Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

1901. December 1. I. Melléklet a „Zemplén41 48« számához. A nyilvános számadásra kötelezett válla­latok ellenőrzésének kérdéséhez. (2. folyt, és vége.) Irta: Révész Emil. Ilyen felügyelő bizottságokkal a részvény- társaság nem rendelkezik, az igazgatóság cselek­ményeiben nem részes, tehát nem rendelkezik független szervvel, hanem legfeljebb társigaz­gatókkal, vagy az igazgatóság egyik változa­tával bir. A felügyelő bizottság ténykedésében te­gyünk világosan különbséget a között, hogy mit képes tehát tartozik és mit nem képes teljesíteni ? Á kereskedelmi törvény a felügyelő bizott­ság kötelességévé teszi, hogy a társaság; üzlet­vitelét minden ágazatában állandóan éber figye­lemmel kisérje és az üzletekről minden időben tudomást szerezzen. E végből a társasági ügyekről az igazga­tóság révén bármikor értesülést szerezhet a könyvekbe és iratokba általa kijelölt tagjai út­ján betekinthet és a készleteket megvizsgál­hatja. Ezt tartozik és képes is megtenni a fel- ügyelő bizottság. Ugyancsak a törvény értelmében a felü­gyelő bizottság kötelessége volna az évi záró­számadásokat, a mérleget is, megvizsgálni, tehát az egész számvitelt a fedezeti okmányokkal kapcsolatban kritikailag is revidiálni, hogy a vállalat valóban a törvény által megkívánt rendes kereskedői gondossággal járt-e el; mert e nélkül a kívánt vizsgálat el nem kép­zelhető. A felelet, hogy: erre a felügyelő bizott­ság nem képes tehát tőle nem is követelhető. A gyakorlatban a „tartozik“ és „követel“ a kötelesség és képesség között meghasonlás keletkezett, — valóságos könyvbirálat és ellen­őrzés helyett szinleges revíziók, úgynevezett „kémpróbák“ fejlődtek ki. Pedig a kémpróbákban rejlő nem kicsinylendő veszedelmek hány társa­ságnak okozták már végromlását. Nem csoda, ha a szerzett szomorú tapasztalok alapján azt halljuk: akár ellenőriz, akár nem ellenőriz a felügyelő bizottság, egyre megy 1 Ha ellenőrzési kötelésségét nem teljesiti egész vagyonával egye­temlegesen felelős. Ha a társasági vagyon romokban hever, ha a hitelezők vagyonukat elvesztették, a cső­döt megnyitották, nagyon gyenge vigasz még az esetben is, ha a felügyelő bizottság a kárt tényleg meg is téríti. Mi történik azonban ak­kor, ha a szavatossági kötelezettség miatt ho- szadalmas perek keletkeznek, ha a felügyelő bizottság nem rendelkezik elegendő vagyonnal, vagy a vagyon az asszonyé, melylyel nem él­tek vagyonközösségben? Meg kell akadályozni, hogy a dolgok egy­általában idáig fejlődhessenek és ne várni össze­font karokkal addig, mig a bankbubás, össze­omlás bekövetkezhetik. Ez a veszedelmes mere­dély a könyvelésben keresendő 1 Ezt ellenőrizni, a törvény értelmében, a fe­lügyelő bizottság kötelessége volna, de általá­nosságban úgy látszik, annak eleget nem tesz. Ott, a hol felügyelő-bizottság által megejtett mérleg-revizióról van szó, valóságban „szinleges revíziót,“ felülvizsgálatot kell érteni. A felülvizs­gálat, ellenőrzés sem nem könnyű, sem nem egyszerű, mert a felülvizsgáló közegtől a válla­lat üzemének és a vonatkozó törvényeknek ala­pos ismeretét követeli, továbbá szakértelmet és éleslátást kíván. Fogjuk meg tehát a dolgot az üstökénél, vegyük le a terhet — mely már annyi nyomo­rúsághoz vezetett — a felügyelő bizottság vál- lairól és létesitessék állami részvényhivatal, mely, egyébb