Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-20 / 3. szám

val, ez utóbbi győzvén, marad. A birhatót — hogy Vörösrnartyból citáljunk — eladta álom- pénzen. Jól tette. A dicsőséges szinipályán mű­vészi babérok teremhetnek számára. A babért ne adja a babért! A másik fényes siker a kedves direktrixné, H. Serfözy Etel, nevéhez fűződik. Őt láttuk e héten háromszor A babá-ban kétszer volt pá­ratlan Lancelot s mint ilyen vezette az előadást, „Szegény Jonatánéban pedig ő volt Molly, ra- gyogtatva nemcsak dúsgazdag öltözékeit, de lá­gyan, behizelgően, ellenállhatatlanul csengő szop­ránjának szinpompáját is. Amilyen erőtelen jelen­ségnek tűnt fel népszínműben a szilaj, szinte du­haj szivverésü népdalok interpretálásában : olyan helyettesithetetlen, perfekt és művési svádáju te­hetségnek mutatta be magát a lágy, a pajkos és a bájos operet-zenébe lelketöntő áriák megszó­laltatásában. Itt van ő igazán elemében. Bár ne lenne őneki Hamupipőke a népszínmű múzsája sem! így is a triásznak (Gönczi Bella és Rá- tonyi Tilla között) ő a feje. Tisztelettel emelünk kalapot előtte, — mint Halasy direktor előtt is, ki a „Szegény Jonatán“ megteremtésében mű­vész-eszközökkel dolgozott. A két hét tapasztalata feljogosít nem csak hinnünk, de bízvást kimondanunk, hogy a Ha­lasy társulata ritkítja párját ma a provincián. Nem tartjuk álomhüvelyezésnek azt a jövendő­mondást sem, hogy művészi nívón állottj szí­nészt Ujhelyben volt az öreg Latabár alatt, a színigazgatók Benjáminja, Halasy alatt lesz. Örvendetes tapasztalatunk végesvégül, hogy a nagyérdemű közönség is, mely napról-napra előbbkelően áldoz és tömegesebben hódol Tália oltára előtt, segitni fog abban, a mi nélkül nem lehet abszolút siker — az igazán nagy anyagi áldozatokat hozott igazgató finánciáiéinak jóra fordításában! Referádaink itt következnek: * Szombaton, január 12-én, bérletszünetben, végre előadták „A babát“ telt ház előtt. — Az újság ingere meg Gönczi Bella jó hire voltak a vonzóerők. Sem az egyikben sem a másikban nem csalódott jóhiszemű közönségünk. — „Bella­baba“ kedves színpadi jelenség, nemcsak üde hangja, de az is, hogy érthetően énekel, meg invenciókban kifogyhatatlan pajzán kedve is be­iktatták közönségünk rokonszenvébe! Szeretet­reméltó baba, kinek párját keresni kell a vidé­ken. — Halasynét (Lancolot) ma láttuk először temperamentomához illő szerepben. Énekszámai mint játéka is teljes elismerésben részesültek. — Halasy (Hilárius) a feltörült szemöldökű, ágáló, különben pedig a rövidlátósága révén fer­débbnél ferdébb helyzetekbe botló, pompásul mulattató automata-baba-gyáros szerepét kitü­nően adta. — Jakab (Maximin) erőteljes, szép baritonja teljes sikerrel érvényesült énekszámai ban. ■— Az egész előadás oly perfekt volt, gyö­nyörködhetett volna benne nemcsak Komjáti direktor, ki Debreczenből jött meghallgatni a bari­tonistát, hanem az egész civis-metropolis. Vasárnap, január 13-án, ismét „A baba“ c. operet ment, szintén telt. és lelkes ház előtt. — Gabányi L. (Loremois gróf) és Rédey (Chan­terelle gróf) kitűnő két vén bolond volt. — Dél­után „A falu rossza“ igen gyér számú közön­ség előtt, lagymatag előadásban. Hétfőn, január 14-én, félhelyárakkal a „Cigánybáróit félig telt ház előtt, a mi nem illet a szép Rátonyi Tillához (Szafíi), a kinek Szaffijához hasonlót még nem láttunk ebben a században; persze, hogy a Hegyi Aranka ci­gányleányát, mely dalban, táncban non „plus ultra“, a mult században láttuk. Rátonyinak csak az utolsó felvonásbeli toaletje ellen van ki­fogásunk. Az olyan intelligens színésznőnek, mint ő is, tudnia kell, hogy kell a darabhoz öltözködnie. — Rédey (Barinkay) most jutott elő­ször neki való szerephez. Ki is tett magáért. Régen láttunk oly jó Barinkayt, mint volt az övé. — Gulyás (Zsupán) gyenge alakítást hozott a színre, de nem is várhattunk mást egy lázas beteg színésztől, kit a gyengén fütött öltözőnek jéghideg folyosója betegitett meg. Biz’ annyi már tudott dolog, hogy azok a füthetetlen folyo­sók ott az öltözők körül el vannak puskázva. — Jakab (Gábor diák) toborzó dala gyújtott. — Halasy (Carneró) mintalak igen jó, de játéka kedvetlen. — Bérezi Marival (Cipra) a jósdalt megismételtették. — Latabárné (Mirabella) Nagy Margit (Arzéna) Szentiványi (Ottokár) sikerrel játszottak. Kedden, január 15 én, másodszor a „Könyv­táros“ kis közönség előtt, kedvetlen előadásban. Szerdán, január 16-án, a „Szegény Jo­natán“ c. hatásos operett, mely a sok sikerült előadás közül eddig a legsikerültebb volt itt. Kiállítás, szin, csoportjelenet stb. stb. mi kívánni valót sem hagyott maga után. A direktor-pár­nak (Halasyné : Molly’, Halasy : Tripp Jonatán) elismerésünket fejezzük ki mi is felülegül a rengeteg tapsra, miben részük volt. Molly gyö­nyörű éneke, szép játéka, Ízléssel és magas elegánsával tündöklő toaletjei pompásul szol­gálták ki az illúzió igényeit, énekszámait rendre meg kellett ujráznia, úgyszintén Trippnek is. — Rátonyi Tillának (Hariet) ma szintén, jó napja volt, hangja is jobban érvényesült, no meg ész­bontóan szép doktriksz volt. — Rédey (Van- dergold) az életunt milliomosban nagyon jó volt. — Gabányi László ki minden áldott este ját­szik (az áldatlan vasárnapokon még délután is,) ma is igen jól játszott, még énekelt is. Mond­hatom a leghasználhatóbb tagja a társulatnak. A többiek kis szerepeikben járultak hozzá az est sikeréhez. Csütörtökön, jan. 17-én, „Folt, amely tisz­tit“, hires spanyol dráma ment félig telt ház előtt. — Rápolthy Katinka (Matilde) első fel­lépte volt ez. Osmerjük tavalyról Kunhegyiék- től, szerettük is; akkor barna parókája jobban illett a spanyol szépség egyéniségébe, mint most a szőke. Matilde jeles ábrázolója ezelőtt két év­vel Gazdy Aranka még élénk emlékeinkben él, oly Matildét még egyet nagy darab földön hiáha keresnénk. A Rápolthy Katinka Matildeja hogy oly érvényre nem jutott, mint kellett volna, partnere a hibás, bár voltak nagyon jó jelenetei, mikért a publikum elismeréssel adózott. Volt kihí­vás elég, hódolói egyikétől szép csokrot kapott. — Gyurmann Alice (Enriquetá) megtestesült szende rósz volt — olyan Enriquetát mint ő volt még nem láttunk. — Tisztességes sikert ért el Gulyás is (Don (Justó) szerepében figyelemre méltó ; buffó szerep nem való neki. — Krasznay (Fernandó) bizony nagyon gyenge ábrázolója volt Fernan- dónak. — Erdélyi G. (Donna Concepcion) Rákos (Don Lorenzó) Kovács (Julio) megáll- ták helyüket. Pénteken, január 18-án, félhelyárakkal „Szulamit“ egészen telt ház előtt, korrekt elő­adásban. — Rátonyi Tilla és Jakab voltak a telt ház mágnesei. Szombaton, jan, 19-én, az izraelita női jótékonyegyesületnek farsangot nyitott bálja miatt szünet. Ma: d. u. 3 órakor félhelyárakkal „Csipke Rózsika“, este fél 8 órakor, rendes helyárakkal „Boszorkány vár.“ Heti műsor. Hétfő: Cifranyomoruság (félhelyárak.) Kedd: Bölcső (Újdonság. Itt először.) Szerda: Szép Heléna. Csütörtök: Sabin nők elrablása. Péntek: Boszorkányvár (félhelyárak.) Szombat: Görög rabszolga. a ; b. Irodalom. Az „Adalékok Zemplán-vármegye Történetéhez“ c. folyóiratunknak jan. havi füzete még mindig tartó teknikai okok miatt, f. hó 25-én hagyja el a sajtót. A kiadóhivatal. A „Nagy Iván“ családtörténeti értesítő (szerkeszti Komáromy András dr. a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja és Pettkó Béla a M. Történelmi, a M. Heraldikai és Genealógiai Társulatok igazgató-választmányának tagja) III. évfolyamába lépett az 1Q01. jan. 1-ével. A „Nagy Iván“ hézagot pótló tudományos folyóirat és méltó arra, hogy a esaládtörténelem iránt érdek­lődő müveit magyar közönség támogatásával a szakirodalomban maradandó helyet biztosítson magának. A „Magyar Iván“ szakadatlanul foly­tatja a Királyi Könyvek-ben, a törvényhatósá­gok levelestáraiban, úgyszintén a nyilvános gyűj­teményekben őrzött címeres nemes levelek ösmer- tetését; hasznos szolgálatot tevén ezzel úgy az egyes családok,nak mint általában a heraldikai szakirodalomnak. Az 1754—55. évi országos nemesi összeírásból eddigelé 20 vármegye nemes­ségének pontos névjegyzékét közölte a „Nagy Iván“. Az egész konskripció, bár vázlatos, de legalább külső vonásaiban hü képet fogja adni a XVIII. századbeli magyar nemzetet alko­tott kiváltságos társadalmi osztálynak. — A „Nagy Iván“ most megjelent II kötetében összesen 35 régibb és újabb magyar nemes család törté­nete és leszármazása foglaltatik 26 cimerrajzzal, a melyek jobbára az eredeti adománylevelek, vagy hiteles pecsétlenyomatok után pontosan készültek, Egyes dolgozatok valóságos monográfia számba mennek és kivétel nélkül hitelt érdemlő forrá­sokon, többnyire eredeti okmányokon alapulnak. „Hivatalos Ertesitő“-je pedig, melyben a m. kir. belügyministerium, mint legfőbb nemesi hatóság részéről régi nemességek elösmerésére, pröledi- kátumok igazolására, ősfák hitelesítésére kiadott határozstokat közli — mintegy az élő nemesség nyilvántartásának tekintendő. Tárca rovatunkban jövőre is közérdekű, heraldikai és genealógiai közleményeket, könyvismertetéseket és más szakba vágó dolgozatokat ad. Folytatja az ország­ban elszórtan lévő ösmeretlen címeres levelek és leszármazási adatokat tartalmazó Halotti Beszédek sorozatát és a lehetőségig nagyobb tért nyit a fölöttébb hasznosnak bizonyult Kérdések és Feleletek számára A „Nagy Iván“ augusztus és szeptember kivételével ezután is havonkint fog megjelenni, 3—4 nyomtatott Ívre terjedő füze­tekben címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Előfizetés a régi marad : évenként 10 korona. A „Nagy Iván“kiadóhivatala Budapest, I. kor., Vár, Országos Levéltár. Melegen ajánljuk a „Zemplén“ t. közönségének szives érdeklődésébe és pártfogásába. A „Vasárnapi Újság“ január 6-iki száma harminc képpel s a kővetkező tartalommal jelent meg : »Gróf Zichy Géza« (arcképekkel). — .Gróf Zichy Géza mint ember.' Dr. Závory Sándortól. — Költemények : „Téli vers * Lévay Józseftől; .Tóth Klára.' Calamustól. — Regónytár: »A szentandrási biró fia * Elbeszélés. Irta Jókai Mór. (Linek Lajos rajzaival). — ,A lovagló mester.' Elbeszélés az ame­rikai életből. Irta F. W. Wharton Angdból iorditotta S. A. (képekkel). — »Koko ' Elboszólós Ina Vértesi Arnold. — .Az uj országház falfesjmöeyei* (képekkel Dudits An­dor és Krieseh Aladár falfestményei után). — „Lakott vi lágok." — „Lefőzte a bárőt.* — jDólafrikai képek“ (ere­deti fényképfelvételekkel a transzváli háborúból). — „Pa­uli Rikhárd* (arcképpel). — „Két festmény Innocent. Fe- renctől* (képekkel). „Épület fölemelések a Margitszigeten“ (képekkel). — Irodalom és Művészet. Közintézetek ós Egye­sületek, Sakkjátók, Képtalány Egyveleg, stb. rendes hoti ro­vatok. — A Vasárnapi Újság előfizetése ára negyedévre négy kor., a „Politikai Uj(Íonságok“-kal és „Világkróniká“- val együtt hat korona. Megrendelhető a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest IV. kér. Egyetem-utca 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, legolcsóbb uj- sá; a magyar nép számára, félévre 2 korona 8J Üllór. Czimbalmozók figyelmébe. A nagykedveltségnek ör­vendő »Cimbalom Szalon* folyóirat 3-ik és 4-ik száma megjelenvén az ismét szép és szórakoztató füzetet nyújt eióüzetőinek és a cimbalom hangszer kedvelőinek ; mert a szerkesztő Erdélyi Dezső-cimbalom tanár átiratai oly ere­detiek, hogy azokat valóban élvezettel játszhatja minden cimbalmozó. A 3. füzet tartalma 1. Sir az erdő 2. Csantavóri kis bicska. 3. Álom volt a mi szerelmünk 4. Bujdosik a kedves rózsám- 5. Túl a Tiszáu és 6-ik Magyar Ábránd. A fonóba szól a nóta és a Miért is szeretlek oly nagyon dalok felett. A 4 ik füzet tartalma 1. Rózsabokor, de árva, 2. Nincsen a királynak, 3 Cigány Panna. 4 Rózsabokorba jöttema világra 5. Fösvény az ón uram szörnyen (3. Fekete szem éjszakája. 7. Schubert Jekezző 8. Chopin Jmpromtir Előfizetése negyedóvenkint egyes szám ára 1 korona 20 fillér. Előfizethetni legcélszerűbben postautalványon a „Cimbalom Szalon« kiadóhivatalában Budapest, Károly- körut 8, sz. Egyesületi élet. Polgártársak! A kassai kereskedelmi és iparkamara érde­mes titkárának, Deil Jenőnek, aláírásával vettük és adjuk a következő szózatot : A törvényhozás bölcseségének köszön­hetjük az 1900. évi XXV. törvénycikknek megalkotását, mely megszünteti azt az ab­szurd állapotot, hogy a külföldi utazó keres­kedő és kereskedelmi utazó hazánkban nagyobb jogokat élvezzen, mint saját hazá­jában. ,j A kereskedelmi utazó Ausztriában csak a szakbavágó iparost és kereskedőt keres­heti fel, mig nálunk a fentidézett törvény életbeléptének napjáig végig házalhatja az orsságot faluról falura, városról városra, házrul házra, csa'ádról családra és elszed­heti az adóteher súlya alatt összegörnyedő helyi iparosunk és kereskedőnk elől a meg­rendelést, elveszi mindennapi kenyerét, lehetetlenné teszi megélhetését. Polgártársak ! Ne türjük többé ezt a borzasztó állapotot. Az általános üzletpangás idejében ne űzzön belőlünk gúnyt az idegen. Állítsuk fel a vámsorompót házaink, lakásaink előtt ! Addig is míg a kereskedelmi minister úr megjelöli a törvény életbelépésének nap­ját, védekezzünk az idegennel szemben és tiltsuk ki házainkból, lakásainkból a keres­kedelmi utazókat, avigéceket, a legveszedel­mesebb házalókat, kik a törvény által nyúj­tott kegyelmi időt kihasználva sáskamódra lepik el az országot, hogy még egyszer nagy, vészes aratást tartsanak. Polgártársak! Űzzétek el a vigéceket és védjétek meg a helyi iparosok és keres kedők százait, A dalosok mulatsága. A „sátoralja-uj- helyi dalárda“ a f. hó 10-én tartotta dallal és tánccal egybekötött szokásos havi mulatságát. A kedves alkalomnak látogatottságát és fényét ez­úttal emelte, hogy a vármegye székháza nagy ter­mében tartották. Vacsora közben és után a da­losok sok tapssal jutalmazott karéneket adtak elő, azután hozzájuk méltó fiatalos kedvvel és animóval neki láttak a táncnak és, dicséretére a fiatalság kitartásának, a hajnali órákig tán­coltak. Nyilvános köszönet. Weinberger Dávidné úrnő 20 koronát Perl­mutter Sámulné s Wilhelm Henrikné úrnők pe­dig egy egy ingyen ebédet adományoztak az izr. népkonyhának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom