztina, az ő Betlehemével. Magyarország igéretföldje Zemplénvár- megye, az ő Borsijával. Szerényke kis helység az is, ez is. Neve, hire mégis mindkettőnek világraszóló. Amannak szülöttje diadalra vezette a szabadság, egyenlőség, testvériség szentháromságát a föld kerekén; emennek szülötte megvédelmezte Árpád hazájában annak a szent trinitásnak létjogát a tagadás incselkedő szelleme ellen. Fenséges alak egyaránt mindakettő: a szegény ács- meg a bíborban született fiú! igazoltan száll harcba az egyik is, a másik is a szédelgett világszellem ellen. Egy makulányí vétség nem sok, de annyi sem tapad jellemképeikhez. Rendületlen hűség az istenadta elvekhez : hogy legyen szabad, ami szabadnak teremtetett, a lélek, a vágy, az akarat rabbilincsek nélkül; egyenlő az ember az emberrel, elbizakodottság, szédelgés nélkül; legyen testvériség az emberszivekben, egyben a más iránt lélekcsalás nélkül. Ez fensőbb igézetök. Irányaik: boldoggá tenni a szivben, lélekben egyező emberiséget és mintaszerűen boldoggá az egyik és másik nemzet-családot. Mindezt, mondom, a legnagyobb önmegtagadással, minden emberi hiúság csekélybe vételével. És mégis az eszme, az érzés mártírja mindakettő. Mindakettőnek sorsa a mártir-sors ugyan, hanem példájok beírva az örök érdem könyvébe, a Martirológiumba ezzel a szent tanulsággal: Az eszmét, mit az idő méhe szül El nem nyomhat’d, meg nem ölheted! Mag az, s ha oltapodják lábaid: A földben ver százágn gyökeret, Tűz az, melyet, ha hamv alá takarsz A láng helyett nyersz eleven szenet. ,. ... Az időnek karján jőnek el Az eszmék, ez óriás gyermekek . Hogy még nép és kor birkózik velek, Megnövekedvón vógro győzzenek! Vallási vaskalaposság, politikai és társadalmi irányzatok a korígé- nyek törvényei alatt állók, s mint olyanok változandók is. De az emberi szívbe oltott, a lélekben gyökerező igazságok örökkévalók. A szabadság, egyenlőség, testvériség egytől-egyíg olyan örök igazságok. Aki azok védelmeért síkra szállott, bár elbukott is, hőssé, nemzeti szentté vált, hire-neve, dicsősége halhatatlan. Mert az olyan hős az isten küldöttje. Nevével harcolnak, még hirével is győzni fognak az isten és az ő angyalai. II. Rákóczi Fejedelem, a magyar Panteonnak e legnemesebb alakja, az igaz honszerelemnek, hogy t. i. „a hazát semmiért —- mindent a hazáért,“ az a dicső példánykép nekünk, kit a lelke meggyőződésévé érlelt igazságokhoz való ragaszkodástól, sem a dúsgazdag fejedelmi javak elkobzása, sem a fejvesztés büntetésével való fenyegetés, sem semmi emberi rettentés eltántorítani, sem a „pro libertate“ kibontott zászlónak elhagyására bírni nem tudott. Ő reá túlzás, hizelgés nélkül alkalmazhatók a fenséges ember-eszményről zengő e horáciusi szavak: Igaz s, kitartó szándoku férfiút Nem tántorít meg pártos agyarkodók Bünuu 3zolása • nem romegtet Sem fejedelmi harag, sem Auster. Az egyre zugó Adria kónyura Dörgő Zeüsznek szörnyű hatalma se. Eendithetlon roskad össze — rá A világ ha romokba dől is, * A „nagyhét“ küszöbén s a keresztyén világnak ezen az igé- zetes ünneplése során, midőn a halál rabbilincseiből kibontakozik az élet szabadsága és megújult erővel minden, még a koporsóba zárt eszme is feltámad — Resur- rexit, sicut dixit — eszmévé finomodott félisten, szent szabadságunknak, amit élvezünk, bajvívója hősi jellemóriás II. Rákóczi Ferenc néhai való „nagyságos fejedelmünk“ feltámadó lelkesedéssel köszöntünk a Te évfordulód napján! Örök tiszteletedre a nép, „melynek szived szolgált“ Zemplén népe szivében emelt oltárt. Sziveinknek közös templomában, kegyeletünk nagy oltára felett, a Te képed csodatévő kép volt és marad mindétig nekünk. Évforduló napodon, március 27-én, a Te igéző hatalmad szerint, midőn „proibertate“ imádkozunk, újra fölérezni véljük a kéjt, amit a Te nagy szived érezett, midőn karod erejétől széttört a „rabbilincs“ . . . És érezzük, hogy azt a rabbilincset > . . . nincs erőszak, földön égben Hogy összeforrasztná megint.