Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-31 / 13. szám

fia József,reáliskolai tanárnál, ahol Sándor fia, néhai szerencsi plébános halála után, 1899. de­cember óta volt otthon. Lónyay Gábor gróf legé­nyei gyönyörű parkja és gyümölcsöse, melyet to­vább mint egy félszázadon át gondozott és gya­rapítóit, sokat regélhetne e fáradhatatlan mű­kertész tevékenységéről. Szinnán született, hol atyja, Szaniszló, Roly-uradalomban volt tiszttartó. Szüleit korán elvesztve, 1835-ben került Dereg- nyőbe, mint kertésztanuló; 1838-ban kapta ker­tészeti oklevelét, melylyel először a hazai neve­zetesebb kertészetekben működött, majd a hazán túl Ausztriába látogatott el, hogy ismereteit bővítse. Az akkori idők „vándorlegényeinek“ szokása szerint gyalog ment mindenüvé. Kas­sára, Pestre, Bécsbe, Schönbrunnba és Laxen- burgba, hogy az ottani hires kerteket tanulmá­nyozza. Két évig tartó vándorlása után vissza­tért Deregnyőbe, hogy lerója hálaadóját, melylyel Lónyay Gábornak tartozott, a ki őt mint árvát felkarolta és tanulásában nemeslelküen segítette. Teljes odaadással szolgálta is, a mig ereje csak engedte. De nagy elismeréssel volt iránta a Lónyay-család is, nevezetesen Deregnyő mos­tani birtokosa, Gábor gróf, ki a jó Paszlavszky bácsinak élete fogytáig nyugalmi dijat rendelt, nemeslelküneje pedig, a'gyöngéd érzelmű grófné, egész kegyelettel volt az „öreg kertész* iránt még azután is, hogy végképp elhagyta Dereg- nyőt. Igaz, hogy az „öreg kertész“ sem bírta elfelejteni Deregnyőt és jóságos úrnőjét, kinek szelíd lelke annyi örömet talált az ő ápolta virá­gokban. Ha valami szép, újabb plántát látott, igyekezett megszerezni és a távolból is, Szerencs­ről, majd Budapestről gondosan becsomagolva elküldte Deregnyőbe,mert hogy„ilyen a grófnénak mégjnincs,“ mert hogy„a grófné örülni fog annak.“ És a jó grófné ritka leereszkedéssel, sajátkezű irattal köszönte meg mindig az „öreg kertész“ figyelmét. Hogy neki is legyen öröme: nemré­giben megküldte neki sajátkezű felírással a deregnyei kastély képét; küldött neki almát az ő oltványairól és nehány üveg jó bort, mely elevenítse elaggott szerveit. Szegény „öreg ker­tész“ az almát már csak „dinsztolva“ élvezhette, de a bornak minden pobárkájánál áldotta a ne­mes grófné jó szivét . .. Van ime, még a mai nap is igazi nemes lélek, ki az önzetlen munkát, az odaadó ügyszeretet és a hűséges szolgálatot megbecsüli és méltányolja. Az Isten is áldja meg érette 1 — Orvos-halott. Őszinte részvéttel közöl­jük a széles körökben megdöbbentő szomorú hirt, hogy Sátoralja-Ujhely érdemes orvosi rend­jének egyik jeles tagja, Waldmann Adolf dr. gyakorló-, mikóházi kör- és tartalékos honvéd- ezredorvos f. hó 29-én éjjel kiszenvedett. Mér­hetetlen a bánat, mely halálával vigasztalan öz­vegyét, Guttmann úrnőt, sújtja s most csak a közrészvét enyhítheti azt, a mely az osztatlan becsülésnek és tiszteletnek örvendett derék férfiú halála nyomán fakadt. Sok tudással, erős lelki- ismerettel élt szép hivatásának és kedves elő­zékeny modorával úgy a társaságban, mint be­teg páciensei körében tiszteletet és bizalmat gerjesztett szimpátikus egyénisége iránt. Még csak 51 évet élt. Erőtől, egészségtől duzzadó ember volt. Nehány hó előtt influenzába esett. Ebből a bajából, melyhez időközben teljesített orvosi szolgálata révén meghűlés szegődött, sem Abbáziának délszaki levegője, sem orvostársai­nak minden igyekezete, sem a leggondosabb ápolás nem bírták visszaadni egészséges álla­potát, mert tüdejét támadta meg a gyilkoló be­tegség. Az utóbbi napokban komplikációk léptek föl a különben is súlyos betegnél s baja napról- napról rosszabbodott. F. hó 28-án állapota egé­szen