funkciói mellett, felülvizsgálókat (reviziorokat), küldene ki bizonyos turnusok­ban az összes társaságokhoz bírálás és revide- álás végett. A mint a tűzhelyen izzó lángparázs ma­gában a kályhában alszik el, úgy a viszaélések is csirájukban fojtandók el, ott a hol keletkez­hetnek és nem felületes életnyilvánulásaikban. Ez a hely pedig a napló, pénztár, letéti köny­vek, őrr orv ások és fölfelé ... a mérleg. Ha nem akarunk ilyen messze elmenni, ha egyik, avagy a másik részen aggály merül­ve fel az állami beavatkozás tekintetében, bíz­zuk ezt a kereskedelmi és iparkamarákra, mint a legilletókesebb faktorra, kik arra alkalmas személyeket felűlvizsgálókul választanának. E revizorok fizetése a kamara kerületébe tartozó összes intézetek által arányos beosztás mellett volna fizetendő. Az államnak egy fillérjébe sem kerülne, a pénzintézetek és betevők pedig na­gyon sokat nyernének vele. E revizorok minimális joga és kötelessége törvénynyel szabályoztatok. A revizorok mini­mális jogához tartoznék : az összes könyvek, fe­dezeti okmányok, levelezések, jegyzőkönyvek­be való betekintés az összes pénztári értékek, jnegvizsgálhatása; röviden; korlátlan ismerete mindannak, a mi őt az üzletvitel és üzleti állapot felől világosan tájékoztatni hivatva van nemkülönben az alkalmazottaknak bevon- hatása, azaz felvilágosítás adási kötelezettsége a revíziónál, mert a mai protekciós klikk-rendszer mellett hallgatásra vannak utalva; pedig hány alkalmazott beszélne szívesen, hogy a pénzin­tézet egészséges vezetésének és prosperálhatásá- nak megszilárdításával a saját léteiét is bizto­sabbá tegye! A kötelességek minimimumakónt az évi mérlegnek a vonatkozó összes segédkönyvek és fedezeti okmányok alapján való beható meg­vizsgálása a zárlati vagyonalkatrészeknél alkal­mazott taxáció, az anticipációk, átmenő tételek helyességének felülbírálása, ez alapon esetleg uj mérleg szerkesztése -- és az osztalékul ki­adni szándékolt összeg fölötti bírálat mondat­nék ki. A revizoroknak az üzletvitelre és állapot­ra tett észrevételei, a szükséghez képest, jelen­tés alakjában a részvényesekkel is közöltetné- nek. A revizorokat, mint teljesen független min­den mellékérdekektől ment egyéneket tudom elképzelni és a kik kipróbált szaktudásokkal a részvényeseknek teljes garancziát nyújtaná­nak arra nézve, hogy a számvitelnek és üzleti állapotnak minden izében szakszerű és igazán hatályos vizsgálatát és felülvizsgálatát fogana­tosítanák. Olvastam legújabban egy általam szemé­lyesen ismert igen művelt kereskedőtől származó ama prepozícióról, hogy az „Osztrák-Magyar- Bank“ — tekintettel ama kiváló vezérszerepre, melylyel a monárkia mindkét felében bir, és hogy majd minden nevezetesebb gócponton fió­kokkal rendelkezik — bízatnék meg az ellenőr­zéssel, mit a fiókok vezérlői volnának hivatva teljesíteni. E terv ellen azonban alapos aggályaim vannak. Az „Osztrák-Magyar-Bank“, bár államilag magánvállalat, majdnem minden számbavehető intézettel visszleszámitolási összeköttetésben van. Ha a fiókintézetek vezetői, mint revizorok, hiányokat, visszaéléseket fedeznének fel, avagy a társaságnak veszteséggel záródnék üzleti éve — mi a körülmények szerencsétlen találkozása folytán némelykor a kellő elővigyázat mellett is megtörténhetik — az Osztaák-Magyar-Bank, a legnagyobb valószínűséggel, beszüntetné üz­leti összeköttetéseit, mi a tömeges betétfelmon­dások révén az intézetet válságba kergetheti. Takarékpénztáraknál, különösen Magyar- országon, igen gyakran a takarékbetétek összege, tehát a bizonytalan lejáratú tartozások, egyál­talában nem állanak kellő arányban a tiszta vagyon összegével és sok esetben ötvenszeresen, sőt százszorosán is felülmúlják. Ez ugyan egyrészt azt bizonyítja, hogy az illető takarékpénztár igen nagy mértékben él­vezi a közönség bizalmát; de másrészt ez az aránytalanság kedvezőtlen pénzügyi helyzetet teremt; mert mennél több a takarékpénztárbetét, annál nagyobb mértékben számitól le, pl. vál­tókat, s a betétek biztosítását ily esetben jófor­mán csakis a leszámítolt váltók képezik; pedig ezek között mindig akad kétes értékű is, s ha a behajthatatlan követelések összege valamely rosszabb közgazdasági évben felszaporodik, csőd esetében a betevők bajosan kapnák vissza beté­tüket egészen; mert ha pl. a váltótárca állo­mány értéke 50-szeres-e a tiszta vagyonnak, a behajthatatlan tételek értéke igen könnyen elér­heti, sőt felül is múlhatja az alaptőke összeget a tartaléktőkével együtt. Ama kívánságok, hogy a telügyelő-bizott- ság köteleztetnék bizonyos számú névre szóló részvények átvételére, és hogy az igazgatóság más vállalatokban felügyelő-bizottsági teendő­ket ne végezhessen, figyelembe volna ugyan veendő; de a lényeg, a mit újból hangsúlyoznom kell, az ellenőrzésnek mintegy a lelke, a köny­velésre irányuljon. A jelszó: revideálni, revi­deálni és újból revideálni. Más hatályos esz­közzel épenséggel nem rendelkezünk. Hogy a revízió miképp ejtessók meg és melyek azok a tipikus esetek, visszaélések, me­lyek bankbukásokhoz szoktak vezetni; arról az igen tisztelt szerkesztő úr engedelmével más al­kalommal fogok beszélni* mikor e kérdést egy újabb bankbukás — azt hiszem már közel jö­vőben** újból aktuálissá teendi. A ki a mai közgazdasági életet figyelem­mel kiséri, könnyen észreveheti, hogy az ipar és vele kapcsolatban levő hitelügyek képezik a legfontosabb közgazdaségi kérdéseket. A jelenkornak gyorsan és szünet nélkül ha­ladó teknikája újabb és újabb vállalatok létesí­tésére ösztönöz és tagadhatatlan, hogy a szük­séges nagyobb tőke összegyűjtésére a részvény társasági forma a legalkalmasabb és valóban a legterjedtebb is. Olyan időben, midőn a részvény egész közgazdasági életünket uralja és ez a papír iga­* Szívesen hallgatjuk. •• Quod Deus »vertat I zán oly veszedelmes explozív anyagokat tartal­maz, miben is álljon az önsegély? Elővigyázatos legyen a közönség bankjai megválasztásában és a tőkeelhelyezésre szol­gáló papírjai beszerzésénél. A közönség ennek eleget vél tenni akkor, midőn válogat a fényes üzleti eredményt felmutató mérlegek közt és az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjai sorában fényes nevek és titulusok viselőit találja, — csak utólag derül ki, hogy a mérlegek nem reálisak, telvék visszásságokkal és a vezető sze­mélyiségek, a fényes titulusok árnyékában meg­húzódva, közönséges sívárlelkü üzérkedők és szédelgők. Reasszumálva röviden a fentieket, kívána­tos lenne : 1. hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok számvitelének intenzív ellenőrzésére független revizorok alkalmaztassanak; 2. törlése, módosítása, ill tőleg leszállítása a felügyelő-bizottság feladatainak ; 3. amig a vállalat meg nem szilárdul a tár­sasági tőke gyengítésére vezető időközi kama­tok megszüntetése; 4. bizonyos mennyiségű névre, szóló rész­vénynek a társaság igazgatósága és felügyelő­bizottsági tagjai által (pl. az Osztrák-Magyar- Banknál) leendő letétemónyezése; 5. megtiltása annak, hogy az igazgatóság felügyelő-bizottsági tisztet elvállalhasson; 6. megtiltása, hogy ezen orgánumok bár­mely üzletben, mely a társaság üzleteivel össze­függésben lenne, magánúton, vagy megbízottja által részt vehessenek. Vármegyei ügyek. Hivatalvizsgálat. Hadik Béla gróf fő­ispánunk a múlt hónap 26-án váratlanul meg­jelent Sztropkón, s titkára közreműködésével leghehatóbban megvizsgálta a szolgabirói hiva­tal ügyvezetését és ellátását. A vizsgálat 2 na­pon át tartott. — Sztropkó község adminisz­trációjának Vizsgálatát a főispán, közbejött okok miatt, elhalasztotta. A belügyminiszter a szinügy pártolása érdekében bő és tartalmas leiratot küldött a törvényhatóságokhoz. Felhívja őket, hogy egy régibb rendeletének szerezzenek érvényt minél előbb s minél sikeresebben. A rendelet e része a következőképp hangzik: „Olyan helyeken, hol már egy színtársulat működik, azon idő alatt semmiféle más ’színtársulatnak, daltársulatnak, lovardának helyhatósági engedély nem adható.“ És felhívja a miniszter a hatóságot a színmű­vészet nagyobb pártolására s a következőképp fejezi be: Elsőrendű hazafias kötelessége a tör­vényhatóságoknak, a szinmüvészetnek saját ré­széről való támogatása és a kulturmissiót nem teljesítő vállalatoktól való megóvása. A kereskedelemügyi m. kir. minister elrendelte, hogy dohánytözsdések (dohányáru­sok) levélpapírral, képes levelezőlapokkal és egyáltalán oly papirnemüekkel, melyek a do­hányzáshoz nem szükségesek, csak külön ipar­igazolvány alapján kereskedhetnek. A tisztujitás törvényhatóságunk terüle­tén, mint értesülünk a f. hó 18-ik napjára tűzetik ki. A választás alá kerülő tiszti állások betöl­tését tárgyazó pályázatok, előreláthatóan, a „Zemplén“ jövő számának Hivatalos Részében már közreadatnak. A betöltendő állások és a velők járó összes évi illetmények a következők: alispáni (8200 K.,) főjegyzői (5400 K.,) I. al­jegyzői (3800 K„ II. aljegyzői (3000 K.,) III. al­jegyzői (2860 K.,) IV. aljegyzői (2440 K.,) V. aljegyzői (2440 K.,) árvaszéki elnök (5000 K.,) öt árvaszéki ülnöki (egyenkint: 4000.,) árv. sz. jegyzői (2600 K.,) főügyészi (4600 K.,) I. al- ügyészi (2800 K.,) II. alügyészi (2800 K.,) fő­pénztárosi (4200 K.,) ellenőri (2800 K.,j 8 fő­szolgabírói (egyenkint: 5300 K.,*) tizennégy szolgabirói (egyenkint: 2700 K.) Közpénztárak vizsgálata. Az alispán elnöklete alatt működő bizottság legutóbb nov. hó 27-én vizsgálta meg a t. vármegyének szi­gorú gonddal kezelt közpénztárait és azokat most is, mint máskor, a legteljesebb rendben lévőknek találta. — Volt pedig a vagyoni álla­pot nov. 27-én a vármegyei pénztárban: 728,522 K. 80 f; a gyámpénztárában: 1,121,298 K. 69 f; igy együttesen a számba vett, számonkért és felmutatott vagyonkészlet: 1,849,821 K. 49 f. volt. A vármegyei két nyugdíjintézet nov. 27-én, vagyis a legutóbb tartott pénztárvizsgálat alkalmával, együtt 292,064 K. 31 f. pénz- és őr- tókvagyonnal rendelkezett; abból 50,390 K. 41 f. a jegyzői nyd. intézeté. * Az újhelyi j. főszolgabíróé 5500 K., a sztropkaió 4900 K. Szerk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom