Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-05-19 / 20. szám
zőnségnek szíves támogatásáért meleg köszönetét mondjon. — A lapok által meg lett támadva s oly ténykedések hozattak fel, a melyeknek alapja nincsen; vádolva lett, hogy a politikai felbuzdulásokat elnyomta s oly színbe lett feltüntetve, mintha a vármegyének zsarnoka lett volna. Ha ez igaz lenne, a vármegyének volna szégyen, hogy magán zsarnokoskodni enged; de ez nem is lehetséges, a vármegye azt nem tűrné. Nem nyúlt olyan dolgokba, a mely azt igazolná. Egyéni érdekeit nem szolgálta, állásából hasznot soha nem húzott, minden igyekezetével azon volt, hogy a vármegye és pol- párai vagyoni érdekeit megvédje; midőn a vármegyét pótadókkal akarták megterhelni, annak ellenszegült s ezáltal százezereket mentett meg; nem engedte, hogy a vármegye adósságokba keveredjék, mert azt tartja, hogy vala- mint az egyes háztartást veszélyezteti, ha jö* * * védelménél többet költ, úgy a vármegye is, ha adósságokba bonyolódik, az adózókat terheli meg. Igen, őszintén megmondja, hogy bele avatkozott midőn egyesek jezsuitákat hoztak be a vármegyébe, — és pedig azért, mert a vármegye papságát úgy ismeri, hogy ezek műveltsége, tudományossága és hitbuzgósága oly magas fokon áll, mi a hívek gondozására, a hitélet emelésére elegendő; de tulajdonképpen nem is az volt ezen urak szándéka, hanem az, hogy ezen az utón irányzataiknak szerezzenek híveket, a mi pedig, meggyőződése szerint, a nemzet szabadságát ássa alá és a szabadelvű eszmék megdöntésére szolgál, a mit hazafias kötelességének ismert teljes erejéből megakadályozni; ezért nem gáncsot, hanem dicséretet érdemelt volna; a helyett azonban épp az az újság, a mely magát a függetlenségi eszmék hirdetőjének állítja, őt igyekezett a jelzett irány javára letiporni. Siessenek is azok, a kik fáklyákat óhajtanak gyújtani eltávozásának örömére; mert azt a szabadelvű irányt jelző zászlót, melyet a vármegye kezeibe adott, ezután is fel fogja emelni s tovább fogja diadalra vezetni, úgy amint azt a vármegyének dicsőségteljes múltja megköveteli. — Magát a törvényhatóság becses jó indulatába ajánlva, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja. — A közhelyesléssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után a vármegye főjegyzője elnöki székében főispán ur Öméltóságát üdvözölvén, kiemeli, hogy dacára annak, miszerint férfikorát már túlhaladta, birtokában a testi és szellemi erőknek, a közügyek iránti meleg érdeklődése és munkakedve nemcsak nem csökken, hanem ma is élénk vágyat érez a közszolgálat munkájából részét kivenni s azért egy oly alkalmat sem mulaszthatunk el, mely életében nevezetes eseményt jelent, hogy érzelmeinknek kifejezést adjunk ; nem azt az eseményt érti, a melyet Öméltósága leköszönését illetőleg felhozott, hanem azt, hogy születésének pár hét múltán 75. évfordulója fog bekövetkezni s azért a törvényhatóság bizottsága és a vármegye tisztikara nevében a változatlan bizalom biztosításával üdvözli az őszinte tisztelet és szeretet kifejezésével; szerencsekivánatát és azon közóhajtást tolmácsolja, hogy Öméltósága a haza és vármegye javára, szerettei boldogságára még soká, soká éljen. Lelkes és sürü éljenzés követte a főjegyző beszédét. Ezekután a közgyűlés elnöke, főispáni jogával élve, Bajusz József árvaszóki jegyzőt tiszteletbeli ülnökké nevezte ki. A tb. ülnök hiBalló és László. Közöttük nagyon nehéz a választás, hogy melyik jobb, igazabb. Talán Halló nagyobb tudással dolgozik és elevenebbek is az ő alakjai — Lászlónak jól sikerült képe az „Andrássy Sándor grófné“, de korántsem olyan, mint „XIII. Leó pápá“-ja, — utánok a portréfestés terén szerintem most Boruth Andor, a mi kedves földink, következik. Tessék csak az ő képeit egész figyelemmel nézni. Mily egyéniek, mily sajátos érzelmet tükröznek és jellemet fejeznek ki. Nem-e a legteljesebb hűséggel írja vásznára mindazt, a mi a lélek tükrében jellegzetes. — Milyen az a „Csavargó“, a „Rezignáció“, milyen azon a fejen a kifejezés, az elhagyatottság. Sokan nem értik meg őt, az ő egyéni művész-zsánerét. — Mi ecsetjének igézetes erejét, művészetének megragadó hatását érezve, tisztelő bámulattal emelünk kalapot előtte. A VII. teremben Zempléni kelt maga iránt közfigyelmet „Ünnepnapon“ c. képével. Vége az innepi misének, kijöttek a hívők a templomból és a nap heve ellen menekülnek az árnyékos oldalra. Ott van a nép között a tiszt- tartóné őnagysága is, kinek, illetve, leányainak nagy hévvel udvarol a gazdasági Írnok, jobbra- balra kacsingatva a szép paraszt leánykákra. Lesi a hatást. A városból is kijött egy úrfi, ki kerékpárjához támaszkodva törli a homlokát. Melege van igen. Általános csodálat tárgya. Hát még az az ördöngős masina. A kántorta- nitó úr is ott szortyogtatja öblös pipáját, közbe meg az Ave-Mariát dudolgatja. Az István bá' is kutat tarsolyában, keresi, mit rejtett abba útvatali esküjét a közgyűlés színe előtt nyomban letette és megéljeneztetett. Következett az alispánnak időszakos jelentése, melyből kiemeljük, hogy a f. évi február havi közgyűlés óta a közegészségi állapot tűrhetően jóra változott, — hogy közpénztáraink minden hóban a legjobb eredménynyel vizsgáltattak meg, — hogy Sátoralj a-Uj hely r. t. város szolgálatában Vaíkóvszky Elek a pénztárosi, Arnótfalvy Emil az ellenőri teendőket dicséretes pontossággal, kiváló ügyszeretettel teljesitik, — hogy az állategészségügy mibenléte vármegye- szerte kielégítő, — hogy a vetések az egész vármegyében jól állanak, kivéve a szerencsi járást, hol a vetések fejlődése visszamaradt, — hogy az Amerikába vezető kivándorlási kedv fokozódni látszik, — hogy a fősorozásra felhívott hadkötelesek kellő rendben állottak elő, az eredmény is általában jónak mondható s pedig legjobb a szerencsiben, legkevésbé jó a varannai járásban, meglepő a hadképességi százalék emelkedése a sztropkai járásban, — hogy a szinnai járásnak több községe nem élelmi szerekben, de takarmányban szenved hiányt, általában pedig az Ínség szülte baj a felső járásokban nem olyan nagy, mint először láttuk. A napirendhez történt hozzászólások után tárgyalás alá vétetett a belügyminiszternek az a leirata, melyet mai számunk „Hivatalos Rész“-ében talál a t. olvasó s meggyőződést nyerhet abból, hogy a minister leirata és az annak alapján hozott közgyűlési határozat nem teszi lehetetlenné a Kossuth-szobor pénzalapjának a közigazgatási letétek kamatainak egy bizonyos évi hányadából folyó gyarapodását. A nagymihályi Vöröskereszt-közkórház választmányának folyamodására — hogy t. i. a vármegye vegye tulajdonába a közkórházat, természetesen a leltári jog kedvezményével — és a nevezett közkórház belgyógyászati osztályának kiépítéséhez megkivántató 42,704 kor. hosszú lejáratú törlesztéses költsön felvételénél vállaljon magára szavatosságot — utasították az alispánt hogy a költsönadás dolgában legelőnyösebb ajánlatott tett, vagy teendő pénzintézettel a szerződést kösse meg és saját hatáskörében gondoskodjék a közkórháznak vármegyei kezelésbe történendő átvételéről is. Végül a Sárospatak székhelylyel visszaállítandó közigazgatási járás ügyében határoztak. Az ide vonatkozó határozat is mai számunk „Hivatalos Rész“-ében olvasható. Ezek során az első napi közgyűlés május 14-én d. u. Vil-kor véget ért. Másnap d. e. 9 órakor folytatták. Erről jövő számunkban. Az olasz-liszkai választókerület orsz. képviselői jelöléséről lapunk nyomatása közben a következő levelet vettük: Tisztelt szerkesztőség! A május 12-én Sárospatakon megtartott állítólagos szabadelvű párti gyűlésről több lapban megjelent irányzatos közlemény ellen tisztelettel kérem jelen nyilatkozatomnak helyet adni. Az említett gyűlés lehetett pártközí képviselő-választóknak összejövetele, de nem volt s nem lehetett az o.-liszkai képviselő-választókerületi szabadelvű párt gyűlése s mint olyannak nyilatkozása nem lehetett az o.-liszkai választó kerületi szabadelvű párt akaratának illetékes kifejezője; mert ezen párt eddig gyűlést nem tartott, azért képviselőjelöltet fel sem állíthatott, miután a pártnak elnöke én vagyok, ezen tisztemről le nem mondottam, sem a párt ezen tisztemtől meg nem fosztott; .tehát mint elnöknek a pártot mégis csak nekem kellett volna összehívnom, ezt pedig az alább érintett okokért nem tettem. Ebből folyólag a közlemény azon állítása „minthogy a szabadelvű párt volt elnöke meg nem jelent a gyűlésen, a polgárság Szinyei Gerzsont választotta meg a párt ez idei elnökének“, részben nem helytálló, részben pedig a tényekkel ellenkező, mert én meghívást (kitől?) egyáltalán nem is kaptam. Hogy kit fog a párt bizalmával megtisz- elni — nem tudom. Egyet azonban nemcsak tudok, de érzek is, azt: hogy a kerületet két országgyűlésen minden tisztességgel képviselt képviselőnk Molnár Béla ur iránt annyi figyelemmel legalább is tartoztunk, hogy addig, mig be nem számol s a választó közönségnek a benne helyezett bizalmat vissza nem adja — pláne mikor sem az országgyűlés befejezésének, sem az uj választásoknak idejét nem ismerjük — parciális, pártközi s helyi gyűléseket ne tartsunk s képviselőjelöltet ne állítsunk. A kerület nagyobb részét képező alvidéki szabadelvű párti választó polgártársaimtól már a pataki első gyülekezés behatása folytán ismételten kaptam felszólítást a pártgyülés ösz- szehivására. Az említett okból nem tettem azt; indokaimat közölve ők méltányolták azokat. Ma kaptam tisztelt képviselőnknek levelét, melyben értesít, hogy beszámolóját meg- tartandja s ennek idejét közösen meghatározni kéri. Ez nehány nap alatt megtörténik, s ezután, készséggel téve eleget sok választó polgártársam levélbeli felkérésének is, összehivan- dom a pártot O.-Liszkára, a kerület főhelyére, gyűlésre. Ezen gyűlésen aztán illetékesen fog nyilatkozni a párt; ezen nyilatkozatnak azonban kortes taktikából elébe vágni s a kerület nyugalmát időelőtt felkavarni: én legalább helyesnek nem tarthatom. Hazafias üdvözlettel id. Meczner Gyula, az o.-liszkai választó-kerület szabadolvü pártjának elnöke. Vármegyei ügyek. A Kossuth-szobor-bizottság legutóbb a f. évi ápr. 29-én tartott tanácskozása alkalmából javasolta, hogy a) a vármegye nagyobb községeiben, jelesen: Szerencs, Mád, Tállya, Megyasszó, Monok, Tokaj, Tarczal, Erdőbénye, Tolcsva, O.-Liszka, Sárospatak, Király-Helmecz, Gálszécs, T.-Terebes, N.-Mihály, Málcza,Yarannó, Homonna, Szinna és Sztropkó községekben helyi szobor-bizottságok lennének alakítandók ; evég- ből elhatározta, hogy S -Patakon Bálint Dezső, Láczay László dr., Lengyel Endre dr., Radácsi György és Meczner András, — Szerencsen: Kovács Gábor dr. és Váry Rezső, — Mádon: Ozs- váth Mátyás, Pálóczy József és Schneider Károly, — Tállyán: Hézser Emil, Görgey Gyula és Horváth Béla dr, — Megyasszón: Zombori Gedő, — Monokon: Bessenyey István és Kun FoljtattM az I. mellékleteit. ravalóul az anyjok — és igyekszik az árnyékos lombok alá falatozni, mert ő is egy véleményen van a kántortanitó úrral, hogy t. i. imádságból meg nem él az ember. Ugyanitt egy fiatal magyar festőnek, Nagy Zsigának „Jézus az Írástudók közt“ c. képe állít meg bennünket. Ez az ő zsánere. Tapoga- tódzik ugyan még, de jó úton halad. Pár lépést téve tovább : Peske Géza kedves képeiben gyönyörködhetünk. Szép, tiszta, biztos raj zu képek. Mihalik „Rét“-je, Vaszary „Ádám Évá“-ja, Grünwald B. „Otthon“-ja, Mednyánszky br. „Tavasz“-a, Stetka saját arcképe, Poor B. „Tanulmánya“ sokban fölülmúlják a külföldieket. Tornai („Eran táncos“) mily mester az ő zsáne- rében! Hatásos kép a II. teremben a Márk „Her- vadása.“ Ott ül karosszékben betegen egy színésznő ; barátnői körülveszik őt; énekelnek, kacagnak ám úgy bohém módra. A beteg csak hallgat, elmerengve nézi őket. Hej mikor még ő is igy mulatott . . . Majd elsírja magát és talán ez, a legutolsó életjel, a mit még magáról ad. — Álljunk meg Ripl R. József „A zsákányi plébános úr kávézik“ c. kis paszteljénél. Egy jól meghízott szent atya, a ki ebéd után kapu- cinerezik, de ki is itta már, mégis úgy vizsgálja a csésze fenekén megmaradt cseppet; látni is hogy igazítja száját, hogy még azt a cseppet is a legnagyobb deliciával magába szür- csölje. — Nagyon intenzív hatású képek még a Gergely gyermek-zsánerei, Ujházyt „Csend- élet“-je, a H. Spányi „Eső után“-ja, Papp S. Tőigyesy és az Edvi tájképei. Ezek aztán tájképek ! Tessenek csak megnézni, hol maradnak mögöttük a külföldiek! Különösen jó kép a „Vihar előtt.“ Ugyanitt gyönyörködhetünk a kedves Telepi bácsi pompás tájaiban. A remekek közül szándékosan hagytam utolsónak a két festő- és két szobrász-művészt: Munkácsyt és Szenest. Az előbbinek a „nagy“ Munkácsynak egy pár vázlatát, Szenesnek pedig biztos kézzel festett képeit láthatjuk és abszolút gyönyörködtetést lelünk „A régi jó időkből“, a „Bor“ stb. cimüekben. — A szobrászok közül Strobl, a szobrászok királya és ifj. Mát- ray Károly remekeltek. — A szobrokhoz nem értek ugyan, de közvetetlen hatás dolgában nekem tetszenek, a beavatottak pláne istenitik. * Kiválogattam a művészek közül a legjobbakat, azokat, kiknek képei az én telkemet legjobban lebilincselték, vagy épp bilincseiből kiszabadítva felemelték. — Híven igyekeztem papírra vetni impresszióimat és iparkodtam rész- rehajlatlanul mondani mindnyájokról igazat. Sokat járok a Műcsarnokba. Újra és újra végig élvezem a képeket; birálgatom, latolgatom melyik hát a jobb : a magyar-e, vagy a külföldi? És akkor nem tudom, hogy mi az, de úgy érzem és mindig jobban hiszem a nagy Széchenyi mondását: „Magyarország nem volt, hanem lesz 1“ És művészei teszik majd nagygyá 1
