Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-03-15 / 17. szám
4. oldal. ZEMPLÉN. Márczius 15. eményezésére egy műkedvelőkből Hó csoport alakult Nagymihályban mely évenként jótékonycélokra több lőadást fog rendezni. Az első mü- edvelői előadás ez évi április havá- an lesz. Színre fog kerülni Barátágból egy felvonásos vígjáték és ügyetlen leány szintén egy felvoná- os vígjáték. Mint értesülünk e da- abokban a következők fognak sze- epelni: Horváth Sándorné, Wal- ;ovszky Bélárié, Fröhlich Kornél, . Székely Piroska, Mihalcsik Teréz, íuday Valér és Tolvay Jolán, a férfiak közül pedig: I’sépy Zoltán, Dr. Widder Márk, Dr. Kállai József, Dr. Kellner Mihály, Dr. Eperjessy Lajos, Dr Fuchs Ignác, Vas József és Karácsonyi Zachar. — Letartóztatott kivándorlási ügynök. A bécsi rendőrség értesítette a sátoraljaújhelyi szolgabiróságot, hogy Geöcze Zsigmond bodrogközi illetőségű kaponyai lakos, ismert kivándorlási ügynököt, aki éppen 15—19 éves fiukat exportált Amerika felé, elfogták. Az exportált 10 fiú mind életerős magyar legény s a zemplénmegyei Zétény és Bacska községből valók. A fiukat már hazatoloncolták illetőségi helyükre, a léprekérült kivándorlási ügynököt pedig Bécsben letartóztatták. — Elgázolás Tegnap délután a liszka-tolcsvai vasúti állomáson Gyüre István tolcsvai vakkoldust a robogó vonat mozdonya elütötte úgy, hogy fején nehéz sérüléseket kapott, amiért a közkórházba szállították. A szerencsétlen a nyomorúságtól akart megszabadulni, mert önként akart véget- vetni keserves életének. — A sátoraljaújhelyi kereskedelmi társulat e hó 23-án d. u. 3 órakor a városháza nagytermében tartja évi közgyűlését, amelyre Schön Sándor elnök a társulat tagiait ez utón is tisztelettel meghívja. Trágysorozat: V ük: ‘ " 2. Az 1901. évi •madás és az 1902. évi költséget-'s. 11 nok választása. 4. Az nében 3 választja és újból való ,tsu 5. T ányok. 6. A jegy- : elesi re két tag válaszj / ök. Nagyruihályről írják: Hétfőn e hó 10-én Ungvá- ■.< .. -s vásár volt, a honnét egy nagyobb szállítmány ökröt haj- k Kassa-felé. Esti tiz óra volt, lön Nagymihályon át a vasút felé hajtották az ökröket, a hajcsárok nan a sötét éj lkán és az óriási szélbe . i ve t c :szre a vonat kö- i ' ,ri-.-. a vasúti átjáró melletti sorompót áttörték, ép abban a percben midőn a vonat arra haladt s igy négy ökör elgázoltatott. — O'd átvé 1. A nagymihály— szatrajnyáni hidat a Zemplén ésUngeegye által kiküldött bizottság e 0-én, miután az rendben találtatott, kifogástalanul átvette. — Lopás <izv. Danyicskó Györgyné panaszt tett a rendőrségnél, hogy az alatt mig ő a piacon \ vaLik! tlkn '-sál lakásába hátúit ..-s ''0 ;■ ro' izét ellopta. A tettes kiderítése iránt a nyomozás folyik. — Kiváló esetek bizonyítják, hogy a csúz és köszvényes bántalmak leghasznosabb gyógyszere a Zoltán-féle l-. s . \ c kor Zoltán B. gyógyíréban Bpest. A leghíresebb orvosok is a ;! i! ak e páratlan kenőcsöt, mely nemcsak a bel,- hanem a küiiöl- dön is nagy elterjedtségnek örvend — v. o látványosság a hangversenynyei kapcsolatos photoplasticon, melyet a tulajdi helybeli Frissféle nagy étteremben Vasárnap e hó 16-tól kezdve naponta d. u. 2 órától e-b: 10-íg bemutat sr mélyenként 20 krajczár40 fillér) beléptidij mellett és naponta váltakozó gaz Dg műsorral. A ki ezen látványosságot végignézi, remek kivitelű képekből megismeri és yörrel szemlélheti az egész világ legszebb tájait, és sok egyéb érde- Emellett ke emes szórako- oplasticon mellett állandóan játszó fonográf és amerikai hangverseny. A többi közt látható a párisi világkiállítás is negyven képben. Mindennap más-más szebbnél- szebb képsorozatok mutattatnak be. Bérletjegyek 8 műsorhoz a pénztárnál két koronáért kaphatók. SZÍNHÁZ. ** A jövő téli színházi idény pályázatát értesülésünk szerint a polgármester már kiirta. Úgy tudjuk, hogy a szinügyi-bizottság azzal a kilátással javasolta Komjáthy igazgatónak a májusi idényt, hogy majd a kassai idény nyel összekötve megcsinálhatják itten a heti kétnapos de nagyobb stilü téli szezont. Sőt közöltük is, hogy e tárgyban a bizottság küldöttséget menesztett Bezerédy miniszteri tanucsoshoz. Kiváncsiak volnánk, hogy ugyan mit végzett ez a küldöttség, vájjon teljesen elesett-e a Kassával való szövetkezés ? Mert hogy egy kisebb igazgatót sem kaphatunk majd a téli idényre, ha ilyen kétoldalú tervezgetés közt ingadozunk — az bizonyos. IRODALOM. Lónyay Zsigmond. (1598—1603.) Történeti tanulmány. Irta : Péter Mihály, gálszécsi ev. ref. lelkész. Ára: 3 K. 40 f. Szerző a tiszta jövedelem 10°|0-át a gálszécsl ev. ref. torony renovációjára ajánlotta fel A mü nagylőnyai és vásárosnamónyi Lonyay Gábor gróf cs. és kir. kamarás főrendiházi tagnak stb. van ajánlva. Az újabb időben, a magyar irodalom többi szakával együtt, a történeti irodalom is hatalmas lendületet vett. Ne gondoljunk most a korszakos, a nagy irodalmi vállalatokra, minők pl. a Szilágyi-féle tiz kötetes Magyar Nemzet Története, vagy a milyen pl. a tizenkét kötetre tervezett Marczali-féle Nagy Képes Világtörténet; se azt ne vegyük emlékezetünkbe, hogy a történeti ismeretet ma már sok szaklap és folyóirat is terjeszti hazánkban. Állításunk bizonyításául elég hivatkozni azokra a monográfiára, melyek nap-nap mellett nyilvánosságot látnak. Városokról, vármegyékről, kiváló magyar családokról, jeles történeti személyekről szóló történeti munkáknak egész sereregét adják ki a szorgalmas történetbúvárok. És ez bizonynyal nagyon jól vagyon igy; mert a mely nemzet szereti történetét, az a történet világánál mindig látni fogja merre van — még a legsúlyosabb helyzetből is — a kivezető ut. Péter Mihálynak, a gálszécsi ref. gyülekezet ifjú lelkészének iróneve nem ismeretlen az irodalomban. Sok éven át érdemes munkatársa volt (reméljük, hogy marad is mindéiig) a „Zemplénének szorgalmasan dolgozik több egyházi és fővárosi napi lapba is. Munkálkodását mindig és mindenütt teljes elismerés jutalmazta. Most azután a fiatal iró — mivelhogy „sub pondere ereseit palma“ — mélyebbre veté hálóját. Kutató és az igazságot szomjazó lelke a hazai történeti tudományok felé fordult. Megírta „Lónyay Zsigmond“ c. igen derék monográfiáját. Elhisszük a fiatal szerzőnek, a mit szép könyve Előszavában mond, hogy t. i. nincs nehezebb valami, mint távol a szellemi központoktól tudományos kérdések megoldásával foglalkozni. De másfelől mi meg azt mondjuk : nincs elösmerésre méltóbb valami, mintha valaki, mint a szerző tisztelt barátunk és munkatársunk ily körülmények között is kedvvel, teljes hittel, gyümölcsözően dolgozik. Már maga a tárgy is, melyet a szerző kidolgozott, vonzó és érdekes. A ma is élő nagylőnyai és vásáros- naményi Lónyay-családnak, egyik kiváló ősének, a XVII. századbeli Zsig- mondnak élet- és jellemrajzát irta meg. Egy történeti alakot támasztott fel és vezetett elibénk a feledtség sírjából. Egy nagy alakot a XVII. év- száznak vallási és politikai forrongá- sos korából, aki ott van mindenütt, hol a történeti eseményeket csinálják, mint harcos, mint politikus, mint bó- kekövet (pacis curator); egy történeti nagy alakot varázsolt a jelenkor becsülése és tisztelete elé, aki ott fárad ott küzd mindenütt, hol a magyar protestáns egyház és a nemzeti alkotmány megmentésének élet-halál harcában erős szívre, éles észre, férfi karakterre volt szükség. A szerző, amint végig megy Lónyay Zsigmond életén, ennek kapcsán a nemzetnek egy jókora darab történetét matatja be. Kezdődik ez a bécsi béke után következett időkön; végződött, midőn I. Rákóczy György- gyel a magyar szabadságharcok egy része lezáródik. E közbeeső időben Lónyay Zsigmond az, ki a fejedelmek érdekét, az alkotmány védelmét, különösen pedig a magyar protestáns egyház védelmét képviseli az ellenféllel szemközt . . . Mennyi csetepaté, mennyi diétái tárgyalás, mily sok követjárás folyik le azoknak a nagy időknek áradatában lelki szemeink előtt, mig az ősi alkotmány tört hajójának egy-egy becses darabját az önfeláldozó honfiak megmenteni tudják 1 Különösen érdekes a Péter Mihály kezünkben lévő történeti tanulmányának az a részlete, melyben szerző megrajzolta s pedig a stilus művészetével rajzolta meg azt a sok-sok küzdelmet, mely az alkudozó felek között lefolyt, mig törvénybe iktattatott a magyar protestáns egyház szabadságának „magna- charta“-ja, a linczi béke, mely a vallás szabad gyakorlását még a magyar parasztokra is kiterjesztette. E harcoknak, e tusakodásoknak, mind Lónyay Zsigmond a kimagasló alakja, vezetője, békességhez juttatója. Péter Mihály könyvéből Lónyay Zsigmond ragyogó alakja, erős bazi- fisága, mély vallásossága, bölcs szelleme sugárzik felénk. E könyvvel, mely különben I—XIII. fejezetre oszlik és 112. lapból áll, nemcsak azt éri el derék szerzője, hogy hőn szeretett egyházának híveibe hitbuzgó- ságot önt, hanem haza-, alkotraány- és hazaszeretet is ébreszt mindenkiben, aki elolvassa. Vegye, olvassa és élvezze mindenki nagy lelki épülettel. Az effajta első nagyobb szabású művének közzététele alkalmából pedig fogadja az érdemes szerző, tisztelt barátunk, szerencsekivánatunkat. Lássa és gyönyörködjék abban, hogy a halottaiból feltámasztott Lónyay Zsigmond szelleme, a nemes áldozatkészségre felbuzdult ' magyar protestáns szellem révén hogy restaurálja majd és építi föl a gálszécsi ev. ref. templomnak roggyant csonka tornyát. —ó, KÖZGAZDASÁG. A borértékesítés kérdéséhez. — méiczius 12. Mint sok más közgazdasági kérdésnél úgy a borértékesítés kérdésénél is azt tapasztaljuk, hogy a sovinizmus nálunk Magyarországon, köz- gazdasági tekintetben nem a gyakorlat terén, hanem csak hírlapi c kkek- ben és azokban hangoztatott nagy eszmékben nyer kifejezést és nyilvánul meg. Közgazdaságilag a sovinizmusnak azáltal igyekszünk minél hathatósabb módon, minél erősebben kifejezést adni, hogy közgazdasági kérdésekben irt cikkeinkben minél magasztosabb eszméket pendítünk meg. Ennek az a természetes következménye, hogy a sok hírlapi cikk dacára, legritkábban történik meg az az eset, hogy a hirlapilag tárgyalt közgazdasági kérdést gyakorlatilag előbbre vinnénk, mert a megpendített eszmék legtöbbje oly ideális, hogy a gyakorlatban meg nem valósítható. A hegyaljai borok értékesítésére vonatkozó eddig megjelent cikkek legtöbbje szintén azt az irányt követte, és ennek tulajdonítom, hogy e fontos kérdés még most is a tétlenség stádiumában van. E mellett még azt a tapasztalatot kell megemlítenem, hogy nálunk a borértékes tés kérdése csak időszaki kérdés, az csak szüret után aktuális, ezentúl, ha már egyszer a bort bármely árban értékesítettük a kérdéssel többé, a jövő szüretig, nem foglalkozunk. Pedig, ha az ügynek szolgálni akarunk nem szabad lankadnunk, hanem kitartással arra kell törekednünk, hogy a jövő szüret utáni időszak ismét készü etlen állapotban ne találjon Hogy a tokaj-hcgyaljai bort nem vagyunk képesek megfelelő árban értékesíteni, ennek köztudomás szerint három fontos oka van, még pedig: A fogyasztó közönség bizalmatlansága ; hogy tőkeszegények vagyunk ; és hogy a borkezeléshez még keveset értünk. Hogy a fogyasztó közönség bizalmatlan és borainkat nem méltatja kellően, az részben saját hibánkon alapszik. Bizalmatlanságát nem lehet egészen alapnélkülinek már azért sem mondani, mert semmi gyakorlati bi- sonyságotnem szolgáltatunk arra nézve, hogy az újonnan telepített szőlők ismét oly kitűnő minőségű bort adnak, mint ennek előtte. Az, hogy hírlapi cikkekben hangzatos szavakban dicsérjük borainak kitűnőségét, az a fogyasztó közönségnek nem elég bizonyság és ez maga kételyeit el nem os latja. Különösen nem elégséges akkor, amikor személyesen a vidékünkön olyan tapasztalatokat nyer, a melyet által kételkedése megerősítést nyer. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szép szőlőhegyeken kívül semmi más körülmény nem teszi az idegent figyelmessé arra, hogy oly vidéken tartózkodik a hol a világ leghíresebb bora terem, nem lehet csodálkozni azon, hogy borainknak nincs kelendősége, valamint, hogy a közönség bizalmatlan. ,Mum‘ »Mar- tell* »Hubert« fele pezsgőnek, spanyol és másféle idegen ország- és vidékbeli boroknak hirdetési táblácskáit látja és találja az idegen, éttermeinkben és kávéházainkban, de a tokaj-hcgyaljai borra semmiféle reklám táblácska nem teszi figyelmessé, olyant sem városunkon sem vidékünkön nem láthat. Talán az éttermeinkben élvezett bornak kitűnősége, amely legtöbb esetben nyíri,-erdélyiolasz borral házasított, tegye az idegent boraink kitűnőségére figyelmessé és kedveltesse meg azt vele ? Hogy ezek a borok, a melyeket az idegen nálunk fogyaszt minemuek arról az idegennek fogalma nincs, nem is lehet, m rt azt nem képzelheti, hogy a Tokaj-Hegyaljának majdnem valamennyi vendéglőiben — tisztelet a kivételnek — idegen, más vidékbeli bort mérjenek. Enn^k a ténynek nem egyedül az a káros hatása, hogy itt a vidéken a borfogyasztás lényegtelen, hanem a legnagyobb kárt az által szenvedjük, hogy borainknak a jó hírét itt magunk lerontjuk. Azonfelül hogyan kívánhatjuk mi az idegentől, hogy ő borainkat íogyaszsza, mikor látja és tapasztalja, hogy mi magunk, ujy háztartásunkban mint nyilvános mu atsá- gokon, idegen vidékbeli bort és pezsgőt fogyasztunk? Olyan korszakot élünk, hogy még a jó bornak is cégér kell. Ezt az irányt kell tehát követnünk, azt, hogy az idegennek a vidéknek sajátsága minden lépten nyomon szembe tűnjön, valamint alkalmat kell szolgáltatni arra, hogy fáradság és utánjárás nélkül alkalma legyen valódi tiszta, hamisitatlan bort beszerezni és élvezni. Mist az idegen a vidékünkön élvezett bornak minőségéről klcsiny- lőleg szól, mert elégedetlen azzal a sok mindenféle borral, a melyet itt megizlelt; ha ellenben az állana fenn, hogy igazán tiszta hegyaljai bort inna, még otthonában is d csérné annak kitűnő minőségét. Hogy vendéglőseink és mindazok a kik kicsinyben’! bor- méréssel foglalkoznak, hajlandók lennének a vidéknek e vitális érdeke szempontjából a hegyaljai bornak forgalomba hozatalát támogatni, az azért kétségtelen, mert ezt mind n anyagi
