Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-17 / 7. szám
Sátoralja-Ujliely, 1901. február 17. 7. (2095.) Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Késiratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN T7LA. S .Á. ES 3ST -A. E3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 nil. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Jíéhány őszinte szó vármegyei közgazdaságunk egyik betegségéről. A mikor egyrészről azt látjuk, hogy a magyar középosztály s néposztály nyomott viszonyainak reorganizálására minden tiszta lelkű hazafi latba veti tehetségét, — belátva azt, hogy a közbirtokosság ősi anyagi és erkölcsi erejének visszaszerzése egész nemzetünk jövő boldogulására kihat, — másrészről szomorú tapasztalatokat szerezhetünk egyes vidékeinken, hogy a nemzeti boldogulás, erősödés előmozdítására hivatott társadalmi tényezők miként hagyják cserbe — alacsony anyagi érdekeikért — a szent ügyet s miként nyomják el a pórnép s részben a középosztály törekvéseit bizony-bizony örömünk szomorúságra változik át. Szomorúságra annyival is inkább, mert a legszentebb jelszók hangoztatása mellett követik el bűneiket nemzeti izmosodásunk ellen! Korunk viszonyai azt mutatják, hogy minden téren emelkedőben van a magyar nemzeti szellem. Nyugodtan tekintünk az uj század évei elé, bizva fajunk erejében, bizva jól felfogott érdekeinknek lelkes védelmezőiben. De egyes felvidéki helyeken a mezőgazdák ellen irányuló alattomos aknamunkát, mint helyi érdekű kisebb körre szorítkozó bajt, gyakran nem veszik figyelembe az illetékes körök, csak midőn már az elszegényedés vagy a szocialisztikus tanok elterjedése veszedelmes arányokat ölt; holott nem ritkán ily látszóan csekély fontosságú parciális bajból fejlődik ki a nagy tömeg-nyomor és általános elégedetlenség, — mert hiszen mezőgazdáink jólétében rejlik jóformán nemzeti gazdagságunk. A népéletet lelkiismeretesen megfigyelő kormányférfiaink iparkodtak s iparkodnak a vidék bajait orvosolni, midőn a nemzetiségi vidékeken a népiskolák magyar jellegét minden módon kifejezésre akarják juttatni s a kivándorlásra irányuló mozgalmakat is helyes tapintattal mérsékelni próbálják. Ugyanez a nemes cél vezérelte őket a gabonauzsora megfékezésénél, mely most egykét éve ütötte föl hydra-fejét s veszedelmesen nyomta alsóbb néposztályunkat. De nem kevésbbé nagy veszedelemnek tartom, ha szarvasmarha-tenyészetünk fejlesztése ellen követnek el alattomos merényletet. E kérdés, bár, mint emlitettem, parciálisnak látTARGA. Bálban. Fényes terem, jókedvű társaság . . . Vidám nótát tűzzel húz a cigány . . , A sok ifjú s lány egymást átkarolva Jár fürge táncot a vig muzsikán . . . S hogy eláll a zene, a fáradt nép Egymáshoz ülve szépen megpihen . . . S mosoly játszik lány s ifjú ajakán S boldogság ragyog a szemeiben . . . Á terem egy félreeső helyén Állok magamban, árván, egyedül, S elnézem némán, hogy miként mulatnak És hallgatom, mit a cigány hegedűi . . . Es én nem tudom, hogy mit érezek És nem tudom, hogy mit nem érezek, Csak azt tudom, hogy fáj, — fáj a szivem S hogy a szememből sürü köny pereg . . . (Eperjes.) Kerekes Pál. szik, de mégis megérdemli, hogy vele bővebben foglalkozzunk. Épp korunk közgazdasági politikája szerezte meg azokat az eszközöket, melyek a magyarországi szarvasmarha-állomány fejlesztésére elengedhetetlenül szükségesek. A földművelésügyi minister maga vette kezébe e fontos gazdasági alapunk védelmét; s nem csekély büszkeséggel vehetünk tudomást arról, hogy a német lapokban nehány gazdasági iró nagy jövőt jósol a magyar szarvasmarha-tenyészetnek, sőt ily lelkiismeretes törekvéssel jogos reményünk lehet arra is, hogy egy évtized alatt „a magyar marha a külföldi fajok regenerátoraként fog szerepelni.“ A siker biztosítékát pedig a minister és a gazdaközönség egyöntetű működésében kereshetjük. A ki állami ellenőrzés alatt lévő tenyész- területeinket bővebb vizsgálat alá veszi, erről meggyőződhetik. De mindjárt az első pillanatra látjuk, hogy e gazdasági águnk versenyképessé tevése, izmositása nem csupán az észszerű keresztezésben, hanem a jó legelőrendszerekben is rejlik. A legegyszerűbb logika meggyőz bennünket arról, hogy a legkitűnőbb faj marha is elsatnyul csekély táplálóerő mellett. S épp erre nézve óhajtok néhány szót szólani. Az olyan vidékeken, hol a községnek nincs külön legelője s igy bérterületekre kénytelen hajtani marháit, nagyon természetes, hogy a bérterület tulajdonosának egy állandó, biztosított tőke áll rendelkezésére. S ily helyeken a legelőtulajdonosnak, ha szem előtt tartja nemzeti érdekeink megóvását, nem szabad csupán egyéni boldogságával törődnie, hanem tekintetbe kell vennie a közérdekeket is. A felvidéken nem egy helyütt azonban ezzel a felfogással épp homlokegyenest ellenkezőt tapasztaltam. így pl. az egyik papi birtok kezelősége mintegy 500 kát. hold legelővel rendelkezik, melyen a községek marhaállománya táplálkozik. A dolgok természetes rendje azt hozná magával, hogy méltányos bérösszeg fejében használhatnák a községek e területet. De nem igy van ! Hanem bizalmas természetű árlejtéstésen, kötött számú versenyzők közül a legnagyobb befolyású versenyzőnek adják bérbe az említett területet, a ki azután csupán meggazdagodását, illetve a nyerészkedést tartván szem előtt, tetszés szerinti árakat kényszerit a község nagyrészint szegény lakosságára, mely ennek dacára is kénytelen ezt a bérterületet használni. (Folyt, és vége.) — A »Zemplén« eredeti tárcája. — Irta: Damjanovieh Miklós. A becézhetett, az ünnepelt báli szépség, a korzó szenzációja, a bájos kis Telky Évi ezúttal érezte először a mellőzés fullánkjának fájó szúrását. Valahányszor a Kenessy Erzsi eljegyzéséről szó esett, azt hitte, hogy őt akarják vele bosszantani, őt akarják kigúnyolni, a kit íme igénytelen iskolatársnője ily csúfosan megelőzött, magyarán szólva: lefőzött. Az a haraggal átérzett szégyenpir futotta el, a mit a legkitűnőbb hirü vívó és bárbajhős érez, a mikor egy ügyetlen, fitymált és számításba sem vett ellenfél megkarcolja kardja élével az orrát úgy, hogy nyomán kibugygyau a vér. Hallani vélte, ahogy gúnyosan kacagva ingerkedik vele a tömeg: — No látod, te hires szépség — Kenessy Erzsi nem olyan hires, mint te, mégis menyasz- szony lett! Majd akkor hencegj, ha neked is lesz vőlegényed! Addig-addig tépelődött ezekkel a gondolatokkal a kis Telky Évi, mig elhatározta, hogy majd megmutatja ő a világnak, hogy ő is van annyi, mint Kenessy Erzsi; talál ő is magához illő vőlegényt, akár minden ujj ára kettőt. Kezdett az ő udvarlóival egész más hangon beszélni, természetesen csak azokkal az ud- varlókkal, a kiket egyúttal kitűnő pártiknak is Egy-két hideg szám különben mindennél ékesebbenben beszél. Azt az említett 500 kát. holdat (s körülbelül 200 kát hold miveit területet) mintegy 11,000 korona bérösszegért birja bérjője. S ezzel szemben, csupán az 500 holdnyi területen, a legeltetésből való bevétele mintegy 24,000 korona 1 Vagyis az egyik község mintegy 1000—1200 drb. marháját legelteti itt, s párjáért 36—40 koronát fizet! Csupán egy község marhaállományának legeltetésénél tehát több, mintegy 12—14 ezer korona jövedelme van a bérlőnek 1 A viszonyokat köz vetetlenül nem ismerő előtt is azonnal nyilvánvaló lesz, hogy itt csupán alacsony egyéni érdekek játsszák a főszerepet két- három község szegény marhatenyésztő népének a rovására! Á példaként emlitett, de valóban fennálló esetet meg szomorúbb világításba helyezi az a körülmény, hogy ez uzsoráskodó törekvések már mintegy tizenkét-tizennégy éve bénítják még néhány ezer becsületes kis- és nagygazdának gazdasági törekvésein* Még egy jelenséget kell figyelembe vennünk. Azon a vidéken, hol ez a rendszeres, elszegényítő mozgalom megindult, ennek előtte soha nem tudtak gyökeret verni a szocializmus félszeg tanai. S mit látunk az alatt az emlékezetes 12—14 esztendő alatt ? Azt, hogy a lakosság nagy része elfojtott, keserű dühében a szocializmus karjaiba vetette magát, mely azonban lényegében nem más, mint a bérbeadó papi birlokkezelőség ellen irányuló gyűlölet. Elnyomóját látja benne, s hangulata csak egy hajszálnyira tér el az — osztálygyülölettől. S ezt a hangulatot a „szeretet vallásának hirdetői“ támasztották nyelge nemtörődömségükkel ! — Annak a dicső múlttal rendelkező, hatalmas erkölcsi testületnek, mely ezer esztendő véres küzdelmeiben mindenkor támogatta a magyar hazát; mely egyéni érdekeit mindenkor alá tudta rendelni a haza szent érdekeinek; mely a közjóiét, közboldogulás nemes eszméjét lobogtatta mindenkoron szentelt zászlóján : a magyar papság egyik erőteljes ágának jutott az a szomorú feladat, hogy a szeretetlenséget, a gyűlöletet hintse el a nép egyszerű, tiszta erkölcsökre hajló szivében! De még egyet. Ha a nép szó nélkül tűrte volna ezt az uzsoraterhet; ha aláhajtva fejét, békén húzta volna ezt a kényszerigát a fölvi* Biz’ ezek nagyon szomorú jelenségek, Ajánljuk a járásatyák érdeklődésébe. Szerk. tartott. Kiválasztotta közülök a legdaliásabbat, a ki doktor is volt, tartalékos huszárhadnagy is és az apja révén birtokos. Dr. Szerdahelyit szemelte ki legelsőbb a sok közül, a kiről tudva volt, hogy minden második négyesét lefoglalta és minden vasárnap ott cinoogtatta ablaka alatt a muzsikusokkal azt a kottába foglalt ősrégi problémát, hogy: „Minek is van szerelem a világon ?“ Évike a dúsgazdag Dr. Szerdahelyinek nagyon érthetően tudomására adta, hogy a szerelem azért van a világon, hogy ezt a mama tudomására is hozzák és azután kitűzzék az eljegyzés idejét. Dr. Szerdahelyi pedig erre a nem várt magyarázatra a kámfor ismeretes példáját követte és egyszerre eltűnt a szemhatárról. Nem reflektált azontúl egyetlen második négyesre sem, sőt a cigányokat sem fárasztotta már a a Telky Évike ablaka alá. Egynéhány ilyen nemsikerült kísérlet után Telky Éviké mélységes pesszimizmussal és mizantrópiával konstatálta, hogy a férfiak nyomorultak. Egy kissé szürkébbnek látta a világot, mint azelőtt, elszorult a szive és kicsordult a könynye, mikor a Kenessy Erzsi menyasszonyságára gondolt. Hanem azért szorgalmasan eljá- rogatott a bálokba, nagyobb gondot fordított a toaletjeire és végül is megvigasztalódott azzal, hogy majd csak eljön az, a kit az Ur Isten neki rendelt. Hogy azután Telky! Évi fiatalsága kipompázott a huszadik leányév teljességéig és hogy iskolatársnői, barátnői megdöbbentő gyorsaságZemolén mai aseftma tizenkét oldal.
