Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-03-15 / 17. szám
Sátoralja-Ujhely, 1802. március 15. 17. (2157.) Earmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó A fill., vastagabb betűkkel 8 fi'l. Jijilttérben minden garmond sor 80 fii). POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. J/íárczius 15. A Zemplén részére irta: Demeter János. Rügyfakasztó tavasz: népek, nemzetek szabadsága. Üdvözölt légy feledhetetlen és örök március: te, a szabadság a honfiszerelem hónapja! Március hónapja hozza meg a nap hevét; március Idusán közéig a természet föltámadó korszaka; március hónapja rügyet növeszt a lombokon, virággal hinti tele a fák és cserjék koronáit. — Dalt és illatot hord felénk a csapongó játszi szellőcske, mert március — a szabadság hónapja, s talán ettől a lángtól rohamos azután a természet fölzsendülése, talán az a láng a hazaszeretet lángja, töltse meg a sziveket forró szerelemmel, igazi édes dallal, csapongó-epekedő vágygyal. — Oh igen ! Föltámadás ünnepe vagy te: március 15. Mert-e napon az örök igazság aratott diadalt az igazság, mely eddig eltemetve volt: ekkor támadt föl — halottaiból s lön és lesz nemzeti újjászületésünk évfordulója, az örök szabadság tavasza; nagy események, országokat és népeket megrázkódtató hatalmas átalakulások, a honszerelem fényes diadalait, — szabadságharcunk tündér virágait fakasztó szép és örök tavasz. Üdvözlégy március Idusa a történelem örök triászának: a szaTÁRCA. Két temetés után. — A Zemplén eredeti tárcája. — Az őszi szól zúg-, felleg és köd Ereszkedik a halmokon, Hull a levél, az ember is hull, Kettőt temettünk egy napon; Ott voltam én is, ott kapott meg A sírokon a rémület: Isten csodája, hogyha van még Hűség, erény és becsület! A holtak egyike nagy ember, Vagyonra dús, hírben jeles, A másik csonka-bonka koldus, Rég honvédnóvre érdemes; Vért áldozott ez a hazának, Amaz a vérét szívta ki, De pénze volt, ma ez a bálvány, Zengjünk hozsánnát hát neki! Ám gyászt is öltött férfi és nö Ama dicső nagy honfiért, Emezt pedig meg sem siratták, Elhagyva halt meg, ahogy élt. Ott pompa, fény, fekete zászlók, Fáklyák, virágok, koszorúk; Itt néma gyász, sötét koporsó, Mint őszi ég, mely elborult. tt a nagyuteán lányok, Ifjak Utak tömegben sorfalat S a gyászkocsi ezernyi nép közt Haranvzugás mellett haladt. Volt itt is egy minisztráns gyermek, Kezében ódon feszület, — Isten csodája, hogyha van még Hűség, erény és becsület I Mert hajh! bizony, hogy eltemettük A nagy halottat fényesen, És annyi drága koszorúval Sírját beraktuk ékesen, — badság, egyenlőség és testvériség visszaszerzője! Jöttödön szivünk megtellik áhítattal, mint a virág a nyári reggel éltető harmatával. Oh, e szent napon, a midőn a népek a szent szabadság ünnepét ülik, ékesen szóló ajkak, zen- gedező lantok halmoznak dicsőséget: eszmék, szabadságharcosok, szabadsághősök örök és fényes emlékére ; a midőn ma a szabadság — egyenlőség -—- testvériség diadalmas himnuszait zengedezziik; a midőn ma babérkoszorút vittek a szabadság igaz és nagy bajnokainak síremlékéhez, a minden idők eme örök áldozati-oltáraihoz. Jöjj el és végy szárnyaidra minket mindnyájunkat, dicső hősök törpe unokáit, te szent emlékezet! S emelj fői abba a csodálatos magasságba, a honnan egy pillantással tekinthetjük át mi is hatalmas irányait ezen szent és örök időnek s megmérhetjük egy ezredév lezajlott történelmének mélységeit — tanulságit. Hadd