Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

Dókus Ernő beszámolója.

A mi »szeretett« országos képviselőnk, immár negyedízben is képviselőjelöltünk a sátoraljaújhelyi választerületben, Dókus Ernő esász. és kir. kamarás, a kerület székhelyén Sátoraljaújhelyben f. hó lG-án d. e. 1/ú2 órakor tartotta beszámoló beszédét a székhelyről és a kerület minden községéből igen szép számmal egybe- sereglett „tisztelt polgártársai és kedves barátainak osztatlan, kikiujult lelkesedése mellett.

Szokottnál élénkebb élet uralkodott e napon a Tornacsarnok mellett, az „ad hoc“ szónoki emelvény körül, hol már d. e. 11-kor sok száz főnyi választóközönségnek szemléletében gyönyörködtünk, a mint szivben-lélekben egyező akarattal hangoztatták, hogy „Éljen Dókus Ernő 1“

Miklósy István, Sátoralja-Ujhely gk. lelkészesperese, mint a helyi szabadelvüpárt végrehajtó bizottságának elnöke, az emelvényre lépvén, tartalmas beszédben ösmertette egybegyüleke- zésünk célját. Azután névszerint felkérte a küldöttség tagjait, kik városi és vármegyei közéletünk zászlóvivőjének, Meczner Gyulának, vezetése mellett „szeretve tisztelt“ képviselőnket a körünkben való megjelenésre, egyszersmind beszámoló beszédének a választó polgártársak előtt történendő elmondására meginvitálják.

Mikor a küldöttségtől kisérve választói körében megjelent és az emelvényre fellépve Miklósy István üdvözölte: minden oldalról igen lelkes éljenekkel köszöntötték a népszerű, most ugyan csak volt, de bizonyára ismét leendő képviselőt: Dókus Ernőt.

Mert, hogy népszerű: ki tagadná; hogy miért népszerű: ki ne tudná? Hiszen mindenki előtt tudott dolgot, a mit annyiszor ösmertünk el hálásan : az ő áldásos tevékenységégek szakadatlan láncolata, melynek erejével a helyi közérdekek előbbre vitelében neki oroszlánrésze volt; hiszen még a vak is láthatja azokat a sikeres helyi alkotásokat, intézményeket, melyeknek létrehozása, áldásos hatása közgazdasági és köz- mivelődésügyi téren: az ő szerencsés egyéniségének, okos tranzakciójának a magán- és közérdek között, köszönhető. A ki mindezeket nem akarná tudni, nem akarná látni ebben a választókerületben: a legszégyenletesebb erkölcsi bélyeget, a háladatlanság bélyegét sütné a saját homlokára.

*

A beszámoló beszédet (beillik előlegezett program-beszédnek is), mely jellemző nagy vonásokban szemlélteti az öt év múltán záródott magyar parlament munkásságát és körvonalozza a nemzet törvényhozó testületének jövőben való nagy feladatait, fejezetekre tagolva vázlatosan teszszük közzé, a mint következik:

Tisztelt választó polgártársak!

Kedves barátam!

»Vigyék meg küldőiknek királyi üdvözletemet!«

E szavak hangzottak el az imént Magyar- ország tróntermében s e szavakkal véget ért az országgyűlés, melyet ő cs. és apostoli kir. Felsége Magyarország ezeréves fennállását ünneplő évében hivott egybe. Bár ez időközben is mindenkor igyekeztem választó-kerületem tagjaival érintkezni, velők eszmét cserélni, nézeteiket, akaratukat megtudni s eljárásomat azzal lehetően összhangba

TAHCA.

fiz oláh diák.

(Történeti korrajz a szabadságharc idejéből.)

Irta: Zombori Gedő.

IV.

A pópák és a bécsi „kamarilla,“ orosz bőrbe bujtatott küldöttei bejárták a hegyi falvakat s fegyverre szólították a már dolgozni nem akaró, vérszomjas népet. Fegyvert a fehérvári, szebeni és dévai várparancsnokok szállítottak.

Megindult az irtóztató vérontás.

Nagy-Enyed már feldúlva rom. Népét legyilkolták, de a gyáva nép az előre nyomuló honvédek elől a hegyek közé menekült. Muzsná- tól fel nyugotra Abrudbányáig, délre a Zsincz vizéig ütött tábort Janku főparancsnoksága alatt a románnak nevezett tábor. Gyülevész vad mócok serege, miuden oldalról megközelíthetetlen helyen. A vad nép közt néhol katonatisztek alakjai tűntek fel, kiket a fehérvári várból rendeltek ki az oláhok vezetésére.

Kemény tél volt. A vihar süvöltve, ordítva, nyögve járt a hegyszorosok közt, ha valahogy kimenekülhetne az Istenverte bércek közül. A tábortüzek éjjel-nappal égtek, de messzire nem voltak láthatók, mert ezt a'teljesen elzárt fennsíkot csak a Sturna nevű bérc haladja felül. E bérctől a fennsíkot mintegy 1000 kilométer hosszú és 200 klméter széles völgy választja el, mely egy alá omló zuhateg s az ebből kifolyó patakok és tavak miatt járhatatlan.

hozni: megjelentem körükben, t. uraim, hogy felsoroljam főbb vonásaiban a lefolyt országgyűlés működésének eredményét, s megvilágítsam az á'láspontot, melyet némely kérdéssel szemben elfoglaltam. (Halljuk )

De amidőn igy számot önöknek adni kívánok a múltról, ne méltóztassanak szerénytelenségnek venni, ha kénytelen leszek azt összeköttetésbe hozni a jövő teendőivel; mert a lefolyt országgyűlés úgy a közgazdasági, mint a sociáüs téren kezdeményezett alkotásai közül talán egyet se fejezett be, hanem azok befejezését a következő országgyűlésre, helyesebben országgyűlésekre helyezte át. (Halljuk 1 Halljuk 1)

A lefolyt országgyűlés működését jellemezve, azt hiszem, helyesen lehetne azt két részre osztani; az első rész a küzdelem, a gyász, az aggodalom, az eredménytelenségé, — mig másik felét a béke, a munka s az eredmény fogja emlékezetessé tenni.

Alig ért véget a képviselők választása, mely eddig soha nem tapasztalt magas hullámokat vetett, a gyűlölködésnek oly iszonyú fer- getege támadt a parlamentben, zúgott végig a társadalom minden rétegén, hogy aggodalommal néztek a nemzet jövője elé mind azok, akik féltékenyen őrzik a magyar alkotmányt, a társadalom békéjét. E vihar közepette villámcsapásként érte a nemzetet védangyalának, forrón szeretett királynénknak, a legnemesebb és legtökéletesebb nőnek és anyának, a koronásfők legfelségesebb alakjának orgyilkos kéz okozta elvesztése. A nemzet háláját és kegyeletét a törvényhozás az 1898. XXX-ik t. c -ben örökítette meg, de felejthetetlen emléke, igaz szeretete és tisztelete oda van vésve kitörölhetetlenül minden magyar szivbe.

A pártgyülölség mélységét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a megrendítő tragédia se hozta közelebb egymáshoz a sziveket; de alig hogy leteltek a gyász napjai, ujult erővel tört ki a vihar s tombolt mindaddig, mig a kormány, illetve annak elnöke helyéről el nem távozott.

Sokkal rövidebb idő folyt le ez események óta, mintsem hogy helyes, elfogultságtól mentes Ítélet lenne hozható egyesek és pártok működése felett. Meg fogja ezt tenni a jövő történetírója, s a történelem — mely ritkán szokott igazságtalan, elfogult biró lenni — érdemök szerint fogja mé tatni az igazakat, sújtani a hamisakat.

(Több érdekes politikai megjegyzést tévén még szónok, azután áttért az általános szociá'is kérdésekre.)

Munkás viszonyok.

A munkálkodó országgyűlés tevékenységét igen nagy részben vették igénybe azon törvényhozási intézkedések, melyeknek célja a szociális bajoknak, általában az anyagi és gazdasági helyzetnek lehető javítása. Előbbiek közé sorozom azt a törvényt, mely szabályozza a munkaadók és munkások közötti viszonyt, továbbá a gazdasági munkásokról, a munkás pénztárakról, az erdőmunkásokról, a dohánytermelők és dohánykertészekről, a hitelszövetkezetek létesítéséről intézkedő törvényeket, melyek hivatvák az Európa- szerte régóta megindult, de nálunk inkább csak az utóbbi években és egy speciális akalakjában mutatkozó szociális mozgalmat lehetőképp lecsen- desiteni, az elégedetlenek bajait orvosolni, anyagi és gazdasági helyzetűket elviselhetővé tenni, sőt javítani. Utóbbiak a közgazdasági helyzetet függnek össze, melynek általános kedvezőtlen volta

Toroczkó felől Kemény Farkas br. honvédéi, Abrudbánya felől Zarziczky lengyel légiója, Gyalu és Bánfi-Hunyadtól a marosvásárhelyi önkéntesek nyomultak előre.

Janku és mócai körül voltak véve.

Fenn a Sturna tetején egy század honvéd pihent. A jó fiuk ember feletti erővel mászták meg a sziklafalat, hogy Janku táborát kikémleljék. A hős hadsereget félelem fogta el. Kozma ur, főhadnagy valamelyik határőri ezredből, épp abban a kellemes élvezetben részesült, hogy juhpörkölt párolgott az orra előtt, a rőzséből öszszetákolt kunyhóban, mikor a fővezér rémült arccal lépett be hozzá.

— A magyar sereg a Sturnán táborozik 1 Mit tegyünk?

— Megesszük ezt a jó zsiros pörköltöt, fővezér! Őket onnan le nem verhetjük, ők onnan ide nem jöhetnek. S hogy mégis lásson valamit, kezéből letette a fakanalat, kidugta a kunyhó ajtaján az orrát, majd a képe is látható lett. Gömbölyű, [jól ápolt hasát pedig a lábak hozták kifelé.

— Szegény fiuk! Nem tudom, hogy jönnek le onnan, ha csak szárnyuk nincs.

De én levágni, elfogni akarom az egészet, hogy hírmondó se maradjon belőlök — szólt, harci tűzzel Dácia leendő királya.

— Hát aztán hogy szállasz le innen? Hagyj békét nekik, ők sem bánthatnak minket. Lásd, ez a miénk a legszebb hadjárat 1

Kozma ur egész lelki nyugalommal visszament, hogy kikanalazza a pörköltet.

Janku ismerte a havasok minden zugát.

Abrud felé nehány kunyhó állott, régebben csendes kedélyű favágók tanyája, tovább

mondhatnám az egész világot foglalkoztatja. Nálunk érezhetőbbé, fokozottabbá teszi az ebből származó bajt, hogy tisztán nyerstermelő ország vagyunk, — hogy minden tőke nélkül igyekeztünk önrendelkezésünk harminc éve alatt századok mulasztásait pótolni, s hogy közgazdasági viszonyunk Ausztriával megoldatlan. (Ugyvan !)

Ezeknek szanálása, kedvező megoldás felé vitele kormánytól, törvényhozástól nagy munkát követelt s fog még hosszú ideig igénybe venni.

Nemzetközi szerződések.

Az uj kormánynak, amint helyét elfoglalta, azonnal foglalkoznia kellett, a Magyarország és Ausztria közötti kereskedelmi viszonynyal s a pénzügyi törvénynyel, miután úgy a vám és kereskedelmi szerződés, mint a közös bankra és a közvetett adókra vonatkozó törvények hatálya az 1898 év végéig volt csupán meghoszabitva. Az eredmény az volt, hogy a törvényhozás az előbbi kormány és az osztrák kormány között létrejött megállapodásokat, melyek a vám és kereskedelmi szerződésre, a bankra és a közvetett adókra vonatkoznak s melyek egyik előnyös intézkedése az átutalási eljárás, mely által megszűnt Magyarországnak a közvetett adóknál folytonosan szenvedett megkárosulása; mondom ezeket a megállapodásokat a törvényhozás az Ausztriával való viszonosság feltétele alatt és tartamára fogadta el, újabban is kimondván az 1899 XXX-ik t. c.-ben, hogy Magyarország, mint a fejedelem többi országától jogilag külön álló ország, síját felelős kormánya és törvény hozása útján intézkedhetik és kereskedelmi ügyeit külön vámvonalak felállítása által önállóan szabályozhatja. (Helyeslés).

Ez az 1899. XXX. t. c. reánk nézve különös fontossággal bir; mert ez által képesek leszünk esetleg érdekeinket megvédelmezni, ha nem fogunk Ausztriával előnyös vám és kereskedelmi szerződést köthetni, (Úgy van 1 Úgy van 1 Halljuk!) miután a törvény kimondja, hogy a lejárati idővel nem biró kezeskedelmi egyezmények a szerződők bármelyik tagjának kivánatára felmondhatok, -- hogy a lejárandó kereskedelmi szerződések megújítása előtt autonom vámtarifa készítendő, — végül hogy a kormány a kereskedelmi ügyekben önállóan intézkedhetik azon esetre, ha a viszonosság megszűnik, vagy egy önálló vámtarifa létre nem jön.

Ez uj vámtarifa s a kötendő kereskedelmi szerződések előmunkálatai a nyár folyamán megkezdődtek s foglalkoztatni fogják majdan az újonnan összehívandó országgyűlést.

Gazdasági kiegyezés.

Én nem vesztem el a reményt, hogy kormányunk bölcseségének és erélyének sikerülni fog oly megegyezést létesíteni Ausztriával és oly kereskedelmi szerződésekre lépni a külföldi államokkal, melyek Magyarország érdekeit megvédik és előmozdítják. És jóllehet e kérdés nem aktuális, miután kezeink Austriával szemben 1907-ig meg vannak kötve, mégis szükségesnek látom már most kijelenteni, hogy bár nem kicsinylem azon tekintélyt, melyet a nagyhatalmi állás ad; hogy bár ismerem és számításba veszem azt a hasznot, melyet a nyers termények piaca nyújt; hogy bár jól felhasználhatónak tartanám azt az időt, mely alatt zsenge iparunk saját tőkéinkből, saját munkás kezeink igénybevételével megerősödhetnék: mégis — bízva e fiatal nemzet erejében, mely

északra egy hegyszakadékban valaha egy fűrészmalom volt. Amott a nagyságos Laureaniu, itt a ngos és főtisztelendő Prodán táborozott. A pataknak, mely régebben azt a malmot hajtotta, eredete fenn volt a magasban, közel a Laureaniu főhadiszállásához. Leszállani vagy felmászni a Janku táborhelyéhez, csak ezen a medren lehetett. Ezt a medret el kellett zárni, ezt a folyást csak Janku tömethette be. Oda parancsolta a teméntelen népet, s nehány óra múlva a nagy kövekkel elzárt patak a fensik egy részét elárasztotta ugyan, de a száraz mederben a rumuny tábor megkezdette a leszállást.

A honvédparancsnok, egy öreg százados, összevont szemöldökkel nézte az ellenség mozdulatait. A jókedvű főhadnagy évődött vele :

— Látod öregem, mit csinálnak a mócok ?

— Azt is tudom mit akarnak ... Fiuk! a célt elértük, megyünk vissza.

A borzasztó meredeken, vízmosások, szíriek között, fegyvereikre támaszkodva, örvényeket szőkéivé át, már lenn a völgyben volt a kis bátor csapat, mikor vad ordítással 8—10 ezernyi oláh fogta őket körül.

— Ma jó napunk lesz öregem, dévajko- dott a fiatal főhadnagy.

— Négyszöget képezz ! Lőjj! — felelt rá röviden a százados.

A dörrenésre halomra hullottak a román testvérek. Az ellenség egy percre megdöbbenve állott meg. Nem sokáig tartott. A haldoklók kiáltása, nyögése, még bőszültebbé tette a vad ellenséget.

— Kedvem volna egy kis birkózásra. Nem lenne-e neked is egészségedre. Az emésztést nem mozditaná-e elő egy kis tornázás?

Folytatás as X. mellékleten,