Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-03-25 / 21. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1902. március 25. 21. (2161.) Sarmincharmadiklévfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond szú 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Bíró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi kivándorlásról. — Tisztviselők. — Tagosítások. — Irta: Demeter János. — márc. 24. A kivándorlás egyik oka, mi tagadás, ez is: a parasztok urakat cseréltek, s az uj urak nem atyái a népnek, nem részesítik azon gondosságban és oltalomban, mely pedig patriotikus fajszeretetből és érdekből is kötelességük volna. Az úrbéri visszonynyal, mintha minden kapocs, miuden száll, mely őket egymáshoz fűzte — megszakadt, megszűnt volna. Már pedig igaz az, hogy mindenki a maga kárán tanul legjobban, hisz a közmondás szerint; „ maga kárán tanul a magyar“ hát mi is a mi hibáinkból tanuljunk s ezentúl , igyekezzünk jobban és lelkiismeretessebben kezelni, istápolni, tanácsainkkal támogatni, védeni, óvni a népet amely ami támogatásunkat, gondviselő őrködésünket nemcsak várja, hanem igényli is. Nincsen élet ott a hol áldozat nincsen de szeretet sincs a hideg szívben; már pedig az ember csak szivével érdemelhette ki az ember nevet. Tehát tennünk kell mielőbb, felkarolni a népet, segíteni szóval és tettel. Mert hisz mi is volt más eddig a parasztgazda, mint egy állandóan mostoha és beteg gyermeke e hazának. Mit használ neki a legteljessebb mezőgazdasági technika: mit használ neki az általános jogegyenlőség, mikor nincs gondoskodva oly jogrendről, amely gondosan tekintetbe veszi az ő ügykörének természetét is igy biztosítja ennek a nagy osztálynak létalapját, innen is ezért van, hogy a tönkretett és a neki való jogrendre nézve végleg elhanyagolt magyar parasztgazda kénytelen végre is az országot elhagyni, mely reá nézve csak mostoha anya volt s másut keres magának boldogulást. S ha a hazájáért vérét ontott római scipiő egykoron háládatlan hazájáról panaszkodott; úgy tehetnek és joggal panaszkodhatnak a magyar kisgazdák, zsellérek százezrei is, mint a kik vérüket és vagyonukat feláldozták e hazának, s nem részesülhettek teljesen a nekik való jogvédelemben. Keserves szavak, de igazak! „Salui reipublicae, suprema lex esto! “ Az állami szempont az első. Ez pedig azt követeli, hogy a magyar parasztgazda osztály, mely tönkrement, — fenntartassék; mert ez az osztály táplálja, munkálja az egész nemzetet, adja a legtöbb katonát és a legtöbb adót. A tisztviselői karra hárul e tekintetben a legnagyobb feladat, és pedig éppen a közönséggel, a néppel szemben. Ennek barátját útbaigazítóját, jóakaróját és tekintélyesvezetőjét kell látnia a tisztviselőben nem pedig csupán az állami me- chanismus egyik csikorgó kerekét, néha a pandurkáplárját. Igen fontos nemzeti érdeket kell képviselniök, betőlteniök a tisztviselőknek a magyar állameszme, a nép, a humanizmus, a közjólet szolgálatában. Ez tisztük alfája és ómegája és semmi más ezen egyen kívül. Magyarországon, a magyar népben, gzadasági, ipari és társadalmi életünkben még sok, nagyon sok a nem fejlesztett, nem ápolt, nem favorizált, sőt sok a fejlődésében visszatartott, elnyomott — vagy enyhén szólva nem gondozott erő. Már pedig az élet terített asztalához a koldus is hozzá akar ülni s minél jobban van kikoplalva, annál nagyobb az étvágya, annál ellenállhatatlanabbak lesznek kísérletei. Csoda-e azután, ha egy-két tapasztalt eset nyomán a remények búja-zöldje lepi el az eddig sivár keblet. Fura is az a paraszt természet ! Hamar akarja a munka gyümölcsét s mert ezt a múlt nagy mulasztásai (tagositási és arányosi- tási bűnös nagy hibák) és a már említettek folytán a jelen vétkes nemtörődömsége miatt azt most egyszerre lehetetlen elérni. — Erre idő és szívósság kell, már pedig kitartás hiányában inkább lefúj és leszerel és ... és fut Amerikába. Követi ő is a mai világ jelszavát: A pénz, a pénz mindenek fölött! Mert az tagadhatatlan tény és szomorú való, hogy éppen az alsó néposztály politikai és társadalmi életét, óhajait, diplomáciából vagy más egyéb okból - - Isten a megmondhatója ! — nem részesittették az arra hivatottak abban a támogatásban, még az erkölcsiben sem, melyet a paraszt, ezen mindenkitől önmagára hagyatott, korlátolt egyén, küzdelmében felülről megvárhat. Anélkül se határozott, bá- torlelkü a szegény, földhöz ragadt pór s ha ehhez még felülről Spiritus rektora sincs, sőt inkább „consilium abeundit“ kap, akkor már pláne visszatér a nemtörődömség patriarkális politikához, apáthi- ába esik és igy gyökeret verhet benne az elv, hogy: nem fizető- dik ki az itteni nyomasztó viszonyok mellett a tisztes küzdelem. Hiába ! való tény, hogy közéletünk előtt most is egy nagy ellenmondás nyilvánul a nemzeti vágyak és a nemzeti erő kihasználása és hasznosítása iránt. És ennek oka az a ferde politikai helyzet, az az egyoldalú állami berendezkedés, amely a magyar nemzetet magasabb szárnyalásra képtelenné teszi; amely mig nagyobbrészt idegen érdekek szolgálatára kényszerít minket, addig másrészt a nemzeti konszolidációt itt benn nagyban bénítja s rendszeres kiépítését lehetetlenné teszi, — vagy a minimumra leszorítja. A földműveléssel foglalkozó parasztgazda osztály katasztófaszerü bajában igen nagy és —- lehet mondani — oroszlánrésze van a helytelenül keresztülvitt tagosításnak is. Sót lehet bátran állítani, hogy a tagosítás csinált legtöbb kárt. A tagositási törvény rosszaságát semmisem jellemzi jobban, mint az, hogy minden ember kivétel nélkül azt hiszi, hogy azt egyenesen a kisbirtokos osztály — a parasztnép —- meggyilkolására, tönkretételére gondolták ki. S a szomorú tények igazolják, hogy a parasztnép e tagosítással szemben nem bizalmat- lankodott ok nélkül. Mert ezen theoriából született, minden nemzeti érdek és szempont mellőzésével keresztül hajszolt tagositási régi eljárással egyes nagybirtokosokon kívül alig volt és van valaki megelégedve. De hogy a parasztnép világos kárára szolgált, azt érzi, tudja mindenki. Hisz ha valahol, itt és ekkor graszszált legjobban a protekcionális fiskalizmus, szükkeblüség és türelmetlenség. Ez okozta a főbajt: a nemzet talapzatát tevő parasztosztály tönkreju- tását. Mert hiányzott e törvény- körüli faktoroknál az a legszükségesebb patriotikus, fajszerető érzés, mely az „élni és élni hagyni“ elvét különösen a gyengébbel szemben köteles és hivatott alkalmazni, hanem igenis e helyett mindenkit a cape-rape „aki birja-marja“ önző elve vezetett. Ha van valami kívánatos, ha van valami kiút ezen végzetes állapotból, akkor csak egy új és a parasztnép érdekeinek hasznos tagosítás lehet az, amely az állam hathatós támogatása mellett, kisajátítások, vételek és főleg a mindenütt kihasítandó közlegelők által, az amerikai-pénz által földéhessé tett parasztot — termőföldhöz juttatja, megélhetését biztosítja, munkaerejét itthon leköti s egy régi óriási nemzetgazdasági igazságtalanságot megszüntethet. Ne feledjük, hogy a hol megszűnik a föld, ott megszűnik az otthon és a haza szeretete. Szeretet nélkül pedig nem ragaszkodhatunk földünkhöz. — március 25. Kivándorlási kongresszus. Május 31-én és junius 1-én kivándorlási kongresszus lesz Miskolczon, mely a kivándorlás égető ügyével foglalkozik. A kongresszuson 21 vármegye küldöttei vesznek részt, amelyen Zemplén- vármegye is képviseltetni fogja magát. A vizsgálat.- Tizenötödik és tizenhatodik nap. — Sátoraljaújhely, márc. 24. Az elmúlt szombaton és tegnap hétfőn már csak a régi agyonverklizett tónusban folyt tovább a petíció vizsgálata minden újabb meglepetés nélkül. A vallomások közül kiemelkedőbb érdeklődést dr. Fried Lajosnak, a Buza- párti mozgalom vezető bizalmi férfiá- nak vallomása keltett, amelyet teljes szövegében közlünk úgy, ahogyan az a jegyzőkönyvbe felvétetett. Szombaton nagyobb derültséget keltett, amint Jetiik Béla építész súlyos vallomása közben a Buza-párt jogi képviselője, dr. Bánóczy Kálmán a tanú elmebeli állapotát kívánta volna megvizsgáltatni. Ezért a táblabiró rendre is utasította a jogi képviselőt, megjegyezvén, hogy erre itt éppenséggel nincsen szükség, csak annyit tapasztal, hogy a tanú kissé töri a magyar nyelvet. Úgy látszik a baj csak éppen az volt, hogy ez a tanú igazán magyar tisztességgél vallott. A mai ünnepnapon szünetel a vizsgálat, holnap reggel 8 órakor tovább folytatják. Tudósításunk a következő : * Dókus Mihály mint a Dókus-párt bizalmi férfia reggeli 8 órától s/4 9-ig jelen volt a vármegyeháza nagytermében és ez idő alatt vál. elnök a teremben volt, onnan addig el nem távozott, amig őket rövid útra a II. küldöttség helyisége felé el nem kisérte. Jenik Béla műépítész reggel a ga- garanyiak bevonulása után mintegy 80 —100 szekér Dókus-párti választóval vonult a város felé, amelyhez Csörgőn az ezen vidék felől jövő választók szekerei is csatlakoztak. Már az ut mentén is gúnyos és szitkozódó inzultusokkal illette őket a Buza-párti csőcselék, a város bejáratánál az akasztó-hid előtt valóságos kőostrommal tartóztatták lel, úgy hogy szekereikről leszállva voltak kénytelenok védekezni, már-már teljesen szétverettek volna, ha a katonaság és csendőrség segítségükre nem érkezik. így haladhattak a Wekerle-tér torkolatáig. Itt egy uj és még hevesebb ostrommal támadta meg őket a csőcselék, amelyek soraiban itt már főkortesek is vobak. A szekerekre ielugrálva, a Dókus tolijelvényeket kitépték a zász- lójokat összetörve azt Buza-párti zászlóval kicserélve, maguk ültek fel a szekérre és hajtották a szekereket a Vadászkürt leié. Ifj. Bánóczy Kálmán intésére, mint a raj a Széchenyi-tér torkolatánál újabb támadást intéztek a kocsisor ellen. Éktelen zsivajjal vitatták ezután, hc^gy kihez tartoznak hát ezek a rabolva cipelt szekerek. Ekkor látta tanú vál. elnököt is a helyszínén, akinek kérdésére a szekeren ülők azt felelték, hogy ők Dókus pártiak. Vál. elnök körül látta Szent-Györgyi mérnököt, dr. Kellner Somát, dr. Thu- ránszky Zoltánt. A Buza-pártiak közt id. Schön Józsefet, Schön Sándort, dr. Schön Vilmost, Oroszi borbélyt, Rein cukrászt, Hericznét, Reinnét, Turrait és nejét, ifj. Horváth Józsefet határo zottan látta. Ifj. Bánóczy és Nyomár-, kay dr. közt, aki egy szekérre felugorva a gyeplőt megfogta, hevesebb tettleges dulakodás fejlődött. E borzasztó harcban 8—10 szekérről, amelyek mái igy a Szakácsy cukrászda elé kerültek, a választók leugráltak igy lehetett őket elvétve a Vörös Ökörbe vinni, azonban mikor a bodzás-ujlakiak szavaztak Lapunk mai száma 4 oldal.
