Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

a nyomon, hogy a tolvajt félálomban látta, keresésére indult s a kapott útbaigazítás után még a délivonattal Kassa felé ment és már a legenye-mihályi állomáson utói érte, vagyis ott találta a tolvajt, a ki gyalog szerrel ment odáig. Az állomásfőnök elé állított tolvaj Stern Bér tálán nyíregyházai számazásu asztalossegédnek vallotta magát s tettét beismervén, az órát és láncot visszaadta. Egyébként ügye a kir. ügyészséghez került.

—- Súlyos baleset. Majoros András és Horvát András erdő-horváti határbeli erdőkerülők a minap jól bevégzett munka után nagy áldomást ittak s a mikor a szakadékos utón tántorogva hazafelé ballagtak, Majoros elesett, miközben egycsövű fegyvere elsült s a töltés jobblába combjába fúródott. Súlyos sérülésével az újhelyi közkórházba hozták, a hol f. hó 26-án lábát levágták.

— A betegek tápláléka. Azon idők, a melyekben a lázas betegségeket helytelen és hiányos módra kezelték, a mikor még azt hitték, hogy a betegnek csak levest szabad nyújtani, hál’ istennek elmúltak. A modern anyagcsere tudománya odáig haladt, hogy mindazon betegségek folyamatánál, melyek crővesztességgel járnak, a főfeladat a testet súlyában megtartani és oda hatni, hogy a test anyagának vesztesége, lehetőleg teljesen pótoltassák. Ez csak könnyen emészthető és lehetőleg fehérjetartalmi táplálékokkal érhető el, a mi ideális módon a Sama- tosaban fogleltatik. Célja tápláló anyagokat gyenge gyomor utján is a szervezetbe juttatni. Kiváló mértékben fokozza az étvágyat és azon előnynyel bir, hogy könnyen oldódó, iz és szagtól ment, a miért a betegnek tudtán kívül is nyújtható.

Legr’u.ja'bloA Felsőmagyarországi Hírlapnak lapunk zártakor megjelent tegnapi számában nyilván kortesfogásból közölt azon hir, mintha Sennyey István br. a k.-hel- meczi választó-kerület szabadelvű párti jelöltje a jelöltségtől visszalépett volna, a valóságnak egyáltalában nem felel meg, mert Sennyey István bárónak a kir -helmeczi kerületben győzelme biztos.

Irodalom.

A választási harc. Országszerte, még a legkisebb községében is, az egész lakosság tiigyelme a küszöbön álló választások felé irányai. Az egész ország fel van lobogózva a különböző jelöltek zászlóval, mindenféle izgatottak a kedélyek ós lázas mohósággal lesik a választási eshetőségekről érkező újabb híreket A ki ezekről gyors és megbízható tudósítást akar olvasni, az csak egy lapból elégítheti ki kívánságát a legteljesebb marékben. Bz a újság az Egyetértés, mely a választások alkalmából egész külön választási hírszolgálatot rendezett be, s melynek minden száma telve van a legújabb ós leghitelesebb tudósításokkal az egész ország választási mozgalmairól. Az októberi negyedévében kedi meg az Egyetértés Eötvös Károly remek tárcaserozatát a Nazarénusokról, mely hivatva van országszerte méltó feltűnést kelteni. E mellett az Egyetértés többi rovatai épp oly érdekesek, épp oly részletesek és épp oly változatosak, mint egyébkor s a küszöbön levő évnegyed alkalmából jobb lapot nem ajánlhatunk a közönségnek, mint az Egyetértést, melynek kiadóhivatala (Budapest, IV. kér., Papnövelde-utca 8) szívesen küld mutatványszámot mindenkinek, a ki ily kérelemmel hozzá fordul, Az Egyetértés előfizetése 1 hónapra 3 kor. 60 üli., negyedévre 10 kor.

A francia- orosz-osztrák-magyar szövetség szükségessége cim alatt érdekes könyv jelent meg magyar nyelven. Titkos diplomáciai tárgyalások irományait hozta nyilvánosságra, a me'yek Delcassé fráncia külügyminister és magyar hazafiak között jöttek létre. Több levél van a könyvben Ugrón Gábortól is. A könyv szerzője Rim- ler Gyula dr. csász. és kir. nyug. udvari és ministen titkár. Előszót irt hozzá Duguet Alfréd a fráncia becsületrend lovágja. A könyv ára : 2 K. Kapható Újhelyben is a Lővy Adolf könyves boltjában.

A közönség köréből.

— Alak ós tartalomért a beküldő felelős. — Tekintetes szerkesztő ur!

Becses lapjának, a »Zemplén* hivatalos lapnak szept. 8-iki számában „Tokaj város brigantija“ cimmel közölt cikkre — a melyben cikkíró egy tisztességben élő családot állít rút pletykájával pellengérre, óhajtok cáfolatot Írni, és igen kérem tek. szerkesztő urat, vegye fel becses lapjába.

A tokaji rablás eset cikk Írójának válaszul azt írom, hogy a/, ő írása a Lantos Pál 15 éves

tanuló dolgairól merő hazugság, a legrosszabb pletyka, mert a cikk iró szavából egy szó sem igaz, szégyen reá, hogy egy tisztességben megvénült pár embert Így ai<ar meggyalázni, mert bírói ítélet nélkül nem lehet senkire rá bélyegezni semmit, már pedig itt bírói ítélet nincs, — az égés? dolog annyiból áll, hogy a túlbuzgónak említett csendőr úr megunván a nyomozást, tehát pletykához folyamodott, s a károsnál kereste a bűnöst, — cikk iró pedig hozzá szegődött és a rágalom, — a pletyka kiegészítésébe segédkezett, — és cikkének végén ezt ál itja, hogy azóta Tokajban »helyre állott a nyugalom« hát kérem olyan szépen állott helyre a nyugalom, hogy azóta Tokajban két betörés volt, az egyik özv. Jozsa Pálné úrnő házánál, — a másik az izraelita templomnál a honnan a perselyt akarták elvinni, hát ha olyan buzgó és fáradhatatlan nyomozó a tisztelt csendőr ur, miért nem tudja ezek tetteseit felfedezni ? és a nyáron mikor szintén Tokajban a város közepén egy éjjel hét boltot feltörtek, a kirakatok üvegeit betörték, kőfalakat bontottak és vastáblákat feszítettek fel csend és rendőrség szigorú felügyelete alatt: erről cikkíró miért nem emlékszik meg? miért nem dicsekedik vele italán ezt is az én 15 éves fiam tette ? bizony még egyszer is azt irom cikkírónak, hogy szégyeíje magát, mert ennél a rút rágalomnál nemesebb foglalkozást is találhatott volna magának.

Ezek után maradtam a tek. szerkesztő urnák

alázatos szolgája : Lantos József né.

TAN ÚGY.

1 Zemplén vármegyei Tanitó-Epiet Milos roiata

— Rovatvezető: Molnár Gyula. —

Kéziratok rovatvezetőhöz Sátoralja-Ujhelybe küldendők.

A magyar nyelv tanítása idegen ajkú iskolában.*

(Folytatás)

Ha a kezdő ifjú tanítók, kik csupán lelkesedést és általános paedagógiai képzettséget visznek magukkal a nemzetiségi iskolába, de a magyar nyelv tanításának mikéntjéről fogalommal sem bírnak, ily hézagpótló fontos segédeszközzel bírnának s e mellett a tanítóképzőkben is az eddiginél nagyobb tekintettel lennének a magyar nyelv mikénti tanítására: akkor minden akadály megszűnne.

Az e téren eddig megjelent szakirányú művek szerény véleményem szerint abban a hibában leledzenek, hogy a tulajdonképeni lényeg annyira be van burkolva, körül van bástyázva általános paedagógiai elvekkel, hogy szinte bajos azt kihámozni. Ennek folytán a legtöbb tanitó visszariad a mű alapos tanulmányozásától ; unalmassá válik előtte az a sok közismert paedagógiai elv folytonos különféle alakban való fejtegetése.

Több önállóságot kell tehát feltételezni az ily művek Írójának a tanítóban ; hagyják el azt a túlságos elméleti részletezést, hanem adják inkább csak az anyagot, fokozatos tanmenet alakjában. Ha van hivatásérzet és paedagógiai képzettség abban a tanítóban, fogja az tudni azt a paedagogia és didaktika elveihez alkalmazva feldolgozni, ha pedig hiányzik a hivatás : úgy is hiábavaló minden.

Hiszem és megengedem, hogy azon tisz telt kartársaim, kik nem ismervén, vagy nem akarván ismerni más módszert a fordító módszernél — birtokában lévén a nép anyanyelvének is — teljes buzgalommal, odaadással telje- siték e téren rájuk rótt feladatukat nagyon fontos — állami létünket megszilárdító —- magyarosító munkájukban, de mit ér ez, ha a kivívott eredmény csak ideig-óráig tartó, nem maradandó. Minden igaz magyar hazafi szive-lelke repes örömében, ha nemzetiségi vidéken magyar szót hall felcsendülni a gyermekek ajkáról; határtalan örömmel üdvözli e régóta óhajtva várt és áhított kedves vendéget, sajnos csak vendéget, mert eddigejé kevés helyen sikerült azt (pláne a forditó módszerrel) meggyökereztetni és kitö- rülhetetlenül bevésni a gyermek, a nép leikébe szivébe. Nézzünk csak szét a nemzetiségi vidéken !

Vannak községek, hol már évtizedek óta magyarul tanítanak és buzgó tanitó működik; az iskola záróvizsgám — szóval az iskolába járó gyermekek — szépen beszélnek magyarul, de ha kilépünk az utcára, fehér holló az oly felnőtt egyén (legény vagy leány), kihez édes hazai nyelvünkön szólhatnánk. Pedig annak idején, azt hiszem, ezek is jártak iskolába és szorgalmasan tanulták a magyar nyelvet.

Szó sincs róla, ez elszomorító körülmény

* Felolvastatott a »Zemplénvármegyei ált. tanítóegyesület felső körének" 1901. évi május hó 28. napján Varannón tartott gyűlésén.

oka nemcsak a forditó módszerben rejlik —• ámbár én ezt tartom a főoknak, ímrt erősen hiszek a direkt módszer csalhatatlanságában s egyedül ezt tartom a gyermek leikéhez alkalmas hozzávezető, útnak, melyen át a magyar nyelvet kitörölhetetlenül bevéshetjük — hozzájárul egyéb akadály is. Itt-ott a társadalom közönye, a mely pedig hivatva lenne a drága csecsemőt, nemzeti létünk eme legszebb virágát, ifjú hajtását, a magyar nyelvet, tovább ápolni, dédelgetni és fejleszteni; a magyarul beszélni igyekvőket dicséretekkel, jutalmakkal — de sőt ha kell, kényszerrel is — támogatni, erősíteni nemzetiségünk eme nagy alapvető munkájában, törekvésében.

Továbbá szükséges, hogy az a fontos missiót teljesítő tanitóapostol mentessék meg az anyagi gondoktól, hogy kivívhassa, kiérdemelhesse a társadalomban az őt megillető positiót, hogy teljesen hivatásának élhessen.

Ne csak az iskola falain belül, hanem azon kivül is ismerje feladatának a tanitó a magyar nyelv ápolását, hogy a gyermek az iskolán kivül is gyakorolhassa magát abban ; e célt fogja szolgálni az ismétlő oktatás intensi- vebbé tétele, vasárnapi iskolák, a felnőtt ifjúságnak olvasó egyletben, dalárdában való összegyűjtése, szóval lesz alkalma annak a tanítónak ezerek; ha hivatása magaslatán áll, folyton keresni és megtalálja az alkalmat, a hol érvényesítheti majd nemzetboldogitó törekvéseit.

Baj az is, hogy vannak oly elszigetelt, félreeső piciny községek, hol az iskolán kivül a gyermek nem hall magyar szót sem az utcán, sem a családban; ily helyeken kétszeresen nehezebb a tanitó munkája, az eredmény kivívása hosszabb időbe kerül.

Zemplénben és általában a felvidéken — hála Isten — sem nemzetiségi érzékenykedés és utópiák, sem a felekezetek féltékenykedése nem áll útjában a magyarosításnak; a tót és rutén örömmel tanul magyarul, mert hazafias és belátja annak leendő nagy hasznát.

(Vége köv.)

A varannai ip. tanonciskolát a folyó tanévre f. hó 15-én nyitotta meg Malonyay Tamás, szolgabiró, az ip. t. bizottsági elnök, Cséri Herman és a tantestület jelenlétében. A jelzett határidőig be nem iratkozott tanoncok mestereit 1 kor. birsággal sújtotta.

Városi és községi ügyek.

* Városi közgyűlés. Említettük lapunk múlt számában, hogy a város képviselőtestülete f. hó 21-én rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés érdekesebb és nevezetesebb tárgyai voltak, a polgármesternek a közvágóhíd kezelése tárgyában alkotott szabályrendelet 1. §-ára kiegészítő és a vágatási dijakat megállapító részének he- lyesb tésére vonatkozó azon jelentése, hogy azon szakaszt a közigazgatási bizottság elnökével egyetértőig oly módon javította ki, hogy a $-nak a magán fogyasztásra vonatkozó részét törölte. A polgármester ezen jelentését tudomásul vették és a képviselőtestület a polgármesternek az őt ebből az alkalomból ért alaptalan támadásokkal S'.emben bizalmat szavazott. — A honvédelmi ministernek a honvédlaktanya bérlet meghossza- bitása ügyében kell leiratát tudomásul ve ték s a polgármestert a szerződés megkötésére utasították. — Nippel Béla volt rendőr özvegyének 150 korona végkielégítési összeget utalványoztak, — A kegyes renditársház évi őt öl tüzifadotaciój it 15 ölre felemelték. — A polgármester indítványára Dókus Ernő volt o. gy. képviselő urnák a polgári leányiskola államosítása s a honvédlaktanya bérletének hosszabb időre lett kieszközlése ügyében kifejtett valóban fáradságos és sikeres közreműködéséért a közgyűlés egyhangúlag elismerést és köszönetét szavazott s erről őt határozatai kiértesíteni rendelte.

* Ellenőrzési szemlék elhalasztása.

Köztudomásul adjuk, hogy a hadsereg és honvéd ellenőrzési szemlék a képviselő vá’asztások miatt októb r 10-ig elhalasztattak.

* Sertészárlat feloldása. Az Ujhely- ben f. évi július havától tartott sertészárlatot a hatóság f. hó 26-átol feloldotta, s igy ettől fogva a sertésvasár szabad.

Vármegyei Hivatalos Rész.

Zemplén vármegye közig, bizottságától.

2139/2208 kb. sz. Olvastatott a kereskedelemügyi minister ő nagyméltóságának folyó évi 38034 szám alatt kelt körrendeleté, mellyel a kender kötelek szállítási feltételeiről és megvizsgálásáról folyó évi március hó 31-én 16400 szám alatt kiadott »Szabályzat«-ot tudomásul vétel céljából azon megjegyzéssel küldi meg, hogy a szóban forgó megvizsgálások eszközlésére a budapesti kir. József műegyetemen létező műszaki kísérleti állomás, az e célra szolgáló meg-