Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-19 / 20. szám

1901. május 19. II. Melléklet a „Zemplén^ 20. számához. naplója. (15. folyt). Közli: Hubay Kálmán. — 6. Szirmay András naplója. (58. folyt.) Közli: Karsa Ferenc. — 7. Újabb adatok ’Sennyey Pongrác br. élettörténetéhez. (II.) Irta: Lojda József. — 8. Levelesláda. Homonnai Drugeth Imre gróf végrendelete 1540 bői. (II.) Közli: Doby Antal. — 9. Homonnai Drugeth Imre gróf pótvégrendelete 1540-ből. Közli : Doby Antal. — 10. Drugeth Bálint fővezérré kinevezése. Közli: Doby Antal.— 11. Bocskay-ironiányok V.) Közli: Dongó Gy. Géza. — 12.1. Rákóczy György adományleveleiből. (XII) Közli:Dongó Gy. Géza. — 13 Adatok Alsó-Golop helyrajzához. Közli: Dongó Gy. Géza.— 14. Irodalom: Könyvismer­tetés. — 15. Tárca. Az 1831-iki parasztlázadás kezdetéről. (II folyt.) Közli: Dongó Gy. Géza. — 16. Csarnok. Történeti apróságok. (1. 2. 3.) Közli: Dongó Gy. Géza. — 17. A szerkesztő pos­tája. — A havonkint 2 ivén megjelenő „Ada­lékok“ előfizetése egész évre (12 füzetre) csak 4 kor. 80 fillér. — Melegen ajánljuk mindenkinek, a kit vármegyénk viszontagságos története ér­dekel; főképp pedig ajánljuk a vármegyebeli községek figyelmébe, már csak azért is, mert ebben az évfolyamunkban is folytatódik a köz­ségeknek külön-külön történeti és helyrajzi ösmertetése. — Az előző évfolyamokhoz dí­szes könyvtáblákkal folyton szolgálhatunk. Ára 1 kor. 80 fillér, postai küldéssel 1 kor. 90 fillér. Községi Háztartástan Kézikönyve Irta : Antalff'y Zsiróss Mihály, középiskolai tanárjelölt okleveles közs. jegyző, Torontálvármegye föszámvevője és N. Becskereken a községi közig tanfolyamon a községi ügyvitel és ház­tartástan előadója A hézagpótló jeles segédkönyvet, mely­nek gyakorlati útmutatásait nemcsak azok alkalmazhatják haszonnal, kik a községekben a háztartás intézésére hi- vatvák, de azok is, kiknek a számonkérés vagy ellenőrzés van felsőbb hatósági jogkörükben, melegen ajánljuk úgy a jegyzők, mint a képviselőtestületi tagok, nem különben a felsőbb hatósági szakközegek ügyelmóhe. A majd 300 oldalra terjedő könyvnek bolti ára : 8 korona. Gyakorlati irányán kivül emeli a könyv becsét az, hogy magya­rázó táblázatokkal (főkönyvi, segódkönyvi mintákkal) van ellátva. Megrendelhető a szorzőnél N.-Becskeren. A régi magyar történet — kivált az Árpádok korában — egészen népmeséi vonáso­kat mutat. A téritő szent, a hódító hős és a ko­ronás apáca képein az az aranyfonal csillog, a mely kiragyog a népmesének gazdag szövetéből. Mindannyiok közül legmelegebben fordult a nép képzelete László királyhoz, a ki az újonnan el­fogadott kereszténység erénzeit a régi hősiesség­gel egyesítette magában. Benne is, mint igaz lovagban, összeolvadt a vallásosság a nő tiszte­letével, de ez a tisztelet nála ott mutatkozott, a hol a magyarság legjobban látta : a csatamezőn. Szent István a királyi ház csöndjében ajánlotta fel koronáját Szűz Mariának, László az élletbe vitte át a nő tiszteletét, midőn a keresztény leányt megmentette az őt elrabló kun kezéből. Erről zengtek a poéták, ezt festették templomok falára, klastromok keresztfolyosóira régi képiró- mesterek és az Árpádok egész történetéből e kép szól legjobban a szivünkhöz ma is. Szent László egész történetét híven és pontosan meg­találni a Nagy Képes Világtörténet V. köteté­ben, melynek szerzője Mika Sándor dr. Az egész 12 kötetes nagy munka szerkesztője Marczali Henrik dr. egyetemi tanár. Egy-egy kötet ára díszes félbőrkötésben 16 korona; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen hetenként egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek írod. Int. Részvénytársaság Budapest, Vili., Úllő-ut 18.) s minden hazai könyvkereskedése utján. Szénásy, Ijojfmann és társa párisi ős lyoni selyemgyári raktára Budapest, IV., Bécsi-utca 4. Tiszta selyem, sima liberty, minden szín­ben mtrje 90 kr. L.oni foulard és nyoma­tott pongis 65 krtól föl|ebb. Tiszta se­lyem nyomatott liberty 1T0 krtól följebb. Louisine, popeliae soleil egész ruhákra minden színben. Louisine-chiné, gazé chiné és soyeuse-chiné a legújabb kivilel* ben blouzok és egész ru iákra. Minták vidékre kívá­natra pontosan kül­detnek. Egyesületi élet. A homonnai jótékony nőegyesület f. hó 10-én tartotta közgyűlését, melyen Réz László titkár felolvasta az egyesület 4-ik évi működéséről szóló jelentését, melyből tudósítónk örömmel hozza nyilvánosságra, hogy a jótékony egyesület jelen­legi vagyona az 1600 koronát jóval felülhaladja. — Tovább menő célja az egyesületnek Homon- nán „Szeg nyék Háza“ alapítása. A humánus irányzat nagyon megérdemli, hogy abban ne csak az egyesületi tagok, de a kívülállók is buz­gón támogassák. Nyári mulatság. A tokaji önk. t. o. egye­sület f hó 27-én, Punköst hétfőjén, tartja rendes nyári mulatságát, A meghívókat e napokban kül­di szét a rendezőség. Tokaj és környéke nagy érdeklődéssel tekint e humánus és életrevaló egyesület mulatsága elé. Táncmulatság. A Sárospatakon tanuló bodrogközi ifjúság a perbenyiki »Nyesés«-ben f. hó 28-án zártkörű tavaszi táncmulatságot rendez. — A tiszta jövedelmet »A bodrogközi jótékony nőegyesület« részéről az év folyamán felállítandó egy .Nyári gyermekmenedékhely« javára fordítják. A mulatság kezdete délután 3 órakor. Nyilvános számadás A »Zemplén« 18 számában az Unghváry Ede neve felett Sztrop- kóról közölt »Nyilvános számadás«-ból nyomatás közben véletlenül kimaradt a Wimpiller István 2 ko«, felülfizetése, — mi is ezennel helyreiga­zítunk TAN ÜGY. í Zemplén váiwpjei íanitó-tpfilst iatalos rovata. — Rovatvezető: Molnár Gyula. — Kéziratok rovatvezetőhöz Sátoralja-Ujhelybe küldendők. Az évzáró vizsgálatról. A „Népt. Lapjában“ már többen szóvá tet­ték a népiskola évzáró vizsgáját s többen fog­laltak állást ellene, mint mellette. Egyik tan­testület plane abban állapodott meg, hogy a vizsga eltörlése melleit való állásfoglalást fogja ajánlani a többi testületeknek is. Legközelebb pedig egyik fővárosi kollegánk eme szavakkal tört lándzsát felette: „El a copfos intézmény- nyel!“ Én, mint régi tanitó, teljesen méltányolom és értem az illetőknek a vizsgák elleni felhá­borodását, és igazat is adok abban, hogy a laicus közönség nincs hivatva arra, hogy a ta­nítót az ő szakmájában megbírálja, és hogy né­mely elnöknek, ha a tanitó iránt ellenszenvvel viseltetik, fényes alkalma van a tanítót pellen­gérre állitani és földig lealázni. De úgy vagyok meggyőződve, hogy ily rossz indulata elnök csak elvétve akad. És igazat adok a Zemplén vm. Tanítóegyesület elnökének, ki kijelentette, hogy az évzáró vizsga olyan és annyi, mint a ban­koknál a számadás. Vájjon képzelhető-e az, hogy egy bankár (részvénytársaság) az alkal­mazott tisztviselőit felmentse a szokásos évi mérleg, a számodás elkészítésének kötelezettsége alól ?! Meg vagyok győződve, hogy nincs az az ékes szavú kapacitás, a kinek a kedvéért a ban­kár alkalmazottjait felmenteni hajlandó volna ezen kötelezettség alól. 26 évi tapasztalatom velem azt mondatja, hogy az évzáró vizsgát ejörölni, legalább falu­helyen nem lehet, nem szabad. Azok a t. kartársak, a kik a vizsga eltör­lése mellett érvelnek, engem falusi tanítót nem győzhetnek meg. Nem pedig azért, mert az 1868-iki népokt. törvény azon intenciójával, hogy a családot az iskolával összeköttetésbe kell hozni, a családot és iskolát összekötő kapcsok egyiké­nek, a vizsgának eltörlése teljeken ellenkeznék ; továbbá, a falusi tanítónak nem áll módjában, hogy az évzáró vizsgát tetszetős ünnepélyekkel pótolja, mert azok pénzbe kerülnek, erre pedig falusi gyermeknek nincs pénze. Az ily terhes ünnepélyekkel csak azt érnők el, hogy a szülék elidegenittetnénak az iskolától. Nekünk pedig, különösen falun, még min­dig azon kell munkálnunk, hogy a szülőket meggyőzzük az iskola hasznos intézményéről s ez által elérjük azt, hogy a szüle nem a bünte­téstől való telelem miatt küldje iskolába gyer­mekét, kanem azért, mert az iskola által nyúj­tott ismeretekben gyermeke jövő boldogulásának egyik alapkövét látja. Ezen cél elérésére pedig legjobb eszközünk épen az évzáró vizsga, me­lyen a tanitó bemutathatja szülőnek gyermeké­nek az év folyamán szerzett ismereteit, hala­dását. Azt elhiszem, hogy a nagy városban, hol intelligens szülékkel van dolgunk, a vizsga talán felesleges, mert a szülők vizsga nélkül is tud­ják az értesítőből, hogy gyermekök minő elő­menetelt tett. De faluhelyen, a szegény szüle az értesítőből nem lesz okos, hisz azt se tudja mi az; ő csak annak hisz a mit saját szemével lát és hall. Tehát csak az évzáró vizsga az, mely a szüléket az iskolának megnyeri, vagy elidegeníti. Ilyenkor győződik meg arról, vájjon nem hiába adta-e évközben a keserves krajcá­rokat az irkára 1 Hogy pedig az évzáró vizsga szemfény­vesztésnek ne legyen minősíthető, s hogy a gyanút magunkról elhárítsuk, ennek igen szép módja van, mely még a legnagyobb ellenségün­ket is lefegyverzi. Mutassuk ki a feldolgozott tananyagot osztályonkint s tegyük ezen kimu­tatást az iskolaszéki (gond.) elnök elé, hogy egyrészt lássa mi és mennyi volt tanítva; más részt pedig a felhívott gyermeknek a kérdést a tanultakból feladhassa s ne történjék az úgy, mi történni szokott, hogy az I-ső osztályú gyermek a IV. osztályba való kérdést kapja, s megfordítva. Ezzel a reánk irányuló gyanúnak és egyéb kellemetlenségnek elejét vesszük. A vizsga eltörlése falun visszaesést jelen­tene, mert ez által egyrészt a szüléket az isko­lától számüznők, másrészről sok tanitó — nem vonva ki magamat sem e tekintetben — ha érezni fogja, hogy az évi számadás kötelezett­sége alól fel van mentve, dacára a nagy ellen­őrzésnek, kötelességét felületesen teljesítené. De most igen is, nehogy pirulnom kelljen a vizs­gán, azon vagyok, hogy még a gyenge tanítvá­nyaim is valamit tudjanak, s hogy az elnök ál­tal feladott kérdésre képesek legyenek felelni. A városi kartársak bizonyosan nem képze­lik azon örömet, mely egy ilyen sikerült vizsga után a falusi szülék részéről nyilvánul. Ez va­lóságos hódítás az iskola részére, s dicsekedve mondhatom, hogy az én kis tót községemben egyébb kényszerre vagy büntetésre nincs szük­ség, (sőt még a hülyéket is feladják). A tanév elején egyszerű kidoboltatás elég arra, hogy va­lamennyi tanuló egyszerre feljöjjön. A tanév közben pedig kimaradások egyáltalában nem fordulnak elő, (csakis betegség miatt). E tekin­tetben a tanfelügyelőségnek, vagy a szolgabiró- nak dolgot nem adunk. De a vizsga végre már azért is szükséges és feltartandó, mert általa, mint eszköz által hatni is lehet a gyermekre. Ugyanis a gyermek tudja azt. hogy az idegen vendégek mellett az ő szülei is eljönnek a vizsgára, s hogy szégyent ne valljon azok előtt, oly szorgalmat fejt ki, a minőre más mó­don alig lehetne serkenteni. Én, ha az egész világon eltörölnék az év­záró vizsgát, még akkor is megtartanám, mert ez oly hathatós eszköz az én kezemben, hogy nélküle a tót és szegény falumban ember nem boldogulhatnék. Takács János. Cseberből-vederbe. Juszko-Volya a múlt évben kapott állami iskolát, mely itt emberemlé­kezet óta nélkülözött intézmény volt. Az iskola kinevezett tanítója, Domonies Mihály, Hajdu- Dorogról, az Alföld eme magyar községéből jött vármegyénk hegyek közé rejtett tótajku közsé­gébe. Érdekes egy tanügyi jelenség az, midőn a tanitó absolute nem bírja a növendékek, s a növendékek a tanitó nyelvét. S az eredmény ? Egy tanév alatt a gyermekek magyarul imád­koznak, énekelnek és társalognak. Hiába, a ta­nitó az iskola, s ez itt is érvényre jutott. Sajnos, hogy derék tanítója — nyomorúságos 800 kor. fizetéséből nem lévén képes megélni ez elszige­telt helyen — átnelyezését kérelmezte s ma már A.-Hrabóczra van áthelyezve. De még sajnosabb, hogy a jeles tanitó A.-Hrabócon sem fog marad­hatni, mert ide is — dacára hogy ejődjének 1000 kor. tőrzsfizetése volt A.-Hrabóczon — 800 ko­ronával helyeztetett át, holott már a h.-dorogi felekezeti iskolánál nagyobb fizetést élvezett. Ha tehát az ötödik száz forint, melyet méltán ké­relmezett az államkormánytól, nem adatik meg neki, az állami tanügy a felvidéken kimondhat- lan sokat veszt benne. De él a remény keblünk­ben, hogy Beregszászy István, ügybuzgó tan- felügyelőnknek sikerül őt megmentenünk vár­megyénk tanügyének.* r. 1. Nyilvános nyugtázás. A gálszécsi takarék- és hitelpénztár szives volt a helybeli elemi iskoláknak a magyar be­szédben legjobb előmenetelt tett növendékeinek magyar iíjusági könyvekkel való jutalmazására 40 koronát, az iparostanonc-iskola részére pedig 20 koronát ajándékozni. — Ezen kivül Obláth Mór dr. tb. főorvos ur is 5 koronát ajándékozott az állami iskola növendékeinek jutalmazására. A neveznttek fogadják ezen nemeslelkü adományaikért az összes intézetek nevénben ki­fejezett hálás köszönetemet. Gálszécs, 1901. évi május hó 12-én, Andrejkovits Pál, áll. isk. igazgató. Felhívás. Felkérem mindazon urakat, kik a f. hó 28-án Varannón tartandó tanitó-gyülésen részt venni óhajtanak s az őrmezői vasúti állo­másra kocsit várnak, hogy érkezési idejüket Letényi kartársammal tudassák. A vonat Őr­* Tudomásunk szerint a kir. tanfelügyelő ur neve­zett érdekében már tett is felterjesztést a magas kor­mányhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom