Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-12-29 / 52. szám
Sátoralja-Ujhely, 1901. december 29. 52. (2140.) Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉBE ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MIUDENT T7"-A. S JL. ES H>T .A. 3?. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknéi: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, 'számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intózendők. gondolatok az év végén. Borúra derű, temetés után keresztelő. Ez képe és ábrázolata a múló, maholnap megsiratott és eltemetett ó-eszteu- dőnek — és a ma-holnap fölvirradó új esztendőnek. Istenben boldogúlt, eltávozott amaz, Isten nevében jött emez. Azért fohász- szál és imádsággal illik megkeresztelnünk és felköszöntenüuk. Hiszen kedves, rózsás arcú tündérgyermek ez, a ki mosolyogva jön a világra amott a napkeleti mesék és ezeregyéj csodás honában és akként leb- ben ki hozzánk a hajnal tulipánjának kely- béből, mint valami szárnyas teremtés, mint egy bájoló fényes angyal. És, ah, minő ragyogó fénysávolyt dérit a levegőben! Mily örömpirt lövel az emberek arcára! Mily ragyogó csillagokat gyújt szemeikben ! Mily bűvös-bájos, édes mosolyt fest az ember-ajkak széleire!------És hogyan örvendenek s üdvözölge- tik majd megjelenése alkalmából az ismerősök egymást „szerencsekivánat“-okkal! Méltán és joggal cselekszik. Hiszen az új vendég — az új év — nem jön üres kézzel. Piros köténye tele van új remények gazdag bimbóival, új biztatások teljes rózsáival, új Ígéretek aranyos dióival -------s meg azután új csalódások, új szenvedések göröngyeivel, töviseivel és —- szegényes kenyérmorzsáival. És méltán. Mert: mi a múlt? Már semmi! Mi a jövő? Még semmi! Mi a jelen? A múlt semmiből a jövő semmibe átfolyó semmi! Vagy ha valami: akkor is csak egy csepp viz a jövő mérhetetlen occeánjából, egy szemecske a Szahara futó homokjából.. . Avagy mihez hasonlithatnók inkább a ma-holnap világra jövendő új esztendőt, mint egy kedves, mosolygó arcú gyer«A» xAs \t Inzurgensek.* Az 1901- dec. 3-án Sátoralja-Ujhelyben tartott vármegyei bizottsági közgyűlés emlékéül, midőn az inzurgens-szobor áthelyezése megta- gadtatott. Felkelő nemesek 1 Győri inzurgensek ’ Régen volt, mikor ti Itten felültetetek. Mint jó hazafiak Lóra pattantatok, Ha egy vén fringiát Felcsatolhattatok, Nem is kérdeztétek: Ki, miért tör rátok? Budáról azt írták: „Bajban van Hazátok!“ Ily levelet kapva, Ki gondolna másra, Mint az ellenségnek Hágni a nyakára ? ! ., . • Mutatvány az .Adalékok“ 1002, január 1-ón meg- jelenő füzetéből,____________________ mekhez, ki anyjának, a koros időnek ölén játszadozva, kacsóiban tartja minden reményünk szerető bimbait, vágyaink pirosló narancsait, melyek a meghalt és eltemetett ó-évnek sirhantján fakadtak és fejlődtek ki! De az idő nagyban olyan valami, mint a tenger. Mind a kettő, a tenger is, az idő is, megmérhetetlen, határtalan, ámbár nem végtelen. Az időre gondolva, úgy érzi magát az ember, mint a ki az Oc- ceánon utazik: bárhová tekint, mindenütt csak víztömegeket lát, partok nélkül, körül határolatlanul. És valljon miből képződik a tenger ? Azokból a vizekből, melyeket a folyók öntenek bele. A folyamok pedig folyók- ból, a folyók patakokból, a patakok erekből és csermelyekből, ezek ismét csep- pekből alakulnak. így alakul az idő is évezredekből ; ezek századokból, a századok évtizedekből; ezek évekből, az évek napokból, mig a napok percekből és pillanatokból . . . De aztán még abban is hasonlít az idő a tengerhez, vagy a folyóhoz, hogy állandó mozgásban és folyásban van mind a kettő. Halad, tovasiklik, mintegy repül mind a kettő, még pedig akkép, hogy fu tásukban őket feltartóztatni, utjokból visz- szatériteni nincs hatalmunkban . . . Mint a költő panaszolja: „Oh a szárnyas idő hirtelen elrepül!“ Elrepül visszavehetetlenül ... Oh valóban mily lehangoló az emberi szívre a múlandóságnak ez a játéka! Mert, kérdem, mi hasznosabb az időnél, mely „az örökélet ára ?“ — És mi rövidebb a szárnyas időnél és mi helyre- hozhatatlanabb, mint az idő, ha már egészen eltűnik ? Valóban, ha az időt az emberi élettel vonatkozásba hozzuk, mondhatjuk hogy A nádor, a király, „Az ősi erényre Hivatkozva“ híjt fel Sürgős felkelésre. A mit a király ír, A nemes embernek, Azt már meg kell tenni A jó inzurgensnek. Az atyám is ott volt . . . Sokat mesélt róla, A míg én — mint gyermek — Kardján játszadozva, Kérdeztem apróra, Kétszázszor is egyet------Az a lovas csapat Nekem igen tetszett, A melyről jó atyám Sok érdekest mondott,------Hogy malomárokhoz Csináltak ők frontot. . . Ilyen helyzetükben — Bár nagyon akartak — Franciaországnak Keveset árthattak! . . . Leginkább neheztelt Alvinczy komára, A magyar osztrák had Vén tábornokára. az élet és idő az isteni irgalom folytonos csodája; egy téjjel és mézzel töltött folyam, mely az Isten szivének bűvös, szerető köréből árad reánk, hogy gyarló emberi lényünk benne fürödjék. Egy aranyfonál, mely perceinket mint gyéraántcsil- lagokat egybefüzi, hogy lánca legyen annak a csodás szerkezetű órának, melynek neve : emberi élet. Az angolok elmésen mondják, hogy „az idő pénz.“ És méltán; mert a mint a perceket, a pillanatokat használjuk, akként válik csak hasznunkra az egész esztendő. Oh mily sok jót lehet egy év alatt tenni, tanulni, cselekedni! Mennyi sok hibát lehet jóvá tenni, mennyi sok kárt lehet helyreütni, sokat pótolni, csak az elvesztegetett időt nem. Mert az idő kincs, a mely minden múló nappal és éjjel kisebb lesz, a mely folyton fogy, mig végre is — emberi létünkkel — elfogy. Jean Paul elmésen mondja : hogy „Az idő az örökkévalóság álorcája.“ A magyar közmondások élefcbölcsesége pedig soksok formában int az idő megbecsülésére: „Az idő eljár — senkire sem vár.“-----„Egyik idő a másiknak mestere.“ — — „Az idő észre hozza a bolondot is.“ „Idővel, pénzzel takarékosan bánj.“ „Nincs drágább az időnél.“ Az ember az időt megtanitá beszélni az óraütéssel és ketyegéssel. Minden ketyegése az ingának, minden ütése az órakalapácsnak juttassa eszünkbe halandó voltunkat és az idő kellő felhasználását. Azért minden egyes óra egy-egy látogatása az időnek, mely arra int, hogy siessünk élni, siessünk okosan és emberi hivatásunkhoz, méltóságunkhoz illő módon kihasználni, kimenteni az időt, mert: .Elpazarolt idő lótel — használt idő élet.“ Az emberi élet fogalma ugyanis maEllenben dicsérte Barkóczy Ferencet, A ki mi ránk hagyta Azt a dicső nevet, A mely fel van írva Újhelyi piacon Emlékül állított, Bevésett oszlopon. Az apám büszke volt Erre az emlékre, Mert hát — a mint mondám,— Őt’ is érdekelte A baj társainak , Felállított emlék, És arról reá is Háruló dicsőség! Ze mplénvármegyének Összes nemessége Állíttatta ezt fel Már hetvenhat éve. Sokan kigúnyolták . . . Mert a franciákat Azzal gyanúsiták Hogy magyar Hazánkat Jöttek felmenteni Az osztrák járomból . . . — Akkor kisült volna Ez — Napóleontól. — A Zemplén mai száma tiz oldal. *^|
