Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

Megállók előttöb és elmerengek rajtok . . . s a lelkem megtelik édes fájdalommal, bánatos gyönyörrel . . . Te ház, a melyben valamikor testvérek vig kacaja és a szülők égi boldogsága lakott és te másik ház, a mely csak a szenvedésnek voltál tanúja, — most egyformán üresek, gyá­szosak vagytok nekem mind a ketten .. . Hasz­talan néznek körül a szemeim: sem szülőt, sem testvért nem látok és sohasem is fogok látni a falaitok között. Testvérek és szülők mind-mind sírban nyugszanak Hol, merre? Ki tudDá meg­mondani!? Hantjaikat nem mutatja jel, nem őrzi kereszt; a mi volt, rég elkorhadt, újat senki sem tűzött a helyébe. Oh, ha tudnám, merre pihentek, de szívesen fölkeresnélek s de szíve­sen simám ki ott magam! . . . Te gyors, vilá­got beszáguldó szellő, kapd szárnyaidra, vidd magaddal és, ha sirjokra találsz, zokogd el fö­löttük bánatom! . . . Te édes templom, a melyben először ta­nultam meg az imádkozást s a melyben először tört a felhőkön túlra buzgó, énekem, — fogadj ismét szívesen magadba! Akármiben megvál­tozhattam, de buzgóságban, hitben, istenféle­lemben most is a régi vagyok. Egykor meg­enyhült, megbékült lélekkel távoztam oltárod­tól, most nemkülönben megnyugvást lelek előtte. — Szép templom, vajha még sokszor nyújthat­nál hívednek vigasztalást! . . . Elemi tanulmányaim szerény iskolája, föl­kereslek téged is! A hajdani, barátságos épület vagy mindig s derék, jó tanítóid is ugyanazok. Kellemes gyermekkori emlékek csarnoka és jó mesterek, jó embereim, köszöntelek! Beh örö­mest volnék még egyszer a növendéketek s beh örömest hallgatnám el még egyszer tanitástokat 1 . . . Távol tőletek s hozzátok közel mindenkor hálás érzéssel gondolok reátok . . . Te kedves temető, bus otthona az elköl­tözőiteknek, megilletődve lépem át kapudat. . . Fájdalmasan érint, hogy a mióta utoljára lát­talak, olyan nagyon megszaporodtak a halmaid. Oh, te telhetetlen, falánk Moloch, mindig éhes gyomor! Alig, hogy jóllaktál és már is kérsz uj étket, uj áldozatot! ... Itt az özvegy anya egyetlen büszkeségének, egy sokat szűkölködött s csak reményben gazdag ifjúnak a hamva pi­hen, ott egy szeretettel teli anyai és hűséges hitvesi szivet takar rögöd, amott egy legjobb apa, férj és legnemesebb lélek várja méhedben a föltámadást ... És még hányán, hányán aluszszák és fogják aludni kebleden örökké tartó álmukat! ? . . . Mondják : egyik-másik test­vérem is itt nyugszik valahol. Talán épp e be­süppedt sirhalom alatt, vagy odább azok vala­melyikében!? Nem tudom. De bárkire nehezed­nek is e bedőlt, puszta, sivár hantok, én meg­siratom ... És a mint bejárom utolsó zugolyod is és el-elnézem sirdombos meződet, lelkemen az elmúlás fájdalma rezeg át . • . Néma föld­domborulataid mindennél hangosabban beszél­nek a pusztulásról, az enyészetről. Szobron, ke­reszten, fejfán: mindenütt e két szót olvasom: „Memento móri!“... Kegyetlen intelem, szo­morú valóság! . . . Igen: meghalunk mi is : ki előbb, ki utóbb. Mindnyájunknak kikerülhetet­len, közös sorsa: a megsemmisülés, a halál. Mert a széles, nagy földkerekségen enyészetes, múlandó minden, csak a múlandóság, az enyé­szet örök ... De nem zavarlak tovább. Porló lakói az enyészeti honnak, áldás reátok és te gyászos temető, béke veled! . . . És most, kedves ismerősök, jóakarók, ba­rátok, rokonok, hadd. legyen szavam hozzátok is! Nyájas, őszinte emberek vagytok, mint a milyenek voltatok is mindig; a lelketek tud érezni, szivetek szeretni s én ezért nem bírlak feledni és ezért kívánkozom úgy utánatok. Úgy, jMint a madár a fészkére, Szomjas vándor hűvös érre, Mint a gyermek anyaölbe* . . . Ah, mit ér a világ minden kincse, fénye, ha csupán hiú önzés, rideg udvariasság és fagyos szeretetlenség jár a kiséretökben! ? Szeretet és jó szív édesítik meg az életet. Ezeket látom, tudom bennetek: ezért szeretlek annyira és ezért olyan határtalan a boldogságom, ha köz­ietek vagyok. Veletek csak örülni tudok, körö­tökben még a fájdalom is édes, jól eső . . . Ugyde kicsoda mondhatná el és sorolhatná föl mindazt, a miért olyan drága, olyan óhajtya óhajtott vagy nekem, áldott szülőföldem!? Én csak azt tudom, hogy nélküled sohasem ismer­tem volna meg a valódi örömet és ha te rólad kellene lemondanom, a legszebb örömről mon­danék le. Oh, hogy tőled újra meg kell válnom!... Válók, de nem a magam jószántából, hanem mert válnom kell! Dúlt, gyötrelmes kebellel teszek e kénytelenségnek eleget, ámde azzal a kijelentéssel, hogy vessen engem a végzet a sárteke bármely tájára s kénye emeljen föl bár a legmagasabbra, vagy sújtson, tiporjon le a hitvány porig: a szivem érted mindig és min­denütt dobog s az ajkam érted eker imát re- beg! .. , Kerekes Pál. Közgazdaság. Aratók ünnepe. Goethének 2A kincsásó« cimü költeménye ezzel a verssorral végződik: »Vesződséges hetek, vig ünnepek, Legyen a jövő varázsigétek!« Szakasztott e szavak szerint kívánja a föld­mi velésügyí miniszter mint a gazdasági egylesü- tek elnökeihez intézett leiratában kijelenti, hogy az aratás hetei igy végződjenek : »keserves nehéz munka után vig ünnep.« A gazda, anyagi viszonyaihoz mérten, ren­dezzen vig ünnepet mindazoknak, kik szántóföld­jét megmunkálni, az aratás áldását betakarítani segítettek, az aranymaggal telt ka'ászokat szérűbe hordták. A földmiv. ügyi miniszter e gondolatával csak ősi szokásrhoz vezet ugyan vissza, melyet az­előtt a nagybirtokosok gyakoroltak ; ámde ez a szokás a rómaiak Szaturnáliáirá és Luperkáliáira emlékeztet, azokra a megvendégelésekre, melyek­ben a földkerekség büs ke leigázói, önmaguk humorteljes ironizálásával, általuk személyesen ki­szolgált rabszolgáikat részesítették. Nálunk meg­etették és leitatták a robotolókát, a munkára kényszeritetteket. Bizonynyal nagy része volt az avitikus .áldomás« ajándékozásában a jószívűség­nek és nemes érzésnek is ; de az alárendeltekben, a jóbágyokban ébren akarták tartani azt a tu­datot is, hogy mindenben, jóban és rosszban csak az ,urak«-tól függnek. Dicsőséges szabadság- harcunk epokája ezt persze megvá toztatta; megvendégelés helyett pénz- és egyébb ajándék jött divatba, melylyel a munkaadó az aratás be­fejeztével a kialkudott munkabéren felül a mun­kást megjutalmaz tu. Ez azonban csak hideg megal­kuvás volt a saját előkelő hajlamokkal, leeresz­kedéssel telt köszönet, melyet alamizsna alakjá­ban adtak, mely a helyett, hogy a szociális kö­zeledést egyengetné, világosan rámutatott a bir­tok és munka közt tátongó szakadékra. A modern Magyarországba, melyet a tör­vényes jogegyenlőség szelleme kell, hogy áthas­son, az elismerésnek ez a második neme mely­nél a munkást felemelő mozzanat, a munkaadó­hoz való közeledés elesett, s közvetve adott »bor­ravaló« által pótoltatott : épenséggel nem illett bele. A lealacsonyitás,. melyet a korábbi szokás szabadokból és nem szabadokból való struktú­rája folytán magában rejtett, el van hárítva már. És miután alkotmányszerűen többé nincsenek »született« urak és »született« szolgák : csak a legjótékonyabb, a legnagyobb mértékben lelke­sítő hatása lehet azoknak az aratás régi örömei­nek a felújítása, a miket munkaadó és munkás, gazda és arató közösen élveztek. Nemesitő mind a két félre nézva. Az egyik léi mindjobban megérti, hogy csak azt téríti vissza, a mit munkaproduktomokban már kapott; a másik fél pedig emelkedett ön­tudattal érzi, hogy az emberi méltóság és a gaz dasági önrendelkezési jog teljes értékét kiadják neki. Legőképpen pedig mind a két félnél mind­inkább tisztul annak megismerése, hogy a társada­lom minden része egyenlő módon csak a munká­tól függ; hogy az úri kabát, parasztgunya és munkás-zubbony egymásra vannak utalva ; hogy társadalmi ellentétek modern államban nem köz­vetetten természetes előfeltételekből, hanem túl­nyomóan mesterséges és rosszakaratú makinációk­ból erednek. Ennek ismeretéből pedig, mint egy önma­gától kell kiorganizálódnia a munka demokráciá­jának, mely az egység legerősebb kötelékét csa­varja a nemzet köré; a fényes fejlődés és hosszú élet legerősebb biztosítékát nyújtja neki. Igen a magyar népiélek, a magyar paraszt­osztály jellemének helyes méltatásába nyúlt visz- sza Darányi Ignác dr. földmivelésügyi minister a magyar földön divatját felejtett aratás régi ün­nepeinek felújításával, melyek a munka glorifl- kációját kell, hogy képezzék, s ezzel hathatós védelmet teremt az osztályokat egymás ellen Izgató agitáció ellen. Nemzeti kincsásás a földmivelésügyi minisz­ternek ez a legújabb ténye. A Zemplént ármegyei Gazdasági Egyesület szőlészeti és borászati szakosztálya e hó 16-án délután 4 órakora vármegyeháza kistermében ülést tart. Gazdaközönségünk figyelmébe. A Borsodmegyei Gazdasági Egyesület azon célból, hogy a vármegyei sörarpatermelés fokoz- tassék, a saját kebelében egy sörárpatermelő és értékesítő bizottságot alakított, melynek célja le- end különösen a kisgazdák árpáit összegyűjteni, azt rendesen osztályozni, tisztítani s kiegyenlí­tett állapotban és nagyobb mennyiségben a lehető legjobb áron értékesíteni. A bizottság a rendelkezésére adott árpákat a »Miskolczi Hitelintézet« miskolezi közraktárá­ban fogja kezeltetni, s e célból az intézettel meg egyezésre jött a kezelési költségekre nézve, a melyek a következők lesznek : Beraktározási dij egyszer s mindenkorra métermá­zsánkint ..............................................4 fillér. Kiraktározási dij egyszer s mindenkorra métermázsánkint ....................................7 » Kiöntés métermázsánkint ......................2 » Külön vegyítés métermázsánkint ... 2 » Fekbér az augusztns 21-iki sörárpavásártól számítva havonkint és métermázsánkint l’/2 ,, Biztosítási dij minden 100 kor. érték után havonkint ..........................................4'|2 » A motorikus árpatisztitó használatáért kalá­szollóval vagy anélkül, a géphez hordással és elvitellel együtt métermázsánkint . 24 „ A Hitelintézet a raktárában elhelyezett ár­pákra az élték 70°/o-anak megielelő előleget ad, 6% kamat mellett. A bizottság rendelkezésére bocsájtandó árpák a »Miskolczi Hitelintézet« közraktáraiban Mis- kolczra küldendők a Borsodmegyei Gazdasági Egye-ület árpaértékesitő bizottsága címén, a hol azok bármely napon átvétetnek. A beküldendő árpa az egyesület titkári hivatalához Miskolcz (Vármegyeház) bejelentendő. A Borsodmegyei Gazdasági Egyesület ezen sörárpa értékesítő bizottság alakítása által mó dot óhajt nyújtani a gazdaközönségnek, hogy kisebb mennyiségű, de jó minőségű sörárpáját jó áronétékesithesse. Ä bizottság működése azonban csakis akkor lehet eredményes, ha kis­gazdáink azt a saját jól felfogott érdekükben pártolni fogják. Minden egyéb felvilágosítással az egyesület titkári hivatala Miskolcz (Vármegyeház) készség­gel szolgál. Városi és községi ügyek. * Valkóvszky Elek Sátoralja-Újhely rt. város pénztárosa Máramarosból, hol négy heti szabadságát élvezte, visszaérkezett és átvette a pénztári szolgálatot. * Versenytárgyalás. Ifj. Meczner Gyula h polgármester, Sátoralja-Ujhely r. t’ város kép­viselőtestületének határozata folytán a város ma­jorsági beltclkén építendő iroda és raktárhelyisé­gek munkálatai kivitelének biztosítása cétjából e hó tizenkettedikének d. e. 11 órájára a városi számvevő hivatali helyiségében tartandó zárt és szóbeli ajánlati versenytárgyalást hirdet. * Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralja- ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál 1901. aug. 3-tól 1901. aug. 10-ig a) házasságot kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 4 egyén ; e) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 12 eset­ben; d) elhalálozott: 7 egyén. Vármegyei Hivatalos Rész. 674 sz./főisp. 901. T. Zemplén-vdrmegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A homonnai közkórházban lemondás foly­tán betöltendő igazgató-főorvosi állásra, a mely­lyel 1200 korona évi fizetés van egybekötve, pályázatot hirdetek. Pályázni szándékozók fölhivatnak, hogy szabályszerű minősítésüket igazoló, felszerelt kérvényeikot hozzám ezen hirdetmény keltétől számított 30 nap alatt nyújtsák be, mivel ké­sőbben érkező folyamodványokat figyelembe venni nem fogok. Sátoralja-Ujhely, 1901. július hó 23. 3-3 gf. Hadik Béla, s., k. főispán, T. Zcmplénvdrmegye igazoló választmányától. 16421/sz. Hivatalos hirdetmény. Az érdekeltek tájékoztatása céljából köz­hírré teszem, hogy a vármegye igazoló választ­mánya a vármegye legtöbb adót űzető bizott­sági tagjai 1902-re érvényei bízandó névjegyzé­kének kiigazítása céljából üléseit folyó évi augusztus hó 16-ik napján, esetleg a következő napokon is délután 2 órakor a vármegyeháza kistermében fogja megtartani. Az adóhivatalok részéről a névjegyzék ki­igazítása céljából bemutatott kimutatások az 1886 évi XXI. t. c. 25 §-a értelmében betekin­tés és a netalán szükséges felszólalások megte- hetése végett a vármegye irattárában közszem­lére kitétettek. Miről a felvételre jogosultsággal biró leg­több adót fizetők azzal értesítettnek, hogy a .névjegyzékbe leendő felvétel iránti kérvényeiket írásban, az igazoló választmányi ülés megkez­dése előtt adják be, vagy előszóval az ülés fo­lyama alatt annál is inkább tegyék meg igazolt észrevételeiket, mivel az elkésetten beadott, vagy tett felszólamlások figyelembe vétetni nem fog­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom