Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-23 / 25. szám

1901. június 23.

I. Melléklet a „Zemplén*1 25. számához.

Ferenc fejedelemnek esküszik hűséget,tábornok lesz és a felkelt nemessség vezére, — ott látja aTa- varnán született Ferenc (IV.) grófot, Magyarország hercegprímását, egyszersmind Heves és Esztergom ' vármegyék örökös főispánját — és a többi kiváló jó hazafit, soraikban olyanokat, kik igen súlyos körülmények között is, az idők folyásának felszínén tudták magukat tartani és a kikről, majd mindenikökről, felemlítik életrajzíróik, hogy ékesszólásuk közfigyelmet keltett És hogy ez a hagyományos Barkóczy-ékesSzólás — egyéb szeretetreméltó személyi attribútumok mellett — jövendő uj főispánunknak is egyéni sajátja: beszélik, a kik Hadik Béla grófot, Zemplén vármegyének ifjú uj lőispánját egész közelről és tüzetesen ösmerik.

De az ősök érdemei az ősökéi. Az utódoké : a kötelesség, a becsvágy az ősi érdemek felújítására. A múlt záloga a jövendőnek ; de eleme is a hatalomnak, mely az érdemes múltat szint- oly jövendőre kiváltani jelenkezik az idők rendjében.

Hogy az ős Hadik családnak kiváló érdemei nem csak voltak, de lesznek is: biztosíték arra a »király képe«, — jövendő főispánunk kitűnő egyénisége.

Isten hozza 1

Szerencse vezérelje!!

Bong'ó Gyárfás Géza.

Vármegyei ügyek.

Széli Kálmán levele Molnár István hoz. Széli Kálmán, a belügyi ministériom vezetésével megbízott ministerelnök, tegnapelőtt a következő levelet küldötte Molnár István főispánhoz : Méltóságos ur! 0 császári és apostoli királyi Felsége f. hó évi június hó 16-án kelt legfelső elhatározásával előterjesztésem folytán Méltóságodat Zemplén vármegyei főispáni állásától saját kérelmére felmenteni s Méltóságod helyébe gróf Hadik-Barkóczy Béla földbirtokost Zemplén vármegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — Midőn erről Méltóságodat értesítem és felkérem, hogy a vármegye kormányzatát átadni szíveskedjék, egyúttal hosszas köz- szolgálata alatt, de különösen főispáni állásában mindenkor teljes odaadással és fáradhatatlan buzgósággal kifejtett működéséért Méltóságodnak legteljesebb elismerésemet és legbensőbb köszönetemet fejezem ki. Fogadja Méltóságod stb. Széli.

Üdvözlő sürgönyök. Azóta, hogy a „Budapesti Közlöny“1 révén köztudomásra jutott az országban Molnár István volt főispánunknak nyugalomba vonulása alkalmából a »Szent-István jeles rend« középkeresztjével történt kitüntetése: ehhez a legmagasabb jutalmaztatáshoz mindenünnen és a iegelőbbkelő helyekről érkeznek a legjobbakat kívánó sürgönyök. A ministerek közül első volt, a ki ő méltóságának igen meleghangú sürgönynyel gratulált, Darányi füldmi- velésügyi kir. minister őexeiája.

legközelebb is „farkasbőrt“ magukra és „vidám gall tréfák“1 helyett „jelmezes magyar darabot“ adjanak, mert „ezt végig hallgatni nem súlyos robot,“ hanem gyönyörűség leszen.

Az előadott darabot ismertetnem fölösleges, mert azt hiszem, hogy ninesen magyar ember, ki azt ne ismerné ; hiszen egyes részletei, — mint pl. a bitófának a szabadság szimbólumaként való grolifikálása, — oly fenségesen szépek, hogy mint Rákosi Jenő mondta, érdemes arra,hogy minden magyar ember, mikor fiát imádkozni tanítja, ezt imájába foglalja.

S most hadd foglalkozzam az egyes szereplőkkel.

Ocskay László és vitéz gárdájának szemé- lyesitői meg fognak engedni nekem, hogy bár a költő felette mostohán bánt a női szerepekkel, első sorban is azok személyesitőivel foglalkozzam.

A darabban összesen három női szerep van: Tisza Ilona, Tisza Jutka és Dili kóbor cigányleány.

Tisza Ilonát B encsik Leona játszotta. Most először láttam színpadon s bár a szerep, szerintem, lapos és üres, gyönyörű színpadi alakjával, remek és korhű toaletjeivel, mélyen átgondolt játékával, megkapta a közönséget és méltán megérdemelte a sűrűn felhangzott tapsokat. Legjobban sikerült és legjobban is tetszett a Rákóczy előszobájában való jelenése.

Tisza Jutka igénytelen kis szerepét Mecz- ner Ilonka egyéniségének bájával, naivságával ruházta fel és második felvonásbeli jelenése után, mely a darabnak egyik legkedvesebb része, valóságos taus-orkán hangzott fel a nézőtérről. Toaletjei szintén gyönyörűek voltak.

Dili kóbor cigányleányt, a darab egyetlen

A tisztikar elbucsuzása. Molnár István Öméltóságától a vármegyének teljes számú tisztikara, Mat ólai Etele alispán vezetése alatt, f. hó 27-én d. e. 11 órakor, vagyis mindjárt a rendkívüli közgyűlés után, fog ünnepiesen elbúcsúzni a főispáni termekben.

A m. kir. erdőőri szakiskolák tanulóinak felvétele tárgyában, pályázati hirdetményt adott ki a földmivelésügyi kir. minister (Pályázati határidő: júl. 15-ig. Lapunk közelebbi számában közöljük )

Hirek a nagyvilágból.

Őfelsége a király f. hó 17-én reggel utazott el Prágából külön vonatán, előbb köszönetét mondván Srb polgármesternek a szives és szép fogadtatásért, a miben cseh szomszédjaink részesítették.

Bécsből jelentették, hogy jun. hó 19-én az Erchegységben (Csehország) nagy hóvihar volt. Meránban, a hires üdülőhelyen is, ugyanekkor erősen havazott. (Ez a magyarázata, hogy a hőmérséklet nálunk is a középén alul van, mondhatni, hogy hűvös.)

A búrok Dél-Áfrikában folytatják a csatározásokat Angliának testben-lélekben megfáradt csapatai ellen. A múlt héten nem volt nap véres csete-paték nélkül, melyek mindegyikéből a búrok kerültek ki győztesen, sőt tizenöt ágyút is zsákmányoltak az ángoloktól.

Spanyolország Galicia nevű tartományában rendkivül terjedelmes és gazdag aranybányákat födöztek fel.

Romániában Beck báró táborszernagy, az osztrák császári és magyar királyi vezérkar feje, s még több vezérkari tiszt Sinajában a román királynál és királynénál tisztelgő látogatást tettek.

Pénzbőség. A pénzpiacon, egészen váratlanul, oly alacsony kamatláb jelentkezett, a miből szokatlanul nagy pénzbőségre kell következtetni.

Hirek az országból.

Fejérváry Géza br. honvédelemügyi kir. ministert Budapest székes főváros törvényhatósága f. hó 17-én tartott rendkívüli közgyűlésén Budapes díszpolgárának megválasztotta.

A magyar nemzeti kincsek Bécsben őriztetnek a császári és királyi kincsek gyűjteményében. Székes fővárosunkban most több mint száz városatya indítványt nyújtott be, hogy Budapest közönsége az ország nevében tegyen lépéseket a magyar nemzeti kincseknek a budai királyi várba történendő hazaszállítása iránt.

A vármegyei pénztárak és számvevőségek államosításáról szóló törvényjavaslatot, mely szerint a vármegyei pénzkezelés, úgyszintén a számvevőségek teendőinek ellátása 1903. jan. hó l-étől beolvad a kir. pénzügyigazgatósági számvevőségek ügykörébe, benyújtotta Széli Kálmán a képviselőháznak.

hálás, ám felette nehéz női szerepét Spillenberg Sárika játszotta. Dili egyénisége olyan, hogy e szerepet a költő intencióinak megfelelően eljátszani még hivatott művésznőnek is nagy feladatot ad. Annál dicséretre méltóbb a Spillenberg Sárika alakítása, moly minden tekintetben megfelelő volt; első és negyedik felvonásbeli gyönyörű szavalatát erősen megtapsolták.

A siker oroszlánrésze Bajusz Andort, Ocskay brigadéros szemólyesitőjét, illeti meg és ő is nyerte el. Már megjelenésekor daliás alaklával és fényes ruhájával megnyerte a közönséget és valóságos taps-orkán fogadta.

Játéka tökéletes, mélyen átgondolt és át- érzett; Rákóczi villámát, a tűz fejedelmét, láttuk magunk előtt. Alakítása a darab előrehaladásával mit sem vészit drámai erejéből és igazságából; játéka lelkesít, fölemel és mélyen megindít akkor, mikor, önkényt megadva magát, a becsület nevében a magyar bíráknak elviszi az áruló Ocskay fejét.

Szörényi százados-kapitányt, a darabnak Ocskay brigadéros után leghálásabb szerepét, Szirmay István dr. játszotta, igazi bravúrral. A mind végig vezérével maradó és őt a pokolba is követni kész kuruc kapitány jellemét mindvégig pompásan alakította — és ha a negyedik felvonásban a labanccá vedlett kuruc fájdalmát nem is tudta eléggé megkapóvá tenni, a kurucokhoz való visszatérésekor, „Lóra kuruc, lóra !“ felkiáltása ismét hatalmas egyéniségében mutatta be. A második felvonásbeli éjjeli zene és a harmadik felvonásbeli, Rákóczi előszobájában való jelenését erősen megtapsolta a közönség.

Gyönyörű és délceg Tarics volt ifj. Bajusz József; eszményi szép kuruc tiszt.

Negyedik felvonásbeli nagy jelenetét, a

| Mattyasóvszky Kálmán f. j

(ó). Ez a név, melyet fájdalomtól reszkető kézzel irtunk le fentebb, immár a múlté. Csak pár nappal ezelőtt még közöttünk élő, tevő, szorgalmatoskodó egyénnek a neve. Tisztelettől, szeretettől övezett viselője, Mattyasóvszky Kálmán, immár Sátoralja-Ujhely közös temetőjében, az I. sírnak sor 33 számú disz-sírhelyén, az enyészet ölében pihen.

Az élet szegényebb lett, a halál gazdagabb egy jeles emberrel; a szeretet, mely áthidalja az élet és halál másvilágait, átölelve tartja ,halóporában is.

És átölelve tartja a gyászoló család, rokonok, kartársak, barátok, ismerősök, mindenki részéről, a kik szerették életében, szeretni fogják halálában is.

Mint családfő, mint a sátoralja-ujhelyi kir. törvényszéknek egyik jeles bírája, mint a társaságnak tagja egyképpen minta-ember volt. Személyes megtestesülése annak a társadalmi parancsnak: Szeress, hogy szerettessél!

Abban a három vonatkozásban mégis önmagát múlta felül, mint törvényszéki biró. Pedig nem ült — egy. pillanatig sem—a nagyra- látás paripájára és mégis kitűnt. Épp azért tűnt ki! Kitűnt nemes szivével, mely jóságot párosított mindig a törvény ridegségével.

Az a klasszikus mondás, hogy „plus valet favor in iudice, quam lex in codice“ (többet ér a lélek a bíróban, mint a törvény a büróban) az ő jóságosán szelíd, emberszerető nemes lelkületére, a büntető igazságszolgáltatás szempontjából nézve, teljesen ráillett.

Talán épp az az önküzdelem, melyet szívében megharcolt értelmével és minden egyes esetben, mikor az Ítélete alá került bűnösség felett döntenie kellett, mondom talán az a mo- nomakhia emésztette fel idő előtt élete erejét...

A legutóbb volt esküdtbirósági eljárás végén, — mikor az esküdtek verdiktje alapján, tikkasztó nyári időben, tán négy napi szakadatlan tárgyalás múltán, mint elnök Pünköst reggelén hirdette ki a törvényszék ítéletét — akkor esett zsibbadásba először bámulatos munkaereje.

Bár ekkor már szenvedő volt, mégis titkolta állapotát. Már egész erejével kezdte emészteni a sorvasztó láz, mikor, orvosai rábeszéléseinek engedve, a gyógyulás reményével lefeküdt.

Elbetegüléséről azóta nap nap múltán aggasztóbb hirek szivárogtak ki; de azért nem akarta elhinni senki a hihetetlent, hogy t. i. közeledik a katasztrófa. Egy hétig tartott lázas betegség, agyhártyagyúladás, f. hó 9-én ágyba döntötte, jún. 16-án délben már koporsóba fektette .

És három felé szakadt a közigazságszolgáltatásra épp oly hasznos, mint a családi és a társas körre egyképpen becses emberélet fonala.

Hogy nagyobb legyen, mint volt és a mire nagyon méltó volt: kaján végzete irigyelő.

Hogy igytörtént: mindenki, család, rokonok, vármegyei, városi, állami tisztikar, városi olvasókör, melynek alelnöke volt, jóbarát, ismerős, tisztelő, leikéből megsiratta.

dombnak fenségesen szép részletét, melyben a bitófát, mint a nemzeti szabadság szent szimbólumát állítja fel, valósággal tomboló és szűnni nem akaró tapsviharral honorálta a lelkes közönség.

Pyber vikárius szerepét Bajusz Zoltán, a tőle megszokott ügyességgel játszotta.

Pyber jelleméből a fondorkodó és ravasz vonásokat pompásan érvényre juttatta és ha hiányzott is belőle a nagyúri büszkeség, ez csak annak tulajdonítható, hogy nem volt alkalma szerepét mélyebben áttanulmányozni, mert, úgy szólván, egy próba után játszott. Ezt tudva, alakítása bámulatba méltó volt.

Ozoróczy hopmester ellenszenves szerepét Bernáth Aladár kifogástalanul játszotta.

Jávorka Adám szerepében Biró Pál lendületes szavallatával hatott; különöseu a prológusban, mely után a legelső taps hangzott fel a nézőtérről.

A palóc szerepét Gnädig Lipót játszotta. Alakítása, maszkja, játéka,—hogy csak egy rövidke szóval jellemezzük, — remek volt. Nem dilettánst, hanem kész színművészt láttunk benne magunk előtt. Tőről metszett palóc volt minden kiejtésében és megjátszotta szerepét minden kifogás nélkül úgy, a hogy azt a szerző megírta és megalkotta. Gnädig t. barátunk, a sátoralja-ujhelyi műkedvelő előadásoknak lüktető lelke, ezúttal is reászolgált a sok tapsra, a miket játékáért a közönségtől kapott.

Papes kvártélymester szerepében Hlavathy Béla természetes előadásával és ügyes játékával tetszett.

Szent-Györgyi József, mint Czeglódi vi- ce-strázsamester és Erdőhegyi Ferenc, mint Hamza káplár, mindketten felette karakterisz-