Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

1901. December 8._____ I. Melléklet a „Zemplén*1 49. számához.

séhez szükséges volt két ezer és egy néhány száz koronát a hozzá való nyers épületanyaggal. Ezért a pénzért azután emeltettek egy szép, modern, tágas iskolát egy tanteremmel, mely minden igényt kielégít, két lakószobával, kony- hával-kamarával — s ezen minden dicséretre méltó, hazafias tetükkel oly emléket emeltek Velo- polya községnek és maguknak, mely ércnél maradandóbb lesz, nevüket megörökíti s arany betűkkel be fogja írni a magyar nemzeti közművelődés fényes lapjaira.

És ezt az iskolát jött el felszentelni a messze távolból a homonnai egyházkerület köztiszteletben, becsülésben és szeretetben álló, kiváló esperese, ft. Lehoczky Endre zemplén-szinnai esperes-plébános, Madarassy Béla udvai s a lyubi- sei plébánosok kíséretében. — Tizenegy órakor kezdődött a szertartás. A nagyérdemű esperes úr fölszentelte először a iskolatermet, majd a tanítói lakosztályokat s minden mellékhelyiségét s ennek megtörténte után oda állt a nép elé s tőle megszokott ékesszólással mondott egy talpra esett, megkapó, igen sikerült hazafias felavató beszédet először magyarúl, azután tótul, hogy a nép is megértse. Visszapillantást vetve Ve- lopolya az előtti elparlagosodott iskolaügyére s teljes megelégedéssel tekintve a most emelt szép iskolára, kimutatta beszédjében azt, hogy az isteni Gondviselés mindenütt megtalálja s föltámasztja a maga fórfiait, kiket eszközül használ föl céljai elérésére. És milyen hálás lehet most a község ezek iránt, kik sok fáradtsággal és utánjárással ilyen díszes csarnokot emeltek a népnevelés nagy fontosságú ügyének Velopolyán. Isten áldását kérte a község nagy érdemű jegyzőjére, Kula Istvánra, kinek első sorban — majd lelkipásztorára, Madarassy Bélára, kinek másodsorban köszönhető ezen uj szép iskola. Megnevezett még az esperes ur vagy őt velopolyai lakost, — (kiknek én nem tudom a neveit) kik szintén kisebb-nagyobb pénzáldozattal járultak az iskolaépítés költségeihez, szintén Isten áldását kérve reájuk s az egész községre.

Azután felolvastatott a püspöki kinevezési okmány, melynek értelmében Durcsinszky Erzsiké, Budapesten az állami képzőben kitűnő eredménynyel végzett s kitűnő oklevéllel biró tanitókisasszony lett ezen uj iskolához kinevezve s mint rendes tanítónő megerősítve. (Lelkes éljenzés minden oldalról).

Majd hozzá fordulva a felavató esperes úr, gyöngéd kezeibe tette le a község jövőjének reményeit, a jelen volt iskolás növendékeket, és szívhez szólóbeszéd kíséretében beiktatta őt uj hivatalába (Lelkes éljenzés.)

Azután a helyi plébános, Madarassy Béla, emelt szót s hálás köszönetét mondott a felavató esperes úrnak azon kegyességéért, hogy messze földről ide fáradva szives volt a felszentelést megtartani. (Éljenzés minden oldalról!)

Végezetül pedig a tanitókisasszony lakosztályán, lukullusi lakoma zárta be az ünnepi alkalmat mely fesztelen, kitűnő kedvben sokáig tartotta együtt az ünnepélység részt vett vendégeket.

Nekem pedig, mint a „Zemplén“ tudósítójának hazafias kötelességem még csak annyit hozzá fűzni e refrádához: „Magnus adhuc idem petentium ordo“! vagyis, hogy még igen-igen sok itt az olyan község, melynek se iskolája,

nemzeti, kulturális feladatait, még azok is megnyugvással fogadták a hirt, hogy végre akadt egy pont, hol a nagy magyar honban, Pest és Budában megfáradt és nélkülöző színész otthont és kenyeret talál.

A balatonfüredi színházat 1831. júli 2-án nyitotta meg a volt fehérvári, majd „Dunántúli társaság“, mely vándorutjának ilyképp végére érkezett. A megnyitásra ugyancsak Kisfaludy irt pro'ogust. Prózában irta, de költői lelke ott lüktet a prózai sorok között is. Ä költő nemes szive-verése örömök árjától dobog fel, midőn látja, sikerült nagy müvét, a melyet nemcsak magának, de az egész magyar hazának emelt oltárul, a hová imádkozni járjanak. Hazafiságnak s Nemzetiségnek áldozata ezen szin művészi Intézet!“ igy szól s a mig a sikerült mü nagy hasznát mutatja ki, nem mulasztja el megjegyezni, hogy nemcsak a művészetnek, hanem a magyar nyelvnek is temploma e hely. A nyelvvel együtt jár a’ müvészség többnyire minden Nemzeteknél: együtt virágoznak, disz- lenek; együtt nyomorognak, sínylődnek. A magyar nyelvnek, színművészeinek pedig nem szabad sínylődnie! Fel kell lázadnunk arra a gondolatra, hogy édes hazánkban az megtörténhessék, pedig ha nemzeti történetünk folyamára visszatekintünk, nem látjuk-e, hogy mindig idegen élősködőit rajtunk? Hazánk nagy városaiban a’ magyar most alig gondolhattya magát (isseinek vérével szerzett honnyában s a Magyar művészek a’ tőlük megtagadt ápolásnak hiánnyában eddig majd nem éhhel nézni kény- telenittettek önnön Hazájokban. De ime minden megváltozott! A magyar hazának nagy

se tanítója nincsen és szorongó kebellel várjuk azt a boldog időt, mikor az állam már erre a határszéli vidékre is fogja magas figyelmét fordítani. s nemcsak a sokkal műveltebb alföldön, de ezen a műveletlen felvidéken is fog iskolákat emelni a magyar tanügynek, abból az „ex cathedra“ kilátásba helyezett 2000 iskolából 1 De mikor lesz az? ki tudná megmondani?* Felvilágosodás jöjjön el a te országod 1

Erősen remélve, hogy a t. szerkesztő úr kegyes lesz egész terjedelmében közölni a „Zemplén“ hasábjain e tudósításomat, maradok stb.

Szekey Gjőző,

lyubisoi rlr. plébános, vármegye-bizottsági tag.

Restauráció előtt.

Hasonlít a vármegye szervezete az úgynevezett hosszú lejáratú órák szerkezetéhez. Ha felhúzta a gazdája, hat hónapig is elketyeg. Minden bizonynyal pedig addig jár, mig meg nem áll.

A vármegyének ez, az óra forma gépezetét hat esziendeje lesz maholnap, hogy legutóbb felhúzták. Most kell felhúzni megint, hogy meg ne álljon újabb hat évig. így kívánja a gazdája : a közönség.

Ez a gazda-közönség, a „tekintetes törvényhatósági bizottság“ igen nagy számmal sereglett egybe f. hó 3-án az ősi székházba, hogy — egyéb fontos tennivalói közt — elvégezze a legfontosabbat, vagyis meghatározza: mikor legyen a mi vármegyénkben is annak a gépezetnek ujrafelhuzása, t. i. a restauráció? . . .

De hogy megtartsuk rövidre szabott refe- rádánkban a f. hó 3-án kezdődött közgyűlés menetének egymásutánját, — azon kezdjük, hogy az elnöki székét d. e. pontban 10 órakor elfoglalt főispán, Hadik Béla gróf, „igaz tisztelettel“ üdvözölte a közgyűlést, örömének adván kifejezést. annakpátása felett, hogy oly szép számban gyülekeztek össze az ősi terembe.

Meczner Béla biz. tag kérésére első tárgyúi tűzetett napirendre az önálló vámterület létesítését célzó két indítvány. Az egyiket Kossuth János és társai, a másikat Meczner Cyula és társai nyújtották be. A két indítvány any- nyira hasonlít egymáshoz lényegére nézve, hogy reájok lehet citálni Petőfi-ből:

. . . egyébiránt ez egyre megy,

Külömbözök csak a nevek.

A Kossuth-féle indítvány mellett Meczner Béla mondott hosszabb, az önálló magyar ipar és kereskedelmi vámterület létesítésére erősen kapacitáló beszédet. Ősi tanácstermünknek falai között már régen nem hangzott fel egy olyan agitatórius politikai szózat, mint volt ez az övé. Mintha még a falakon unatkozó nagy ősök is érdeklődéssel hallgatták volna, úgy tetszett.

* Sőt igen. Az előkészület megtörtént, hogy a Csebinye községben 3 tanítóval, Csertósz községben szintén 3 tanítóval, Habura községben pedig 4 tanítóval működendő áll. elemi iskolák máraz 1902—3 iskolai évre megnyittassanak. Következik majd a többi is annak rendje és módja szerint. Csak bizalom és türelem! Lassan megyünk messzire !

Szerk.

lelkű fiai és leányai áldozatra vállalkoztak. És a hazafiui buzgóságnak meg lett az eredménye. A hol elmúlt éveken szél ingatta a fákat és a fűszálakat, most a nemzetiséget terjesztő Szin- müvészi Intézet áll, hirdetvén országnak-világ- nak, hogy az önnön hazájában eddig zsellór- kedni kénytelenitett magyar szinmüvészség egy ' tulajdon házra vergődött ....

Nagy volt a taps, nagy volt az öröm, mely a Prológust kisérte, de a lelkesedés még nagyobbá lett, midőn a Prológus után a társaság összes tagjai elénekelték Kisfaludy „Nemzeti dal“-át, azt a lelkes magyar himnuszt, melynek mindenik szava megérdemelné, hogy aranybetükkel véssék fel az iskolák falára.

Adja Isten, hogy a magyart A félviiág uralja,

S vérrel szerzett szabadsága Soha kárát no vallja.

Adja Isten! alkotmánya Mindörökké állhasson S diszlósónek semmi erő S idövész ne árthasson.

Adja Isten, hogy a magyar Hazáját és nomzetét Nyelvét s ősi tulajdonit Szeresse, mint életét!

így jött létre és nyittatott meg az első magyar színház 1 A nemzeti áldozatkészség filléreiből állott elő. A költő hozta létrejövéséhez a legnagyobb áldozatot, mert nemcsak fizikai és szellemi munkával állott az építők sorába, de saját vagyonából is ráköltött a növekedő falakra igen sokat.

Az id. Meczner Gyula-féle indítvány mellett nem kisebb hévvel szólalt fel Wiczmándy Ödön biz. tag, közéletünknek egyik veterán harcosa, kinek, főképp közgazdasági kérdések megvitatása során, nem csekély súlylyal szoktak nyomni árgumentomai a meggyőződés mérlegének lebillenésére.

Utána Meczner Gyula, kiemelésével annak, hogy az önálló magyar vámterület kérdése nem pártpolitikai kérdés, a maga és aláíró társai indítványát ajánlotta elfogadásra.

Matolai Etele, alispán, felszólalásával a Kossuthék indítványát pártolta.

Láczay Szabó László dr., biz. tag, a két indítványt, mely a célra nézve egyező, törekvés tekintetében pedig rokon, egyesíteni javasolta.

Hadik gr. főispán is a két indítvány egy- gyé forrasztása mellett szólalván fel, minden oldalról helyesléssel találkozott, hogy a két homogén indítvány alapján intéztessók felirat az országos kormányhoz. — így tehát nem határidőhöz kötötten, hanem csak általánosságban, de nyomatékosan adott kifejezést a közgyűlés abbeli óhajtásának, hogy az országos kormány, tekintélyének egész súlyát latba vetve, hasson a Magyarország és Ausztria között eddig volt közgazdasági kiegyezésnek magyar érdekekből kedvezőbbé tételére, végszükség esetén pedig az önálló magyar vámterület létesítésére.

Ezután még két tárgy következett: a gyámpénztári pénzek gyümölcsöztetése és a Kossuth- szobor helykérdése.

A gyámpénztárban kezelt árvapénzeknek az 1902. évben történendő takarékpénztári gyü- mölcsöztetését névszerint való szavazás utján úgy rendezték el, hogy azokból arányosan kapjon mind az öt helyi pénzintézet, úgyszintén a sárospataki takarékpénztár is.

Végre a Kossuth-szobor helyének kérdése foglalkozta élénkebben a közgyűlést. Fejes István, Kincsessy Péter, Dókus Gyula, Láczay László dr., Matolai Étele. Bajusz József, (az idősebbik), Székely Elek, Horny ay Béla dr. és Hadik gróf főispán szólották a kérdéshez. A határozatról mai számunk első cikkelye nyújt tájékozást.

Á tisztújító közgyűlés határnapjának f. hó

18. és a következő napjára történt kitűzése után, mivel hogy az idő már déli 12-re járt, az első napi közgyűlés véget ért.

December 18-án tehát újra restauráció.

Elválik majd, ki a vivát 1 és hogy: hányat ütött az óra.

Hírek a nagyvilágból.

Bolgárország fővárosában, Szófiában, lelkesedéssel veszik körül az orosz tábornokokat, kik a végből küldettek oda, hogy átalakítsák a bolgár nemzeti hadsereg szellemét.

ltó márki, a Japáni császárság főminis- tere, Berlinbe érkezett Vilmos német császár látogatására.

Dél-Afrikából a harctérről legújabban érkezett hírek is még mindig a búr tegyverek diadalairól szóknak.

Mindjárt a megnyitás után elakart számolni az építkezés költségeiről. A reá bízott 12,954 ftból még 1754 ft maradt fenn. Ezt akarta megbízói kezeihez visszaszármaztatni. De a számolást csak halogatták. A megyei bizottság restelte volna elszámoltatni a becsületesség mintaképét, a derék táblabirót, a nagyhírű költőt s tökéletesen rábízta, hogy a fennmaradt összeget gyümölcsöztesse úgy, a mint legjobbnak látja.

A fény mellett azonban ott van az árnyék, a nagyság mellett a törpeség, az angyalok fehér ruhája mellett ott leselkedik a feketeség királya, az áldás mellett az átok s a költőnek irigyei az 1836-iki zalaegerszegi vármegyegyü- lésen — fölhasználva a költő tisztelőinek távollétét — a gyanakodás hangján szólították fel a költőt a rábízott pénz elszámolására.

Kisfaludy S. a rettenetes gyanúra, a megvetés hangján válaszolt, úgy, a mint az oroszlán nézhet a csaholó ebekre, de szivét mégis nagyon erősen találta a vád. A számadásokat rögtön benyújtotta a zalai alispánhoz, de a rágalom gyalázatos nyilát élete végéig szivében érezte, mert a vizsgáló-bizottság — talán készakarva, talán nem — több évig húzta halasztotta a vizsgálatot, a [mig a költő itt hagyott dicsőséget és méltatlan vádat és elment a csillagok honába, örök dicsőségre! Most aztán kiderült a költő ártatlansága, puritán becsületessége, melylyel a pénzeket kezelte, kiderült — későn. Az utókor megvetéssel Ítélte el a költő gyanúsító it s hálával áldozott emlékének, a nagy ember emlékének, ki nemzete szellemi fejlődésére egész tevékeny életét áldozta.-----------