Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-06-02 / 22. szám
már a két első választáson is sűrűn és érdemesen hangoztatták. Ha Sulyovszky István elvállalja a kétségtelenül igen megtisztelő küldetést, bizonyosan meg fog választatni és biztosan meg is fog felelni minden’ jogos várakozásnak, — a mire nézve garanciát képez az a szép haladás, a mit minden nagy-mihályi választó polgár el- ösmeréssel kisér. A kereskedelemügyi m kir. minister az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. t.-e. 3. §-a alapján rendeletben közli, hogy a robbanékony áruknak a szállítási eszközökből való kirakása és haza szállítása vasárnapokon, valamint Szent-István napján, egész napon át végezhető, — továbbá rendeli, hogy a kézi zálogüzletekben a zálögtárgyak bezálogitása és kiváltása vasárnapokon déli 12 óráig végezhető. A t. vármegye közigazgatási bizottsága legközelebb f. hó 12-én (tizenkettedikén) d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését. A közpénztárakat vizsgáló küldöttség legutóbb máj. 29-én vizsgálta meg a t. vármegye főpénztárát, úgyszintén gyámpénztárát és az egy kezelésben lévő két pénztárt, mint rendesen, most is példásan kezeltnek találta. — A vármegyei főpénztárban 1—36 ágazat szerint összesen számba vétetett 704,007 kor. és 96 fill., a gyámpénztárban 1,108,649 K. 89 f. és igy együtt: 1,812,657 K. 85 f. pénz és érték, — ebben pl. a vármegyei nyugdíjalap, vagyona (a házi pénztárnak költsön adott 26,000 Koronán kívül) 240,872 K. 59 f. a jegyzői nyugdíjalapban 49,540 K. 17 f. mint a többi vagyonrész is hiánytalanul s rendben találtatott. Versenytárgyalások lesznek az abauj- torna vármegyei kir. államépitészeti hivatalnál f. hó 10 én a pálháza—hidasnémeti törv. hatósági közút Göncz községbeli útátkelésének 12,595 K. 18 f.-el költségvetéseit kiépítése ügyében, — úgyszintén jún. hó 11-én a tornai vármegyeháznak 1269 K. 12 f.-el tervezett helyreállítása dolgában. Mindkét alkalommal a tárgyalás kezdető d. e. 10 órakor. Hírek a nagyvilágból. Nasr-Eddin persa sah vesebaja kiújult. A sah környezete el van készülve a legroszabb eshetőség bekövetkezésére Az olasz anarkisták szövetsége Vilmos német császár meggyilkoltatását elhatározván, sorshúzással egyik társukat bízták meg, hogy hajtsa végre a »halálos ítélet«-et. A sorshúzással kiküldött anarkista azonban visszaborzadván teendőjének iszonyatosságától, hogy tétovázása révén anarkista cimboráinak halálos boszuját kikerülje, agyon lőtte önmagát— Veronában. Az olasz államrendőrség az öngyilkos anarkista la- kássán nyomban házkutatást tartott és oly leveleknek jutott birtokába, melyekből megtudta, kik a tagjai a gazok szövetségének. Megtudta a rendőrség azt is, hogy Heléna olasz királyné, úgyszintén Loubet fráncia köztársasági elnök is ki voltak szemelve láb alól elteendő áldozatokúi. A búrok, most érkezett hir szerint, még a múlt hónap 2-án erősen elverték az angolokat. Vesztett csatában hat ágyút nyertek a búrok az angoloktól. Hírek az országból. Uj főispán. Hadik Béla grófnak Zem- plénvármegye főispánjává történt kineveztetése — telegrafálja tudósítónk — befejezett tény. Kinevezését őfelsége már aláírta, a hivatalos „Közlöny“ legközelebb hozza. Ezzel egy időben jelenik meg a királyi másik kézirat, mely a nyugalomba vonuló Molnár főispánt a „Szent- István-rend“ középkeresztjével tünteti ki. Búr-bizottság. Budapesten bizottság alakúit De-Wett búr tábornok fogadására. A tábornok f. hó 10-én érkezik székes fővárosunkba és felolvasást fog tartani. De-Wett az ugyan-ilyen nevű hős és az ángolokkal most is harcban álló tábornoknak az öcscse. A kivándorlás ellen. Sopron-várme- gye közönsége terjedelmes emlékirattal fordult a Képviselőházhoz és törvényhozás utján kért gyökeres orvoslást a kivándorlással járó bajok ellen. A mi tornászaink. Sátoralja-Ujholy máj. 29. Kifáradva, megbámulva érkeztek haza a mi ifjaink a nagy torna-versenyről Budapestről, az ország székesfővárosából, hol ők is mint a többiek, reménytől duzzadó szívvel, nemes ambícióval, minden erőt harcba vive, küzdöttek a győzelem pálmájáért. Elismerés és dicséret, a győzteseknek, kik az újhelyi »Alma Mater«-nek is dicsőséget szereztek. Az, hogy a vándordijat nem ők nyerték, vagy az, hogy a győztesek között számegységben az elsőt között nem voltak, mit sem von le az erkölcsi sikerből; semmivel sem kisebbíti azt a nagy erkölcsi hasznot, melyet ifijaink önbizalomban, tapasztalatban, hazafias felbuzdulásban nyertek; mert én a tornaversenyek nagy hasznát épp abban látom, ha az ifjú egy város szűk határaiból az iskola még szűkebb falai közül kilép az élet küzdő terére, hol tudomására jut annak a nagy erkölcsi igazságnak, hogy a legnagyobb erő is az egyedben elvész és számot nem ; tesz, mig a legkisebb erő is tömörülve, egyesítve hatalmat képvisel. Tanulták, továbbá, hogy az ifjúság, a haza és nemzet jövő reménye elé, mennyi ihlettséggel, mennyi szeretettel s mennyi várakozást fűz hozzá társadalom és nemzet egyaránt. A testi épség, ügyesség biztos záloga szellemi fejlődésüknek, mert csak „ép testben lakozik ép lélek.“ Tanulták végre, hogy szorgalom, komoly törekvés, következetes és kitartó munkásság megteremti a várt eredményt; hogy elismerés és dicsőség jár nyomában. Épp igy vagyunk a szellemiekkel is, noha ott a siker és verseny is szűkebb térre szorul égbekiáltó nyelvrontás! Nem tudom, Bach, Thun Leo és Schmerling német és cseh vitézei, hogy fejezhették ezt ki az ő ékes nyelvükön; de, hogy ez a fülsértő rósz szó a germanizmus torz szülötte, a felett nincs mit kételkedni. Talán csak nem abstammen (származni, eredni) középigének magyarra fordítása, mert itt nem a származás fogalma, hanem az átküldés, eljuttatás ténye értendő. Szószármaztatás (etymologiaiszófejtés) van a nyelvtudományban, de „levelet származtatni“, az már érthetetetlen valami. Tehát jól magyarul igy lenne: „hivatalos tisztelettel van szerencsém (ha ugyan szerencse ? — szerk.) átküldeni, vagy eljuttatni.“ Kevésbé bosszantók, de mégis széphangzás tekintetében fülsértők a hivatalos iratokban igen gyakran előforduló adásvevési-szerződés, árverés, árverelés stb. szók is. Már magában an nak a sok vastag s-nek összehalmozódása kellemetlen hatást gyakorel a nyelvérzékre; de meg nem is él a nyelvben ily kifejezés: volt-e jó vevésed; hanem ilyen: volt-é jó vételed? Tehát helyesen adásvételi-szerződést kell Írnunk ! Node sokkal helytelenebb az árverés, árverelés, melynek még kimondásától is borsódzik a hátunk; hát ha arra gondolunk, hogy rajtunk ütik el a port, azaz vagyonúnkat árverik ár ver élik! Sokkal szebb hangzású lenne e helyett árlejtés, csakhogy ez a szép szó az árleszállításának az a neme és módja, midőn valamely elkészítendő munkát annak a vállalkozónak, ki arra a kikiáltót áron alul legolcsóbbért vállalkozik; árverés pedig az eladásnak az a módja, midőn az eladandó tárgy értékét felebb verik. Ha nincs ennél jobb szavunk, a létező rosz- szat is el kell fogadnunk. Pedig dehogy is nincs ! Qlt van a nép közt ma is élő és használt ko* tyavetyélés ősi szó, mely épen azt a fogalmat fejezi ki, mint a licitáció. Vetyélés a venni igének vett múlt idejéből ered. De erre a minden áron újítást szerető ifjabb irói nemzedék azt mondaná, hogy: ez a divatból kiment, elavult, elfeledett szó, épp úgy, mint a jó öreg Károli Gáspár bibliaforditónak kösöntyű (csat- tos nyaklánc a női köpenyen) karmantyú (muff prémes kézfej takaró), eszterág (gólya) stb. szavai. Adóügyekkel foglalkozóktól minduntalan halljuk az adóleirás szót. Aki ezt először hallotta, nem hiszem, hogy megértette volna, legalább okot ad a habozásra, hogy voltaképp mit is koll ez alatt érteni ? Már pedig oly szó, vagy kifejezés, melynek érteleme felett kételkedni lehet, nem tartozik a jó szavak közé. Ez is germanizmus, testvére az előírásnak (Vorschrift) egyszerű fordítás. A magyar nyelvnek nincs előírása, hanem van szabálya, valamint nincs adóleirása, hanem van adótörlése. Ez a helyes! Az országos törvény is a törlést használja nagyon helyesen, midőn igy szól: „Az egyénenkénti könyvelést teljesítő községi jegyzők kötelesek az általuk behajtha- tatlanoknak tapasztalt adótartozásokat évenként kimutatni. Ezen adóztatások törlése iránt stb. (1883. XLIV. t.-c. 79. §.) Fejtegessük csak a legújabb időben nagyon felkapott keret szót. A keret szó csak úgy hemzseg az irodadalomban, a politikában, hivatalos iratokban, mint a hangya, ha zsombékját megbolygatják. Tudósok és nem tudósok használják egyaránt, kelletlenül és helyén kívül is. Szápáry Gyula gróf volt pénzügyminiszter is ily keretes üdvözletét mondott Tisza Kálmánnak az utána következett pénzügyminiszternek. „Mióta hazánk s ha nem is kerül annyira nyilvánosság elé, de maradandóságában és hatásában annál intenzivebb eredményű. A tornaverseny lefolyásáról, mint a mely fényével beragyogta Magyaroszág székesfővárosának piros Pünköstjót, melegséggel és közve- tetlenséggel beszámoltak az országos napi lapok ; csak annyit kívánok hozzá tenni, hogy ifjaink 31 tagból álló csapatja igen jól festett a kék és fehér színeknek ízletes vegyülékéből összeállított csinos öltözékben. Gyönyörködtető volt a kis csapat kivonulása a vasúti állomáshoz. Mennyi remény és önbizalom dagasztotta az önérzettől duzzadó méUeket! A kiváncsi közönség nagy érdeklődéssel kisérte a fögimnáziomi utazó ifjakat és szerencsekivánatát gondolatban és szívben utra- valóul vele küldé. Kovács Endre, a főgimnáziom igazgatója és Hám Sándor dr. tanár kisérték ki az ifjúságot a vasúthoz és induláskor nagy szeretette] menesztették útra. A. két vezető tanár Vandruska Antal fő- gimn. tornatanár és Somogyi István főgimn. piarista-professzor, kik hivatásos kötelességükön felül annyi fáradsággal, annyi önfeláldozó szeretettel szüleként gondoskodtak a fiukról, fogadják a szülék nevében is hálás köszöne- tünket! A szerzett dicsőség visszaháramlik az is- iskolára, különösen pedig arra a férfiúra, ki egész éven át és már a harmadik decennium- ban odaadóan fáradozik az ifjúság testi nevelése és erőbeli kiképzése terén, a modern nevelés egyik főtényezője érdekében. Ide iktatjuk a két győztes ifjú nevét. Az egyik Osztrovits Andor, a másik Ladomérszky Ernő, mindkettő VI. osztálybeli tanuló; az előbb említettnek futásért adott ezüst érmet és könyvet a zsűri, — az utóbbinak póznamászásért szintén ezüst érmet. És most ifjú barátaim, itt az évzáró vizsgálatok ideje. Le az ünnepi ruházattal 1 Cseréljetek fel a szellemi munka komoly tógájával! És ha ebben is eleget tettetek tanáraitok, szüléitek jogos kívánságának. akkor lesz csak igazi „ünnep a világon“; akkor fog csak dagadni kebletek a hű kötelességteljesités édes érzetétől. Csak a becsülettel végzett munka után esik jól a pihenés. Csak a nemes küzdelemmel kivívott siker jogosít a jövőben való bizodalomra. Ezt akarja a győzedelmi, zászlóra irt jelmondat is veletek megértetni: „Ember, küzdj és bízva bízzál!“ * Resztvettek a versenyen, V. osztályosok : Dinnyés Elemér, Grünbaum Sándor, Haas Imre, Reichard Miklós, Stark Gyula, Szeniczey Ödön. — V7. osztályosok: Becske Kálmán, Demeter Dezső, Dienes István, Hornyák Ferenc, Huszár László báró, Ladomérszky Ernő, (a rudmászás nyertese), Neuwirth Lajos, Osztrovics Andor, (a futó versenyben duplán nyertes), Weinberger Dezső, Záborszky Dezső. — VII. osztályosok: Bogyay Elemér, Fröhlich Gyula, Grünbaum Lajos, Jablonszky József, Jónász Emil, Juhász Volj tatfiN uz I. mellékletei!. „önrendelkezési jogát visszanyerte, két Ízben „esett abba a hibába, hogy költekezéseiben tul- „ment a rendelkezésére álló összegek keretén.“ Szerinte már a költekezésnek is kerete van, nem határa. Pedig ez utóbbi a helyes. Csáky Albin gróf, közoktatásügyiminiszter, 1889. dec. 17-iki rendeletével, úgy mutatta be magát, mint nagy germanizátor; ő sem tudott menekülni ama hires „rendeletéiben a keret szótól, melyben igy ir : „ ... s a szükséghez képest egynémely „osztályban a német nyelv óráinak esetleges szaporításáról, afenálló szabályok értelmében helyi „tantervök keretében gondoskodjanak.“ Lássunk még egy keretes tudóst a számtalan sok közül! Tagányi Károly, történettudós, országos levéltári tiszt, egy rövid könyvismertetésben két lapon ötször használja ezt a felkapott szót, s csak egyszer a helyes odaillő szót, a midőn igy ir: „pontosan körülírják azokat a kereteket, melyeken belül mozog az ember“ stb. Pár szóval lejebb milyen szépen használja az odaillő szót imigyen : „Egyátalában az anthropo-geog- raphián nagyon meglátszik még, hogy nem régen szakadt ki a geographiábói, hatása és tanulságai szorosan a földrajz körében mozognak.« (Századok 1888. 664.) A mai irói nemzedék okvetetlen a kör, körűiét, kerület szónak törte ki a nyakát, hogy előteremthesse a divatos keretet. Eleintén csak a képnek volt kerete („ráma“ helyett), de mai napság már minden fogalomnak van kerete éppen úgy, mint a régieknél minden dolognak volt egy-egy külön bálvány-istene. Bár csak ez az erőltetett és hangzására nézve is rósz szó a Jó’sika Miklós nagy regényíró kerevetjének (dívány, pamlag) sorsára jutna, azaz kimenne az irodalmi divatból — örökre 1 (Vége köv.)