gyönyörködjék szemünk — szivünk nemzetünk múltjának dicsőségében ; hadd fürödjék meg honfilelkünk ott a napfényes magasságban ez emlékeknek üde illatában. Mert fájdalom nekünk ma már csak magasra törő lelkünk van, de nincsenek magasba vivő szárnyaink ; csak vágyaink emelnek — de nem tetteink és akaratunk. Igen ma, a mikor a hegyekben, az ős természetben rügyet fakaszt a lomb, elmúlik — eltűnik a hegyes ormok fehér hótakarója, összetörik a folyók jégbilincse és nem lesz többé hólepellel takarva a kenyeret és illatot adó virágos mező: szülemjék meg ma, e szent napon szivünkben a nemzetek eme örök tavaszának előnapján, a hazaszeretet; ezen szent titok, fön- séges szó és érzelem, megérthetetlen hatalmas forrása minden létező, Istentől belénk oltott erénynek ! Szülemjék meg és legyen gyújtópontja ezer nemes és nagyszerű erénynek; próbaköve a honfiú jellemnek, a mely a kötelességérzetet ha kell, a halál megvetéséig emeli, miként ama dicső március halhatatlan hőseinél. Töltse be egész valónkat azon igazi hazaszeretet, a melyben megvan az eiényeknek minden próbája. Az önmegtagadás, érdekeink alárendelése a kötelességérzetnek, az önfeláldozás, mely alkut nem ismer s vissza neny riasztja még a vérpad sem. Éljen s legyen bennünk ezen hazaszeretet, mint minden más erény — valódi, — mely csak akkor az, ha igazi tettekben nyilatkozik meg, — s akkor fog bennünk élni a szabadságban való hit, lelkesedés, bátor erő, nagyratörekvés, remény és boldog lesz a:1 Haza! S akkor, de csakis akkor fogjuk ünnepelhetni március Idusát igaz szívből és nem — divatból! S a hányszor fordul márciusnak eme napja: »Mint a hivő a szeDt nagyszombatot Hadd ünnepeljük mindig e napot, E nap mely a föltámadást jelenti Támaszsza föl bennünk is a hitet, Hogy élni fog örökké a szabadság, Moly a tavaszszal együtt született 1* (Ábrányi Emil) — márc. 15. Amerikába — kivándorolt a vármegye területéről tebruárius hó folyamán 466 egyén, visszajött 133. — Itt emlitjük fel, hogy Hadik Béla gróf főispán indítványára, ki a Bodrogközön az amerikai kivándorlásra kerítő egy egész szervezett ügynök- hálózatot kutattatott fel és tépett széjjel, felirt a közig, bizottság e hó 18-iki üléséből a belügyi kir. miniszterhez, hogy ezután a folyamodóknak csak 3 hónapra érvényes útleveleket adasson ki éspedig azért, hogy mások és többem az Amerikából haza küldözgetett útlevelek segítségével az országból Amerikába szabadon ki ne mehessenek. A vizsgálat. — Hetedik, nyolcadik és kilencedik nap. — Sátoraljaújhely, márc. 15. . Ma a vizsgálat kilencedik napján már kezdünk a zavaros képből jobban kibontakozni. Ha ugyan ebből a képből egyáltalán lehet szó kibontakozásról. Arról minden pártatlan szemlélő, aki ezt a választást látta meggyőződhetett, hogy a napok óta felizgatott kedélyek, a nyilván nem is palástolt lázitással fanatizált tömeggel mint valami Cuck-vállalattól ingyen jegyet mikor én, a buzgó referens, azonkívül a hivatott feuilletonista, a maguk egyik női munkatársa látom el ezt a szerelem országáról szóló tudósítást? Mert hát ez inkább is illik a mi gyöngédebb kezűnkbe. Maguk ezt kegyetlen cinizmussal tennék, hát ezért nem is a maguk kezébe való. Es ezért szerkesztőségi fórum előtt lefoglalom egyszer és mindenkorra ezt a rovatot és annak minden előnyeit. Reményiem hát, hogy maguknál reám még nagy jövő vár ? Maga az én irodalmi lépcsőm, melyen járni tanulok mint egy baba. Néha meg- botlom, akkor észlelni kezdek, és elgondolkodom: „hisz ez az én szerkesztőm csak egy kis csiga-lépcső.“ — De csiga módjára is haladok. Hónaponként — ki nem jövök házacskámból, mig maga ki nem csalogat minden hónapban azzal a frázisos „csigabiga“ kérelemmel. Mégis fenyegetve a következményekkel. Én ettől félek és hallgatok csáb-szavára, épp úgy mint a csiga, és zsupsz, jönnek ki a fejemből, nem a csiga-biga szarvak — meg ne ijedjen. Egészséges, józan gondolatok, melyeket kettesbe tálalunk fel — persze fűszerezve, az elnéző kegyes közönség elé. — Mernék fogadni kedves Biró, egy fél kiló Bi- lanovicsi Kugler cukorkába (ez a legújabb nemesi cimer, mit Kugler nyert) hogy akad egy pár ember, ki azt fogja mondani mégis csak arrogancia ettől a kislánytól igy ajtóstul berohanni Ujhely kritizáló, műértő, igénytelje Ügp Lapunk mai as&naa 8 oldal, Akkor derült ki, hogy az árvák Vagyona is a sírba szállt, Sőt a szegények pónze sincs meg, Azért halt egy ma éh-halált. A honvéd volt ez, eltjmottük, Rongyban, amint élt, az igaz, De a riigre tövist vetettünk, Jelűi, hogy ember sírja az. Áment mondott a pap s közében Megreszketett a feszület, — Isten csodája, hogyha van még Hűség, erény és becsület I Fejes István Márciusi levél. A Zemplén eredeti tárcája. — március 14. Kedves szerkesztőm ! A hónapos hideglelése én vagyok és leszek, bármit is eszel ki ez ellen kedves kollegám. Szedhet chinint, broomot, fenacetint, antipirint; összehívhatja az összes tudatlan orvosi fakultást. Konzultálhat akárkivel, én mégis visszajövök, akár legyen ez kedvező, akár legyen ez kedvezőtlen szimptoma. De én mindenképen felrázom magát az örökös, a nyomdából a szerkesztőkre áradó le- thargiájából. Lázba hozom és lázitom. Hisz a márciusi hidegben mintha jól is esnék ilyen kis lázitás. — Örüljön, hogy csak egyszer egy hónapban jelentkezem, persze e hónapban, mikor már úgy kitavaszodott, maga betegebb, mint minden skribler-bohém. Azt Írták maguk a minap egy napsugaras dél- előttről, hogy ez időszak kellemessége magával hoz bizonyos epidémiákat. Persze maguk ilyenkor a hideglelésre, az influenzára és a szerelemre gondolnak. Ugyde, aki bírja móddal, nem szívesen kacérkodik a természet szeszélyeivel és ha ez a kis szeszély megzavarja, szökik egy kis kéjutazásra a Riviérára. — Maguk újságírók beérik Abbáziával is. Notabene maguk boldog kiváltságosak Abbáziáig minden nagyobb megerőltetés nélkül evezhetnek át, viszi a gőzös nagykegyesen ps potyán a Karszt kopár hegyein. Ám én magukat kedves kollegám túlszárnyaltam volna a múlt héten mikor a Riviérán ésVelencze édes csendjében jártam és a mi a magunkfajta zsurnaliszta embereknél a fő : hat koronáéi t 1 A dologban csak az volt a rósz, hogy sajnos a nászutak szépséges birodalmát csak egy nagynénivel jártam és utunk csak rövid 4 óráig tartott. De mondhatom, érdemes oda utazni (persze garde nélkül), mert képzeletet fölülmúló ez az Olaszország. Minden, minden: a virág, az ég, a tenger szerelemről énekel. Az a mélységes bűbájos csendje, amely szinte álomba ringat, mikor félelmet ébreszt, mikor boldogságot áraszt, mindig mintha a sziveket forrasztaná, mintha csak azért teremtette volna az Isten ezt az országot, hogy a szerelemnek is legyen egy igaz országa a földön. De mit irom ezt le maga előtt, hisz maga is velünk utazott, persze még olcsóbban, potya jegygyel. Hogy miért kap maga a mi publicistánk és szerkesztőnk az „Uránia“ vállalattól,