Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-01-19 / 3. szám

Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1902. január 19. 3 (2143.) ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁIJMEGYE HÖZÖNSÉG1ÉNE: ES A ZEMPKE^co \<>J\ fEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK ':'oA w' ' ____LOS LAPJA. MEGJELENIK MINIDEN* *V.A. S A. ES N .A. E=. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Ä tokaj-hegyaljai szölöfelujitás eredménye. Az egész ország, maga a kormány is, élénk érdeklődéssel kiséri azt a nagyfon­tosságú tevékenységet, melyet a tokaj- hegyaljai szőlőbirtokosok évek hosszú sora óta fáradhatatlanúl és nagy tőkék feláldo­zásával kifejtenek. De különösen széles­körű a figyelem az iránt, hogy mi lesz az eredménye a világhírű Tokaj-Hegyalja szőlői rekonstrukciójának ? Ez a kérdés épp most emelkedik ki­váló jelentőségre, mert az újonnan telepí­tett szőlők termőképessége mindinkább nagyobb és a községenként összeállított hivatalos kimutatás szerint a legutóbbi szü­reten már harmincezer gönci hordó bor ter­mett, magokban a szorosan vett tokaj-hegy­aljai községekben. Már ez is oly hatalmas mennyiség, hogy igen komoly gond lépett előtérbe. Most már nem a szőlőtelepítés, hanem a bor- értékesítés képezi a nagykérdést, mely el­dönti a Tokaj-Hegyalja birtokosainak és lakosainak sorsát. Fel kell tehát vetni az értékesítés or­szágos fontosságú ügyét, hisz a termés évről-évre fokozódik. A bor ára pedig most még nem kedvező. A magyar bor népszerűsége, hitele, hazánkban is, a kül­földön is, sokszor éles. csorbákat szen­vedett. Még ennél is nagyobb baj az, hogy a Tokaj-Hegyalja éveken át nem termelt: t. i. a filloxera-csapás szomorú időszakában. Nem volt árú. Elszoktak régi, biztos és jó vevőink: Galicia, Posen, Lengyel- és Oroszországból ; elfordult tőlünk a kül­földi figyelem. Az első kötelesség tehát, hogy meg­győzzük a külföldi és belföldi közönséget arról, miszeriut a Tokaj-Hegyalja ismét ter­TÁRCA. A munkavezető. — A »Zemplén« eredeti tárcája. — % Irta : Mok Ferencné. A hó sűrű pelyhekben esett, sötét est bo­rúit a tájra. Egy magányos férfi siető léptekkel igyekezett a völgy mélyén füstölgő hatalmas épülethez, a nagy vasgyárhoz. Kissé elkésett s most gyors járással akarta mulasztását pótolni. A puha hóba csizmája mélyen süppededezett be, a kalapja karimája tele volt fris hóval. Mind si- etőbb volt a férfi lépése; a dombon a gyalog­ösvényről. jár letért s most még a nagy em­lékoszlop mellett egy kanyarulatot kellett tenni és ott volt műhelyében. A gyári kéményekből szürke, nehéz füst- felhők hömpölyögtek ki, amott sziporkázó tűz jelezte a vasak kalapácsolását, hengerlését. A gyári csengő megszólalt. Most van a munka­váltás órája s neki ott kell lennie a cserénél. Kipirosodott arccal, izzadt homlokkal ér­kezett műhelyébe Mátray Sándor, a gyár mun­kavezetője, az acélöntés első mestere. A mint a sötét éjtől a gyár világosságába lépett —mintha vakította volna a fény — kezeit szemére nyomta és pillanatig szótlan, mereven állott munkásai előtt Talán nem is káprázott a szeme, csak bántotta annak a magas, barna fiúnak a látása . . . Mátray most levetette prémes kabátját ót möképes; hogy a Tokaj-Hegyalja évszáza­dos régi világhírének megfelelő kincseket hoz ismét, vagyis hogy a rekonstruálás folytán termelt borunk talán még jobb is, mint a filoxera-pusztitás előtt. Csak ha ennek hírét belevisszük a közönségbe, szerezhetjük vissza az elvesztett bel- és külföldi piacot. Meg kell győzni a közön­séget, hogy van borunk, s hogy azt gondo­san, az okszerű* kezelés modern elvei alap­ján kezeljük. Ha minderről sikerül meg­győzni a közönséget, úgy ismét visszahó­dítjuk a Tokaj-Hegyalja egykori jeles és tetemes fogyasztóit). Es igy majd megál­lapíthatjuk, hogy nem veszett kárba az a sok munka, tőke é$ fáradság, melyet sző- leink rekonstrukciójára fordítottunk. Az értékesítés); nagy kérdését tehát helyesen megoldani Át mai nap legfonto­sabb kötelessége, főmmel veszünk tu­domást minden olyan tényről, mely a Tokaj-Hegyalja birtokosainak és népének egykori jólétét ismét megteremteni, a To- kaj-Hegyalját régi virágzásához juttatni alkalmas. E szempontból mérlegeljük azt ,a hirt, hogy a nagyhírű Ja/A A. Ferenc és Társai budapesti Tiornagykereskedő cég—-melynek az egész külfölddel vaunak régi összeköt­tetései és a magyar borkereskedelem leg­szolidabb képviselőinek egyike—figyelmét és tevékenységét a Tokaj-Hegyalára ismét kiterjeszti és most már nagyra nőtt ter­mésünk értékesítését programjába veszi. Hogy itt csakugyan a Tokaj-Hegyalja érdekeiről van szó, biztosíték erre nézve az, hogy a Jalics A. Ferenc és Társai cég a tokaj hegyaljai borüzlet intenzivebb fej- leszthetése végett Szabó Gyula dr. kir. ta­nácsos, tállyai szőlő-nagybirtokossal, kit mint jeles borászt az egész ország, mint a szőlörekonstrukció terén úttörő, fáradhat­felültötte munka-zubonyát. Majd odalépett a nagy kohóhoz, belenézett a vizsgáló nyíláson abba a forró lávába, mely ott morgott, sister- gett, azután vegyi szert vett elő, két-három marékkai dobott belőle a forró anyagba és várta az eredményt. Lila szinü, zöld árnyalatú remek szép tűzijáték sziporkázott ki a kéményből. Most a munkások a nagy öntéshez meg­tették előkészületeiket. Mátray odaintette ma­gához a második öntőt — Lenczi Ádámot. Egy magas nyúlánk ifjú, pörge bajuszszal, mosolygó szemekkel lépett elő. Utasításait adta neki, de midőn szeme az ifjú gúnyos tekintetével talál­kozott, forró vére fellázzadt ereiben, majd tor­kához kapott, mintha a haragot vissza akarná szorítani. Ne most — gondolta — nincs itt helye számadásnak ! Most szolga mindkettő, első a kö­telesség! Elfordúlt az ifjútól és halkan, fogai közül sziszegte: — Lenczi Ádám vigyázz magadra ! Sze­med a munkánál legyen, de az eszed se kalan­dozzon tilos utakon. Lenczi megdöbbent! Hát tudna már bűné­ről Mátray? Vagy az asszony árulta volna el? Képtelenség I Mátrayné forró szerelemmel csüng kedvesén és két gyermekét, urát is ott hagyná érette . . . Az ifjú szive nyugtalanul vert, szinte félt most mestere, a komoly Mátray mellett dol­gozni. Megdöbben arra a gondolatra, hogy most a Mátray kezében van az élete, tőle függ -a sorsa . . . * lan férfiút mi ismerünk, lépett társviszonyba és vele egyesülve fogja a tokaji bor ér­tékesítésének nagy munkáját végezni. A tokaj hegyaljai bortermelésre nagy­jelentőségűnek tartjuk az egyesülést. Mert mig a Jalics A Ferenc és Társai cég ke­reskedelmi szakképzettsége és tőkéje foly­tán hivatva van a világpiac számunkra való visszahóditásánál a leghathatósabban közreműködni: addig Szabó Gyula dr. — kinek régi, egész a múlt század elejéig visz- szamenö nagy, saját termésű borkészlete közisraeretes — elismert szakképzettsége és helyi ismerete folytán a borbevásárlás tel­jes megbízhatóságát biztosítja és kettejük közreműködésével meg lesz a kellő össz­hang a termelés és kereskedés között, a mi felfogja lendíteni a tokaji borkeres­kedelmet és igazán eredményessé fogja tenni a szőlők rekonstrukcióját. Sok sikert kívánunk mindnyájunk jól felfogott érdekében szép vállalkozásuk­nak. D. fi közigazgatási eljárás egyszerűsítése.* (H. 0.) A közigazgatási eljárás egyszerű­sítéséről szóló 1901. évi XX. t.-cikknek a jog­orvoslatokról szóló első fejezetében foglalt ren­delkezéseit 1902. évi január hó l ével életbelóp- tette a belügyi kir. minister. Mint az életbeléptetés tárgyában kiadott belügyministeri rendelet is felemlíti, az életbe­léptetés a törvény fokozatos végrehajtásának megindításául történt s a végrehajtási utasítás első azok közül, melyek hivatva vannak a köz- igazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló tör­vényben lefektetett elveket az életbe átültetni. A kérdés közérdekű voltánál fogva nem tartjuk feleslegesnek a végrehajtási rendelet bő­vebb ismertetését; mert a közönségnek — még a nem perlekedő közönségnek is — nap nap mel­* A .Máramaros“ után. Szerk. A munkavezető jolt ad. A csapó" ajtó fel­nyílik és a tüzes, forró, olvasztott anyag nagy zúgással hömpölygütt ki a kohóból és a forgó lábon járó üstbe ömlött alá. Az agyag formákat a vas „dam“ sorba hozta elő. Mátray a vaskorlátnál áll. Szeme előtt sö­tétkék üveget tart. Egy sereg munkás feltürt ingujjakkal, a mellen nyitott inggel, izzadt, zsí­ros arccal, vasrudakkal kavarja a forró masz- szát. A sötét alakok úgy mutatnak, mint a me­sebeli koboldok. A tűz szeszélyes árnyékokat rajzol a pléhvel borított falakra. Lenczi Ádám a „darut“ szereli. Mátray nyugodt szemmel nézi munkásait, ő felel az ön­tés sikeréért. S most Ádámra esik tekintete, mire szilaj harag kezdi fojtogatni. Halántékán gazdag cseppekben ver ki az izzadság. Nem a külső meleg teszi ezt. Ahhoz ő már ifjúságától hozzá szokott, de belül van valami forró, égető ... Csak ki kell nyújtania kezét és gyűlölt ellen­sége ott fulladhatna abban az acélban, ifjú bű­nös teste korommá égne a forró lávában---------­Megérdemelnél Hiszen ellopta az ő leg­drágább kincsét: felesége szivét. Hónapok óta szeretik egymást és ő csak most tudta azt meg. Mikor olyan nagyon bízott az ő csalfa, bűnös, szép feleségében I Mivel érdemelte e csapást ? Nem elég gyöngéd szeretettel vette körül ifjú nejét, nem érette dolgozott-e éjjel nappal? De persze Ádámnák mosolygó, kék a szeme, se­lyempuha, göndör a bajusza, az öltözködése meg cifra I Az erős ember kínjában a vaskorlátot fogta meg és szorongatta vad erővel, midőn arra gon­HST Zemplén mai STÓma tiz oldal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom