Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

fi tanítói nyugdíj-törvény revíziója.

— Kót cikkely. —

II.

Végtelenül sajnálom, hogy szűkre szabott időnk nem engedi bővebben fejtegetnem mindazt, amit a nyugdíjtörvény revíziója tárgyában egy részletes határozati javaslatba összefoglalva szives elfogadásra ajánlok.

Határozati javaslatom következőképpen hangzik:

Mondja ki határozatilag a „Zemplénvár- megyei Tanitó-Egyesület“ 1901-ik évi közgyűlésében, hogy a nm. vallás- és közokt.-ügyi m. kir. Minister úrhoz emlékiratot intéz, melyben kéri, hogy a tanítói nyugdíjtörvény revíziójánál a következő módosításokat és pótlásokat figyelmére méltatni kegyeskedjék.

1. A tanító 35 szolgálati év után teljes fizetéssel nyugdíjba léphet.

2. Az önhibáján kívül munkaképtelenné vált tanító a szolgálati évekre való tekintet nélkül nyugdijjogosultsággal bírjon.

3. A nyugdijösszeg 10 szolgálati év után 50%, a tizen aluli évekre pedig ennek megfelelő hányada legyen.

4. A nyugdíjra jogosultnak felesége, férje halála esetén, annak szolgálati éveire való tekintet'nélkül, rendes özvegyi segélyben részesüljön.

5. Á nyugdíjintézetbe hivatalból, korára való tekintet uélkül vétessék fel minden okleveles tanító, a ki akár ideiglenes, akár végleges minőségben tanítói hivatalt betölt.

6. A nyugdij-igóny az alkalmaztatás napjától számittassók.

7. A jelenleg alkalmazásban lévő tanítók a 21-ik, illetve 20. életévők előtti szolgálati ideje, amennyiben akkor már mint okleveles tanítók működtek, — utánfizetés kötelezettsége mellett nyugdíj-igényük tekintetében utólag is érvényesíttessék.

8. Az iparos- és kereskedő-tanonciskolánál, valamint az ismétlő iskoláknál végleges minőségben élvezett fizetés a nyugdijösszegbe is beszámíttassák, és az ily minőségben élvezett fizetések után is vettessék ki az illetőkre a rendes nyugdijjárulék.

9. Az ilyen iskolák fentartói a tanerőnkint 24 koronás évi járulékok és az egyszersmindon- korra lerovandó 20 koronás járulék fizetésére kötelezte ssenek.

10. A fizetés-illetve nyugdij-igény emelkedése alkalmával lerovandó illeték szállíttassák le 50%-ról 33%-ra. Ellenben tartassanak fenn továbbra is az alapot tetemesen gyarapító 30 filléres nyugdijjárulékok, amiknek lerovására köteleztessók minden el. iskolába iratkozó tanköteles.

11. A kántortanitói állások javadalma az 1893. évi XXVI. t. c. 8. §.-ének megfelelően teljes egészben számíttassák be a Végellátás összegének megállapításánál.

12. Amennyiben továbbra is fennmaradnak a föld-illetmények és a természetbeni járandóságok, úgy az előbbiek értékének megállapításánál az utolsó őt évi haszonbérleti szerződésekkel kimutatható tényleges helyi haszonbérösszeg,* az utóbbiaknál pedig mindenkor a középminőségü termények utolsó tiz évi átlagos értéke számittassók be a nyugdijösszeg megállapításánál.

13. Ha a végellátás, illetve az özvegyi segély az 1891. évi XLIII. t. c. 3. §.-ának értelmében kikerekitendő, az 5 frt (10 kor.)-ig terjedő részösszeget ne lehessen elhagyni, hanem a legkisebb részösszeg is mindenkor 10 frtnak esetleg 10 koronának veendő, illetve felemelendő.

14. Az egyszer jog- és végérvényesen megállapított nyugdijösszeget a nyugdíjaztatás előtt, a dijlevélnek utólagos elbírálása által leszállítani ne lehessen.

15. Az önhibáján kívül állás nélkül maradt tanító nyugdíjjogosultsága törvényileg biztosíttassák.

16. A már szerzett nyugdíjigényt még az esetben se lehessen redukálni, ha a nyugdíjra jogosított bármely okbóf kisebb fizetésű állásra kénytelen pályázni.

17. Az ideiglenes nyugdíjaztatás oly értelemben szabályoztassék, hogy a ki egy évnél hosszabb ideig betegeskedik, azt ideiglenesen nyugdíjazni lehessen, ha felépüléséhez remény van és munkaképességét a 35 szolgálati éven belül visszanyerheti.

18. A tanítók nyugdíjazását elrendelő bizottságban a hivatalos megyei tanító-egyesületnek egy-egy képviselője tanácskozási és szavazati joggal bírjon.

19. Az özvegyek és árvák hátrahagyása nélkül elhalt tanítók tisztességes eltemettetésére a szerzett nyugdíjigénynek megfelelően bizonyos összeg folyósítandó.

20. A nyugdíjra jogosultaknak nyújtandó

• A közgyűlés a földilletményeknél nem a haszonbérösszeget, hanem továbbra is a kataszteri tiszta jövedelmet határozta alapul veendőnek,

kedvezmény megállapításánál oly kulcs veendő a számítás alapjául, mely szerint a meglevő nyugdíjalap összes kamatjai, valamint a tanítók és iskolafentartók összes évi járulékai fordittas- • sanak nyugdíjaztatásokra, illetve folyó kiadásokra, mig az államnak évi járuléka, valamint a tanítók és iskolafentartók egyszer s mindenkorra fizetendő járulékai a nyugdíjalap gyarapítására szolgáljanak.

21. Azon nem várt és a jövőre is teljesen kizártnak látszó esetben, ha az alap jövedelmei és az évi illetékek nem fedeznék teljesen a folyó számlát, a tanítók évi 2°/o-os hozzájárulása felemeltessék.

22. A tanítói nyugdíjintézménynél működő tisztviselők fizetéseiket ne a nyugdíjalap terhére élvezzék, hanem éppen úgy, miként a bírói kar, a pénzügyi tisztviselők s más állami alkalmazottak nyugdijintézményeinél, viselje a mi nyugdíjintézetünk administrátiónális költségeit is az állam.

23. A nyugdíjtörvény minden tiz évben revidáltassék.“

Mt. Közgyűlés! Amidőn az imént adott határozati javaslatomnak ismételten kérem szives elfogadását, kérek egyúttal arra nézve is határozatot, hogy ezen határozaterőre emelendő javaslatomnak másolatban való csatolása mellett kerestessenek meg egyletünk elnöksége részéről az összes vármegyónkbeli orsz. képviselők az iránt, hogy a közeljövőben napirendre kerülő ezen vitális érdekeinket pártolásukkal előmozdítsák, támogassák.

És most csak bocsánatot kérek a Közgyűlés mt. tagjaitól azért, hogy ily hosszasan vettem igénybe szives türelmüket, de bevallom egyúttal azt is. hogy egy ilyen nagyon is reális tartalmú előadás, kevésbbé érdekfeszitő zsá- nere dacára jogosan véltem remélni, miszerint elnézéssel leendenek kedves pályatársaim irányomban : mert hiszen édes mindannyiunknak egyik legfontosabb, állandóan függőben levő kérdéséről komoly tanulmány útján szerzett tapasztalataimmal számoltam be Önök előtt ezen javaslat alakjában, — amelynek, ha csak parányi sikere lesz is, az leszen egyúttal legédesebb jutalma szerény törekvésemnek.

CSARNOK.

K. Gizella Ijugonmak.

Láttam, mily örömet lelsz a költeményben, — Nos, hogy ez örömed véget sohse érjen: Lelkemből kívánom, szép húgom, neked én, Legyen egész élted a legszebb költemény!

(Nyíregyháza.)

Kerekes Pál.

Hűség a hűtlenségben.

Irta: Mok Ferencné.

(2. folyt, ós vóge.)

IV.

S az asszony élt tovább álomvilágának. Kiszínezte lelkében, hogy Darvas mily boldogtalan, nem is él már talán, hátha reménytelen szerelme sírba vitte azt a daliás, szép katonát.

Az évek múltak. Margit szép, harmincéves asszony lett Szépsége nem vesztett bájából, csak érettebb lett. Szájának kedvesen bánatos vonása még vonzóbbá tette őt. Férje sokszor megfigyelte, szomorú, fürkésző nézéssel. Az asz- szony meg nem vette észre, hogy férje mint őszül, mint öregszik s arca hogy kezd sová- nyodni s sápadt szint kap lassankint. Ha szeme néha az urára tévedt és gyermekeit látta maga körül, mintha lelkiismeret-furdalást érzett volna. Hiszen ő ezeket mindennap újból megcsalja ! Minden gondolata régi kedvesénél időz.

De ezek a megbánás percei igen mulékonyak voltak, ilyenkor feltűnt emlékezetében Darvas daliás alakja, tüzes szeme s szinte hallani vélte mélyen zengő hangjának dallamosságát.

Tihanyiék a fővárosba költözködtek fői. Margitot vágya mindig a nagyvárosi élet árjába vonzotta, férje meg engedett neje unszoló kérésének.

Egy júliusi nap délelőttjén Margit a képcsarnokba ment, kis leányát kezén vezetve. Müveit lelke mindig szomjazott a „szép“ látása után s a művészet gyönyörködése sok keserű és üres óráján segítette át.

A képcsarnok látogatott volt. Egy modern festőnek legújabb, nagyszabású képe előtt tolongott a közönség. A festmény egy vihart ábrázolt. A bősz vihar a tenger hullámait felkorbácsolja s felhőtől terhes égen villámok cikáznak át. Egy csónak hiába küzd az elemekkel, egy hullám felkapja a kicsi jármüvet és vad erővel csap rajta át. A csónak szélén ifjú nő áll, az evező ernyedt kezében lecsüng, a haja felbomolva rebben a viharban. A szemek ijedt, meredt nézéssel hatolnak át a sötétségen, keble egy utolsó fáradt kiáltástól emelkedik. Mellette fiatal leány áll, imára kulcsolt kezekkel s szeme kérőn, esdeklőn csüng az égboltozaton, mellén a vihar megtépte ruháját.

Megkapó szép volt ez a kép. A közönség lebilincselve a mü művészetétől, csoportosul körűié és halkan vált megjegyzéseket. Margit is gyönyörködve nézte ezt a művészi alkotást. Egyszerre egy pár ragadja meg figyelmét, mely a kép közelébe jutni igyekszik. A férfi egy negyven óv körül járó kövér katonatiszt, a nő sovány, magas, szeplős. A férfi a mint végre a kép elé jut és sokáig nézi azt — odafordul társához s igy szól halk hangon: N„ézzed Ella I Ez a női arc ezen a képen, az összekulcsolt kezű leány, emlékeztet engem valakire. Igen régen lehetett! Igen! tudom már — és a férfi nevet, mély borízű nevetéssel — egy ifjúkori ideálom hasonlít hozzá! — Az asszony figyelmes lett. „Ifjúkori ideál Béla?“ A férfi nejére nézett mosolygó, joviális arccal. „Nos kedvesem? — Hiszen midőn ennek a leánykának udvaroltam, magát még nem ismertem. Különben is az a leány alaposan csúffá tett. Engem szeretett s a más felesége lett. Az a másik gazdag volt és előkelő. Jobb, hogy igy történt és nem velem esett meg az a furcsa históra, hogy feleséget vegyek olyat, a ki mást szeret, s már az oltár előtt csalt meg engem! Maga Ella az én jó, szép feleségem és sohasem gondolt arra, hogy engem megcsaljon.“

A csúnya, szeplős asszony szerelmes nézéssel pillantott az urára és tovább mentek.

Margit krétafehór arccal nézte, ezt a párt s hallgatta a beszélgetésüket. Szivében mintha egy ér pattant volna meg, talán már nem is dobogott. Idegesen reszkető kezekkel szorosan megfogta leánykája puha kis kezét és egy távolabb lévő pamlagra ült le. Képtelen volt állani, térdei megtagadták a szolgálatot. Es gondolkozott: ... Ez volt tehát, ez a piros arcú, kövér katonatiszt az ő ifjúkori eszménye, szive féltett, titkolt bálványa ? És az a nő, az a sovány, szeplős asszony? Bizonyára neje. Tehát elfeledte őt s róla csak mint egy ifjúkori eszményről vagy bolondságról emlékezik meg? Hidegség lopódzik Margit asszony szivébe, a mint emlékében visszhangzik a férfi léha, nyers beszédmódja és rekedtes nevetése. A szép, mély dallamos hangból, mely egykor úgy körülhálózta szivét, ez lett tehát! ? És a hidegség terjed az asszony szivében és a szerelemnek csodásán rövid idő alatt helyet enged a megvetés, a tetteit női büszkeség . . .

Margit szomorúan nézett át a képre, mely ártatlan okozója volt kegyetlen csalódásának — és csendes léptekkel sietett haza. S a mint haza ért és férjét sápadt, komoly arccal íróasztala fölé hajolva látta ós azt a korán őszült intelligens főt maga felé fordulni látta: köny, köny után szökött a szép, a boldogtalan asz- szony szemébe. Odament az urához, ráborult keblére s ott zokogott szaggatott, hosszú sírással, mig a köny kiapadt szemeiből. ,Majd férje arcát csókolva, halkan kérdezte: „Édes uram, szeretsz még engem ?“

A férfi csendes mosolylyal simogatta felesége szőke haját és szótlan, hosszan csókolta meg a könnyes szemeket S midőn az asszony távozott, a férj felnyitotta íróasztala fiókját, kivette Darvas Béla fényképét és levelét s szemeinek egy boldog, reményteljes felsugárzásávál igy suttogott: „Most már nem a tiéd többé a feleségem! Az enyém lesz most már szive-lelke is 1“

És Darvas fényképét a levelekkel egyetemben darabokra tépte az izmos férfikéz.

Közgazdaság.

Tenyészállat-díjazás Sárospatakon.

Tudósítónk írja: Zemplénvármegye Gazdasági Egyesülete nagyon szépen sikerült tenyészállat- dijazást rendezett e hó 7-én Sárospatakon. A gazdasági egyesület részéről jelenvoltak Nemthy József e. alelnök és Fedák István e. titkár. A föld- mivelési minisztérium részéről Beke Imre kassai m kir. állattenyésztési felügyelő, ki a látottak felett elismerését fejezte ki a gazd. e. elnökségének és Barthos József járási főszolgabírónak az állatdijazás nagyon szép sikere alkalmából. Az ál- latdijazást a gazd. e. a földmivelési kormány anyagi támogatásával rendezte, Felhajtatott 250—300 drb. szebbnél-szebb tiszta magyar fajta tenyész- és növendékállat, 30 kis gazda 400 korona segélyben részesült; a tehenek első diját, 30 kor. -át, Ilanser József károlyfalusi lakos Virág nevű tehene, a második dijat 20 kor.-át Móré András sá- rospatani lakos Csengő nevű tehene, a harmadik dijat, 20 koronát, Hoffman Mátyás trauczonfalusi lakos Csendes nevű tehene ; a három éves üszők első diját, 20 kor.-át, Braun József sárospataki lakos Bimbó nevű üszője; a két éves üszők első diját, 20 kor.-át, Kecskeméthy Károly b.-zsadányi