válságosra fordult, 29-én éjjel 2 órakor már halott volt. Temetése Széchenyi-téri lakásáról ma délután 3 órakor fog végbemenni. Béke lengjen hűlt teteme felett 1 —Palmarum. Ma Virágvasárnap van ugyan, hanem azért tegnap reggel, mikor fris hóvirág­bokrétát tűzött kalapja mellé a bolondos vília, kellemetlen hideg, sőt fagy váltotta fel a szép tavaszi időt. Hogy a gólyamadár még mindig késik és máig sem jelentkezett, ez a virágvasár­napi havas, fagyos, télies idő a magyarázata, reá parancsolván az okos gólyamadárra: „csak vissza, vissza... nincs itt kikelet!“ Ha így tart, még fehér Husvétunk lehet! — Árpádkori templom restaurálása. Megyasszó községben a reformált egyház, régi, még Arpádkori templomának a »Műemlékek orsz. bizottsága“ részéről készített terv szerint való újjáépítését, illetve megnagyobbitását, már megkezdette. Az építést 38 (harmincnyolc) ezer koronáért Tarczal János és Nagy Rezső épí­tészek vállalták fel, a kiknek nagy dicsőség lesz, ha a szép tervet megvalósítják. A templom-fa­lak nagy része megmarad; az elbontandó rész, Írja levelezőnk, oly erős, hogy inkább a kő törik szét, de nem enged. A renovált templom stílje, régi román stil lesz Rabicz-féle boltozattal. — Országos vásár. Holnap, vagyis ápr. 1-én Ujhelyben országos vásárt tartanak. — A perbenyiki háziipari tanfolyam folyó hó 28-án záratott be a megjelent díszes úri közönség élénk érdeklődére közt. A gyönyörű kézimunkák halmaza tért arról tanúságot, hogy a növendéksereg derekasan megfelelt a hozzá­kötött várakozásoknak. A tanfolyam résztvevői­nek Abonyi Károly gazdasági vándor-szaktanár hazafias, mély érzésről tanúskodó, buzdító sza­vak kíséretében nyújtotta át a bizonyítványokat, az érdemesebbeknek a földmivelésiigyij minister ajándékát is, 1—1 drbot a „Magyar Gazda Kin­csesháza“ c. műből. — A bezáró ünnep az ügyes derék vándor szaktanár harsány éltetésé­vel ért véget. r. 1. — Kivándorlásra csábitó ügynökök sorsa. Schönfeld Jenő és Weisz Frigyes pin­cérek, rendes foglalkozás híján Amerikába való kivándorlás közvetítésével foglalkoztak és e vég­ből Cselej községben is megjelentek, hogy ha­jójegy-szelvényeket árusítsanak, ámde rajtavesz­tettek, mert a csendőrség elcsípte őket és a gálszécsi főszolgabíró elé állította. A főszolga­bíró, mivel hogy hatósági engedelem nélkül ki­vándorlást közvetítettek, mindkettőt egy-egy hónapi elzárásra és 400—400 korona pénzbün­tetésre ítélte. — Eljegyzés. Garbinszky Sándor kir. al- járásbiéó murcius hó 31-én gyűrűt vált Buday Margit áll. óvónővel Nagy-Mihályon. — Két lábú rókák. Tolcsva és vidéke baromfi társadalmának, jobban mondva a hízott libák és kacsák tulajdonosainak valóságos rémei Darabos Andrásné és Fehér Erzsébet tolcsvai amazonok. A két élelmes hölgy rókát megszé­gyenítő szimattal képes kikutatni, melyik ket­recben található a leggömbölyübbre hízott liba. vagy kacsa. Hogy ezeket aztán ők ott nem hagy­ják, az magától értetődik. Igen ám: de alig van vén róka is, mely farkát a csapdában ne hagyta volna! Ez alól a szabály alól az említett két hölgy sem képezhetett kivételt; s noha Darabos Andrásné a múlt nyári fürdő-szezónt is az it­teni kir. törvényszéki fogházban töltötte, érdemes bajtársa, Fehér Erzsébet pedig már oly gyakran vendégszerepeit a kir. törvényszék előtt, hogy legutóbbi föllépése már tapsokat sem aratott, mindazonáltal a hurokra került ragadozók nem egykönnyen menekülnek, mert a f. hó 27-én tartott tárgyaláson nagyszámú baromfi tolvaj lás bizonyulván rájuk, tekintettel a baromfi keres­kedelem terén igy nagyböjti időben észlelhető üzleti pangásra, enyhítő körülmények figyelembe vételével fejenkint 4 havi fogházra Ítélték őket. Figyelmeztetjük Tolcsva és környékének liba­tulajdonosait, hogy f. évi július 27-éig jobb zá­rakat csináltassanak baromfi-ketreceikre, mert a fent tisztelt két hölgy e napon kiszabadul!) C. — Főigazgatói látogatás. Géresi Kál­mán debreczeni tankerületi főigazgató, mint mi­nisten kiküldött f. hó 25—28. napjain látogatta meg a sárospataki ref. főgimnáziomot. Behatóan megvizsgálta az intézet állapotát, meglátogatta minden tanár tanítását, átnézte az évközi írásbeli dolgozatokat s a tanárkarral közösen tartott konferencián tapasztalatairól úgy nyilatkozott, hogy a sárospataki ref. főgimnáziom a kerüle­tébe tartozó intézetek leg kiválóbbjai közé tar­tozik, mely a nemzeti kultúra érdekében a leg­nagyobb elismerésre méltó munkát teljesiti s a folyó évben végzett tanári munka eredményéről csak dicsérettel nyilatkozhatik. Különösen ki­emelte a latin nyelv tanítása terén felmutatott szép sikert, a mi annál meglepőbb, mert ma országszerte hangzik a panasz a latin tanítás sikertelenségéről s a közvéleménynek ez az áram­lata visszahat az iskolai munkára is. A főigaz­gató örömét fejezte ki a tanári fizetéseknek tervbe vett, sőt meg is indított javítása fölött; egyes kisebb kifogásai a külső rendre és csínra vonatkoztak. Nyájas modora, egészen kartársias viselkedése a tanárkarban a legkellemesebb ha­tást hagyta hátra. — Kóbor cigányok garázdálkodása. Lapunk ma egy hetes számában megírtuk, hogy Sátoralj a -Ujbely környékén több ravasz lopás történt, melyét a kivitel után Ítélve, minden bi zonynyal kóbor cigányok követtek el. Azóta értesültünk, hogy Klein Májer újhelyi sátoros kereskedőt is meglopták. A mint csapra vásár­ról jövet szekerével, a melyen elől ketten ültek, Királyhelmecz és Szentes között haladt, a kocsi farába tett egyik nagy portékás ládáját lelopták. A láda hiányát nehány száz méternyi távolság­ban vették észre s keresésére visszafordultak. Meg is találták az utmenti árokban feltörve, nagy részben már kiürítve. A tolvajoknak persze ak­kor már nyoma sem volt, eltűntek a közeli er­dőben. A kereskedőnek 400 korona körül járó kára van,, — Öngyilkosság. Pamlányi Ákos szép­halomi születésű 51 éves vasúti gyári lakatos, tegnapelőtt viradóra Klastrom-utca 783. szám alatti lakásán revolverrel szivén lőtte magát s nyomban meghalt. Agglegény volt a szegény, és Koleszár Károly és neje, évek hosszú során szállásadói, vagy munkástársai semmi rend­kívülit nem vettek észre viseletén, a mi végze­tes tettének okát adhatná, mindössze is csak annyit tudtak róla, hogy ideges, érzékeny ter­mészetű ember. Szomorú esete ismerősei és mun­kástársai körében őszinte részvétet keltett, mert mindnyájan szerették és becsülték a szolid lel­kületű tisztességes embert, a ki megtakarított fillérein tudományos könyveket vett és olvasott s úgy gyarapította ismereteit. Temetése tegnap dél­után ment végbe a vasúti gyár alkalmazottainak részvételével. — Tűz. Megyasszó községben ismeretlen okból támadt tűz a ref. papiak összes mellék­épületeit, magtárt, istállót, szekérszint elham­vasztotta. A feltámadott széllel szemben az ot­tani tűzoltók minden erőmegfeszitése hiában való volt Az egyház kára nagyrészben megté­rül, hanem a lelkésznek, nt. Zombori Gedőnek in­góságai nem lévén biztosítva, kára igen tetemes! (Midőn a telkész t munkatársunkat ért csapás felett őszinte részvétünket nyilvánítjuk, ebből a szomorú esetből egy jó tanácscsal szolgálunk lelkész és tanító barátainknak. Midőn ugyanis az egyház eléghető javait biztosítják, csatolják oda pausálban ingóságaik biztosítását is, a mely­ért igy elenyésző csekélységet kell fizetniük, s meglesznek óva a csapástól, veszteségtől, a melyet tán évek áldása sem hozhat helyre. Szerk.) — Halálozás. Özvegy Kula Györgyné, született Böhm Johanna, életének 81. évében folyó hó 22-én Udván elhunyt. Kula István udvai körjegyző t. munkatársunk és barátunk, szeretett jó édes anyját gyászolja az elhunyt úrnőben Béke emlékére! — 13 évi fegyház. Bizonyára élénk em­lékezetükben van még a „Zemplén“ t. olvasói­nak Snitovszki Bazil szécs-polyánkai facér kovács rémtette, ki a múlt év augusztus havában Gdovin Jánost fuvarosának fogadta fel, s oly módon fi zette meg neki a fuvarbért, hogy a szegény embert orvul leütötte, vadállati kegyetlenséggel felkoncolta, lovát és szekerét pedig magával vitte Galíciába, hol 310 koronáért eladta ezeket, s azután a pénzzel visszajött Szécs-Polyánkára. Rémtettét azonban nem sokáig titkolhatta, mert a csendőrsóg hamarosan kinyomozta benne a gyilkost, s kétszeri szökési kísérletét meghiú­sítva átadta őt a sátoralja-ujhelyi büntető tör­vényszéknek, mely az 1900. október 26-án tar­tott esküdtszéki tárgyalás után 13 évi fegyház- zal sújtotta az elvadult embert. Az ítélet ellen a kir. ügyészség súlyosbításért, a védő a terhelt javára semmiségi panaszszal éltek, de ezeket a kir. kúria elvetette s igy Snitovszki Bazil most már 13 évig fog Illaván — hová rövid múlva átszállítják — elmélkedni az erkölcsi törvények parancsai felett. C. — Általánosan tudott dolog, hogy a csuz és köszvényes bántalmak legjobb gyógy­szere a Zoltán-féle kenőcs, mely még a legma­kacsabb csúz és köszvényes bajokat is néhány nap alatt meggyógyítja, mit számtalan elismerő és köszönlevéi bizonyít. Üvegje 2 kor. Zoltán B. gyógytárában, Budapest V. Sétatér-ut és Szabadság-tér sarok. — 15 év múltán. Gazsovics Joákimot, annak idején hires hernád-németii legényt, e napokban bocsátották szabadon az illavai orsz. fegyintézetből, hol 2 rendbeli szándékos ember­ölés miatt életfogytig tartó fegyház büntetését töltötte volna; hanem jó magaviseleté révén, a törvénynek abban a kedvezésében részesült, hogy 15 évet kitöltve, feltételes szabadságot nyert. C. — Még sokra viheti. A Malárcsik György sátoralj a-Újhelyi füszerüzletében óhajtotta magát Hasko Pavura Mihály tanuló a kereskedelem titkaiba beavatni, de enyves keze a pénzesfiók rejtelmeibe is behatolt, s ott vagy 220 korona ujjaihoz tapadt. Az urfi megugrott ugyan ez operáció után, de tegnap mégis csak kézre ke­rült, s ma már a helybeli fogház narancs- és más déli gyümölcsöktől mentes cellái egyikében elmélkedik a felett a cigány erkölcsi tétel felett, hogy nem azért büntetik a tolvajt mert lop, de azért mert rajta veszt. Hasko Pavura Mihályra vonatkozólag megjegyezzük még, hogy az ifiur a lopott pénzzel Bécsbe vándorolt, s itt adta a magyar gavallért, mig tartott a pénzből. Ennek elfogytával ott is lopott, s a bécsi cs. kir. tör­vényszék 4 havi fogsággal büntette; — ennek tegnapelőtt történt kiállása után pedig ide szál­líttatta, hogy most édes otthonában is leszámol­jon vele a büntető bíróság. C. — Egy érdekes könyvecske jelent meg, a mely népszerű módon tanítja ki a szőlős­gazdákat arra, hogy hogyan kell védekezni a szőlő peronoszpóra és oidium betegsége ellen. Ezt a könyvecskét, melyben benne van 400 ta­nult szőlősgazdának a leirt tapasztalata a vé­dekező szerekről, ingyen küldik szét azoknak, akik egy levelezőlapon kérik, akár a „Borászati Lapok“ kiadóhivatalától (Budapest, Köztelek), akár a „Magyar Mezőgazdák Szövetkezetétől“ (Budapest, Alkotmány-utca 31. sz.). Lapunk húsvéti számát már szombaton délután kiadjuk, miért is kér­jük t. levelezőinket és tudósítóinkat, hogy közlendőiket legkésőbb szombat reggelig juttassák el a szerkesztőséghez. Folytatás a II, mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom