Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-03-18 / 18. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Március 18. fog bocsájtatni és sehol nem kapok állást. Megjegyzi még, hogy az előbb említett alkalommal a szekérről leszállóit Buzapárti választók nem széledtek el, hanem egy csapatban mentek a Vadász­kürt elé. Salamon Béla kereskedő-üzletve­zetőt este 7—8 óráig szabadon bocsáj- totta keresztül a Zinner-ház előtti kordon, ezentúl azonban már nem. Megjegyzi, hogy választói joga nem volt. A katonai zárvonalaknál polgári tisztviselőket nem látott. Kótits Lászlót eleinte a katonai kordonok nem akarták keresztülbocsá- tani, de miután megmondta, hoyy sza­vazó, átbocsájtották, Reggel úgy 9 óra körül a Wcinberger-féle ház előtt vál. elnök egy szekeret feltartoztatva a lo­vak kantárszárait megfogta, hogy to­vább mi történt azt nem tudja, mert a jelenetet egész tömkeleg vette körül, Tanú reggel Búza párti kásói szava­zókkal jött be, említett szekeren cékeiek ültek. Zubay Györgytől a katonai kordon kért ugyan igazolványt, de miután megmondta, hogy szavazó szabadon mehetett keresztül minden kordonon. Zubály György hardicsai lakos válasz­tás napján délután a lakására jött s panaszkodott, hogy egész napon nincs mit ennie, innia. A felesége ellátta eleséggel. Friedmann Lajost nem akarták keresztülbocsájtani a kordonon, sőt mi­kor e miatt egy katonával szóváltásba keveredett a vál. elnök letartóztatással fenyegette. A Wekerle-téren az okozta a nagy zavart, hogy a Dókus-pártiak el akarták vinni a Buza-párti szavazó­kat, de azok ellenszegültek. Este 10 órakor a jelenlétében Klein Ármin pé­ket csak igazolás után akarta keresz­tülbocsájtani. Tudja, hogy a vadász­kürtben éhség, szomjúság miatt pa­naszkodtak, ki is akartak onnan menni, de hogy tényleg e miatt kiment-e on­nan valaki azt nem látta. Csak délu­tán látta, amint egy kiszökött válasz­tott br. ’Sennyey Géza és Deli kertész­szel Vall órakor közrefogták és a Vörös Ökörbe vezették. Ök nem akar­ták a Zinner-ház előtti kordonon ke­resztülbocsájtani. Szavazati joga nem volt. Szirmay István nyug. vasúti tiszt­viselőt a kordon egyik oldalán lévő járdán nem akarták keresztülbocsájtani pedig kijelentette, hogy szavazni megy, a kordon másik oldalán a járdán sza­badon bocsájtották. Polgári tisztvise­lőt nem látott. A vidéki választók a vadászkürtben panaszkodtak éhség szomjúság miatt. Ö a földszinti étte­remben kért enni, kapott is. Evett is. A kantárszár fogást ő is látta úgy 9—10 óra körülfa Széchenyi-téren. A kocsis kalapja mögül a piros tollat is kivette vál. elnök, de hogy a helyébe más tollat tűzött volna azt nem látta. Hogy honnan jövő választók voltak ezek azt nem tudja. Kiss Mihály vajdácskái szavazó sem inni, sem ennivalót nem kapott, aki az osztogatáshoz tudott férkőzni az evett is, ivott is. Arról, hogy közülük valaki megszökött vagy nem szava­zott volna nem tudja. Azt hallotta, hogy borsiak közül nehányan kiszöktek. id. Kesztenbaum Ignácz szabó a kantárszár fogását délelőtt 10 órakor látta a Széchenyi téren, vál. elnök mond­ván hogy ez a »miénk !c, a kocsis ka­lapja mögül kivette a vörös tollat és visszafelé utasította őket, a választók leszálltak, hogy mi történt velők azt már nem látta. Hogy a kérdéses vá­lasztók mely községbeliek voltak, ezt nem tudja, A jelzett alkalommal a Buza-pártiak közül látta Lukacsevicset és Rein Istvánt a Dókus-pártiak közül dr. Thuránszky Zoltánt és Schmiedt Lajos rendőrkapitányt. Ö délben V2I óra tájban hallotta azt a bizonyos Vö­rös Ökör-beli ostromot. Fuchs Jenő vallja, hogy Landes- man karszallagját kérte el, hogy félre­vezetve a katonaságot szabadon me­hessen a kordonokon keresztül. Mikor visszatért két hordó sörrel, a megye kút előtti kordonon szabadon mehet­tek keresztül a Zinner ház előtti kor­azonban már nem. Sőt visszatérve a megyekuti kordonhoz Barthos száza­dos összeszidta a kordont a miért át- bocsájtott bennünket. Kedden, ma reggel 8 órakor dr. Kellner Soma az első tanú. A katonai kordonok állásáról semmit sem mond­hat, mert azokat meg nem figyelte jobban, a Zinner-ház előtti kordon egy alkalommal nem akarta keresztülbocsáj­tani, de Barthos százados közbelépé­sére, aki előtte adta az utasítást, hogy minden választót keresztül kell bocsáj- tani, szabadon mehetett keresztül. Ezen­túl szabadon mehetett és nem látta, hogy a kordon bárkit is leitartóztatott volna. Cziráki kőműves a választás nap­jának reggelén a Polgári Takarékpénz­tár épülete előtt, mikor karszallaggal haladt a megyeháza felé, fenyegette, hogy menjen haza, mert különben meg­lesz verve, ugyanígy egy mesterember­nek látszó egyén a Vörös-Ökör előtt fenyegette. Reggel bevonuláskor Juhász Jenő, dr. Thuránszky Zoltán, br. Sen­nyey Géza, Ádám Antal és Jenik épí­tész vonultak be egy beláthatatlan ko­csisorral. E szekerekre, mielőtt a Dó- kus párti szavazók leszálhattak volna a Vörös-Ökör előtt, mint a raj csapott rájok a Buza-pártiak vörös tollas hada, megfogták, ráncigálták a gyeplőszárat, a szavazókat húzták a szekerekről, ék­telen zsivajjal szidalmazták, ütlegelték őket, egy szekérre 10 —15-en felrohan­tak, a kocsisor elejét kantárszáron fogva húzták, a kocsira ugorva hajtot- tották, terelték a Széchenyi-tér felé. Erre tanú a vál. terembe sietett, hogy vál. elnököt közbelépésre hívja fel, de már a vál. teremben találta Schmiedt ka­pitányt, aki az esetet éppen jelentette neki, mire vál. elnökkel lementek a Széchenyi-térre, az elhódított szekerek közül 2 — 3 már ekkor a Szakácsy előtti szalétlinél állott. A szekerek körül zsú­folásig özönlött a néptömeg, a vál. el­nök ekkor kezét felemelve »hej embe­rek, mit csinálnak, ezt nem szabad,« közbelépett. Miután ennek foganatja nem volt, katonasággal kellett rendet csinálni. Választási elnök kérdésére a szekeren ülő választók egyre hangoz­tatták, hogy ők »Dókusra jöttek sza­vazni.« Az inzultusok elől tanú a vál. terembe ment, hogy tovább mi történt, arra határozottan nem emlékszik. Lát­szott, hogy a Széchenyi-tértől végig a Rákóczy-utca torkolatáig húzódik ez az ostromállapot. Az ostromlók közt felismerte Kuccerát, Gomercsicset, Túrái Jánost, Landesmmnn Miksát, Majoros asztalost, Oroszi Sándort, Hell Jenőt, Bajusz Ernőt, id. Schön Józsefet, Lukacsovics lakatos mestert, Rein Istvánt, Hericz Sándornét, Túrái Jánosnét, Dankót, Kralik Istvánt, a többieket nem ismerte fel. A tollak huzogatását látnia kellett volna, mert elnök mellett volt, de ilyet nem látott, szerinte ilyet a vál. elnök az agyon- veretés veszélye nélkül nem is tehe­tett volna, különben is a legocsmá- nyabb szóbeli inzultussal illették. A választási elnök utána pár perc múlva jött fel a választási terembe, egy fekete Ferencz-József kabátban volt, széles karszallaggal. Első tanú után a mai nap folya­mán Juhász Jenő, dr. Nyomárkay Ödön, dr. Legeza János, Adám Antal, dr. Rosenthal Sándor, Ligeti Ignáe, Reichard Dénes és Arnótfalvy Tiva­dar tettek vallomást. E vallomásokról a következő szá­munk közöl tudósítást. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Főszolgabírói állás. Körlevelek­ből olvassuk, hogy a sztropkói főszolga­bírói állásra eddig a multi számunkban említett Malonyay Tamáson kívül még ifj. Bajusz József árvaszóki jegyző tb. ülnök és Spillenberg Barna sáros­vármegye egyik járásának szolgabi- rája is pályáznak. )( A „Hivatalos Lapp ból. A vár­megye részéről f. hó 15-én és az 1901. XX. t.-c. 32. és 33. S$'_ainak rendel­kezése alapján kiadott hivatalos lap­nak első számában tájékoztatja a föld— mivelésügyi miniszter a szőlősgazdákát a szőlőoltványoknak állandó kiültetésé­ről, — közöltetik a vármegye területén levő törv. hatósági közutak 1902. évi kavicsfelosztásának kimutatásáról szóló közig, bizottsági határozat, — a föld— miv. ü. miniszter rendeleté arról, hogy a mező- és hegyőrök kezébe adott Werndl-fegyverekhez a Budapesten szé­kelő m. kir. honvéd központi fegyver­tár parancsnoksága ad élestöltényeket, — pályázatok vannak hirdetve erdősí­tésre, a katonai nevelő és képzőinté zetekbe, a katonai leányok soproni nevelőintézetébe,a fiumei cs. éskir.had- tengerészeti akadémiába, végül pedig a törvényhatóság homonnai közkórházá­nak gondnoki állására. )( Az országos gazdasági (külső) munkás- és cselédsegély-pénztár ösz- szeirási lajstromainak legkésőbb már­cius 25 éig leendő beküldése iránt a vármegye alispánja ismételten is szi­gorú felhívást intézett a tokaji, újhelyi, bodrogközi, homonnai, szinnai és a sztropkai főszolgabirákhoz, hogy a járá­saik területén még 19 jegyzőségből hi­ányzó lajstromokat múlhatatlanul küld­jék be, mert különben a mulasztó kö­zegek költségére központi kiküldöttek fogják a lajstromokat beszedni. — Sátoraljaújhelynek, úgyszintén a sze­rencsi, gálszécsi, nagymihályi és a va- rannói járások jegyzőségeinek szóban levő lajstromai már előbb beérkeztek. )( Kivételes nősiilés megengedé­séért folyamodtak : Demján Péter kolbá­széi, Iívozdzik János parnói, Safrankó József minyóczi, Guttfreund Ábrahám b.-újlaki, Gúla János csibalóczi, Sikora József gálszécsi, H. Molnár István kaki, Gvoditi György csicsókái és ifj. Hu- melyik Mihály kvakóczi lakos hadkö­teles egyének. Folyamodásaikat f. hó 14-én tartott üléséből pártoló véle- ménynyel terjesztette fel a honvéde­lemügyi kir. ministerhez a közigazga­tási bizottság. HÍREK. Március 15. — március 18. Mint szőlős ez országban, úgy Zemplénvármegye székvárosában és a vidékén is a szent naphoz méltó lel­kesedéssel és pietással ülték meg már- cius idusát. Az ünnepélyek legelejéről, a sátoraljaújhelyi főgimnázium ifjúsági önképzőkörének ünnepélyéről, amely mélységesen hazafias érzéssel öntette el a tudomány megszentelt falait, la­punk március 15-iki számában már megemlékeztünk. Egyéb ünnepségek­ről szóló tudósításaink a következők: * Sátoraljaújhely társadalmának egyik része a Korona vendéglő nagy termét töltötte meg az ünneplők lel­kes gárdájával, ahol id. Meczner Gyula emelkedett szárnyalásu gyönyörű be­szédben méltatta a március 15-iki nap magasztos eszméit. Kitörő lelkesedés, íelzúgó hatalmas éljenzés szakította félbe a beszéd nagyszerű részleteit. Dókus Gyula a mai nap eszményé­nek szent háromságából a »szabadság, egyenlőség és testvériség« magasztos ideáiból a »tesvériség«-ért, azért a magyar testvériségért emelt szót, igaz erős magyar lelkesedéssel, amely a nemzetek és nemzetiségek közé ékelt magyar haza fiainak legdrágább, egyik legragyogóbb kincsét képezi, éltette azt a magyar testvériséget, amely a márciusi napok gyökeréből sarjadt uj erőre, amelyről megfeledkeznünk so­hasem szabad. Dókus beszéde igen mély hatással volt az ünneplőkre. Több lelkes tószt hangzott még el. A város társadalmának egy másik része a Magyar Király szállóban ülte meg a szent napot, nagy lelkesedéssel, hazafias felbuzdulással. Az ünnepi szónoklatot Matolai Etele alispán mondotta azzal a zengzetes vervvel, amelylyel a nagy idők tanúja oly szépen tud a szivekhez szólani. Azután beszéltek még: dr. Fried Lajos utána dr. Búza Barna, Hericz Sándor, dr. Schön Vilmos a magyar honleá­nyokért é3 mindnyájan március tizen­ötödikének jelentőségéért lelkesedve. Erdő-Horvátiban az idei március ló-ikét is oly szépen megünnepelték a rét. iskolában, mint a múlt években. Az ünnepély körmenettel kezdődött zászlókkal és dalszóval bejárták a ref. iskola növendékei a főbb utcákat, ezzel is tudtára adni a lakosságnak a nagy nap jelentőségét. A körmenet a róm. kát. iskola előtt megálló«, hol a két iskola növendékei csatlakoztak és a taní­tók vezetése alatt a ref. iskolába az ünne­pély helyére vonultak föl hazafias da­lokat énekelve. Ahol már elég szép számú ünneplő hallgató várakozott. A községi elöljáróság részéről megjelent Kundisz Mihály közs. képviselő; az ün­nepély 10 órakor kezdődött a ref isk. növendékeinek lelkes énekével. Ima után az egész hallgatóság énekelte a »szózatot.« Ezután Mándi Pál V. oszt. ref. isk. növ. szavalta nagy hatással a »Talpra magyar«-t. Az ünnepi be­szédet Qaál Endre ref. tanitó tartotta a nagy naphoz méltóan. Beszédében különösen kiemelte, hogy a 48-iki ma­gyarok nem nézték, hogy ki melyik vallás felekezethez tartozik, mindnyá­jan siettek a haza megmentésére. A mai és jövendő Magyarországot is vallás gyűlölettel nem lehet fenntar­tani, ha nem igyekszünk a békés egyetértést megoldani és minden fe­lekezet fogjon egymással kezet, hogy ha a haza hiv: Mindnyájan életünket és vérünket áldozzuk fel érte! A ref. iskola növendékei több hazafiias tartalmú szavalata és éneke s végül Bodnár Árpád r. kát. kántor-tanító nagy hatású beszéde után a Himnusz éneklése között a szép ünnepély vé­get ért. A homonnai kaszinó eddigi di­csérendő szokásához képest március 15-ikét ez évben is megünnepelte. Este a Stefánia-szálló nagytermében társas vacsorát rendezett. Reggel 9 órakor a református templomban hálaadó isteni­tisztelet volt imádsággal. 10 órakor a polgári és f, kereskedelmi iskola ifjú­sága rendezett hazafias ünnepélyt az intézetben. D u. 3 órakor pedig az izr. filléregylet ünnepelte a szent napot. * Március 15-iki ünnepségekről hoz­zánk érkezett egyéb tudósításainkat következő számunk közli. — A kassai ügyvédi kamara e hó 16-ikán tartott tisztújító közgyűlé­sének eredménye a következő. Elnökül megválasztatott: Aranyossy László kassai ügyvéd. Helyettes elnökül: Ambrózy Nándor sátoraljaújhelyi ügy­véd. Pénztárnok: Hamar Ferenc. Ügyész: dr. Blázy Kálmán kassai ügyvédek. Választmányi tagok lettek : dr. Blanár Béla, dr. Klein Fülöp, Stekker Károly, dr. Sicherman Ber- náth, dr. Kossuth János, dr. Rosen­thal Sándor, Csuka Ödön és Szalay László ügyvédek. A választás titkos szavazás utján történt. — A törvényszéki palota ügyé­ben az igazságügyminiszter kiküldöt­teinek dr. Záborszky István miniszteri titkárnak és Cziegler Győző müegy. ta­nárnak közbejöttével, e hó 17-ikén értekezlet volt Matolai Etele alispán elnöklete mellett. Az értekezleten a vármegye részéről részt vettek Dókus Gyula főjegyző, id. Meczner Gyula biz. tag., Mizsák István tiszti főügyész, Fornszek Béla törvényszéki elnök, Hönsch Dezső az államépitészeti hi­vatal főnőké. Az értekezlet beható tárgyalás után, figyelembe véve azt, hogy a vármegye kiküldötteinek nyi­latkozatai szerint a kir. törvényszék által használt épületekre és börtönökre a vármegyének szüksége van, figye­lembe véve továbbá, hogy a börtön épülettel szomszédos területen az épít­kezési költségek tetemesen megna­gyobbodnának, a törvényszéki palo­tának pedig kis gyűjtő fogházzal lo- endő felépítése a jelenlegi börtön fenntartásával csak ideiglenes beren­dezkedés lehet, fenntartva egyrészről az igazságügyminiszternek, másrész­ről a törvényhatóság és belügymi­nisztériumnak jóváhagyását, elfogadja

Next

/
Oldalképek
Tartalom