Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-10 / 6. szám

állanak útjában, úgy, hogy ma már valóban nem túdjuk borainkat értékesíteni. Az olasz borral — tekintve annak rendkívüli olcsóságát — nem bír­juk ki a versenyt; a házasitás következtében pe a mi boraink ára nagy mértékben csökkent. Az olasz szőlősgazda szőlőjét még nem pusz­tította el a íilloxera; ők szerencsés időjárás mel­lett mindig nagyon bő termésre számíthatnak, mert náluk a lugasrendszer divik, mivel nem a minőségre, hanem z mennyiségre fektetik a fő- suiyt, a mellett a művelés se kerül nekik sokba. Ok tehát valóban olcsón adhatják el termésüket 1 De hogyan állunk mi e tekintetben? Vessünk csak egy pillantást a mi szőlőkulturánkra. Mennyi fáradságba s mily óriási pénzáldozatba kerül az elpusztult szőlőterületek rekonstrukciója s milyen nagy költséget igényel annak fönt irtása. Milyen nagy küzdelembe kerül s mennyi pénzáldozatot kíván, hogy a már beállított sző őterületet meg- védjük a minden o’dalról leskelődő ellenség ellen. Peronospora, oidium, fakórothadás, zöldrothadás, szőlőmoly stb. egyenkint együttesen fenyegetik és veszélyeztetik láradságos munkánk jól kiérde­melt eredményét. Továbbá itt vannak az elemi csapások, melyekkel szemben tehetetlenek va­gyunk ! S midőn végre hosszas gond. küzdelem, fáradság és nagy költség után szüretelünk: nincs vevő! Igen sokan az 1896. V. t.-c. alapján meg­szavazott kölcsönhöz folyamodtak, hogy szőlőjüket rekonstruálhassák; igen ám, de a törlesztési rész­letek szüret után válnak esedékessé s ha a gazda termését nem tudja eladni: elárverezik szőlőjét. Mi lesz tehát a birtokossággal, ha az olcsó vám mellett beözönlő olasz borok miatt nem tudják a termést értékesíteni ? Mi lesz a kisgaz­dákkal, ha ezek létíöntartása ily módon a leg­nagyobb veszélynek lesz kitéve ? S végül mi történik hazánk egy tekintélyes munkásosztály­ával, a melynek mindenhapi kenyerét a szölő- mivelés nyújtja, ha a birtokosság nem értékesít­heti á termést, nem adhat munkát a népnek? Ez olyan fontos szociális kérdés, melyet a magyar nemzet föntartása érdekében mindig s minden alkalommal szem előtt kell tartanunk. Köztudomású dolog, hogy a hol a szőlészet a népnek állandó munkát ad, ott a kivávdorlási esetek ritkán fordulnak elő s a nép nem fog­lalkozik államfölforgató eszmékkel. A miniszteri jelentés szerint a fölujitott szőlőterület 127.000 hold; mennyi még ezen felül a szénkénegezéssel íöntartott régi szőlő s mennyi a homokon müveit szőlő I ? Minő nagy kincs fek­szik ezen szőlőterületekben ! Maga az állam 1760 katasztrális holdat kitevő szőlőtelepet tart fönn, melyből 1148 hold vesszőszaporitásra s 612 hold szőlővessző gyökereztetésre s oltványápolásra van berendezve. Szőlészetre az állam évente 2,389.233 koronát fordít. Azonfelül érdekelve van az agrár- kölcsönöknél is, szavatol a veszteségekért s adó címén is sokat vészit. Nem tehető tehát föl, hogy az a kormány, mely a szőlészet rekonstrukciójához oly nagy anyagi áldozatokkal járul, hogy a bor értékesi tésének kérdését, ügyét minden vonalon előbbre vinni nem akarna s a mint eltiltotta a szőlővesz- szők és oltványok importálását annak idején, épp úgy fog módot találni arra, hogy e fontos és é- gető kérdésben mihamarább orvoslást nyújtson az érdekelteknek. De nemcsak a kormánynak, hanem magának az egész nemzetnek kötelessége oda hatni, oda törekedni, hogy boraink kivitelét megkönnyítsük. A pince-egyesületek s borértéke- sitó-szövetkezetek segíthetnének ugyan e bajon,** de a nép szegénysége miatt létre nem jöhetnek. Kettős kötelességünk tehát, hogy borainknak pi­acot teremtsünk. E cél elérésére egyik legfonto­sabb lépés: az olasz bor beözönlésénzk meggát- lása. Ha ezt most, midőn itt a alkalom, elmu­lasztjuk, önmaguk ellen súlyosan Hkezünk. Jövőre nézve pedig szüksé snek tartom : 1. Hogy a kereskedelmi szerződések meg­kötésénél az általános vámtarifa 20 arany forin­tos vámja minden állammal szemben föntartassék s vámkönnyítések »határforgalom« cimén se en­gedtessenek. 2. Ugyanily vám terhelje a mustot, cefrét, asztali és borkészítésre alkalmas szőlőt. 3. Es hogy borkivitelünknek Oroszország ré­szére a kereskedelmi szerződésben vámkedvez mény biztosittassék. A nemzet a szőlőfelujitás terén nagy, fárad­ságos és költséges munkát végez ; a t. miniszter ur pedig ez ügynek mindenkor és minden irány­ban lelkes támogatója, igazi előharcosa (Igaz! Úgy van 1 a jobboldalon.) Csak köszönettel és elismeréssel tartozunk neki a szőlészet érdekébén kifejtett nagymérvű tevékenységéért. A jelen vál­ságos helyzetben is bizalommal várjuk tőle a segítséget, mert meg vagyunk róla győződve, hogy ö érezvén bajaink súlyát, a leguagyobb jó­akarattal és bölcseséggel fogja érdekeinket to­vábbra is védeni. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon. Szónokot számosán üdvözlik.***) •* Ehhez a kérdéshez lapunk jövő számaiban hozzá­szólunk. •** Legszivesebb üdvözletünk a Tokaj-Hegyalja ré­széről is I Szeri. Szövetkezzünk! A szövetkezeti eszme rohamosan terjed és pedig feltartóztathatatlanul. A szomorú pénzügyi viszonyok, a nehéz megélhetés és mindinkább fokoződő drágaság csak siettetik a mind nagyobb és nagyobb körben való elterjedését. Örömmel látjuk a társadalomnak eddigi aléltságából való ébredését. A kölcsönös támogatás eszméje kezd most lábra kapni. Az önzők végtelen serege ellen az egész vonalon megindult a közös védekezés. Bárcsak teljes siker koronázná a szövetkezetek működését s uj életre keltené a mai önző társa­dalmat. És én reméllem is, hogy a szövetkezeti eszme teljes diadalra fog jutni nálunk is, a mint az más országokban már diadalra is jutott. Leg­alább a mint azt a minden oldalról jövő kedvező hírek és saját csekély tapasztalataim is bizonyít ják teljes lesz a győzelem. A »Szinna és vidéke« hitelszövetkezet ro­hamos fejlődése is ezt bizonyitja. Az elmúlt év­ben, február hó 25-én kezdette meg ez a szövet­kezet működését 44 taggal s a rá következő 10 hónap alatt 88 új taggal erősbődőtt. 1900. de­cember hó 31 én 115 volt a tagok száma 202 üz­letrész jegyzéssel a mi 10,100 korona alaptőkének felel meg. Figyelemre méltó ama jelenség, hogy már ez évben, január hó első felében, 9 uj tag lett felvéve a tagok sorába. Minden vasárnap 2 — 3 uj tagot hoz a szövetkezet zászlaja alá, elvi- tázhatatlan bizonyitékul arra nézve, hogy a köz­nép, mely minden újítást gyanús szemmel néz, e rövid tiz hónap alatt teljesen megbarátkozott ezzel az uj intezménynyel s rohamosan sorakozik egymás mellé. Á fogyasztási és értékesítő szövetkezet léte­sítéséhez is Szinna egyike a legjobbaknak. Ama körülmény, hogy járási székhely, valamint az, hogy gyakori, kéthetenkinti, állatvásárral egybekötött heti vásárok helye: biztosítja a fogyasztási szövet­kezet föllendülését. Nagy szolgálatot tennének az ügynek ft. Le- hoczky Éndre rk. esperes-plébános és Dely Endre körjegyző urak, ha e dolgot magukévá tennék, annál is inkább, mivel már közóhajt képez. —thy. Városi és községi ügyek. Városi közgyűlés. Sátoralja-Ujhely város képviselő-testülete f. hó 8-án d. u. tartotta rendes közgyűlését Székely Elek polgármester elnöklete mellett. Első tárgy volt: a polgármester 1900. évi jelentésének felolvasása. A terjedelmes jelen­tést, mely részletesen beszámol a város admi­nisztrációjáról, a közállapotokról, felsorolja az alkotásokat, u. m. színház, gőzfürdő, polgári leányiskola, köztemető stb. létesítését és meg­nyitását, és általában pedig megnyugtató képet nyújt a város vagyoni viszonyainak és gazdálko­dásának, — tudomásul vették, egyszersmind egész terjedelmében kinyomatni és a képviselő-testü­let összes tagjainak s a rendezett tanácsú váro­soknak megküldeni határozták, Ugyané tárgy- gyal kapcsolatban a polgármesternek buzgó te­vékenységéért elismerést szavaztak. A tanácsnak a köz- és árvapénzek elhe­lyezése ügyében kelt javaslatát, mely szerint ezek a pénzek a helybeli pénzintézetekbe, alap- és tartaléktőkének arányában, belyezendők el — elfogadták és határozati erőre emelték. Az igazoló-választmányba id. Meczner Gyula és Schön Vilmos dr.-t megválasztották. Hlavathy Kálmán városi volt állatorvos­nak leköszönő levelét tudomásul vették és neki a város szolgálatában eltöltött kifogástalan műkö­déséért elismerést szavaztak. — A közgyűlés, határozatából kifolyólag jövőben a vágóhídi teendőket Borcsik Gyula ny. vm. állatorvos fogja havi 60 korona díjazásért ellátni. A boglyoskai Róth Bernát-féle szőlőterüle­ten épült uj-utca két oldalán, a háztulajdonosok hozzájárulásával, gyalogjáró építését elhatározták. A színház-utcának három méterrel való kiszélesítése ügyében megbízták a polgármestert, hogy az arra vonatkozó tervet és költségvetést annak idején bemutassa. A polgármester bejelentette, hogy Windisch- Grátz Lajos herceg a tornacsarnok mellett kö- rülbelől 600 G-ölet tevő földterületet ajándéko­zott a városnak s ezzel egyidejűleg az erre vo­natkozó szerződést is bemutatta. Elfogadták, s a kegyes adományért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak, mit a polgármester az ajándékozó hercegnek személyesen fog általadni. A csarnahai, r.-bányácskai és bibérczi köz­ségi utak helyreállítása ügyében a polgármester javaslatát elfogadták. A kir. honvédség köréből jött megkeresésre elhatározták, hogy a régi izr. temetőtől délre eső területen a tisztikar számára a város költ­* Az már bájos dolog lesz. Szerk­eégén egy tiszti étkező-helyiséget építenek, a melyre a szükséges 8000 korona költséget a városi nyugdíjalapból kölcsönzik.* Az építkezést, a bérletnek a honvédség részéről való álladó biztosítása esetén fogják foganatosítani. Ezzel a közgyűlés több kevésbé közérdekű ügy elintézése után véget ért. Referens. * Földadó-kivetés. Sátoralja-Ujhelynek 1901. évi földadókivető lajstroma elkészülvén, f. hó 1-től közszemlére ki van téve. A kiknek sérel­mük van a kivetés ellen, 15 nap alatt felszólal­hatnak. * Konflis. Úgy látszik, a konflis praktikus volta Uj helyben is beigazolódott, mert a tanács e héten újból három egyfogatú bérkocsira adott ki iparengedélyt. * Sarlak. A sátoralja-ujhelyi polgári leány­iskolával egy fedél alatt lévő épületben sarlak- betegedós történt. Hogy a járvány az iskolába át ne hnrcoltassék: a tanítást, egyelőre 14 napra, betiltotta a polgármester. * Tarczal község régi számadásai ügyében, mely annyi huza-vona közt szinte vé- géremehetetlennek látszott már, végre a f. évi jan. hó 14-én kelt intézvényével döntött a belügyi kir. minister és az 1873—1884. évi pénztári (részben bírói) számadások felett a t. vármegye közönségének még az 1899. évi dec. 19-iki köz­gyűlésében hozott határozatát indokainál fogva annál is inkább helybenhagyta, mert a feleb- bezésekben, melyek egyfelől Tóth József köz­ségi biró, másfelől Sárossy Bertalan és érdek­társai részéről adattak be, semmi olyas körül­mény, mely a határozat és indokainak megdön­tésére alkalmasnak mutatkoznék, fel nem ho­zatott. — Vármegyénk alispánja már intézkedett, hogy a jogerős határozat közigazgatási utón végrehajtassák. * Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralj a-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál 1901. febr. 2-től 1901. febr. 9-ig a) házasságot kötött: 3 pár; b) kihirdettetett: 3 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 11 eset­ben; d) elhalálozott: 5 egyén. Yármegyei Hivatalos Rész 29911/1901. sz. T. Zemplén vármegye alispánjától. A 10 főszolgabírónak és Sátoralj a-Uj hely r. t. város polgármesterének. Az italmérők kereskedői iparigazolványa, illetve vendéglői iparengedélye tárgyában múlt évi 86512 szám alatt kelt kereskedelemügyi mit nistcri intézvényt másolatban további szabályszerű eljárás céljából kiadom. Sátoralja-Ujhely, 1901. január hó 9-én. Matolai Etele, alispán. Másolat. 86512/VIII szám. Kereskedelemügyi m. kir. minister. Valamennyi magyarországi másodfokú iparhatóságnak. A fennál ó gyakorlat szerint a pénzügyi hatóságoktól italmérési engedélyt nyert korcsmák, sorházak, bor és pálinka mérések, s általában italmérési üzletek, a nélkül hogy arra kereskedői iparigazolványt, vagy vendég ői ipar- engedélyt váltanának,iparszerűleg ételeket és éleimi szereket is kiszolgáltatnak, illetve elárusítanak. Minthogy ez a gyakorlat számos visszaságra, üz letek és vendéglők üzletkörésnek összezavarására vezet s ezzel az 1884 évi XVII. törvénycikkben a vendéglői üzletekre nézve megállapított rendel­kezések alkalmazását sok esetben lehetetlenné teszi; s miután továbbá ez a gyakorlat törvényes­nek sem tekinthető, a mennyiben az italmérési engedélyek csupán szeszes italok kimérésére jo­gosítanak, s igy az ételek és élelmiszerek kiszol­gáltatására, mint az italmérési jogkörön kívül álló ipari foglalkozásra az 1884 évi XVII. törvénycikk értelmében külön iparigazolvány, vagy iparenge­dély kell: mindezeknél fogva a jelzett, s helyesnek nem tekinthető gyakorlat megszüntetése érdekében a m. kir. belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úr, s a pénzügyminister úr hozzá­járulásával a következőket rendelem. — A korcs- márosok, bor, sor- és pálinkamérők, az illetékes pénzügyi hatóságtól nyert italmérési engedély alap­ján csupán az engedélyben megjelölt szeszesitalok kimérésével foglalkozhatnak ; — ily engedély a'ap- ján tehát semmiféle ételt, vagy élelmiszert, illetve másnemű árucikket iparszerűleg ki nem szolgál­tathatnak és nem árusíthatnak. Az az italmérő, ki az ital mérésen kivűl élelmi c kkeknek keresetszerü eladásával is foglalkozni kíván, tartozik e szándé­kot az 1884. évi XVII. t. e. 4. §-a értel­mében az illetékes első fokú iparhatóságnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom