Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-17 / 7. szám

1901. február 17. L Melléklet a „Zemplén“ 7. számához. atkoznak. Főispánunk pedig—„mert Zemplén­ben nem szabad elpusztulnia egyetlenegy Ínsé­gesnek sem“ — a „Jósziv“ hez folyamodott pénz­beli segedelemért Ínségeseink számára. Végül elhatározta a közig, bizottság, hogy felszólítja adakozásra a vármegye közönségét is. Hericz Márton közig, joggyakorló szol­gálattételre kiküldetett a szinnai j. főszolgabí­rójának oldala mellé. Elvijelentőségü határozat. A m. kir. közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának 17. számú döntvénye igy szól: „A kereskedelmi „ügyletekből eredőkövetelések után élvezett ka- „matok tőkekamat és járadékadó kötelezettségét „az a körülmény, hogy a követelésekről váltó, „kötelezvény, vagy bárminemű adóslevél állitta- „tik ki, még nem állapítja meg.“ Miről is az ér­dekelt adózókat, hogy ezt a döntvényt az adó­kivetések és az azok ellen történő fellebbezések alkalmával felhasználhassák, értesítjük. Az útadó-kulcs 1901-re is marad mint volt 6%, legalább a t. vármegye közönsége hat percentben állapította meg. A minister még nem nyilatkozott. Szolgáljanak e sorok irányadóul mindazoknak, kik az 1901. évi törv. hat. útadók %> jenek mekkorasága felől szerkesztőségünkhöz kérdést intéztek. A marhalevél-űrlapok a kir. adóhiva­taltól a t. vármegye számvevőségéhez végre megérkezvén, most már semmi akadály sincs, hogy a községekből ide küldött megrendelések gyorsan és pontosan teljesíthetők ne lennének. Miről a községi marhalevélürlap-kezelőket ezen az utón is értesítjük. Az erdősítések jutalma Zemplénvár- megyében. Darányi Ignác dr. földmivelésügji kir. minister azokat a birtokosokat, kik kopár- és vizmosásos, tehát terméketlen és veszedel­mes területeiket az 1900. év folyamán, az ál­lami erdőtisztek buzdítására, és útmutatása mel­lett, állami ingyen csemetékkel befásitották, 3378 korona pénzbeli állami pénzjutalomban résesitette. Ezt az összeget Szmik Gábor kir. főerdész most osztja szét s pedig a következő kimutatás szemelőtt tartásával. Kapnak a volt úrbéresek Mikóházán 120 K., Mátyásházán 80, Királyhelmeczen 200, Erdőbényén 120, Alsó- Körtvélyesen 80, Tokajban 36, Károlyfalván 36, Kisgéresen 24, Alsóregmeczen 128, Mádon 48, Vitányban 60, Sztropkón 100, Petőfalván 60, Nagydomásán 60, Trepeczen 120, Matyasóczon 160, Csáklyón 240, Komaróczon 100, Sókuton 100, Benkóczon 120, Nagydobrán 60, Mernyi- ken 100, Csicsókán 60, Feketepatakon 120, Possán 100, Alsó Hrabóczon 60, Kladzánban 100, Tavarnán 80, Tótkajnyán 40, Szedliczkén 80, Magyarkrucsón 10, Tótjesztreben 100, Ta- polyizsépen 100, Agyagoson 40, Lyubisén 50, Barkón 50, végre Varannó község 80 koronát Az itt felsorolt birtokosok 1900. év. folyamán 183-5o kát. hold kopár és vizmosásos területet ültet­tek be és belátván ezeknek az erdősítéseknek felette jótékony hatását, az ültetést a folyó év­ben még nagyobb arányban folytatják, meg­gátolván ezzel területeik tovább pusztulását, beszéd után rájuk adta az áldást, a inenyasz- szony hirtelen összerázkódott, arcát elfutotta a hideg veríték és egy jaj kiáltás nélkül rogyott le a templom fagyos kövezetére. Az ijedtségen kivűl nem esett egyéb baj. Hamar magához tért és boldogan mosolygott megint vőlegénye oldalán. Az öreg Telkyné pedig igyekezett megnyugtatni a megrémült násznépet e szavakkal: — Megijedt a kicsi, megijedt 1 Igazán kár még az ilyen fiatal leányt férjhez adni ! De hát mit tehettem már vele, mikor egyre zaklattak a kérők? Egyiknek végre is csak oda kellett adni . . . A mamák ravaszul integettek egymásnak az öreg Telkyné szavai után, — hanem azért pár perc múlva ott tolakodtak a templom kijá­ratánál. Mindegyik legelőbb akarta a boldog menyasszonyt üdvözölni. # Közönséges história ez a Telky Évi histó­riája és mégis megható, akárcsak az astoláti liliomnak, a Lancelot után epedő bűbájos szép Helénnek elhervadása, vagy a veronai néma kripta, melyben Rómeó Júliájának hamvai por- ladoznak. Csak azért mondtam el, mert ez a tragédia ismétlődik nap-nap után és annál sű­rűbben, minél inkább igyekeznek bizonyítani a sok, a lelketlen rideg statisztikusok, hogy a vi­lágon általában több a nő, mint a férfi; több az eladó leány, mint a házasság után vágya­kozó ifjú I községeik, belsőségeik eliszaposodását és hasz­nos területté változtatva át az elpusztult termé­ketlenségeket. — Hogy ezekkel a pénzjutalmak­kal földmivetésügyi ministerünk mily mérték­ben segíti elő hazánk kopár területeinek meg­kötését : arról tudomást szerezhetünk az ő évi jelentéseiből, a mely világos képét adja fárad­hatatlan és gondos — a földmivelésügyi tárca összes ágazatait felölelő — eredményes mun­kásságának. A nép pedig belátja, hogy a víz­mosások befásitása nagyon hasznos s az állam­erdészet ebbeli tevékenysége iránt már nem is idegenkedik; mert az erdősítések csakis az olyan területen terveztetnek, melyek legeltetésre amúgy sem használhatók, de a fásítás követ­keztében nehány év alatt okkal-móddal ismét legeltethetőkké válnak. Ha igy haladunk a meg­kezdett utón, bízvást remélhetjük, hogy 10 év alatt a kopár és vizmosásos területek, mint be- erdősült vagyonrészek, nemcsak értékükben emel­kednek, hanem égalji jótékony hatásuk sem fog kimaradni és az ország közállapotának javulá­sához tetemesen hozzájárulnak! Sz. Hírek a nagyvilágból. Obrenovics Milán, Szerbországnak szám­kivetett első királya, kitől nemcsak népe, ha­nem felesége és fia Sándor király is elfordultak, Bécsben, állandó lakásán, egész váratlanul el­hunyt f. hó 11-én. Még csak 46 éves volt, de háta mögött egy olyan lezajlott élet, mely az embert testben öreggé, lélekben megrendültté teszi. így is korai halálát inflenzából kifejlett tüdőgyuladás okozta. Mikor haldokolt csak egyetlenegy hű barátja, Zichy Jenő gróf, állott ágya mellett. Fiának Belgrádból, feleségének Biaritzból az ut Bécsig messze volt. Milán ki­rályt — ki akkor is, mikor a trónon ült és a ha­talom birtokában ült, hű barátja volt nemzetünk­nek — saját kívánsága és végső óhajtása szerint, magyar földön, a krusedoli szerb kolostorban fogják eltemetni. Királyunk őfelsége, kit Milán király még levélben kért fel, hogy engedje meg neki ezt a kegyet, Zichy Jenő grófot meg­bízta a temetés főudvarmesteri teendőivel. Ha­lála után hogy mi lesz Szerbiával és az Obre- novics-Házzal: aggodalmasan kérdezi magától Sándor szerb király is, ki egy sürgönyében a „leg­boldogtalanabb halandódnak nevezte önmagát. Milán király holttestét Bécsben f. hó 15-én szentelte be az uralkodót megillető szertartással Brankovics karlóczai magyar-szerb pátriárka. Belgrád szerb főváros, hogy a nemzeti fádalmat mégis szemléltesse, gyászpompát öltött ma­gára. Ott leng a gyászlobogó a királyi palotán is. Sándor király úgy akarta, hogy édesatyja holttestét Belgrádban takarítsák el, de ez lehe­tetlen volt, mert királyunk minden körülmények közt teljesíteni kívánta barátjának, Milán király­nak, előtte írásban kifejezett és haláláig meg uem másított elhatározását, hogy t. i. Magyarország földje adjon neki siri örök nyugodalmat. Kopor­sóját, Királyunk őfelsége és a főhercegek jelen­létében f. hó 15-én ismét beszentelték s az nap éjjel külön vonaton szállították Karlóczára. A hrusedoli kolostor templomában ma délután he­lyezik örök nyugalomra Milán király holttestét, melyet a szerbek Belgrádba akartak vinni. VII Edvárd király trónbeszédében ki­nyilatkoztatta, hogy a búr-háborut tüzzel-vas- sal folytatni fogja. Az ángolok Wood generálist küldik Dél- Afrikába főparancsnokul, kinek Kitchenert, a mostani főparancsnokot, alája rendelik. Az uj főparancsnok kiküldésére azért van szükség, mert az ángol seregek Kitchner alatt legújab­ban is nagy vereségeket szenvedtek. Spanyolországban a jezsuiták ellen kez­dett diák-tüntetések, céljukon túllőve, most már magát az uralkodó Bourbon-Ház-at is fenyegető s oly veszedelmes irányzatú forrongásba csaptak át, hogy a székes fővárosban, úgyszintén) az egyetemi városokban kihirdették az ostromálla­potot. Pestis. Fokvárosban, Dél-Afrikában, ki­ütött a pestis. Erről a kormány az idegen ha­talmasságokat már hivatalosan is értesítette. Hírek az országból. Az országgyűlés Képviselőháza, be­fejezvén a földmivelésügyi tárca 1901. évi költ­ségvetésnek tárgyalását, áttért a vallás és köz- oktatásügyi minister költségvetésének megvita­tására. Jekelfalussy József, ministen tanácsos, az országos statisztikai hivatal igazgatója, Buda­pesten elhunyt. A legutóbb országszerte végre­hajtott népszámlálást még ő készítette elő. Túl- ságba vitt szellemi munka siettette életét a vég­hez. Ny. b, A Vörösmarty szobor-alap állása a tegnapig 117,000 korona volt. Keresztény-zsidó házasság az ország­ban 42 pár között köttetett a múlt hó folyamán. Viszlóczky Jenő f. 1848—49. évi közhonvéd, repejöi gk. lelkész. Csak azért oly bus most e táj képe ne­künk, mert a természet szemfödőjét látjuk, mely komorrá teszi a virágos mezőről való emlékein­ket? Csak azért, mert e hólepel rideg fehérsége kápráztatja a tekintetünket s könnyet gyűjt szemünkbe és mi annak a legördülésekor az elmúlás gondolatára serkenünk ? Itt ez a vendéglátott ház: mint egy ko­porsó most — ez a hólepellel borított völgy, halom is és minden! Minden oly bús, oly fehér, mint egy szomorú mese az élet kérlelhetetlen vég­zetéről ; egy mese, a melynek igazsága a halál költészete, a mely megszólal most előttünk mindenütt: a síron nőtt, még nem rég zöld fű­szál s most már j sárgult avar megzizzenésében, az északi szélvihar süvöltő dalában, a lehulló falevél ellebbenésében, a kedveseink után támadt üres helyben, a melyet be nem tölt utá­nok semmi se 1----------­Azért, a miatt a betölthetetlen üresen ha­gyott hely miatt könyezik a szemünk. Azért fáj oly nagyon — a mely úgy szeretett téged szent öregünk — ez a mi baráti szivünk-----------a miatt az üres hely miatt, abban a koporsóvá vált házban, a mit te hagytál reánk, a fájda­lom, a bánat örökségéül. S hogy fáj, mily na­gyon fáj, a sajgó baráti szív !... És ha tudod mint fáj : nem fáj-e te neked is a mi nagy fájdal­munk ott lenn a sir mélyén ? Szent voltál, mert szent volt honszerelmed! Szent volt drága szi­ved baráti,érzése. Hited: a szeretet. Vallásod: a hűség. Áldozásod: a szegénynyel megosztott kenyered. Templom volt otthonod, oltára keb­led s szentsége a szived 1 S mi, a kik ösmertünk és a kik szeret­tünk, nagy szeretetünkkel utolsó óránkig, sí­runk megnyíltáig soha sem feledünk 1 „Legyen a föld mely drága hamvadat födi könnyű s nyugalmad békés!“ Haraszthy József. Főgimnazistáink hangversenye. Sátoralja-Ujhely, tebr. 12. Szálló ige, hogy az ifjúság lelke arany. Ezt a lelket törekszenek valódi aranynyá fé­nyesíteni az iskolák padjain a szigorú tanárok, — s ugyanazok a szigorú tanárok a bálterem parketjén. Abból indulnak ki: kapja meg a táplálékot és irányt az ész és szív mindkét helyen. A sátoralja-ujhelyi főgimnáziom ifjúsága f. hó 12-én a városi színházban hangversenynyel egybekötött táncmulatságot rendezett ez egész tanárság felügyelete mellett. - Mily jól esett a múlt év farsangján tapasztalnunk, hogy főgim- náziomunk mintegy zászlót vesz kezébe s más városok főiskoláinak téli mulatságát nekünk pótolni akarja. A nevelésügyi szempontok mel­lett ez a társadalmi kérdés sem utolsó. . Mint a múlt évi táncmulatság, az idei is igen fényesen sikerült, s a város igazi intelli­genciájának valóságos találkozó helye volt. Mikor a hitrege szerint Wodan isten meg­teremtette a vadrózsát, egyszerre egy sereg fü­lemüle szállott reá. Miért vagytok itt ennyien bűvös hangú énekesek ? . . . kérdé az isten. — Nemessé akarjuk tenni uj teremtménye­det 1 .. . válaszoltak a kis dalosok. így tett városunk közönsége is, mely a fejlődésnek indult szellemi erők mulatságát oly szép számmal látogatta meg. A mulatság hangversenynyel kezdődött. Az ifj: énekiskola vegyeskara Verdi Nabucco c. ope­rájából az „Imát“ és Wagner Tannháuseréből a „Hajnalcsillag“-ot énekelte ; kvartetben előadták Égressy „Beteg leány“ c. műdalát, az ifj. férfi­kar pedig Liszt „Patakcsa“ c. kompozícióját mu­tatta be. A szép ének a hangok királynéja — mondja Haydn. S éppen azért a műértők az énektől min­dig többet várnak, mint a zenétől. Az ifjúság részéről előadott darabok mind nehéz műdarabok voltak, s mégis nyugodtan elmondhatjuk, hogy kivétel nélkül élvezetet nyújtottak. Ugyanezt mondhatjuk a zenedarabokra is- Liszt „II. Ma­gyar rapszódiá“-ját Barna Gábor VIII. és Ma- lárcsik Lajos III. o. tanulók oly szép iskolázott­sággal játszották, hogy e darab talán a műsor legszebb száma volt. — Borzó „Losoncz végrom­lása“ c. rapszzdikus elégiáját hegedűn Fejér An­dor VIII. és zongorán Bánóczy Béla IV, o. ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom