Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-20 / 3. szám

„Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója.“*

0, a tapasztalt férfi, óva inti a tapasztalatlan fiatal leányt a veszedelmektől, az elérhetetlen vágyaktól, melyeken a boldogság meg szokott törni.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs ? hir ? gyönyör ? Legyen bár, mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szivöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket,

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vagya kint.

Intelmét, a mely itt következik, a 18 éves leányka meg nem értheté; de megértheti az, ki az életet ismeri. így szól tovább:

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égetó,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak ollyan lelheté.

S itt esengve fordul a kedves leányhoz: Ne nézz, ne nézz hát vágyid távolába :

Egész világ nem a mi birtokunk;

A mennyit a szív felfoghat magába,

Magunkénak csak annyit modhatunk.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van, mit órezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben 8 tán szebb, de csalfább távolt ne keress. A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szoritsz :

Várt üdvöd kincse bánat ára lószen.

Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz !

Maradj közöttünk ifjú szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt;

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyüt.

Nem is adott. Tiszta, csöndes boldogságban folyt családi életüknek minden napja. A költő alkotó munkásságát bánat nem zavarta; az élet küzdelmei közben volt nyájas, puha fészke, a hova megtérjen, a hol a hü hitves szerető keze simította el a redőket homlokán.

A nemzeti szerencsétlenség a költőt összetörte. Lelkére homály borult; a mely csak egyszer szakadt fel — mikor a „Vén cigányában a hazafi fájdalom utójára viharzott át rajta.

„Lesz még egyszer ünnep a világon . .

Ezzel kiesett a vonó a vén cigány kezéből és hegedűje elhallgatott. A húr elszakadt. Utolsót dobbant az a hü szív, melynek minden le- hellete a honé volt, A ki nem a maga dicsőségéért dalolt, de a haza felvirulásáért. Oly meghatón fejezi ki ezt az érzést „Cserhalom“-hoz irt „Utóhang“-jában, a hol saját sorsát jósolja meg:

. . . És benövik sirját a vad fák ágai: akkor Még ki fog emlékezni felőle ? Ki tudja, hogy ott is Megfáradt ember hamvára nehezedik a domb ?

. . . Nem tudják, de ne is tudják; csak az ősi dicsőség Hire mhradjon fenn s unokánk tettekre hevüljön . . .

#

A századvég embere megilletődve hallgatja a tiszta önzetlen szeretet e megható szavait. Apáink még szivünkbe vésték azokat s az elnyomatás napjaiban, a Biblia mellett Vörösmarty volt az imádságos könyvük s minket kicsiny korunkban azzal altattak el s azon tanítottak olvasni. Édes atyám hangja rezeg át lelkemen, a mint e verseket újra olvasom; azokból tanit* Nem jutnak-e erről nekünk, zemplénieknek, eszünkbe azok a szép, kedves, fiatal leányok, kik itt az utóbbi évtizedek alatt maguk oltották ki életüket. G.

Egy hervadó szegfűről.

Oh, sok poéta énekelt már Szinehagyott virágról,

Van nekem is egy . . . hogyha látom,

A szívem újra lángol.

Kicsinyke szegfű . . . régi nóta . . .

Leány adta legénynek,

— S a vége egy, ezer év óta Ennek a bús regének . . .

(Agárd.)

Kremmcr Dezső.

Sí

Hónap-kövek.

A most divó hónapköves „brelogue-ok“ (Budapest: Schletter, Váczi-utca 19) magyarázatául közöljük e rövid sorokat.

Január: (Vízöntő — jácintkő.) Azokból a nőkből, akik ebben a hónapban pillantották meg a napvilágot, okos, józan gondolkozásu és takarékos háziasszonyok lesznek ; gondosak, szemesek, de egy kicsit hajlanak a melankóliára. A januárban született férfiakból igen jó és hűséges férjek válnak. Külsejükre nézve kissé közönyöseknek tűnnek ugyan fel, nem sok szót szaporítanak, de jóakaratuak, igazelműek, rendkívül becsületesek és megbízhatók.

Február: (Halak — ametiszt, violakő). Á februárban született nők gyöngédek és őszinték, igen jó hitvestársak egész életükre. A férílak hűségesek, hő szivüek és egész egyéniségüket bigatott Ő minket nemesen szeretni a szépet, a jót, a hazát.

De a lelkesedés kora elmúlt. A béke józanabb, ridegebb nemzedéket nevelt.

Jól sejtette a költő: a feledés hamar belepte porát. Nevét még emlegették; de nemes szelleme kiveszett az emberek szivéből. Sirját nem vad fa nőtte be: rideg, virágtalan, koszorút! an kő fedi . . .

*

Engedjenek meg befejezésül egy visszaemlékezést.

Most esztendeje öszszel, okt. 6-ika után, a budai képző növendékeit kivittük a kerepesi temetőbe, Battyányi sirját megkoszorúzni. Elénekelték ott a Himnuszt; azután körüljártuk a temetőt, meg-megállva az ott porladó nagyok, hívek sírjánál; nyugszik ott másod- harmadrendű nagyság is elég: jámbor városatyák, egykor hangos politikusok s a lírai berek cinegéi, rigói. Mindegyiknek sírján, virág, koszorú. Csak egy sir volt elhagyatva, szomorún, kopá- ran; dísztelen szürke kőlapján a beléje vésett lant alatt ez egy szó : Vörösmarty. A „Szép Ilonka“ költőjének sírján nincs egy szál virág; a Szózat költőjének sírjára nem jut egy szál babér. Megilletődve álltam ott, — feledés, hála — kezdtem érteni a szók értelmét. Aztán azok a vidám, lelkesedni tudó, fiatal leányok is megálltak; észevették megdöbbenésemet s mikor mondom nekik : „Gyerekek, nézzék, ez itt a Szózat költőjének sirja /“ — rákezdték a „Szó- zat“-ot. Ott álltak a sir körül, énekelve, a ragyogó őszi verőfényben vagy száz fiatal leány, arcukon megilletődés; a szól kergette a sárguló levelet, meglengette azt az egy árva vadfücso- mót, a mi ott verődött ki a költő sírján, a szürke kövek közt. Vagy nem is a szél lengette, hanem a költő szive dobbant meg ott alant . . .

Megdobbant végre az ország szive is. Egy percre a Vörösmarty szelleme suhant át felettünk. Szegény, gazdag, hordja filléreit össze, hogy szobra álljon közöttünk.

Álljon szobra és éljen lelke sziveinkben!

Vármegyei ügyek.

„Mócsa Zemplénben.“ E hangzatos cim alatt közölték a napilapok az egyik zempléni újság után az a kegyetlen eljárást, mely szerint Orosz István, Csorba József, Illés Antal és Juhász István mádi „tisztességes gazdaembereket“ a mádi nótárius egy éjjel a városházára hur- coltatta és ott megkinozta. — Ez a (vád még máig sincs beigazolva; ellenben a sátoralja-uj helyi kir. törvényszék f. hó 16-án hirdette ki nevezett gazdaemberek (notabene — teljesen vagyontalan suhancok) felett már a kúria által is megerősített Ítéletet, mely szerint Orosz István és Juhász István egy-egy évi, Csorba József és Illés Antal hat-hat havi börtönre Ítéltettek. — Az ítéletből kitetszően e „tisztességes gazdaemberek“ még sem annyira ártatlan emberek, mint azt az illető újság annak idején elhitetni szerette volna; mert eltekintve attól, hogy Orosz István és társai notórius falurosszai, 1898. év október hó 9-én este valóságos pánikba ejtették Mád város közönségét. — A kérdéses este ugyanis legelőbb a községi bírót s vendégeit,

zonyos előkelőség jellemzi; kitűnő jó apák, mert bár erélyesek, azért szeretetteljesek és igazságosak.

Március : (Kos — jászpisz ) A márciusi nők mind jó gazdasszonyok, nagyon vendégszeretők, de többnyire túlságig közlékenyek, őszinték és rabjai a kedélyhangulatoknak. A férfiak nem valami nagyon tehetségesek; hajlammal bírnak a lustasághoz ; szívügyekben kissé állhatatlanok, nem igen rajonganak a családias házas életért és gyakran pesszimisták.

Április: (Bika — zafír.) A nők, kik ebből a hónapból származnak, szeretik ha körülrajongják őket, ingatagok és állhatatlanok; mihelyt azonban megtalálják az „igazit“ és feleségül is mehetnek hozzá, a legjobb hitves és anya válik belőlük. A férfiak: rendkívül nagyravágyók, hagy súlyt fektetnek a külsőségekre, nagyon változók vonzalmaikban és nehezen kielégíthetők.

Május: (Ikrek — smaragd.) A májusi nők élvezetvágyok, nagyon szeretik a jó ebédeket, de többnyire szépek és szeretetreméltók. A férfiak erős jellemüek és hallgatagok, parancsolok, kissé pedánsak, önfejűek és csak akkor szenvedélyesek, ha komolyan felheviti őket valami.

Június : (Rák — kalcedon.) A júniusban született nők meggondolatlanok, hevesek és nehezen kielégíthetők ; a társalgásban szellemesek s a szerelemben szenvedélyesek. A férfiak finom ízléssel bírnak, de nem mindig hívek és cselekedeteikben kissé határozatlanokJúlius : (Oroszlán — karneol.) A nők köny- nyen sértődnek, egy kicsit szeszélyesek, de a szerelemben állhatatosak és kitűnő anyák válnak belőlük. A férfiak finom érzéssel bírnak;

köztük a róm. kát. segédlelkészt, támadták meg s riasztották be a biró házába; majd egy ottani előkelő cégnek az utcán mitsem sejtve haladó könyvelőjét rohanták meg s verték fél holtra ; ezután „Üssük az urakat“ ! ordítása közben a kaszinót rohanták meg s az onnan kimenekülő urakat, köztük a város legelőbbkelő egyéneit, kergették az utcán végig. Az e közben elősiető éjjeli őrséget szétriasztották, a hajdúkat leverték, a súlyosan megvert Trautman Mihály könyvelő ápolására siető orvost visszariasztották, egy az éjjeli őrség által letartóztatott társukat, a községi zárka ajtaját feltörvén, kiszabadították s egész éjjel az egész várost rémületben tartották. — Az iratok tanúsága szerint a sértettek a községi jegyzőnél emeltek panaszt, ki az első kihallgatást eszközölte s a tetteseket az illetékes fórumnál feljelentette. Ennek folytán indult meg ellenük a vizsgálat. „Hinillae lacrimae.“ (Btt.)

A bodrogközi helyi érdekű vasút tervezete már közzé tették. E szerint a kiinduló állomás Sárospatak lenne, honnan a Liszka- Tolcsva felé eső első őrházig a magyar államvasutak vonala használtatnék. Ettől az őrháztól — a Bodrog folyónak B.-Zsadány felett való áthidalásával — a Zsadány-homok érintésével, a vonal Viss-Kényézlő állomásra vezet, melyen túl a Bálványos-homokon megálló rakodó hely létesittetik, mely Gáva és Vencsellő számára is megnyitná a Bodrogközt, mig a tovább eső György-talló megálló hely Berczelnek és a bodrogközi Vizszabályozó Társulat karádi zsiliptelepének volna hozzáférhető. György-tallótól a vonal a főcsatorna áthidalásával Karád vizállo- másra vezet és a Szt. Mária és Lajos-majorok közt létesítendő, Csermely megállóhely közbe- igtatásával, Czigánd végállomással végződik. A vonal hossza 35 km. Idővel —• igy mondja a tervezet — a „Bogközi h. é. vasút“ Csap, vagy Kis-Várda felé előnyösen tovább fejleszthető lenne.

Kimutatás a Zemplén-vármegyei közkórház 1900. évi IV. negyed betegforgalmáról. Maradt október hóról 33, november hóról 31, december hóról 38, összesen: 102. — Felvétetett: október 49, november 45, december 46, összesen: 140. — Ápoltatott: október 82, november 76, december 46, összesen: 242. — Elbocsáttatott: október 49, november 36, december 46, összesen : 131. — Meghalt: október 2, november 2, december 7, összesen: 11. — Kórházban visz- szamaradt: október 31, november 38, december 31, összesen: 100. — Az ápolásnapok száma: október 884, november 906, december 1191, ösz- szesen: 2981. —Schön Vilmos dr., főorvos, közkórházi igazgató.

Hírek a nagyvilágból.

Dél-Áfrikába már megérkezett az a 20,000 főnyi segítő csapat, nagyobb részében lovasság, melyet Kitchner tábornagy, a Déláfrikában harcoló ángolok fővezére kért a búrok ellen, kik a védelemből mindenütt átcsaptak a támadásba, Kínából ez a legújabb hir, hogy a kínai császár megbízottjai aláírták azt a békesség- Folvtatás az I. mellékleten.

kíméletesek, fogékonyak a legmélyebb vonzalomra, mely azonban ha egyszer kihűl, soha többé fel nem éleszthető.

Augusztus: (Szűz — szárdoniksz) Az augusztusi nőkben sok temperamentum van, uralkodni vágyók, de igen nagy lelküek és rokonszenvesek. A férfiak külsőképp durvák, az életben magas állásra törekszenek, önérzetesek és változhatatlanok vonzalmaikban.

Szeptember: (Mérleg — krizolit.) A nők diskrétek, ragaszkodók, okosak és szorgalmatosak. A férfiak kritizálok, de van belátásuk; folyton tevékenyek, törekvők, azonkívül igen jó családapák.

Október: (Skorpió — ákvamarin.) A nők negédesek, kacérok, tetszetősek, s szeretik a társaságot. A férfiak előkelő gondolkozásuak, vidámak és állhatatosak.

November: (Nyilas — topáz.) A nők szigorúak bírálatukban, büszkék, féltékenyek, tudnak magukon uralkodni, de kissé melankolikusok. A férfiak erélyesek, önállók, bizalmatlanok és hirtelen haragúak.

December : (Bak — krizoprász.) A decemberben született nők tevékenyek, erélyesek, szeretik a változatosságot az életben, hanem hűséges hitvesek és okos jó anyák. Á férfiak kedélyesek, nagylelkűek, gyöngédek, de ingatag jelemmel bírnak.

Végül megjegyezzük még, hogy a hónap 21-ike után született egyén inkább bir a rá következő hónapra szóló jellemi tulajdonságokkal.

Bazár.