* Áldott legyen lelkűnkben feltámadó emléked e napon és szent neved legyen mindétig ájtatos imádság szava az emberöltők ajakán, hogy teljesedjék közöttünk a Te fenséges álomlátásod a szabadság, egyenlőség és testvériség országa — most és mind örökön örökké! —ó. — március 26. Rákóczi emléke és az egri ifjúság. Ahhoz a hazafias és magyar nemzeti szempontból nagyjelentőségű mozgalomhoz, melyet a budapesti magyar ifjúság az 1715-iki I. dekrétum 49. törvénycikkelyének törlése iránt megindított — és amit lapunk épp ma egy éves számában, Rákóczi Ferenc fejedelem születésének évfordulóján indítványozott — elsőnek az egri jogakadémia polgársága csatlakozott. Az egri ifjúság, mint tudósítónk Írja, ez évi február hó 7-én e tárgyban gyűlést tartott, melyen Rátvay Géza dr., a jogakadémiának szeretett, buzgó tanára emelt szót. Az igaz hazafiság érzéséből fakadó, lelkes éljenzéssel fogadott beszédében egyebek közt igy szólt: „Van a magyar törvénykönyvnek több sáros lapja is. Ha már egyet kitépünk, tépjük ki a többit is. Ott van a Thö- kölyt diffamáló dekrétum s ott a többi, a magyar büszkeségét sértő rendelet. Tépjük hát ki ezeket is.“ Ezután feliratot küldtek Szederkényi Nándorhoz, Eger város országgyűlési képviselőjéhez azzal a kéréssel, hogy az ifjúság kívánságának a képviselőházban is érvényt szerezni törekedjék olyképp, hogy a Rákóczi Ferenc fejedelemnek a nemzeti köztudatban megdicsőült emléke glorifikáltassék a törvényhozás utján is. Egy ravatal fölött. Jókai Mór a M. N. mai vezércikkében többek közt igy ir Tisza Kálmán haláláról: »Meg vannak örökítve Tisza Kálmán érdemei a história érctábláján; nem szavak hirdetik azokat, hanem tettek. Irigység, rágalom rozsdája azokat onnan le nem törülheti.« Amint idézzük ezt a sokatmondó nehány sorocskát, nem azért tesszük, mintha talán Tisza Kálmán ravatala fölött az ő alkotásairól akarnánk megemlékezni, vagy éppen, hogy a geszti udvarház mélységes bánatát a bírálatnak disszonanciákat szóró zavaros hangjaival akarnók megzavarni. A legmélyebb megilletődéssel állunk meg egy hatalmas történeti alak egy napos sírja fölött, mint ahogyan pártkülömbség nélkül ott állott a ravatala mellett egész Magyarország. A történetiró még meg nem kezdheti a szerepét, a sajtó minden betűjéből pedig a nemesebb emberi érzések sugalmazásait olvassuk. A Jókai kemény szava csak éppen akkor fogott meg erősebben, amikor itt Sátoraljaújhelyben egy mandátum után haj- hászó érdekcsoport a sajtójában cikket irt a Tisza Kálmán temetéséről. Azon nem csodálkozunk, hogy a kegyelet iránt finomabb érzékkel egyáltalán nem bírhat az a klikk, amely hogy éppen most izgatásaival mindig izzóbb és izzóbb érdeklődést tartson felszínen, ezért nem átalja a koporsó falait is meg- szentségteleniteni. Ám azt már a leg- elfajultabb érzéseikből sem tudjuk kiértelmezni, hogy pl. miért vonják felelősségre egy holt férfi szellemét a sátoraljaujheiyi képviselőtestületi vá lasztásért, mikor e választás éppen ez érdekcsoport megkezdett felebbezgetése miatt odázódik. Ez érdekcsoport itt is éhes egynéhány mandátumra, hát izgatás céljából e tárgyban is örömrepesve idézi a holt szellemet. Mindent, mindent megtenne ez a klikk, gázolva tüskön-bokron keresztül, hogy Zemplénvármegyében a saját passzióira létesítsen változást és éhségének tomboló vágyát kielégítse. Akkor fényes és szép volna Zemplénvármegye közélete is. De addig, oh addig kin és gyötrelem a ki nem elégített gyomor szenvedése. Addig szórja a szitkot mindenre, meg- viílogtatva vérben forgó szemekkel azt a fegyvert is, amelyet a magyar lovagias érzület, a magyar tisztességérzet sohasem használt — a kegyeletsértés fegyverét. A vizsgálat. A petíció vizsgálatát Juhász Andor táblabiró, a húsvéti ünnepek idejére, tegnap szerdán délután 2 órától kezdődoleg a jövő hó elsejéig azaz keddig felfüggesztette. A szerdai vallomásokról szoló tudósításunkat a következő számban közöljük. fiz uj országház. Irta: Petrik Albert, műépítész. Budapest, márc. 25. A most folyó költségvetési vita során szóba került az uj parlamenti palota is. Az e körül elhangzott beszédek, úgy a fővárosi sajtóban, mint a társaságokban nagyon kínos feltűnést keltettek, mert úgy állították az ország színe előtt, hogy ez a hatalmas palota minden tekintetben elfuserált kontár munka. Hogy e köz- érdeklődést az ügyre még erősebben is reá tereljék, siettek e beszédek során mindjárt kiemelni a kontár munka óriási építési költségeit, mint olyat, amelyben az ország minden polgárának egy forintja fekszik És mindezt akkor veszik észre, amikor I közel húsz évig tartó állandó munka HŰ?! Lapunk mai gs&ma 4 oldal.
