Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

1901. Október 6. I. ivott. Fischer Gusztáv br. a grófkisasszonyokat köszöntötte fel. Péter Mihály, gálszécsi ev. ref. lelkész, a diadalmas szabadelvű eszmékért mon­dott magas szárnyalásu felköszöntőt. — Schütz Nándor dr. a választási elnököt éltette ; Csőke dr. elnök a választókért emelt poharat, — Persenszky János ev. ref. lelkész, 94 éves agg ember, rend­kívül szimpátikusan fogadott beszédében az el­múlt időket éltette s ecsetelte a néhai való nagy Andrássy Gyula grófnak rendkivűli hatását az emberekre és intézményekre. r. 1. * Isten óvja mi magyar hazánkat az olyan politikusoktól — hogy Paulettel szóljunk — a „kik nem tanítanak, hanem ámítanak, nem al­kotnak, hanem rombolnak, nem világítanak, ha­nem gyújtanak.* Vármegyei ügyek. A t. vármegye közigazg. bizottsága. legközelebb okt. hó 12-én (tizenkettedikén) d. e. 9 órakor tartja rendes ülését Hadik Béla gróf főispán előlülése mellett. A vármegyei nyugdíjalapra ügyelő választmány f. hó 10-én, d. e. 11 órakor, ülést tart. Tárgy: a Klimó Menyhért várm. ptári ellenőr folyamodása, ki egészségi okokból nyugdíjaztatását kérte. Közpénztáraink vizsgálata. Á leg­utóbb szept. hó 28-án tartott pénztári vizsgálat alkalmával számbavétetett a vármegyei pénz­tárban: 671, 084 K. 14 f, a gyámpénztárban pedig 1, 133, 765 K. 84 f. készpénz, érték és értékpapír, melynek fedezete az utolsó fillérig hiány nélkül felmutattatott Tájékoztatásul felem­lítjük, hogy a jegyzői nyugdíjintézet vagyon- készlete volt a vizsgálat napján: 47, 901 K. 01 f Hírek a nagyvilágból. Botha búr tábornok igen véres harcban fényes diadalt aratott legújabban is az ángolok felett, Kínában a vagyontalanok lázongása is­mét aggssztó tüneteket mutat. Félni lehet, hogy a borzasztó vér- és pénzáldozattal elnyomott forradalom újra kitör s még veszedelmesebb módon dúl majd, mint dúlt a múlt évben. Hírek az országból. i Az országos képviselőválasztások ered mónye jóformán ismeretes már az egész ország ban. Megválasztottak okt. 2-tól 4-ig, tehát három nap alatt, 253 szabadelvű, 11 pártonkivüli, 72 Kos sulh-párti, 10 Ugron-párti, 20 néppárti, 5 nem zetiségi és 1 demokrata-párti képviselőt. Vado nat új honatya, kit most választottak meg elő szőr, eddig van: 114. Tisza Kálmán, Magyarországon a szabad elvű politikai irányzat megteremtője, N.-Váradon, a függetlenségi Barabással szemben, elbukott. hogy sanyargatta a szegény jóbágynépet. Akko is (1458.) a leleszi káptalannak Cherne (Csernyő) falujára rontott ez a Péter kapitány, két jóbá gyot fogva elvitt, sok marhát elhajtott. A káp tálán nem panaszkodott híjába. Mátyás király, ki akkoriban itt járt, feleletre vonta Simont is, Pétört is, igazságot szolgáltatván a gazdag káptalannak is, meg a szegény népnek is.11 Ez a Csernő, népiesen mondva Csernyő, a nemzeti történelem szemüvegén keresztül nézve, klasszikus egy élő emléke a X. századbeli, mond­juk „tisza-bodrogközi“ néprajzi közállapotnak. Mert akár „Surun“-nak mondjuk Béla király név­telen jegyzőjével, akár „Csorna“, vagy pedig „Cserna“ volt légyen is Árpádkori okiratbeli szlávos nevezete a mai „Csernyő“-nek : jelentmé- nye mindig egy és ugyanaz volt, vagyis „fe­kete.“ II. Endre király okiratában pláne „Cserna folyó,“ szlávul „Cserna voda,“ a mi azt jelenti, hogy „Fekete viz.“ Szóval mindig: fekete. De mit jelentett a X. századbeli magyar etnográfiában az a fekete ? Jelentette az arcj- bőr, a hajzat szerint való jellegzetességet és a honfoglaláskor itt talált szoták (szőke) szláv fajjal szemben jelentette a napbarnitotta, fekete magyar fajt és jelentette épp a „fekete kozár nép- fajt, “melyet Árpád vezér mint a honfoglaló magyaroknak faj rokon törzsét, hátvéd gyanánt Zemplén vármegye ege alatt, a „Tyzabudrugkezuf* lapályaira telepitett le.12 A Tisza-Bodrog közérb telepitett, ma is élő községeink, melyeknek ne­veiben ott van a kar: a fekete faj etnográfiai jellegzetességét őrzik községneveikben. (Ilyenek!: Karos, Karosa, Karád községeink.) Ma is (1 " Buday Ferenc: Polgári Lexikon, III K. 27- 1. >* Pauler Gyula dr.: Századok. Melléklet a „Zemplén11 40. számához. Folonyi Géza, a Kossuth-pártnak egyik oszlopos alakja a Képviselőházban, Hajdú-Ná- náson, ellenjelöltjével, Kovács polgármesterrel szemben, bukott. Különfélék. Október 6 Az 1848—49-iki sza­badságharc leggyászosabb emlékű napjának évfordulóját Ujhelyben ma kegyelettel ülik meg. A nagy idők tanúi, öreg honvédeink, a ref. templomban ma d. e. 10 órakor gyá­szosistentiszteletre gyűlnek. A főgimnáziom ifjúsága ma szintén gyászünnepet tart. — Királyi adomány. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárá­sával, Fenczik Endre n.-toronyai lelkész részére 50 korona legkegyesebb adományt küldött. — A király nevenapja. F. hó negyedi­két, dicsőségesen uralkodó jó királyunk neve- napját Ujhelyben a szokott fénynyel ünnepel­tük meg. A középületeket kivétel nélkül fello­bogózták. Délelőtt 9 órakor a róm. kát. tem­plomban ünnepi istentisztelet volt, melyen Ha-’ dik Béla gróf főispán, Matolai Etele alispánnal, a törvényhatósági és állami tisztviselők, továbbá a honvéd tisztikar, közöttük Szánky Nándor ny. tábornok, Vitéz Béla ny. ezredes, Benárd Jenő őrnagy, zászlóaljparancsnok s ezen kivül a templom minden részét zsúfolásig megtöltött közönség vett részt. — A sáteraija újhelyi róm. kát fő­gimnáziom ifjúsága impozáns kegyeletttel üli meg ma halhatatlan hős vértanúink napját, októ­ber hatodikát. Délelőtt 9 órakor, az intézet rajz­termében, az 1849. évi október hó 6-án vértanú- halált szenvedett hősök emlékére kegyeletes ün­nepséget rendez és október hó 7-én, hétfőn dél­előtt 8 órakor gyászistentiszteletet tart. Az ün­nepség műsora : Hunyady -induló Erke tői Előadja az ifj. zenekar. Emlékbeszéd. Tartja: Juhász Jenő VIII. o. tanuló, az önképzőkör főjegyzője. Ima a hazáért, Sz. Nagy Józseftől. Előadja az ének­iskola vegyeskara. A mennyi köny van a sze­mekben . . . Ábrányi Emiltől. Szavalja Burger Jenő VIII o tanuló. Petőfi Csatadala, Lányi Ernőtől. Előadja az énekiskola vegyeskara és az ifj zenekar. Október 6-án, Ábrányi Kornéltól Szava'ja Péchy Dezső VII. o. tanuló. Insurgen- sek riadója ; Előadja az énekiskola férfikara. Ha­zámhoz. Szavalja Thuránszlcy László I. o. tanuló. Kölcsey Himnusza, énekli a főgymnasium ifjúsága. — A honvédség köréből. Az újhelyi honvéd zászlóaljhoz beosztott póttartalékos le­génység holnap vonul be két hónapi kiképezésre. Á honvédparancsnokság megkeresésére a pót- tartalékosok egyénenként lettek volna elszállá­solva; Benárd Jenő honvéd őrnagy úr azonban, méltányolván azt, hogy a szüretelés idején a közönségnek nagyrésze el van foglalva: megkímélt bennünket egyelőre a beszállásolás terhétől s a póttartalékosokat a laktanyában fogja elhelyezni. — Almavirág októberben. A helybeli állami gyümölcs-faiskolából mint a szeptemberi, és szinte kánikulai időjárásnak érdekes tanúbi­zonyságát küldötte be szerkesztőségünkhöz lapunk egy barátja a kései, azonban teljes pompájában kifejlett októberi almavirágot. Ez is, mint a még októberben is ragyogó, nyárias idő arra val­lanak, hogy az idei ősz oly gyönyörű, hogy már ennél szebbet gondolni sem lehet. — A megtámadott kortes. A választási izgalmak között történt éspedig Czóke alatt, hogy Mautner Aladár Dokus-párti kortest, a mint a hatóságnál ő maga panaszolja, több a Buzapártnak korteskedő pataki diák megtámadta; először meg­verték, aztán zászlaját elvették s összetépték. Ezt az esetet, mint egyet a sok közül, azért em­lítjük föl, mert Mautner azt is panaszolja, hogy megtámadóinak egyike, valószínűleg Flanbert- féle pisztolyból, reálőtt és jobb karját megsebe­sítette. Sérülését orvosi látlelet tanúsítja. — Öngyilkosság. Dankó Mihály városi utcaseprő e hó elsején délelőtt a Széphalom felé vezető országút fahidja alatt felakasztotta ma­gát. Mire észrevették s Pilisy Béla alkapitány Stern Ármin alorvossal a helyszínére mentek, már csak a beállott halált konstatálták. Végze­tes tettét a nyomor és felesége súlyos betegsége okozta. — Korai szüret. Tokaji levelezőnk írja: A folyó év nyarán uralkodott száraz, meleg idő­járás rendkívül kedvezett a szőlő fejlődésének. Ember emlékezet óta — mondják — nem volt rá eset, hogy július vége leié érett szőlőt lehe­tett volna enni — mint az idén. Augusztus hó végén oly fejlődött volt a szőlő, mint máskor szeptember végén, szeptember végére pedig tel­jesen készen állott a szürethez a termés. A szep­tember derekán volt erős esőzés miatt felépett ugyan a rothadás a kövér szőlőkben és kertek­ben, hanem az azóta immár 3 hete folyton tartó páratlan derűit s meleg időben a rothadás fo­lyamata megszűnve, asszuképződésnek adott he­lyet. Elő is kerültek az immár 10—12 éve he­verő asszus-táblák s megtisztogatva, kitatarozva dalos leányok válogatják rajtok a tokaji nek­tárt szülő arany-sárga töppedt szőlőt. A kitűnő minőség mellett az eddigi eredmény után ítélve a bor mennyiségével is meglehetünk majd az idén elégedve, s ha értékesíteni is oly kedvező eredménynyel lennénk képesek, mint ily körül­mények között joggal várhatjuk: az 1901 óv a Hegyalja történetkönyvében arany betűkkel len­ne följegyezve. Kerteinkben — sőt egy pár tü­relmetlen gazdánál a hegyen is — a szüret már 8—10 nappal ezelőtt megindult. Az alj­bor hordája, edény nélkül, 17—20 frton kélt. A hordók ára szembetűnően esik. — A „Zemplén“ 1902. évi naptára mint már jelentettük is, szedés alatt van és előre­láthatóan a jövő hó közepe táján elhagyja a sajtót, hogy mint volt eddig tizennyolc éven át, ismét házi barátja s hogy úgy mondjuk Bé­dekkerje legyen Zemplénvármegye közhivatalai­nak nemcsak, de minden intelligens családnak is Zemplén vármegyében. A „Zemplén Naptáráénak kiadóhivatala. még a fekete jelentmény ebben a tovább kép­zett szavunkban: kor-om.13 Anonymus feljegyezte (Cap. XL.) hogy Ond vezérnek a fia, Ete kun vezér, innen vitt magával szláv közmunkásokat az Alsó-Tiszához, -a hol építtette velők magá­nak a mai Csongrád (Surungrad = Csornográd) földvárát, melyet Ete vezér Ínséges közmunkásai, a szolgaság jármába hajtott renitens szoták- szlávok, az ő űrökről, de a maguk nemzeti nyelvén, Surungrad-mxk azaz „Feketevár“-nak neveztek el.14 Mindezeknek a történeti és nyelvbeli tanu- ságtételeknek szilárd alapján állíthatjuk tehát, hogy a mai Ag-Csernyő, ott a Cserna folyó partján, jelentette a X. században azt a föld- és néprajzi határvonalat, a meddig Zemplén földén a szláv áradatot a magyar elem visz- szaszoritotta és elhatárolta. Azt mondhatnák a hitetlen Tamások: nem volt ott „folyó, Ág-Csernyö környékén, hol ma a folyóvíznek még csak nyoma sincs! Gyenge ellenvetés. Ma nincs, de volt. Mégpedig a „Tyze lutosa“15 16 a sáros, fekete vizű Ticze, mely Zem­plén vármegyének még az 1799-ben készült vízrajzi térképén10 is ott feketéllik leginkább Ág­13 Ipolyi Arnold : Magyar Mitológia. .Garaboncos.* u Szabó Károly: A hót magyar nemzetségről. Uj Ma­gyar Muzeum. 1852. II. óvf. XV. fűz. 843. 1. — Mindezek- utáu megmosolyogni való állításnak tartom azt a feltevést hogy azért nevezték Csernő-t esernyőnek, mért ott a Scser nő t A .chorna“ szót Szirmay A. is igy magyarázza: . . nőmén Russicum, quod nigrum designat a nigridine glebae .. .* Id m. 305. 1. De inkább homokos, mint fe­kete föld az I 16 Ortvay dr.: Magyarország Arpádkori vízrajza. II. k. 260. 1. 18 L. a Mailáth József gr. szerkesztette »Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat Monographiaja, 1848—06.“ mű­szaki rajzmellókletoi közt — Dóbó Bertalan Írja: Hogy a Csernyő határában. Ez a Ticze folyó, meg a II. Endre király korabeli földrajzban úgynevezett „Chernafolo“ egykor igazán „Feketeviz“ 1 Most azonban s a mióta a vizszabályozás teljesen átváltoztatta a Bodrogköz orcáját, ennek a Ticze vizének a partjain is acélos szemű kalászten­gert renget a tüvalom. Tavai: a Horgastó, Nagyrétitó és a Sárostó. Ez utóbb említettem talán a szlávkori „Cserna voda.“ Hogy a Cserna voda elnevezés itten élő fogalom volt: bizonysága a Csarnavoday-család, melyről említést tesznek a ’Sennyey-irományok. (Akk. V. évfolyamában a 274-ik lapon.) Mikor — vagy 300 éves, virágzás során — elhullatta utolsó rügyét is az Ághcs'rnyeyek csa­ládfája és nem következett újrasarjadzása, a Bocs- kayékó lett Ág-Csernyő; mikor pedig (1680.) azok hűtlenségbe estek, a Klobusiczky grófi család birtokába mentát. A birtok egy részét IL. Leopold 1790-ben, „ág-osernyei“ előnévvel a Szerdahelyi­család egyik érdemes tagjának, Láázlónak, ado­mányozta, kinek utódai ott mindmáig birtokosok.17 Közbirtokosai, voltak az emliteítük családo­kon kivül még az Árpádkorban Vöcsök, a Mike fia (V. ö. „Akk“ V. óvf. 274. 1.) később: az Agőczy, Csarnavoday, Bálpataky, Deregnyey, Fejérpataky, Jászay, Kálnásy, Pálóczy, Pelejthey és a Rákóczi családok.18 * * Ma „legtöbb adótfizetők“ ott: Krémer Sámueiné, Neufeld Emil, a néh. Szerdahelyi István jogutódai, végre Török Samu Tiszafolyó az ős időben Ág-Csernyő és K.-Tárkány közsé­gek alatt vájt mederben folydogált: a mai nap is látható szerpentinekből világos. Később, régi medrét beiszapol- ván, elhagyta és innen keletnek fordult újabb medrében. 17 Szirmay A. Not. Top. 306. 1. 18 Akk. II. óvf. 261. 1. V. óvf. 193. ós289. 1. V. évf. 160. és 258. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom