Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-09-01 / 35. szám
CSARNOK.. Ha idézek. . • . Ha nézek a te szép szemedbe, A bánatot, bút elfelejtem én, Hiszek megint a földi, égi hitben, S ragyogva int a szép jövő felém. Ha nézek a te szép szemedbe Egy édes vágyra szivem megremeg, Oh, hogy szeretnék a szivedbe látni, Oh, hogy szeretnék szólni, s nem merek. Hallgatva nézek a te szép szemedbe S hallgatásod oly jól esik nekem, Úgy érzem, hogy ott e pillanatban Az égnek minden üdve szivemen. S nem kérdem én, hogy merre szállt az álmod, Nem kérdem én mit gondolsz, érezesz, Nem bánt a kétség, hogy a földi létben Talán egykor másé is lehetsz. S nézek nézek a te szép szemedbe, A mely szelíden, édesen ragyog, S azt gondolom, hogy engemet szeretsz te, S e gondolatban én boldog vagyok, (Sátoralja-Ujhely,) S. József. d-SIrta : Mok Ferenoné. Özvegy Karsayné kis szalonjában a tükör előtt ült. A lámpa rózsaszín fénye varázsos szépségben tüntette fel ezt az asszonyt, ki ha- laványsárga ruhájában igéző, csábos jelenség volt. Pompás vállai plasztikusan emelkedtek ki a csipkehalmazból, kékesfekete haja csodásán fényes, hullámos volt. Elmerengve nézte magát, ibolya szemeiben mélázó tekintet volt, mig ajkai halkan suttogták — Oszkár. Erre a sóhajra egy másik felelt. — Magda kiáltott fel a szép özvegy mintegy álomból ébredve és a másik pillanatban már ott ült leánya mellett és megfogta annak kicsi, meleg kezét. — Baba! hát miért ez a sóhaj? Nem tudsz anyáddal örülni? Vagy fáj az a tudat, hogy ma jegyzem el magam Oszkárral? Az ifjú leány nem felelt, csak halavány arcát odasimitotta anyja felhevült szép profiljához. Oly ellentét volt e két lény között. Az egyik: telt asszonyi szépségében, sugárzó szemekkel, mosolygó szájjal, előkelő estély-öltözékben. A másik: egyszerű háziruhában, leányo- san sovány vállakkal, sötét arcbőrrel, mélységes fekete szemekkel és feltűnő komolysággal a kis száj körül. Oly ellentét és mégis: anya és gyermeke volt. Karsayné beszélt, zengzetes mély hangján, mely úgy tudott belopódni a szívbe. Szól: — Nem Magda! a te tiszta szemeidben nem látok haragot, csak szomorúságot. De lásd, szeretem Oszkárt, ő engem szeret, vétket követnénk el szivünk ellen, ha nem hallgatnánk annak szavára. És, ugy-e Magdus, te is szeretni fogod őt ? És a szép asszony szemei forró kéréssel csüngtek leánya tekintetén. — Igen anyám, szeretni fogom őt, felelte a leány, mélyen lesütött szemekkel, alig hallható hangon. — Legyen úgy leánykám ! Lásd gyermekkori szerelmem Oszkár. Egymáséi kellett volna lennünk, de a sors mást akart. Emlékezhetel családunk tragédiájára. Annak áldozata az én boldogságom lett. Másnak lettem a felesége. Szerettem apádat és azt hittem, boldog is vagyok, különösen mikor először pillantottam éjszemeidbe kicsi leányom. S midőn jó atyád meghalt, egyedül neked és az ő emlékezetének akartam élni. De a sors ismét beleavatkozott életembe. Találkoztam Oszkárral, gyermekkori szerelmi álmom hősével. És az a láng, mely elfojtva szunnyadt keblemben, újult erővel lobbant föl. Magda? Ismét zárjam el magam előtt a boldogság útját, fojtsam el ismét azt a lángot, mely hatványozott erővel csapott föl keblemben? Kibirom-e? Hiszen én is csak asszony, gyenge, szerető asszony vagyok . . . És az özvegy ragyogó szemeit esdve emelte leányára. Keble hevesen emelkedett a belső izgalomtól, mint a tenger hulláma tomboló viharban . . . Halavány arcával, piros ajkaival oly igéző volt, hogy leánya hosszan feledé rajta tekintetét, majd odahajtva fejét anyja hófehér karjaira halkan kérdé: — Oly nagyon szereted őt? Az asszony ajkain üdvözült mosoly játszadozott, a mint felelt: — Hogy szeretem-e ? . . . Nélküle nem tudnék élni . . . — Szeressed őt anyám úgy, mint egykoron téged apám szeretett — mondá a leány és a fekete szemek nehéz könyekkel teltek meg. * Edith magára maradt. Fejét lehajtotta a kandalló márványasztalkájára és sirt hosszan, hevesen. Fájdalma kitörésében nem vette észre, hogy egy magas férfi otthonias bizalmassággal jött be és meglátva a siró leányt, hozzá siet. — Jó estét Magda! Miért e könyek ? Á leány felrezzent. Zsebkendőjével hirtelen letörülte az áruló könyeket, miközben halkan felelt: — Jó estét! Mama a társalgóban lesz. Réthy Oszkár mosolygott. — A mamát meg fogom találni, de addig talán cseveghetnénk kis leány ?! — és a férfi fesztelen bizalmassággal egy kicsi zsölyébe ült le, szembe a leánynyal. Magda reá nézett, ingerült, sötét pillantással. — Ön engem kis leánynak néz, pedig a múlt héten lettem 17 éves. A férfi nevetett, és ez a derűs kacaj megzavarta a leányt, idegesen játszani kezdett a virágokkal, melyek az asztalkán hevertek és lassan tépett szirmot szirom után. Réthy Oszkár elnézte az ujjak ideges játékát, majd tekintete a leány gesztenyeszin haján akadt meg, mely éppen oly szép volt, mint Olgáé — gondolta — csak nem oly hullámos. Oly egyszerű, oly kedves volt ez a gyermek zavarában. Réthy megfogta a leány kezét, és ez a kis kéz oly forró volt és remegett. A férfi a leány szemeibe akart nézni, de az nem merte reá emelni tekintetéi. Egy árny húzódott Réthy Oszkár homlokán át. — Magda! Ne legyen csakugyan gyermek. Miért ez az. érthetetlen hidegség velem szemben ? Közöttünk jó viszonynak kellene lenni, ma tartom az eljegyzést édes. anyjával . . . A leány megremegett. Úgy szerette volna hangosan odakiáltani: hiszen épen azért — azért, — de, torkát mintha vaskapcsokkal szorították volna, egy hangot sem volt képes kiejteni. A férfi merően nézte. Látta ennek a leányos kebelnek heves pihegését, érezte a kicsi kezek delej ességét és annak a szép dús hajnak édes illatát, mely bóditóan hatott szivére, agyára. A férfi szive nagyot dobbant: Nem egy kis leány állt előtte, de egy érdekes fiatal nő, ifjú, üde bájjal. Kezei szorosabban fogták a leány kezét és hangja lágy, behízelgő volt, a mint kérőén szállt a leányhoz. — Magda! Nézzen reám! És Magda reá nézett. Mély tüzü szemeit felemelte a férfira, de csak egy rövid pillanatra, hogy mélyen elpirúlva ismét lesüsse azokat. — Magda]! Miért nem tud rokonszenvezni velem? Lássa, hiszen én szeretem magát. A leány megrázkódott. Elfuladó hangon lihegé: — Szeret, szeret engem ? . . . A férfi megdöbbent. Most tisztán látott: egy nő, egy szerető nő állt előtte, ki égő ajakkal, csodásán ragyogó szemekkel lesi válaszát. És Oszkár előtt elborul a világ, magához akarja vonni ezt az édes, szerelmes gyermeket, hogy egy hosszú csókot leheljen annak üde eperajkaira. És a leány reá néz kérdően, epedve, elnyomott szenvedélylyel szelíd szemeiben. A férfi kitárja karjait: — Magda! És erre a hangra, mely a szép férfi ajkáról oly lágyan, oly hivóan hangzik — megrázkódik a leány. Eszébe jut anyja a szép, szerel- relmes asszony. — És lelke csodás változáson megy át. Elpiruló arca halvány szint ölt, egy lépést hátrál a férfi előtt és lesütött szemekkel szól: — Igen Oszkár, szeretni fogom, mint anyám férjét,, második apámat. És a férfi mintha igézet alól szabadult volna föl, mély lélegzetet vett, miközben kezével végig simít homlokán és arra a másik csábos szép nőre gondol, ki ma lesz a menvasz- szonya és kinek szerelme mennyet, üdvöt igér. Bántotta, hogy csak pár pillanatra is megtán- torodott és megfeledkezett annak a szép asz- szonynak édes csókjairól, szerelmes suttogásairól. * Selyemsubogás hallatszott és Karsayné lépett be, mosolygó szájjal, sugárzó szemekkel, szépsége biztos tudatában. — Boldog mosoly- lyal nyújtja kezét Réthy felé és önfeledten merült el szeme az imádott jegyes szépségébe. Magda látta ezt a szép, szerelmes párt és szubtilis lelke egy lélekfelemelő gondolatban, érzésben, megtisztult minden keserűségtől. — Legyen boldog anyám — rebegték a remegő ajkak. És a jegyespár magára maradt. (Vége.) Közgazdaság. Feihivás Zömpiénvármegye szőlő és gyű mőlcstermeiő Gazdaközönségéhez. A Zemplénvármegyei gazdasági egyesület augusztus 27-iki választmányi ülése kimondta, hogy a f. évi okt. 5—8-ikáig Kassán rendezendő gyümölcsészeti kiállításon részt vesz, s annak zemplénmegyei kollekciója rendezési költségeire 300 koronát megszavazott. Midőn erről vármegyénkaszőlő és gyümölcstermelő gazdaközönségét tisztelettel értesítjük, egyszersmind a kassai kiállítást előkészítő bizottság elnökhelyettesének Gerlóczy Géza gazd. tanint. tanárnak az egyesülethez irt átiratának tartalmáról a következőkben értesítjük: A Kassán tervezett kiállítás főként a szőlő és gyümölcstermés bemutatását célozza és ezért Tokaj-Hegyaljának a legméltóbb hely biztosittatik. A konyhakertészeti cikkek külön helyen fognak bemutattatni. A kiállításon 6 vármegye szerepel: Abauj-Torna, Borsod, Gömör, Sáros, Szepes és Zemplén. A midőn röviden mindazokról jóelőre értesíteni van szerencsénk gazdászainkat, egyszersmind felkérjük arra, hogy Zemplénvármegye gazdasági egyesületének vármegyénk kollektív kiállításán minél többen részt venni szíveskedjenek. A kiállítás részletes programmját e lap legközelebbi száma közli. Városi és községi ügyek. * Személyi hírek. Székely Elek polgár- mester szabadságideje letelvén, nyirbogdányi birtokáról haza érkezett s Meczner Gyula h. polgármestertől átvette mától kezdve a várösi közigazgatás vezetését. * Országos vásár. Köztudomásul adjuk, hogy holnap Ujhelyben országos vásárt tartanak. * Meghosszabbított zárlat. Ujhelyben a sertésvész miatt elrendelt zárlatot ezen a héten már szándékozták feloldani; minthogy azonban a minap sertésvészben ismét elhullott egy darab sertés, a zárlatot e miatt további 40 napra meghosszabbították. * Ebtulajdonosok figyelmébe. Említettük annak idején lapunkban kétszer is, hogy a sá- toralja-ujhelyi közönség, noha a hatóság részéről annak rendje és módja szerint többszörösen felhivatott, szerfelett hanyagul teljesítette a kutyák bejelentését, úgy, hogy a kutyák létszámának legalább is fele bejelentetlenül maradt. Ezt most azért közöljük, mivel értesülésünk szerint a rendőrkapitányság ebben a hónapban az összes kutyákat hivatalból összeiratja és a kutyáikat be nem jelentett gazdákat szigorúan megbünteti, illetve a bejelentetlen kutyák kiirtása iránt intézkedni fog. * Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralj a-uj helyi állami anyakönyvi hivatalnál 1901. aug. 24-től 1901. aug. 3l-ig a) házasságot kötött: 5 pár; b) kihirdettetek: 2 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 12 esetben ; d) elhalálozott: 7 egyén. Vármegyei Hivatalos Rész. 15511/1901. sz. T. Zcmplen-vdrmegyc alispánjától. Tekintetes szerkesztő ur\ Köztudomás végett közzététetik. Sátoralja-Ujhely, 1901. évi július 30. Matolai Etele, alispán. Másolat a m. kir. minister elnöktől. 3000. sz. Rendelet az 1848/49 honvédeknek s ezek özvegyeinek állami ellátásban (nyugdíjban) való részesítése, valamint az elhunyt 1848/49 nyugdíjas honvédek után temetési járulék megállapítása tárgyában. I. az 1848/49 honvédek állami ellátásban (nyugdíjban) való részesítése. 1. §. Nyugdij-igénynyel bir, a ki beigazolja, hogy a) 1848/49 évben honvéd volt; b) feddhetetlen előéletű. 2. §. 1848/49-iki honvédség igazolására szolgál: a) az 1848/49-iki évekből s ez éveket követő közelebbi időkből származó oly hitelt érdemlő okmány, melyből a folyamodó honvéd volta világosan kitűnik. Ilyenek pl. kinevezési okmány; útlevél, szabadság levél az osztrák katonai hatóságoktól, a honvédeknek a fegyverletétel s később a további katonai szolgálatra képteleneknek a sorozások alkalmával kiadott igazolvány, a besorozott honvédekre nézve az illetékes ezredeknél róluk vezetett törzskönyvi lap, amennyiben honvéd voltuk ebben ki van tüntetve stb. b) úgy a honvéd-egyletek által kiállított honvédigazolvány. 3. §. A honvédegyletek által igazoltakkal szemben kétség esetén az, hogy az igazolt mint honvéd részt vett-e a szabadságharcban, vagy nem — közigazgatási utón foganatosítandó nyomozó eljárás alapján fog megállapít*
